Untitled Document

A gyermek élete Uram! Kérlek óvd a gyermeket, kinek lelke tiszta, mint a hó, kinek őszintén éled ajkáról minden egyes szó, körülötte zúgó világ, bánat, hazugság, harag, tombol az önzés vihara, mint a pusztító áradat, lelke még tiszta és ártatlan, mindebből mit sem ért, add, hogy ne bűnhődjön soha másnak vétkeiért, legyen élete gyönyörű, mint a nyíló kikelet. Uram! Kérlek vigyázz rá, Uram! Óvd a gyermeket!
Anya mondd el... Anya mondd el szerettél-e engem, érezted azt, hogy egyszer megérkezem, mondd tudtad-e, hogy szívem szíveddel dobban, Anya mondd el szerettél-e mindenkinél jobban? És mikor először két karodba zártál, csendesen dúdolva szeretve ringattál, érezted-e mondd, hogy engem akartál, én vagyok az, kire oly sokat vártál. És most, hogy felnőtt lettem büszke vagy-e rám, örülsz-e annak, hogy Te vagy Jó Anyám? Tudod Anya, elmondom mit érzek én, mi él szeretettel szívem rejtekén, köszönöm Istennek, hogy Téged nekem adott, mert nekem adta Veled a tündöklő napot, úgy terül életemre szívednek jósága, mint szelíd napsugár a hatalmas világra, míg szíved dobban gyermek vagyok én, egy boldog, hálás gyermek.
Anyaság Egy érzés ringatja szívem, melyről nem tudok verset írni én, mert kevés a szó, és kevés a gondolat mely elmondaná, mit érzek lelkem rejtekén. Egy szó, mely virágba borítja életem, ölel, úgy terül rám, mint a puha bársony, egy szó, mely oly sokat adhat, melynél nincs szebb az egész világon. Anyaság! ... mely magában hordoz múltat, jelent és jövőt, mely őszintén szeretőn őrködik a drága gyermeklét fölött. És a gyermek ki értelmet ad a szív boldog dalának, ki édes, csilingelő hangon szólít engem: Anyának! Anyának! Mely magában hordoz szeretetet, féltést, bátorítást, vigaszt, kinek édes ölelése könnyek helyett boldog mosolyt fakaszt. Anyának! Ki ha lelkével ölel, és szívével óv, maga a békesség szigete, kinek áldás a gyermek életére gondoskodó igaz szeretete. Egy érzés ringatja lelkem, melyről nem tudok verset írni én, mert kevés a szó és kevés a gondolat mi elmondhatná, mit érzek lelkem rejtekén.
Élet csepp Üde harmat a gyermeki lélek, a Mennybolt élet-cseppje csöppnyi emberré lett, mint a tükör igaz tiszta képe, úgy csillan a lélek gyermekünk szemébe. Szelíd és ártatlan, mint égben az angyalok, vele a Mennyország kis darabját kapod, mosolya elűz minden nagy bánatot, ő életed egén a tündöklő csillagod. Meleg napsugár édes mosolya, ajkán minden szó angyalok szózata, léte bearanyozza egész életedet, Gyermekem! E szónál szebbet mondani nem lehet.
Gyermek Édes hangod úgy ringatja lelkem, mint tavaszi szél, a kecses vadvirágot, lelked tengerében szeretet mártózik, kedves mosolyod szépíti a világot. Kacajod gyöngyként gördül, szívemre terül, mint csodálatos remény, és mint a tavasz első sugara, virágot fakaszt lelkemnek rejtekén. Gyermek, te apró hírnöke az égnek, kit Isten kegyelemmel életemnek adott, elhoztad jöttöddel a csillagok fényét, s megkaptam veled a tündöklő napot. Szereteted ölel, felmelegíti fázós lelkemet, nincs ehhez fogható érzés, nincs őszintébb, mint a gyermeki szeretet. Léted gyógyír szívemnek, érted múlik el szelíd dobbanása, s életed ragyogó fénye tündökölve terül lelkem asztalára.
Gyermekek Valami titokzatos, gyönyörű érzelem, vágyak, szerelem, öröm és értelem, mely érzések által megkaphattam őt, áldom érte míg élek a hatalmas Teremtőt. Gyöngyként gördülő kacaj, angyali csillogó szemek, aprócska lábak, puha édes kis kezek, és a lélek, mely fehér akár a hó, mely ártatlan, őszinte és csupa-csupa jó. És a szíve Drága lüktető szív, mely a szeretet otthonába téged haza hív, egy álom, egy megvalósult csodálatos álom, mikor édes gyermekem két karomba zárom.