|
JÁKÓ PAPAGÁJ (Psittacus
erythacus) Származási hely: Közép-Afrika Átlagos életkor: Fogságban 70-80 év,
szabadon kb. 30 évig él. Testnagyság: kb. Ivarérettség: 2-3 éves korban, de
egyes tenyésztők szerint akár később is 4-5 éves korban. Nemek különbözősége: Nagyon nehéz, főleg fiatal
korban megkülönböztetni a hímet a tojótól. Később aztán már mutatkoznak a
nemre mutató jellemzők. A hímnél főleg a fej formája (nem annyira gömbölyű,
mint a tojóé, inkább szögletesebb), a szem körüli folt nem annyira kerek
illetve a hím vörös farktollai jobban kilógnak, mint a tojóké.
Intelligenciájuk viszont egyforma és a beszédkészségben sincs különbség. Alfaj: Több alfaja létezik.
Nálunk alapvetően kettőt, a kongóit és a timneh-et
tartják számon. A kongói nagyobb, farktolla piros, míg a timneh
kisebb és a farka inkább sötétszürke. Állítólag értelmi különbség nincs a két
fajta között. Etetés: Napraforgó és egyéb
gabona magok, gyümölcs (kivéve a sárgabarack és sárgadinnye), zöldség, dió,
mogyoró, csíráztatott magvak, lágyeleség pl. tojás, túró, főtt zöldség stb.,
kétszersült, háztartási keksz darálva, vagy kicsi darabokban. Célszerű, ha a
madárnak külön tálja van a magoknak, illetve külön a zöldségeknek,
gyümölcsnek. Elhelyezés: Egy madárnak legalább
0,5 m3-nyi terület kell (ez lehet egy 75x75-ös vagy 80x50-es
esetleg 110x70-es kalit), ha párban vannak, ennek a négyszerese. Nagyon
fontos, hogy legyen egy úgynevezett mászófája, amit
a kaliton kívül lehet elhelyezni, kivéve persze, ha a jákónak
nagy voliere van, ekkor a volieren
belülre lehet építeni egy mászófát. A csonthéjas
fákat kivéve, szinte mindegyik alkalmas erre a célra. A kaliton belül is, de
a mászófán is az a célszerű, ha az ülő rudak
legalább A jákót
minden érdekli, és mindent ki is próbál. Ezért gondoskodni kell arról, hogy
mindig legyen megfelelő játékszere. Ez lehet egy-két bot,
vagy egy, a kalit rácsára fellógatott akár kulcs, karika vagy bármi, amit
marokra tud fogni és el tud vele bíbelődni, illetve szét tud szedni. A csőr
koptatására is szükség van, ezért a fa játékok nagyon fontosak. Feltétlenül gondoskodni
kell arról, hogy a kalit nyílásait (vizes, magos vagy egyéb tálka, ajtó) a
madár ne tudja kinyitni. Erre a legcélszerűbb karabínert
használni. Szerencsés, ha a kalitot
úgy lehet elhelyezni, hogy a madár minél többet belásson az adott területből,
legfőképpen a gazda mozgását nyomon követhesse. Ezért célszerű a lakás
központi helyére tenni. Arra azonban vigyázni kell, hogy ez a hely ne legyen huzatos,
vagy túlzottan napos. Egyéb tudnivalók: A Jákót
a papagájok között úgy is hívják, hogy a „tollas majom” Rendkívül intelligens,
beszédkézsége kiemeli az összes többi papagáj közül. Akár 200-300 szót, kifejezést
is könnyen megtanul, de feljegyeztek olyan jákót
is, amelyik 900 szót tudott. Neve onnan származik,
hogy amikor a német gyarmatosítók a 19. században Közép-Afrikát
meghódították, megkedvelték ezeket a kedves és rendkívül tanulékony
madarakat. Úgy szóltak hozzájuk, hogy „ja komm”
azaz „igen gyere”. Így maradt rajtuk a jákó név. A rendkívüli
intelligenciájával sajnos együtt jár a fokozott érzékenység. Egy jákó nehezen felejt. Ha kellemetlen élmény éri, akár
évekig visszaveti magatartásában. Kifejezetten sértődékeny és nincs belátási
képessége. Büntetni nem szabad, mert nem érti, a maximum, hogy, ha valami
rosszat csinál, az ember elfordul tőle és úgy tesz, mint aki nem törődik a
madárral. Miután nagyon kíváncsi, egy idő után magától rájön, hogy mit szabad
és mit nem. Intelligenciáját és
rendkívül jó megfigyelő képességét jellemzi, hogy szituációkat pontosan
megjegyez, és a beszédét is ennek megfelelően alkalmazza. Ha pl. rosszat
csinál, kidobálja a magokat, szinte biztos, hogy közben mondja az ilyenkor
hallott mondatokat. „Mit
csinálsz, nem szabad, rosszcsont, azt a mindenit stb.” Vagy, ha a gazda
elmenni készül, a madár már elkezdi a Pá, Pá-t hangoztatni. Néha szinte
hamarabb reagál, mint ahogy az emberben tudatosul, hogy igen,
most el kell menni. Mindegyik madár egy
külön egyéniség, és nagyon változóak a tulajdonságok. Van, amelyik
kifejezetten tehetséges, pl. a beszédben, de ki lehet fogni kevésbé élénk
inkább visszahúzódó, csendesebb, szelídebb madarat is. Nem szabad azonban
megsértődni, ha saját madarunk éppen rossz hangulatában, kicsit
erőteljesebben megszorítja a gazda ujját. A jákó
párválasztó, így automatikusan nem lehet egy hímet és egy tojót összerakni,
mert könnyen elképzelhető, hogy nem fogadják el egymást. Általában több
madarat engednek össze, és ebből alakulnak aztán ki a párok. A választás
viszont egy életre szól. Ez igaz az egyedül tartott jákóra
is. A gazda a társ egy életre. Úgy is mondják, hogy a jákó
egygazdás madár. Miután rendkívül érzékeny, nagyon megsínyli a gazdaváltást,
ezért csak olyan tartson jákót, aki biztosan
hosszútávon ki tud tartani a madár mellett. Célszerű kézzel nevelt
fiókát beszerezni, ugyan drágább, mint a befogott importált madár, de megéri,
mert így már fióka korban olyan kötelék alakulhat ki a madár és a gazda
között, amelyet egy befogott madár esetében valószínűleg csak hosszú,
keserves évek után lehet elérni. Szerencsés, ha olyan korban lehet a madarat
elhozni (kb. 2,5-3 hónaposan), amikor még az új gazda is etetheti a madarat,
akár fecskendőből, akár kanállal. Ezáltal a madár már eleve teljes bizalommal
van az új gazda iránt, elfogadja a kezet, ami nagyon lényeges a későbbiek
során. Miután a jákó egy eléggé bonyolult madár, nehezen kezelhető,
nagyon sok időt és türelmet igényel, csak már madártapasztalattal és idővel
illetve türelemmel rendelkezők fogadjanak társul ilyen madarat. Jellemző a jákóra, hogy ha elhanyagolják, unatkozik, képes teljes
apátiába esni, vagy tépni a tollait. Sem a madárnak, sem a gazdának
nem
élmény
egy
ilyen
együttlét. Viszont
megfelelő
körülmények mellett, egy igazi társat kap
az ember egy jákó személyében. A madár mindent megfigyel és mindenre reagál, no a szórakoztatásról nem is beszélve.
De az ember hangulatához
is tökételesen
tud alkalmazkodni, ha megvan
az
összhang
madár
és
gazda
között. A fajleírásért ezer köszönet
Andreának, Tabu gazdájának. |