Mű-nemek és műfajok

A műnem a műfajok fölött álló, magasabb kategória: az irodalom alapvető kifejezésformája.
Három műnemet különbözetünk meg:
-    líra
-    epika
-    dráma

LÍRA
A lírai műnembe tartozó irodalmi alkotásokban mindig hangsúlyosan van jelen a  „lírai én”.
Az író erősen átfűtött érzelmekkel, élményszerűen szól választott témájáról.  Kifejezésmódjára az érzékletesség, a képszerűség, többértelműség és a tömörség jellemző.

A legismertebb lírai műfajok:

1. dal - chanson    6. rapszódia
            lied           7. elégia
            canzone    8. ekloga
2. ditirambus         9. epigramma
3. óda                10. ars poetica
4. himnusz          11. capprició
5. zsoltár            12. haiku

Műfajértékű versformák:
1. rondó
2.ballade
3. szonett

Dal:
A legszemélyesebb lírai műfaj. A költő közvetlenül, érzékletesen szól benne  érzelmeiről, élményeiről, lelkiállapotáról. Szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető. Világosságát szolgálja a strófikus felépítés is. Az ismétlés gazdag és változatos formáival él. Képbőség, erős zeneiség jellemzi.
Eredetük szerint a dalok lehetnek: népdalok és műdalok.

Chanson:
[sanzon]
A francia irodalomban így nevezik a dalt. A sanzon erős zenei hatású  dal: muzsikás soraiban lüktet a dallam.

Pl.: Paul Verlaine : Őszi chanson

Lied:
[líd]
A dal sajátos német változata, erős zeneisége mellett filozófiai, gondolati  tartalom is jellemzi.

Pl.: Goethe : Vándor éji dala

Canzone:
[káncone]
Az olasz canzone (ének) témára a szerelem, vagy a szépég  magasztalása. Formáját Petrarca alakította ki. Legalább két, s legföljebb tíz strófából áll, egy-egy strófában 7-20 verssorral, amelyek jambikus tizenegyesek vagy hetesek.

Pl : Weöres Sándor Canzonéja.

Ditirambus:
A ditirambus emelkedett hangulatú, szenvedélyes, rajongással átitatott, szabálytalan ritmusú lírai alkotás, amely féktelen jókedvet vagy mámoros késerűséget  egyaránt kifejezhet.

Pl.: Petőfi Sándor : Szeretek, kedvesem

Óda:
Az óda metrikus, vagy kevésbé metrikus formában, ünnepélyes, emelkedett  hangon énekel meg valamilyen magasztos tárgyat (általános érdekű eseményt, eszményt).

Pl.: Kölcsey Ferenc : Himnusz

Himnusz:
A himnusz vallásos jellegű, Istent, vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk  segítségért fohászkodó imaszerű ének A himnuszok közösségi célra, közös éneklésre  születtek, nem személyes élmények elmondására.

Pl.: Assisi Szent Ferenc : Naphimnusz

Gyakran szólaltatják mag a himnuszok a Jézust elveszítő Mária fájdalmát. Az ilyen  himnuszokat planctusoknak nevezzük.

Pl.: Ómagyar Mária-siralom

Zsoltár:
Istenhez, istenekhez szóló dicsőítő, meghitten áhítatos vagy bűnbánó szöveg,  amelyre a képgazdagság jellemző.

Pl.: A jó pásztor ( Dávid zsoltára)

Rapszódia:
A rapszódia olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes,  szabad áradása jellemez. Szerkezete kötetlen, részeit nem a logika, hanem az asszociációk  (szabad képzettársítások) kapcsolják egymáshoz. Ennek megfelelően kötetlen ritmusú, nincs  szabályos strófaszerkezete. Többnyire verses formájú, de lehet ritmikus próza is.

Pl.: Petőfi Sándor : Egy gondolat bánt engemet...

Elégia:
Az elégiában a költő szomorúságát, hiányérzetét, fájdalmát énekli meg. Ez a  fájdalom a valóság és a vágyott világ közötti távolságból fakad. Az elégiaköltő bölcsen  tudomásul veszi azt, amin nem tud változtatni, de vágyakozása, hite megmarad.

Pl.: Tóth Árpád : Elégia egy rekettyebokorhoz

Ecloga:
[Ekloga]
Az ecloga a pásztori (bukolikus) környezetben élő, vagy arra vágyakozó  emberek békés, szelíd világát fejezi ki: monológban, vagy vitázva-vetélkedve szóló  dialógusban, hexameteres versformában.

Pl.: Radnóti Miklós : Hetedik ecloga

Epigramma:
Az epigramma általános érvényű tanítást, bölcsességet, példát  megfogalmazó ötletes, elegáns, rövid vers. Szerkezetileg általában két részből áll: egy tény,  vagy tárgy leírásából (ez az előkészítés, vagy előtag), s a hozzá kapcsolódó szellemes  megjegyzésből  (ez az utótag, vagy kifejlet). A két rész között gyakran ellentét feszül.

Pl.: Kölcsey Ferenc : Huszt

Ars poetica:
[Ársz poétika]
Ars poeticának nevezzük azokaz az általában versben írt vallomásszerű  műveket, amelyek a költő költészetről vallott nézeteit, hitvallását tartalmazzák.

Pl.: Petőfi Sándor : A XIX. század költői

Capriccio:
[kápriccsó]
A játékos, váltakozó hangulatú, komoly és tréfás elemeket  keverő szatírikus-ironikus lírai költemények tartoznak a capriccio műfajába.

Pl.: Tóth Árpád : Áprilisi capricció

Haiku:
A haiku háromsoros rímtelen és hangsúlyos vers. Sorai 5, 7 és 5 szótagból állnak. Mindig megtalálható benne a természetábrázolás, amely gazdag szimbólumain keresztül  mély gondolati tartalmat hordoz. Stílusa egyszerű.


A műfajértékű versformák:

Olyan versfajták, amelyek formai kötöttségei átfogják az egész  költeményt.

Rondó:
Többféle változata alakult ki. Általában három strófából áll, verssorai 8, 10 vagy  11 szótagosak. Rendszerint két rímre épül. Rímtelen refrénje a költemény kezdősorainak első  szavait ismétli meg.

Pl.: Fracois Villon : Csavargó Dani

Ballade:
[Bálád]
Két alaptípusa van:
- Az egyik három nyolcsoros strófából és egy  négysoros ajánlásból áll, mindegyik versszaka végén egysoros a refrén. A sorok hangsúlyos  jambusok, vagy anapesztusok, három rímre épülnek.

Pl.: Francois Villon : Tűnt idők szép asszonyairól

- A másik három tízsoros szakaszból és öt-hat-hét sorral több ajánlásból áll.  Négy rímre épül. Sorai tíz-tizenegy szótagú hangsúlyos jambusok.

Pl.: Francois Villon : Ballada a senki fiáról

A kettős ballada hat strófából áll, s nincs ajánlása.

Pl.: Villon : Kettős ballada a bolond szerelemről

Szonett:
Tizennégy sorból ( ötös, ötödfeles (öt + fél) jambusokból ) álló, Legtöbbször  bensőséges hangú költemény. Első két négysoros strófáját oktettnek, az utolsó két  háromsorosat szextettnek nevezzük. Általában négyféle rím variálódik benne, ölelkező illetve  ráütő formában.

Pl.: Babits Mihály : A Lírikus epilogia

Igazi remeklés a 15 szonettből álló szonettkoszorú, melynek utolsó darabját  mesterszonettnek nevezik.

EPIKA:
Az epikai műnemhez tartozó művek valóságos vagy kitalált időben, térben,  valóságos vagy kitalált természeti-társadalmi környezetben játszódó eseményt, eseménysort  mondanak el. Szereplőik valóságosak vagy fiktívek, egyénítettek vagy tipikusak. Az epikai  műnem ábrázolhatja a külső világ történéseit a hősök sorsán, cselekedetein keresztül, s azzal párhuzamosan - vagy önállóan - ábrázolhatja a hősök belső szellemi-lelki történéseit,  fejlődését, vívódását is.

A legismertebb epikai műfajok:



KISEPIKA

Közmondás:
Tanácsot, valódi vagy vélt igazságot tömören kifejező, általános érvényű  mondás. Szerzője ismeretlen.

Példabeszéd:
Az olyan közmondásszerű, tantó célzatú szólásmondást nevezzük  példabeszédnek, amely valamilyen konkrét eseményre vagy személyre hivatkozik.

Pl.: Megrázta, mint Krisztus a vargát.

Szólás:
Közkeletű, állandósult szókapcsolat, amely elhomályosult eredetű nyelvi képet  tartalmaz. Nagy a kifejezőereje.

Pl.: Nem enged a negyvennyolcból.

Aforizma:
Az aforizma tömören, élesen megfogalmazott általános érdekű állítás.

Pl.: Az élet rövid.

Mese:
A legősibb műfajok egyike. Csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt, általában  fiktív időben és térben játszódó, happy enddel végződő történet.
Fajtái: tündérmese, fabula, tréfás mese, formulamese.

Monda:
Olyan valós és fiktív elemeket is tartalmazó történet, amely hiedelmekhez, helyi  eseményekhez, természeti és társadalmi jelenségekhez kapcsolódik, azokat magyarázza.  Befejezése rendszerint tragikus a szereplők jellemzése elnagyolt.

Mítosz:
A mítosz istenekről, vagy isteni eredetű, emberfeletti képességekkel rendelkező  hősökről szóló elbeszélés. A legrégebbi időkben keletkezett. Szereplői istenek, félistenek,  démonok, hősök, szellemek, megszemélyesített természeti erők. Valamennyien rendkívüli  átalakuló képességgel rendelkeznek.

Evangélium:
Ókereszény irodalmi műfaj, olyan elbeszélés, amely Jézus életéről szól.

Legenda:
A legenda vallásilag fontos személyről, helyről vagy időszakról szóló történet.
A mesékre, mondákra és a mítoszokra is hasonlít. Céljuk az áhítat fölkeltése.

Parabola:
(példázat)
A parabola erkölcsi célzatú, egyszerű elbeszélés, amely két  részből áll: az egyik a mindennapi életből vett kitalált történet, a másik az elmondott történet  értelmezése és erkölcsi tanulsága.
A Bibliában számos parabola szerepel, pl. : A tékozló fiú

Dalciklus:
Epikolírikus műfaj, amelyben a keret és az elbeszélt cselekmény epikai, de  az ábrázolásmód és a mondanivaló lírai.

Pl : Dante : Az új élet

Episztola:
Az episztola verses levél, amelyet írója megnevezett, valóságos  személyhez írt. Tárgya és hangneme változatos lehet: szólhat társadalmi, művészi,  személyes kérdésekről tárgyilagos, ironikus stb. hangon.

Pl : Petőfi Sándor : Levél Arany Jánoshoz

Életkép:
A mindennapi élet valamely tipikus jelenetét lírai és epikai elemekkel  bemutató kisebb verses vagy prózai műfaj.

Pl.: Arany János : A szegény jobbágy

Zsánerkép:
A zsánerkép lírai és epikai elemeket ötvöző műfaj, amely valamilyen típust  ábrázol, egyetlen fő vonással, egyetlen jelenet keretében.

Pl.: Petőfi Sándor : Pató Pál úr

Helyzetdal:
Közeli rokona az élet- és zsánerképnek, epikai és lírai vonásokat egyaránt  tartalmaz. A helyzetdalban a "beszélő" valamilyen megjelenített helyzet szereplőjeként szólal  meg.

Pl.: Ady Endre : A Hortobágy poétája

Tájleíró költemény:
Azokat a líroepikus verseket nevezzük így, amelyeknek a  témája kizárólag, vagy túlnyomóan a természeti környezeten keresztül jelenik meg.

Pl.: Petőfi Sándor : Az alföld.

Látomás:
Lírai és epikai vonásokat egyaránt tartalmazó alkalmi műfaj, amelyben az író  nagyméretű, mozgalmas képeiben maga elé vetíti a múltat vagy a jövőt. Jellemzője a  fantasztikus túlzások, sajátos szóképek használata. Formája lehet vers vagy próza.

Idilli elbeszélés:
Több értelemben használt irodalmi műfaj: eredetileg a  pásztorokról szóló verses drámai életképeket nevezték így , majd Vergilius hexameteres  költeményeit. Az idilli elbeszélés szereplői felhőtlenül, valószerűtlenül boldogok,  eszményítettek, a történetben a vágyott világot valóságként ábrázolja az író.

Pl.: Salamon Gessner: Idillek

Lírai regény:
Olyan regény, amely lemond a cselekményességről és a hős lelkivilágának,  érzelmeinek ábrázolását állítja a középpontba. Kevés benne az epikusság.

Pl.: Puskin : Anyegin


A dráma és az epika közötti műfajok:

Epikus dráma:
Azokat a színpadi műveket nevezzük így, amelyekben a drámaiság  mellett jelentős szerepet kapnak az elbeszélő elemek is. Ilyenkor nem a színen, a néző előtt  játszódik a történet, hanem hírnök vagy más szereplő tudósít a helyszínen kívül történtekről.

Pl.: Bertold Brecht : Kurázsi mama

Drámai költemény:
A drámai költemény drámai formában írt, költőien  megfogalmazott eszméket, gondolatokat tartalmazó mű, amelyben a színház megszokott  követelményei eltörpülnek az eszmék kifejtése mellett. Az olvasónak nagyobb élményt  jelent, mint a nézőnek.

Pl.: Radnóti Miklós : Téli kórus


A publicisztika és a szépirodalom határán lévő műfajok:

Tárca:
Aktuális témájú, rövid, könnyed hangvételű írás. A tárcanovella, -regény félig  publicisztikai, félig szépirodalmi műfaj. Egyszerű témát dolgoz fel cselekményesen,  fordulatosan. Kevés tájleírást, lélekfestést alkalmaz, él a késleltetés eszközeivel.

Pl.: Ady Endre : Egy kis séta

Parainézis:
Meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú buzdítást, intelmet,  szellemi hagyatékot tartalmazó rövidebb terjedelmű mű.
Pl.: Kölcsey Ferenc : Parainesis

Fejedelmi tükör:
(királytükör)
A középkor oktató célzatú műfaja, amelyben az  uralkodók örökösük számára összegezték tudásukat, tapasztalataikat, tanácsokat, intelmeket  adtak az uralkodáshoz.


Novella:
Rövid prózai mű, amelynek szerkezete egyenes vonalú, csak a kiválasztott  személyre, vagy eseményre szorítkozik. Fontos eleme a főhősről festett jellemkép és a  fordulat, amely a cselekmény látszólagos logikáját megtöri, az eseményeket felgyorsítja. Csattanóval végződik. Szerkezete szerint megkülönböztetünk keretes és keret nélküli novellát.

Pl.: Kosztolányi Dezső : Vörös ökör

-    egyperces novella: A rövidség mellett groteszk látásmód is jellemzi ezeket az írásokat.

Pl.: Örkény: István : Arról, hogy mi a groteszk

Karcolat:
Szellemes, rövid, egy problémát felvillantó, a tanulságot érthetően  megfogalmazó írás. Régiesen karcnak, rajznak is nevezték. Legtöbbször megtörtént  eseményekből ragad ki egy epizódot, amit kommentál, értelmez. Ironikus szemléletű, kritizáló szépprózai műfaj, rokona a novellának, a tárcának.

Pl.: Nagy Lajos : A nagy csábítás

Tollrajz:
Egy-egy jellem, vagy jellemző élethelyzet hangulatos, rövid leírása. Hasonlít
a karcolatra, de hangvétele nem mindig szellemes.

Pl.: Kosztolányi Dezső : Bohó nagybátyám.

Elbeszélés:
Egyetlen cselekménysorozatra épülő, terjedelmes; részletező prózai írás.

Pl.: Jókai Mór : Sárga rózsa

Anekdota:
Rövid, szórakoztató, csattanóval végződő kis elbeszélés,  amely egy-egy történelmi személy vagy esemény mulatságos jellemzését adja.

Adoma:
A műfaj neve a nyelvújítás korából származik. Rövid, csattanós történet, amit  az különböztet meg az anekdotától, hogy hősei elvont típusok, nem valóságos személyek, s  nem valódi a történet maga sem.

Pl.: Tamási Áron : Gombás székely

Trufa:
Az anekdota és az adoma rokona, azoknál nyersebb, sokszor durván mulattató  tréfás történetet elmondó vers.

Pl.: Jean Bodel : Zsömle, a pap tehene

Históriás ének:
A históriás ének sajátosán magyar műfaj, amely országos jelentőségű  eseményeket mond el verses formában.

Széphistória:
A históriás ének olyan változata, amely regényes, világi, szerelmi  témákat dolgoz föl, szórakoztató jelleggel. Versformája leggyakrabban négysoros,  bokorrímes 11 vagy 12 szótagos sorokból álló strófa.

Elbeszélő költemény:
Verses formában írt elbeszélés, nevezik poémának, költői  elbeszélésnek, költői beszélynek is. Témája, előadásmódja sokféle lehet: komoly; komikus, reális, fantasztikus, stb.

Pl.: Vörösmarty Mihály : Szép Ilonka


NAGYEPIKA

Eposz:
Az eposz kötött formában írt, nagy terjedelmű epikai mű. Főhőse rendkívüli  képességekkel rendelkezik, és természetfeletti lényektől is támogatva olyan hősi tetteket hajt  végre, amelyek kihatnak egy egész közösség életére.

Pl.: Homérosz : Odüsszeia

Regény:
Nagy terjedelmű, kötetlen előadásmódban írt epikai alkotás, amely fordulatos  eseményeket, kalandokat beszél el. Cselekménye több ágon fut, rendszerint vannak fő- és  mellékszereplői. A szereplők jelleme, érzésvilága a cselekmény közben bontakozik ki.

Dráma:
A drámai műnem cselekménye a szereplők párbeszédén, illetve monológján  keresztül bontakozik ki. Szerzője színpadi előadásra szánta, ezt a nyomtatott forma is jelzi: a  szereplők felsorolása, a helyszínre, díszletekre való utalás, a dialógusok és a színészek  játékára vonatkozó rövid utasítások.

A jellemábrázolás fő eszköze a drámai nyelv, a monológ és a dialógus.


A legismertebb drámai műfajok:

Tragédia:
A tragédia fenséges emberi küzdelmet ábrázoló dráma, amelynek során a  főhős konfliktusba kerül a világgal, sorssal, társadalmi és erkölcsi törvényekkel, s a megrendítő küzdelemben elbukik.
Az ókori görög tragédiák alapja mindenki előtt ismert mitológiai történet volt.

Pl.: Szophoklész : Antigoné

Komédia:
Komédiának, másképpen vígjátéknak, vagy bohózatnak nevezzük azt a drámát, amelyben a helyzetek és jellemek formálásával az emberek gyarlóságai nevetséges  színben tűnnek föl, s a konfliktusok szerencsésen végződnek
A komédia fölhasználja a helyzet- és jellemkomikumot.

Pl.: Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok

Tragikomédia:
Így nevezzük azokat a drámákat, amelyek a tragédia és a komédia  jellemzőit egyesítik magukban. A tragikomédiában a történések a hős számára tragédiát  jelentenek, a nézőnek viszont nevetségesek, vagy éppen fordítva: komikus szereplőket ér  tragédiához illő vég.

Pl.: Moliere : A fösvény

Középfajú dráma:
A tragédia és a vígjáték közé eső műfaj, színműnek, vagy  drámának is nevezik. Lehet történelmi témájú, fiktív történeteket feldolgozó, vagy éppen  romantikus tárgyú.

Pl.: Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde


ÁTMENETI MŰFAJOK

Átmeneti műfajok azok, amelyeket nem lehet egyértelműen  egyetlen műnem keretei közé sorolni, mert bennük több műnem, vagy műfajcsoport  jellemzői keverednek.


A líra, dráma, epika közötti átmeneti műfaj:

Ballada:
Lírai vonása a dalszerű megformálás, a költői sűrítés, epikai jellemzője az, hogy összefüggő történetet mond el, drámai a párbeszédes formája, s a cselekménye, amely  gyakran csupán egyetlen jelenetből áll.

Pl.: Arany János : Szondi két apródja


A líra és az epika közötti műfajok:

Lírai ballada:
Így nevezzük a minden nemzetnél megtalálható vidám, elégikus vagy  misztikus hangulatú balladákat.

Pl.: Ady Endre : Az eltévedt lovas

Románc:
Spanyol eredetű líroepikus műfaj. Hasonlít a balladára, nem tragikus a vége, sőt legtöbbször derűs, humoros, vidám.

Pl.: Arany János : A méh románca

Riport, interjú:
Folyamatban lévő, vagy lezajlott eseményről adott tudósítás,  beszámoló sajtóban, filmen, rádióban, televízióban.

Az interjú a riport egyik válfaja, készítője legtöbbször csak kérdez, szerepe alárendelt.

Pamflet:
Ma ez a műfaj gúnyiratot, legtöbbször személyes támadást jelent a lapok  hasábjain valaki ellen.


A filozófiai, tudományos értekezés és a szépirodalom közötti műfaj:

Esszé:
Olyan értekezés, amely mondanivalóját szépirodalmi eszközökkel fejti ki. A  tudományos közlésnél szubjektívebb, vallomásszerű.


A hétköznapi írásbeli közlésforma és a szépirodalom közötti műfajok:

Napló:
Folyamatosan, rendszeresen írt, az események időrendjét rögzítő feljegyzések. Témájuk változatos lehet. Legtöbbször E/1-es számú, monologikus, közvetlen stílusú,  kötetlen szerkezetű és mondatfűzésű prózában készül.

Önéletrajz:
Az életrajz egyik formája, amelyben az ember saját maga írja le az  életét.

Levél:
Távollevő személyhez intézett írás, amely a személyes beszélgetést helyettesíti. A  leghétköznapibb műfaj, ugyanakkor irodalmivá is válhat.