Petronella 1961. tavasz

Szöktél volna csak, akárhova, szöknék,

keresnélek, víz alatt, föld felett.

Sárga kikötők? Néger szigetek?

Föltépném csillagunk Egyenlítőjét!

S vitt volna új egekbe repülőgép,

tudós próba, űrhajó, őrület:

indulnék én is–: hátha rád lelek?

S pörölnélek a Pokollal – könyörögnék,

új Orpheus! …Napok eddig, s hetek,

oh, de nehezek voltak nélküled!

Ami most jön, hosszabb és nehezebb,

Sehol-Soha a neve új hazádnak:

ott vagy. Ott se vagy. Nem vagy: csak a fáradt

képzelet kapkod a Semmibe utánad.

Szabó Lőrinc

Tavasszal egy nagy nemzetközi rádiós-iránymérő verseny előkészítésébe vettem részt. Megbíztak, hogy a helyszín és szállás lehetőséget vizsgáljam meg a Zagyva völgyében.

Levelezéssel szereztem szállást, három falu közös iskolájának egyik szolgálati szobájában aludhattam. Motorkerékpárral érkeztem meg. A községházán megkaptam az útbaigazítást és a kulcsot. Megtudtam, hogy az iskola a falun kívül, az utolsó háztól körülbelül egy kilométerre van.

Megérkeztem a szálláshelyemre, az iskolához. A kerítésnél rögtön szemembe ötlött a csodaszép, udvarház stílusú épület, közel háromhektáros park szélén.

Eléggé elfáradtam az egész-napos utazás során, nem volt kedvem messzebb menni. A szobám néhány másikkal az épület hátsó traktusában, egy folyosóról nyílt. Világosságot csak egy ajtó alól láttam kiszűrődni, ezért bekopogtam. Gondoltam beszélgetünk egy keveset.

Kopogtatásomra kapott engedély alapján beléptem egy tornaszobába. A derékmagasságú dobogón arányos testű, szőke lány állt a fején, majd kézenállásból egy kecses mozdulattal átfordult, rámnézett, és folytatta a gyakorlatát. A gyakorlatot egy spárgával fejezte be. Átízzadt tornadresszén láttam, kemény edzést végzett. Mellé léptem, szótlanul, hosszan egymás szemébe néztünk. Nem tudtam megmagyarázni, mit láttam ott, de mint akit hipnotizáltak, két kézzel megfogtam karcsú derekát, felemeltem, magamhoz húztam és megcsókoltam. Karjával, lábával átölelt, nem tiltakozott, sőt igencsak igyekezett viszonozni. Akkor éreztem először, és azóta sem sokszor, hogy ez a nő nagyon fontos lesz az életemben. Nagyon meglepődtem, mert izzadt testének szaga kifejezetten vonzott.

Nemtudom meddig tartottam a karjaimban, amikor egyszer csak elmúlt az előbbi varázs. Megszakítottuk csókjainkat, végig nézve magunkon meglepődtünk, bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy kerültünk ide.

Áthívott a szobájába beszélgetni. A tornadreszt a szekrényajtó mögé állva otthonkára cserélte. Megtudtam, hogy a TF-re készül, Petronellának hívják, Magyarországra települt lengyel szülők, itt született lánya, és most csak képesítés nélkül helyettesíti a szülési szabadságon lévő napközis tanítónőt. Nagyon sok dologról beszélgettünk, megtudtam, hogy ősszel érettségizett magántanulóként, néhány hete töltötte csak a tizennyolcat, most a lengyel érettségire készül, azt kint kívánja letenni.

Még ő sem vacsorázott, ezért közösen vacsoráztunk, és olyan érzésem volt, mintha már évek óta ismernénk egymást. Minden szempontból tetszett Petra, szívesen voltunk együtt.

Megtudva jövetelem célját, felajánlotta segítségét. Közel éjfélig beszélgettünk (kezét kezembe fogva, simogattuk egymást), közben megittuk a kulacsomban lévő kétpohárnyi borocskát. Nem tudtunk elszakadni egymástól, mindig újabb téma került elő.

Másnap közösen reggeliztünk, és motoron elindultunk bejárni a környéket. A jó idő miatt csak melegítőt vettünk fel. Segítségével néhány alkalmas helyszínt találtunk, sőt a központi táborhelynek alkalmas rétet is mutatott. A motoron mögöttem ülve egyre jobban hozzám simult, ha megálltunk csókolóztunk és kézen fogva sétáltunk, kerestük a verseny helyszínét. Az egyik falu vendéglőjében megebédeltünk.

Ő volt az első nő (leány) aki feltétlen bizalommal fogadta el irányításomat kapcsolatunkban, éreztem, hogy bizalmával nem élhetek vissza.

Csavargás közben megmutatott egy melegvizes kutat (a kőolajkutatók hagyták ott), ahonnan folyamatosan körülbelül negyven-ötvenfokos víz folyt, egy tavacskát alkotva. A tavacska lefolyása kis patakként bekanyargott a fák közzé. Kicsit távolabb ismét tavacskává szélesedett, itt már kellemesen langyos vízzel.

Javasolta, hogy fürödjünk, bár nem volt fürdőruhánk, de megnyugtatott, fehérneműben is lehet, blúzra-bugyira vetkőzött, és ment a vízbe. Alsónadrágban követtem. Nagy megelégedésemre a vizes sötétkék batiszt blúz átlátszóvá vált, mindent megmutatott. Pancsoltunk, tréfásan birkóztunk, nagyon jól éreztük magunkat, kutakodó ujjam a szemérméig jutott, csókjai, nyelvének játéka sokat sejtetett a folytatás lehetőségéből. Szinte minden percben heteket léptünk előre a kapcsolat elmélyítésében.

Fürdés után az atlétámba törölköztünk, és a melegítőt meztelen testünkre vettük fel, közben jól megfigyelhettem meztelen testét, hiszen nem is igen takargatta.

Visszaérve, meghívtam a kocsma-vendéglőbe vacsorázni. Javasolta, hogy inkább ételhordóban vigyem be az iskolába az ételt, mert szombat-vasárnap rendszeres volt a verekedés is.

Az étellel és egy üveg vörösborral visszaérkezve közösen megvacsoráztunk. Egyre többet csókolóztunk, a melegítő cipzárját lehúzhattam, így hozzáfértem kemény mellecskéihez is, nemsokára már számmal, kezemmel gyúrtam - harapdáltam – szívtam.

Ekkor már féloldalasan ült az ölemben, és kutakodó kezeim szabadon jártak tarkójától egészen a combja közt is, és egyre gyorsabb lélegzete mutatta, hogy közeledik az orgazmusa. Ujjaim megtalálták egyre harmatosabb rését, és a rejtekben simogatva-körözve, ki-behúzogatva egyre gyorsabb ütemet diktáltak. Combjait összeszorítva szinte csapdába ejtette kezemet az öle. Csókja egyre forróbb, nyelve, mint a motolla járt a számban, karjaival hátamon hárfázott. Orgazmusa szinte megsemmisítette. Amint megnyugodott, az ágyára fektettem, én is feltérdeltem mellé. Kapkodva fejeztük be a vetkőztetést, majd mezítelenül összebújtunk.

Óvatosan kutakodott, ismerkedett testemmel, csókolgatva eljutott a szerszámomhoz. Markolgatta, nézegette, simogatta, ráfogtam kezét és elkezdtem mozogni. Az előzmények miatt csak néhányat kellett mozdulnom, máris robbantam.

Magamhoz szorítottam, csókolgattam, szokásos kedveskedés közben pihengettünk. Nem gyújtottunk villanyt, lassan leszállt az est, el-elszunnyadtunk egymás karjában.

Amikor felébredtem, sötét volt, még csak a fák lombján átsejlő, kelő hold világánál lehetett egy keveset látni. Minden érzékemmel gyönyörködtem a karjaimban alvó Petra szépségben. Óvatosan, kiszabadítottam feje alól jobb kezemet, és simogattam, csókolgattam minden porcikáját. Hátán feküdt, kis terpeszben, én féloldalt mellette, fejemet könyöklő jobbommal támasztva.

Ahogy szemérméhez értem, elkezdtem simogatni, csiklóját izgatni, ajkait „lapozgatni”, miközben arcát-száját csókolgattam, egyre szélesebbre nyitotta magát, teljesen kitárulkozott, szeme zárva, arcán boldog mosoly.

Egyre inkább éreztem a testén átfutó apró gyönyörhullámokat, és a teljes benedvesedését. Öle öntötte a gyönyörre vágyó, párját hívó nő összetéveszthetetlen illata. Mellére hajoltam, nyelvemmel simogattam, meg-megharapdáltam bimbóját. Érthetetlen hangokat csalt elő a gyönyör közeledte, gyorsítottam izgatásán, majd mikor éreztem a csúcs közeledtét, bekaptam fülcimpáját, és harapdálni kezdtem, egy ujjamat kezdtem betolni hüvelyébe. A gyönyör hatására hüvelye szinte beszívta, combjainak szorítása lebéklyózta kezemet. Arcán földöntúli mosolyt láttam, csókom hatására megnyílt ajkát nyelvemmel kitártam, és gyorsulva hatoltam be a szájába.

Mikor kicsit megnyugodott, csókjaimmal elindultam lefelé, ahogy közeledtem öléhez, már összes érzékemmal éreztem a vonzó, minden érzékemet megfogó illatot, ami „megbolondított”. A szemérmére adott csókom közben ismét éreztem kezdődő gyönyörét, motyogott valamit, fejemet megfogva a szájához húzott, nyelve kereste az enyémet, ajkaink összetapadtak.

Én elvarázsolva, teljesen felajzva, már nagyon kívántam a behatolást. Az éjjeliszekrényére az óvszereket már korábban kikészítettem, fél kezemmel elvettem egyet, feltéptem, és az izgatásának ütemén nem változtatva, feltettem magamnak. Amint rajtam volt, combjai közzé térdeltem, és most már szerszámommal izgattam bejáratát. Teljesen ráhajoltam, súlyomat karjaimmal tartva, folyamatos nyelves csókjaim közben lassan hatoltam beljebb. Csodásan szűk, forró volt öle, de annyira benedvesedett, hogy szinte ellenállás nélkül haladtam be puncijába. A behatolás csodás érzés volt nekem, megálltam, nyelvével egyre mélyebben körözött a számba, két karjával magához szorított, és hogy újra átéljem a behatolás élményét, visszahúzódtam majd ismét behatoltam, testem sürgetett, így egy hirtelen mozdulattal teljesen felnyársaltam.

Feljajdult, arca görcsbe rándult, szemét kinyitotta, és telefutott könnyel.

* Mit csinálsz! Szégyelld magad! -kiáltott rám.

* Ne haragudj! Szeretlek! Nem akartam fájdalmat okozni. Ahogy visszacsókoltál azt hittem ébren vagy, és te is szeretnéd! –mondtam.

* Most vetted el a szüzességem! Álmomban! Kérés nélkül! –szinte kiabálva mondta, és két ököllel ütötte mellkasomat. A megdöbbenéstől lelombozódtam, erekcióm lecsökkent, szeméről megpróbáltam a könnyet lecsókolni.

* Ne haragudj. Ahogy mindent engedtél mostanáig, azt hittem, hogy szabad a pálya. Nem gondoltam, hogy nem vagy ébren. Azt gondoltam, hogy te is akarod a teljes együttlétet. –mondtam, csókolgattam az arcát, majd a száját csókolva nyelvemet is bedugtam a szájába. Félmerev szerszámom makkja a hüvelyében maradt. Nemsokára már teljes odaadással viszonozta nyelves csókjaimat, és lassan ismét megindult a merevedésem.

* Tudod valóban kívántalak, nem is bántam meg, az addigi életem legcsodálatosabb gyönyörét éreztem álmomban, és akkor a fájdalom elsöpörte ezt, és felébredtem. Félálmomban érzett váratlan fájdalom megzavart. Érzem, ahogy egyre jobban kitöltesz, már ismét érzem az előző gyönyör közeledtét, ezért fejezzük be rendesen. Tudom, szeretsz, hogy csak jót akarhatsz!

Csókolózásunk közben csak nyelveink mozogtak először, majd éreztem kezdődő erekciómat, ekkor az ölemmel végzett lassú, apró mozdulatocskák hatására egyre inkább keményedtem. Amikor ismét helyre állt a harckészültségem, elkezdtem az ősi mozgást, ekkor már Petra is ellenlökésekkel válaszolt, csókjai is meggyőztek, hogy már nem haragszik, lenyúlva magunk közzé, csiklóját izgattam, és kis különbséggel eljutottunk a csúcsra.

* Ne haragudj! Annyira megkívántalak, ahogy a karjaimban tartottalak, nem gondoltam, hogy nem vagy ébren. Csodálatos voltál, te voltál nekem az első, akit én avattam asszonnyá. –mondtam és csókolgattam arcát-kezeit.

* Teljesen váratlanul ért, hogy bennem vagy, amikor felriadtam behatolásodra. Csodálatos álmom szakadt meg, és nem tudtam mi történt. Már régen kerestem azt, aki megérdemli a szüzességemet. Még nem ismertelek eléggé, de úgy érzem nem bánom meg, hiszen nagyon gyengéd voltál. Biztos vagyok, hogy nem élsz vissza vele. -mondta.

Felkeltem mellőle, és a gumit levéve ellenőriztem az épségét, ekkor teljesen meglepődve kérdezte:

* Te így felkészültél?

* Tudod, amióta közel egy éve egy elvált asszonnyal voltam először, azóta mindig tartok gumit magamnál. Ő mondta, hogy a férfi kötelessége megvédeni a párját minden felesleges gondtól. Nem szeretnék következményt, még korai lenne a gyermekáldás, hiszen nincs elegendő önálló jövedelmem. Most is még akkor áthoztam, amikor tudtam gondolkodni. –válaszoltam.

Az éjszakát továbbra is egy ágyban töltöttük, reggelig még kétszer –teljes egyetértésben– áldoztunk a szerelem oltárán. Másnap közösen és nagyon gyorsan lezuhanyoztunk (csak állott víz volt), megtörülgettük egymást, ismét szeretkeztünk, elmotoroztunk szüleihez (motorral csak bő félóra, de autóbusszal és vonattal, kétszeri átszállással közel két óra), ahol már azt mondtuk, hogy udvarolok neki. A családdal ebédeltünk, Petra édesapjával beszélgettünk. Elmondta, hogy 39-ben menekültek hazánkba, itt fejezték be az iskolájukat, megszerették egymást és hazánkat, és itt kívántak élni, de lengyel állampolgárságukat megtartották. Petra öccse Josef, akkor végezte a nyolcakat.

Nagyon jól éreztük magunkat, délután visszavittem az iskolába, ismét szeretkeztünk, és este hazamotoroztam.

Naponta hívtam telefonon, a következő hétvégeken már elém vonatozott, ismét egy-egy szerelemmel zsúfolt hétvégét töltöttünk együtt. Szüleimnek Kálkápolnán mutattam be, nekik is nagyon tetszett.

A tavaszi szünetet végén indultak Lengyelországba. Addig egy csodálatos, közös életünk tervezgetésével és szerelmeskedéssel töltött hetet éltünk át, az iskolai szobájában. Indulás előtti este mentünk át szüleihez. Szülei tudtával az ágyában búcsúztunk, ekkor adta át ballagási ajándékként az irattárcát, benne fényképével és névnapi ajándékként (borítékba zárt) levéllel, amelyben kendőzetlenül feltárja előttem szerelmét, vágyait. Tervek szerint csak júliusban jönnek vissza.

Négyen éppen befértek a kis topolinó autójukba, az utolsó bőröndöt már a pótkerékre szíjaztuk. A házat bezárták. Indulásunk után, az útelágazásig kísértem motorommal az autójukat. A kereszteződés előtt utolsó ölelések, csókok, ők balra. én jobbra indultunk. A tükörből még éppen láttam integető kezét, majd a kanyar eltakarta a kocsijukat is.

A Tátra északi oldalán, az egyik szerpentinen kocsijuk előbb a hegyoldalnak ütközött, majd legurult a szakadékba. A rendőrség szerint nem szenvedtek, mindnyájan azonnal meghaltak. Családjuk kérésére a baleset helyszínéhez közeli kis faluban temették el őket.

Haláláról és a temetésről csak soká értesültem, hiszen a levelek külföldről hetekig érkeztek, és telefonunk nem volt. Amikor egy hónap eltelt és még nem jött hír, kezdtem keresni, leveleiből és emlékfoszlányokból előbányászott nevek-címtöredékek alapján. Nagybátyja illetve a konzulátus leveleimből tudtam meg a részleteket.

Sírjához évek múlva jutottam csak el. Egy közös fényképünk, egy dedikált igazolványképe, levelei, apró meglepetései és a sírjáról készített fénykép és a sírjáról levágott, lepréselt rózsa maradt nekem, és az emlék arról a szeretetről és bizalomról, amivel testét-lelkét nekem adta. Nem rajtunk múlt, hogy közös életünk nem vált valóra.

Mennyire boldogan készültünk közös életünkre. Utolsó levelében megírta azt is, hogy átkérte magát az Árkodi Egyetem pedagógia-népművelés szakára, átigazolást kezdeményezett az egyetemi sportkörbe, így a TF levelezőn is végezhető.

Leginkább az bánt, hogy már nem látom az arcát, az évek elhomályosították képét, már régen nem a vonásaira, csak arra emlékszem milyen adakozó, szerelmes párom volt!

Petronella 1961. tavasz

Szabó Lőrinc

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át