… az a büszke leány,
mindenkinek álma, pajtás,
ékes, nemes, tökéletes,
e világ koronája, pajtás.
A
tanárok és diákjaik közötti testi kapcsolat szinte soha sem egyenlő partnerek
kapcsolata. Nem mondom, mert egyedi példák lehetnek, hogy soha, semmilyen
körülmények között nem lehet, de nem ez a szabály.
Egy
életet nyitott szemmel és füllel jórészt leélve, az igazi tanár-diák szexet
ritkábbnak találtam, mint a fehér hollót a városban. Azokat az eseteket én nem
számolom ide, amikor az iskola elvégzése után évekkel válik valósággá, illetve
azt sem, amikor bár az egyik tanár és a másik diák, de nincsenek alá-felé
rendelt viszonyban.
Valódi
tanár-diák nemi viszonyról három igazolt esetben tudok, és még tíz körüli
feltételezésről hallottam.
Volt
olyan középiskolai tanárnő, aki közel az ötven évhez, egyetemista fiúknak adta
ki lakását, és rendszeresen orgiába torkolló szexuális kalandokba keveredett.
Ismerek olyan frissen végzett tanárt, aki az érettségi bankettről vitte az oltárhoz
tanítványát és már nagyszülők, de ismerek egy olyan igazgatót, aki már a
harmadik feleségét találta meg a volt tanítványai között.
Saját
esetemet azért mondom el, mert határesetnek érzem.
Érettségim
évében egy nagyon fiatal (akkor 21 éves) orosz-német szakos egyetemista lány
jött gyakorolni a Bocskaiba. A tankönyvosztás napján találkoztunk először,
látszott keres valamit, és mert annyira fiatal arcú volt, ezért kapásból
letegeztem, és felajánlottam segítségemet. Megköszönte, és elkísértem a
titkárságra.
Meglepődtem,
amikor az osztályomba jött órát tartani (szülési szabadságra ment tanárnőm
helyett), úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Könnyedén, három-négy
mondattal bemutatkozott oroszul. Első világháborús magyar hadifogoly lánya
volt, Paulának (Poljuska, Polina, Πелагея,
Pelageja) hívták, Budapesten lakott, csak gyakorló
évét töltötte Jenőfalván. Megkért, hogy a nyári házi
feladatot olvassam fel, mivel nem írtam semmit, ezért rögtönöztem egy kiselőadást.
Meglepődött, és megkérdezte a nevem. Megmondtam, hogy az oroszlányok Vovkának, az oroszlánok viszont sehogyan sem hívnak.
Ettől
kezdve, minden órán valami „eredeti” külön kérdést kerestem neki, illetve
különleges feladatot kaptam tőle. Az osztály nagyon élvezte párbajunkat. Hamar
rájöttünk, hogy mások jól szórakoznak rajtunk, ezért befejeztük a nyilvános
froclizást.
Egyik
hétvégén valami központi rendezvényen voltam a fővárosban és csak a késői
vonattal tudtam hazautazni, ami éjféltájt érkezett Árkodra, Jenőfalván
nem állt meg, és csak egy bő órányi várakozás után lehetett hazautazni, ezért
motoromat bevittem Árkodra.
A
vonaton Polinát láttam meg a fülke előtt elhaladni.
Ráköszöntem, és behívtam. Az úton jót beszélgettünk (oroszul), megdicsérte
beszédbiztonságomat, de kifogásolta, hogy a szókincsem és nyelvhasználatom
messze volt az irodalmitól (nem csoda, hiszen akkoriban irodalmi műveket nem
olvastam idegen nyelven, de a szókincsemet katonákkal beszélgetve lényegesen
bővítettem). Egyre személyesebb témák kerültek elő, teljesen elfeledkeztünk a tanár-diák
kapcsolatról. Örömmel vette, hogy a motorommal hazavittem.
Polját
érdekelte a rókavadászat, eljött a kezdők tanfolyamára és elkezdte az
edzéseket. Így aztán az a furcsa helyzet állt elő, hogy délelőtt Poljuska volt a tanár, és én a diák, este fordítva. A
kapcsolatunk egyre kevésbé volt aszimmetrikus, a második félévben már nem is
tanított a Bocskaiban, csak a Klapkában.
Február
végén, Szolnokon volt a rádióssportok vezetőinek nemzetközi értekezlete. A tárgyalássorozat
közel egy hétig tartott. Jenci bácsi helyett én képviseltem a megyét, sőt én
ismertettem az URH iránymérő készülékek fejlesztésében elért magyar
eredményeket, így Jenci bácsitól megörököltem a teljes magyar küldöttség
vezető-helyettességet is, az URH szekciónak én lettem a házigazdája. Kevés volt
a tolmács, ezért a szekció tolmácsának Poljuskát
kértem fel. A tolmácsok napidíja 20 rubel (
A
tanácskozás feszes munkát követelt. Rendszeresen reggel 8-kor megkaptuk a
delegációk javaslatait (orosz nyelven), erről egy rövid összefoglalót
készítettünk (magyarul), amit a magyar delegációval megbeszéltünk. 10-17 óra
között (ebédszünettel) szekciónként folyt a munka, vacsora előtt mi még
elkészítettük a szekciónk rövid jegyzőkönyvét, és a magyar javaslatokat, reagálásokat
lefordítottuk. Ezeket este a titkárságon kellett leadni sokszorosításra és
szétosztásra. Több kolléga nagy dorbézolást rendezett, de mi inkább dolgoztunk
(néhány üveg finom bort, pezsgőt és örmény konyakot megszereztem, ezt
poharazgattuk közben).
Rájöttünk,
hogy nagyon célszerű a lakosztály, mert így nálam tudtunk dolgozni. A társalgó
részben latin- és cyrilbetűs írógépeket, távgépírót,
külön telefont és még egy rádió-adóvevőt is felállítottuk, ez volt az URH-s
magyar iroda. Az időkímélés miatt Polina már félig
hozzám költözött, hiszen rendszeresen nálam fürdött, és sokszor itt öltözött
át.
Egy
nagyon fárasztó nap után, már elkészült a fordítással, a gépeléssel, én az
anyagot olvastam át, és valami halk zene szólt a rádióban, zuhanyozás után már
csak egy törölközőbe tekerte magát, egy pohár borral a kezében elaludt a
fotelben. Szólítottam nem válaszolt, kivettem a poharat a kezéből, nem reagált.
Felnyaláboltam, átvittem a hálószobába, a franciaágyra fektettem, nem nyitotta
ki a szemét. Az alvástól kicsit gyűrött, kipirult arcára adtam egy puszit, és
megéreztem a kellemesen hívogató szagot (illatot, mert ez kellemes, annak,
akinek szól, amit egy vágyakozó, ölelésre várakozó fiatal nő öle áraszt). Betakartam, megcsókoltam, semmi válasz!
Levittem
az anyagot a titkárságra, lezuhanyoztam. A hálószobába lépve, ismételten szólongattam
(sőt meg is pusziltam a nyakát) nem válaszolt, az arcát is megpusziltam,
hagytam aludni. A törölközőt megoldva, meztelen testében gyönyörködtem egy
kicsit, a bimbóit csókkal köszöntöttem, majd betakargattam, és lefeküdtem
mellé. Két takarónk volt, alig értünk egymáshoz, közelről éreztem a jelenlétét,
nagy nehezen aludtam el. Egyszer arra ébredtem, hogy meztelenül az ölemben
fészkelődik.
*
Poljuska, ébren vagy? –kérdeztem.
*
Nagyon jó az
öledben, Vovka. –felelte, adott egy gyors csókot, hátát hozzám nyomta, kezemet
mellére vonta.
*
Nekem is nagyon
jó érezni a testedet!
–válaszoltam, és simogatni-csókolgatni kezdtem, lenyúlva megnyitottam ölét.
Felém fordult, és két kézzel lehúzta pizsamanadrágomat. Perceken belül már
egyik kezem a szemérmét bontogatta, harmatos szirmai között szánkáztak ujjaim.
Mellé feküdtem, és hol szívtam-csókoltam mellecskéit, hol nyelveink kergetőztek
szánkban. Ujjaim már nedves szemérmébe is behatoltak, kezével fejte farkamat,
egyre közeledtünk a csúcshoz, az orgazmusa alatt úgy szorította bal kezemet,
hogy nem tudtam megmozdulni, rántott a farkamon néhányat és a kezébe élveztem.
Percekig
csak szorítottam magamhoz és csókolgattam arcát, amíg megnyugodtunk.
Felkeltem,
törülközővel letörölgettem, közben gyönyörködtem szinte kislányos testében,
csókolgattam. Az éjjeliszekrény fiókjából elővettem az óvszert.
Simogattuk-csókolgattuk
egymást, nemsokára már ismét teljes lett harcértékem, felvettem a gumit,
ráfordultam, szerszámomat résébe illesztettem és elkezdtem a szánkáztatni a
kisajkak között. Minden előrenyomásnál egy-egy pillanatra megálltam a hüvelybemenetnél,
majd nekiütköztem a csiklójának, közben a nyelvemmel a fülcimpáját nyalogattam,
illetve harapdáltam. Nem bírta a „kínzást” sokáig, követelte a teljes
behatolást. Az elképzelhető leggyorsabb tempót követelte ellenlökéseivel,
balommal benyúlva a csiklóját ujjammal izgattam. A gyönyörtől úgy belém
harapott, hogy a nyoma több hétig meglátszott a vállamon. Reggel örömmel
konstatáltam, hogy a farkam Poljuska hüvelyében, és
fürge nyelve a számban van.
A hét
további részében Poljuska a szobámban lakott,
fergetegeseket szeretkeztünk, ha volt egy szabad félóránk már szaladtunk a
szobába szeretkezni.
Jenőfalvára visszamenve már gondot jelentett az együttléthez a hely biztosítása,
hiszen Polina a lánykollégiumban, közös szobában
lakott egy másik tanárnővel, anyáméknál nekem sem volt saját szobám, legfeljebb
a rádiósklubban tudtunk szerelmeskedni. Március elején megtudta, hogy doktori
ösztöndíjat kapott Moszkvába két évre, és az ügyintézés miatt máris vissza kell
utaznia Pestre.
Moszkvában
megszerették egymást egy fiatal diplomatánkkal, összeházasodtak, és évekkel
később Szófiában találkoztunk, a követségen dolgoztak.