Régen, még a létező szocializmus idején műszaki ügyeletet is adtunk a gyárban. Egy-egy intézkedésre jogosultsággal (és ismeretekkel is) rendelkező mérnök délután 16 órától másnap reggel nyolcig ügyelt. Legtöbbször említésre sem méltó események történtek csak, de néha nagyon fontos volt egy döntésre képes és jogosult jelenléte. Az ügyeleti rendszer megszűnése a folyamatos munkarendre áttérésünkkel és nagyjából a nősülésemmel esett egybe. Oksági kapcsolat csak az előbbivel volt.

A minőségellenőrzési és fejlesztési részlegek –irodák, laborok, kisüzem– a porta közelében helyezkedtek el. Itt külön öltöző-zuhanyozó is volt. Az ügyeletem alatt lehetőleg a saját helyemen, a laboratóriumban tartózkodtam.

Abban az időben még országosan volt vízhiány, egy-egy kánikulai napon még az elsőemeletre sem tudott felgyalogolni a víz. Egyszer egy ilyen vízhiányos hétvégén voltam ügyeletes.

Várhatóan egy eseménytelen hétvége előtt álltunk. A gyárban szabad szombat volt, ezért pénteken kezdtem az ügyeletet.

Szombat délben egy kolléganő jött be a gyárba, és kérte engedjem meg, hogy hajat mosson, mert több mint egy hete a lakásukba a lajtoskocsiból hordják a vizet.

Bement az öltözőbe, hallottam vidám hangját, ahogy szappanozta magát, amikor hörgések közben elállt a víz. Kis idő múlva Petra sírva jött ki az öltözőből, hogy eddig legalább nem volt rászáradt szappan a testén, most mit csináljunk.

Annyira esendő volt, hogy megígértem, hogy az éjszakánként hordókba gyűjtögetett vízből megmosdhat. Egy nagy műanyag kármentőnk volt, javasoltam abba álljon be, és a locsolókannából lezuhanyozhat.

Hamar rájött, hogy egyedül nem tudja megoldani, ezért kérte, hogy segítsek. A meleg és a pancsolás miatt én is egygatyára vetkőztem. Amíg locsolgattam hibátlan testét, teljesen felizgultam.

Amikor aztán kicsit berogyasztotta a térdeit, terpesztve előre hajolt, hogy a lábszárát is mossa le, a szemérme feltárult, az ajkai megnyíltak, és a hüvelybemenetet is megláttam. Ez már sok volt, hiszen egy karnyújtásnyira állt előttem egy kívánatos meztelen nő, egy éve nem voltam már nővel, és ő mindenét szinte felkínálja nekem. Egy mozdulattal letoltam a gatyámat, kezeimmel megmarkoltam a fenekénél és minden előkészítés nélkül elkezdtem baszni. Erre nincs, nem illik a finomabb megfogalmazás. Teljes erővel, nem törődve a partnerem érzéseivel állati módon dugattyúztam benne. Csak a saját kedvemre gondolva, melleit kezdtem el gyúrogatni, amikor telespricceltem a hüvelyét. Egy kicsit megálltam, majd megkerestem a csiklóját, és addig simogattam tovább folytatva mozgásomat, amíg nem élvezett el ő is.

Lassan szállt el a köd az agyamról. Mostmár tudtam gondolkozni. Vártam a reakcióját, egy pofont, de legalább is a felháborodását. Meglepetésemre szembe fordult, leöblítette szerszámomat, majd letérdelt és elkezdte simogatni-csókolgatni.

Még három óránk van, amíg a férjem vonata megjön, addig még legalább két orgazmus jár nekem, de már a heverőn! –mondta, majd keményre szopta szerszámomat, és odavezetett.

Minden erőmet beleadva sikerült elérnem az általa kitűzött célt és még a víznyomás is visszatért, rendesen tudtunk lezuhanyozni. Csókkal búcsúztunk, de fogalmam sem volt, hogyan tovább.

Hétfőn már délelőtt meghallottam, a katonatiszt férjét elhelyezték, áthelyezési kérelmet adott be Petra is.

A következő hétvégén a tiszti klubban búcsúztattuk végleg a kollegák Petráékat. A tánc szünetében tudtunk egy pár szót váltani.

Már régen kívántalak, a vízhiány jó ürügy volt, direkt pucsítottam feléd, én is akartam azt az aktust. Szép emlék lesz nekem, de remélem neked is, de folytatás nem lehet.