 |
||||
FŐOLDAL
|
Batyum a hátamon s barangolok Hegyek felett, tengereken át Sóvárgó lelkem csak bolyong A békéért a végtelen kutatás Az ég a fedelem s menedékem Csillagok ragyognak, világítják utam Föld az ágyam s oltárom Az úton mely sehova sem vezet A csöndben én sikoltok, de senki nem figyel rám Feloldozás, megváltás, bűneimet nem hagyom el Az első könny, az utolsó lélegzet Halálra születtünk Ez őrület örökkétartó S nem tudom az okát A csavargó lelke Illuzió, tévedés, életre születtünk Csábítás, kárhozat, éhínség, eltorzulás Az út örökké visz tovább Egy öreg s megbízható barát Megízleletem porát s kincseit De torz elmém nem javul már De terhem túl nehéz hogy viseljem Végzetem előttem hever A lelkem mindig csak élne még Az útnak mely sehová sem vezet... | |||