Zenehallgatás

Rendszeres hangverseny-látogató voltam, mindkét nemből sok barátom volt a zenerajongók között.

Viszonylag hamar feltűnt, egy nagyon csinos, madárcsontú, de mégis kellemesen gömbölyded lány, Tánczos Kata. Közös ismerősök mutattak be egymásnak. Sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy a Konziba jár, zenetörténész szakra, és, hogy a gyermekparalízis egyik utolsó áldozata. Szerencsére, csak akkorra már csak a bal karja volt részlegesen béna, nyilvános helyen betett valamit a bal kezébe (műsort, kottát), tartani tudta, és egy idegen ekkor nem látta meg rögtön. Értelmes lány volt, ezért szívesen voltunk vele, gyakorlatilag ezt a kis „szépséghibát” már rég nem vettük észre. Valóban csak barátok voltunk. Nehezen barátkozott, úgy gondolta, hogy mindenki csak őt nézi, és csak sajnálatból van vele.

Egyik nyáron, elkísértem a néprajzos egyetemistákat a Tiszahátra meséket, dalokat, táncokat gyűjteni. Én kezeltem a technikát, azaz a magnetofont és a filmfelvevő gépet. A sok bölcsész között ott volt Kata is, mint a népdalok tudora.

Mindenki tudja, hogy egy autóbusznyi fiatal, csak vidám lehet. Nagyokat szórakoztunk, mindenki jól érezte magát. Én sok lánnyal tréfálkoztam, elég nagy volt az ismeretségi köröm.

Egyik nap ebédkor (sokunknak ez volt a hajnali kelés) mondtam, hogy este ne számítsanak rám, megyek a Nyírbátori Zenei Napokra, csak két-három nap múlva jövök (attól függően, hogy kapok jegyet). Kata meghallotta, ő is jönni akart. Együtt utaztunk el Bátorba. Az MÁV vendégszoba kulcsát megkaptam az állomáson, lepakoltunk. A gondnok megígérte, mire véget ér a hangverseny ki is takarítják a szobát.

A templomi hangverseny csodálatos volt, Kata boldogan simult hozzám, örömében kifele jövet puszilgatott. Nem szerettek tartozni, ezért a simogatásokat és a csókocskákat rögtön visszaadtam. A hangverseny után az egyik vendéglőben megvacsoráztunk, megittunk egy üveg bort is.

Az utolsó vonat ekkorra már elment, szállást pedig nem lehetett kapni. Nekem kétágyas vendégszobát szereztek, meghívtam hát Katát oda aludni.

Mivel más megoldás nem volt, jött velem, ha szobában akart aludni, és nem az állomás várótermében.

A szobába érve, láttuk meg, hogy a két heverőt összetolták, mintha francia ágy lenne. A vetkőzésnél láttam, hogy Kata baljában nincs erő, és a mozgás bizonytalan, a jobbját kell megfelelően fordítania. Mintha ez lenne a legtermészetesebb, a jobb kézelőjét, kigomboltam, és rögtön elfordulva végeztem a saját dolgomat. Amikor a szoknyájához ért, és át akarta fordítani a derekán, hogy kézre essen, kigomboltam neki. Igyekeztem, csak a legszükségesebb mértékben segíteni. A bő egyhetes táborozás után mindkettőnkre ráfért a fürdés, kimostam, majd megtöltöttem Katának a kádat, és természetesen külön-külön megfürödtünk.

Amikor a fürdés után bementem a szobába, már lefeküdt. Én is bebújtam az ágyba. Felém fordulva megcsókolt.

Nagyon köszönöm! –mondta.

Ezt miért kaptam? –kérdeztem.

Amiért úgy segítettél, hogy nem sértettél meg vele, de mégis azonnal ott voltál, amikor kellett.

Nem gondolod, hogy ez a természetes barátok között. – válaszoltam, és én is megcsókoltam. A csók az ajkaira jutott, éreztem, nem igazán tapasztalt még, hiszen sem nem nyitotta ki az ajkait, sem nem fordította el. Teljes tanácstalanság látszott rajta.

Kezemmel megsimítottam az arcát, majd apró csókocskákkal mentem végig az arcán és a nyakán. Amikor már sokadik csókocska érte a száját, két tenyeremmel megfogtam, magamhoz húztam a fejét, és nyelvemmel szétfeszítettem a fogait. Teljesen meglepődött, de máris örömmel kereste nyelve az enyémet.

Addig csókolóztunk, amíg már elzsibbadt a szánk, és már bárhova simítottam testén, engedelmesen megnyílt, tejesen a hatalmam alatt volt.

Éreztem, ekkor azt tehettem volna vele, amit csak akarok, hiszen már minden hálóruhát lesimogattam róla, lábait kezem legkisebb irányítására széttárta, szemérmét is megnyitotta. Nem szakítottam meg, csókjaimat és simogatásom, de segítségével én is levetettem a hálóruhámat, így már mezítelenül simultunk össze. Oldalra fordultam, behúztam az ölembe, a háta hozzám simult, így már mindkét kezemmel hozzáfértem, egyszerre izgattam melleit és szemérmét. Nemsokára éreztem, amint az orgazmusa remegve végigfutott a testén, csapdába ejtve kezemet. Miután az első hullám véget ért, lassan megfordítottam a karjaimban, és hátát átkarolva szorítottam magamhoz, és feloldásként csak könnyedén simogattam, puszilgattam.

Mit tettél velem? Ilyet még nem éreztem! Nagyon jó volt! – mondta, és immár ő csókolgatott tovább.

Gyere, aludjunk, majd reggel folytatjuk. Akkor még újabb örömöt okozunk egymásnak. –válaszoltam. Kemény szerszámomat hátulról igazítottam a lába közzé, a lehető legnagyobb felületen simultunk össze. Lassú, alig érintő simogatásaim közben szinte észrevétlen értünk át álomországba.

Hajnalban, még alig pirkadt, egy szenvedélyes csókkal ébresztett, miközben rajtam feküdt, merev farkamat combjaival szemérméhez szorította. Soha rosszabb ébresztést!

Nagyon jó veled! Csak egy picikét várjál! Én nem tartozom a víztoronyfélék rendjébe, ezért előbb kimegyek, utána folytatjuk! –mondtam, miközben igyekeztem csókját viszonozni.

Igazad van! Mosdjunk meg, utána mienk az egész nap!

Mivel még csak ketten voltunk az épületben, ezért ahogy Isten megteremtett minket, úgy mentünk a fürdőbe. Zuhanyzás közben már természetesnek vette, hogy beszappanozom, és hasonló segítségre kérem meg őt is. A közös fürdés során annyira felizgatott a szituáció, hogy ejakuáltam. Láttam Katán, hogy még ilyen élményben nem volt része. Befejeztük a fürdést, megtörölgettem, és visszamentünk a szobánkba. Az ágyba visszabújva, folytattuk a csókolózást, immár teljesen birtokba vettem melleit, szívogattam-harapdáltam, miközben kezeimmel a harmatos szirmait lapozgattam. Nemsokára visított a kéjtől, percekig csak egész testének vergődését éreztem kezeim között.

Az állomásfőnök ismerős volt ugyan, de tudtam, hogy munkaidőben tekintettel kell lennünk a dolgozókra is. Láttam, hogy még egy bő félóránk van, ezért lehajoltam, és csiklóját az ajkaim közé vettem, morzsolgattam és szívogattam. Nemsokára már, a kéjtől elcsukló hangon kántálva kérte, ne kínozzam tovább.

Megkegyelmeztem, meggyötört testét az ölembe szorítottam, és csak megnyugtató simogatásokkal ismét elaltattam.

Mikor láttam, mélyen alszik, kibújtam öleléséből, elmentem bevásárolni. A reggelinkkel visszaérve, megterítettem, majd csókokkal ébresztettem.

Reggeli után javasoltam, hogy sétáljunk, nézzünk körül a városban. Nagy csókolózások közben telt el a nap, sokat sétáltunk, amikor csak lehetett, beült az ölembe, úgy simult hozzám amennyire egy tisztességes, de szerelmes lány megtehette abban az időben, anélkül, hogy ismeretlenek tisztességtelennek néznék, azaz összekarolva, egymás karját, derekát simogatva.

Az esti hangversenyre ismét kaptunk jegyet. Vettem óvszert is.

Még délután visszamentünk a szobába, hiszen mindketten alig vártuk, hogy kettesbe legyünk. Egymást vetkőztetve, csókolgatva Ismét kezdtük egymás kényeztetését és izgatását. Hamar eljutottunk arra a pontra, ahol reggel befejeztük. Már alig tudtuk magunknak parancsolni. Kata szerszámomat beigazította szemérméhez, és elkezdte a liftezést az ölemben.

Vigyázz! Így könnyen elveszted a szüzességedet. –figyelmeztettem, miközben felhúztam a gumit, és magam alá fordítottam. - Most mindent bízz rám! Hidd el, nem fogod megbánni!

Ahogy alattam, a combjaim között feküdt, kezdtem hosszában mozogni a résében. Éreztem, minden mozdulatom nyitja-feszíti a kisajkakat, előre haladtomban a bemenetet kívülről izgattam, és a csiklónak ütköztem. Egyre gyorsabb remegése orgazmusba ment át. A forró rése engem is eljuttatott a csúcsra.

A hangverseny után ismét végig szerelmeskedtük az éjszakát, de most is csak kézzel, és csak kívülről izgattuk egymást.

A táborba visszaérve, már nem tudtunk csak néha-néha percekre félrevonulni. A nyár folyamán sokszor találkoztunk, egyszer-egyszer még kettesben is voltunk néhány felejthetetlen órára. Mindig vigyáztam, hogy ne teljesedjen be a testi szerelmünk.

Már augusztus második felében jártunk, amikor egyik este a szobájában mezítelenül csókolóztunk, és kezdett megnyugodni az orgazmusa után.

Miért nem teszel a magadévá, érezned kell, hogy kész vagyok neked adni a szüzességemet?

Igen, észrevettem! Nagyon nagyra értékeltem és értékelem ezt, de nem tudom elfogadhatom-e ezt tőled. Gondolom, emlékszel, hogy tavaly az őszi évadban a Verdi héten többször láthattál együtt egy feketehajú lánnyal, Zsófival. A diáktanácsok országos tanácskozására jött, két hétig volt itt. Éjjel-nappal (lehetőleg) együtt voltunk, nagyon szerelmes voltam belé, és akkor úgy éreztem-gondoltam, hogy ez kölcsönös, az utolsó esténken nekem adta a szüzességét. Hűséget fogadtunk egymásnak, úgy tervezte, ide jön tanulni. Miután hazautazott, egy lapot küldött még az első nap, de nem válaszolt leveleimre, azt hittem már nem szeret! Édesanyjának tudtam telefonálni, szerinte ne keressem, mást választott. Levelet írtam az iskolájába is, határozott színvallásra kérve. A levél felbontatlanul, „a címzett ismeretlen” jelzéssel jött vissza. Azóta nem volt barátnőm! Már legalább négy éve tetszel, Bátorban rájöttem, hogy neked sem vagyok közömbös. Nem pótszernek kellesz, valóban megszerettelek, de félek elfogadni szüzességedet, még nem múlt el számomra a Zsófi iránti szerelmem. Egyelőre még nem tudom megígérni neked a kizárólagosságot a szívemben. Valamelyik nap a dékánián tudtam meg, hogy felvették, szeptembertől ide jön. Kérlek, értsd meg! Magamban kell tisztáznom, melykőtök iránt mit érzek!

Mond meg, ha összeméred a szerelmedet, melyikünk iránt mit érzel, mit mondanál?

Hát, nehezet kérdeztél. Tudod, én nagyon szeretem a túrós tésztát! Legyél, mondjuk te a mazsolás, Zsófi a tepertős. Az ízesítetlen túrós tésztát is megeszem, de ahogy a friss, barnuló, finom tepertő, ahogy eloszlik a tetején az fenséges! Ha viszont leöntöm a cukros tejfellel, amikor beleharapok, érezem benne a mazsolákat, már a gondolatra is összefut a nyál a számban! Látod így vagyok veletek is! Mindkettőtöket másért szerettelek meg. Ha egyszerre állnátok előttem, és úgy kellene dönteni, nem tudom, mit tennék.

Néhány nap múlva, beiratkozni a villamosoztunk Katával az egyetemhez, egymással szemben állva beszélgettünk, amikor Kata fülembe súgta, hogy nézzek a hátam mögé, mert egy lány nagyon néz. Odanéztem, Zsófi állt ott nagy csomaggal, a táskáján télikabát. Odaléptem és köszöntöttem.

Zsófi! Örülök, hogy sikerült a felvételid, jössz beiratkozni! – nagyon haragosan válaszolt.

Szégyelld magad, egy sort sem írtál, elfelejtettél, nem lehet megbízni benned. Most már én sem ismerlek!

Nagyon meglepődtem, próbáltam magyarázkodni, de Kata megelőzött:

Figyelj ide Boros Zsófia Márta, Laci elmondta, hogy még az iskoládba is írt levelet. Azt nem tudta, hogy a többi mért nem érkezett meg hozzád, talán édesanyádékkal tisztázhatod az eltűnt levelek sorsát. Azt, hogy Laci mennyire gondolt rád, rájöhetsz, hogy még nekem is megmutatta az iskolából visszajött levelet. Most is a tárcájában van, felbontatlanul!

Zsófi, csomagját elengedve ugrott a nyakamba, én karjaimba kaptam, és boldogan kezdtünk csókolózni.

Leszállok, hiszen látom, inkább szereted a tepertőst, mint a mazsolást. –mondta Kata.

Zsófit elkísértem a kollégiumba, a levelet átadtam, hiszen neki írtam. Folytattuk ahol egy éve abbahagytuk. Vacsorára már elvittem szüleimhez. Zsófi elfogadta, hogy szülei jót akartak, csak másként gondolták lányuk sorsát.

Részletesen meséltük el az elmúlt év eseményeit. Elmondtam, a Katához fűződő kapcsolatomat is.

Néhány hét múlva a menzán láttuk, hogy Kata helyet keres, az asztalunkhoz hívtuk, ebéd közben beszélgettünk. Kifele menet Kata megszólalt:

Kérlek Zsófi, Lacival négyszemközt szeretnék beszélni, ne haragudj! Megiszunk egy kávét, amíg órán vagy! –mondta. Zsófit elkísértük az új épületben a liftig, mi leültünk Katával a kávézóban.

Ne haragudj! –mondtam- Valóban, a pillanat hevében rájöttem, hogy téged másképp szeretlek. Azóta is sokat gondolkodtam hármunkról. Úgy éreztem, hogy irántad főként szeretet az, amit érzek, sosem vágytam a birtoklásodra, míg Zsófit kizárólagosan akarom!

Tudod, akkor attól féltem, hogy esetleg sajnálatból engem választasz. Természetesen akkor hazamentem, és sírtam. Te voltál az első, aki az adott pillanatban gondolkozás nélkül, nem kíméletlenül, de nem törődtél a bénaságommal. Végiggondoltam a kettőnk kapcsolatát, sosem foglalkoztál velem másként. Teljes értékű emberként szerettél, tanítottál meg a gyönyörre, és sértettél meg! Láttam, engem is lehet egészséges emberként szeretni!

Amikor Zsófi visszaért, mi már a zsoltárok hatását elemeztük a népdalokra. Ettől kezdve Kata már nem sajnáltatta magát, nem mutatta, hogy gondjai lennének, tavaszra már jelentős udvartartás gyűlt köré. Kivirult, megtalálta a párját.

Kata és Zsófi jó barátnők lettek, amikor Katát feleségül kérte Péter, tőlünk kért tanácsot. Keresztkomák lettünk, első lányunk keresztanyja Kata lett, az ő fiukat pedig mi tartottuk keresztvíz alá.

Az elmúlt közel négy évtizedben Kata maradt az egyik legjobb barátom, visszagondolva, biztos vagyok benne, többet ért nekem az, hogy a szüzessége helyett a barátságát fogadtam el!