Renáta 61. július

Jobb lett volna meg sem születni

Nékünk, mint egymást nem szeretni

Július végén volt a rádiós-iránymérő ifjúsági EB Ó-Tátrafüred térségében. A rövidhullámú csapat műszaki felelőseként utazhattam a válogatottal. Az ifjúsági versenyzők 21 év alattiak voltak, de szinte minden kísérő is fiatal volt. Gyönyörű vidék, csodálatos hegyek, ami mindenkit költészetre csábít.

Ó–Tátrafüred

Nézem a homorú völgyet,

A tárt ölű lapályt:

Nagy, ősi fenyőfa–teknő,

Mit vén idők véseje vájt. (Tóth Árpád: Rozskenyér)

Nagyon szeretem egy-egy rövid időszakra csodálni a hegyeket, de alapvetően Petőivel értek egyet:

Mit nekem te zordon Kárpátoknak

Fenyvesekkel vadregényes tája!

Tán csodállak, ámde nem szeretlek,

S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin

Ott vagyok honn, ott az én világom

Börtönéből szabadult sas lelkem,

Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban

Túl a földön felhők közelébe,

S mosolyogva néz rám a Dunától

A Tiszáig nyúló róna képe.

Nagyszerű társaság volt ott. Fiatalok voltunk, szerettünk és tudtunk szórakozni. Minden nap buliztunk (néha még este tízkor is fent voltunk), de szigorú szabályok korai takarodót írtak elő. Az egyik nap délelőtt kezdődött a fiú és lány verseny, majd este éjfélkor kezdődött az éjszakai forduló. Az ellenőrzést páronként összesorsolt különböző nemzetiségű kísérők végezték.

Az olasz lánycsapat egyik edzője volt Renáta, egy veronai iskola tanára. Zöld szeme, a göndör, szénfekete haja által keretezett arcát meghatározta. Mindig mosolygó, alacsony, törékeny csontú, kellemes lány volt. Mivel előző évben végezte el az egyetemet, huszonhárom-huszonöt éves lehetett.

A sorsolás a délelőtti verseny műszaki ellenőrének Renátát és engem jelölt ki. A verseny reggelén egy asztalhoz kerültünk. Az ellenőrzés nyolckor kezdődött, a lányok rajtja kilenctől a szokásos kettőpercenként történt folyamatosan. A beérkezés után még egyszer ellenőriztük a készülékeket. Angol-német keveréknyelven kommunikáltunk. Bemutatkozáskor, az első kézfogáskor áramütésszerűen ért a felismerés, ezt a lányt nekem teremtette az Isten! Szemébe nézve, a meglepetést láttam, megöleltem és puszit akartam adni az arcára. Elmozdult, a szájára sikeredett, majdnem csók lett belőle. Elmondta, hogy úgy érezte, mint akit már régen ismer.

A rajt előtti ellenőrzések során kezdetben mintegy véletlenül ért össze a kezünk, de később egyre inkább kerestük egymás érintését. Mire a körülbelül száz lány versenyző készülékét ellenőriztük, már többet tartottam ujjait a tenyeremben, mint nem. Az ujjait simogattam, tenyerében játszottam. Tenyerébe írt betűkkel vallottam először szerelmet neki, majd a tenyerembe írt igenlő válasza után már nyakát kezdtem csókolgatni. A műszeres asztal mögött egy pad volt, arra ülve már senki sem látta, kezeink hol kalandoznak, sőt az oszcilloszkópot megfelelően fordítva Renátának csak a fejét látták. Ebben a fedezékben, kezdetben a farmerjén keresztül simogattam a lábát, majd a pulóvere alá is bemerészkedtem. Délre már a pulóverét levetette, blúzát kihúztuk a nadrágból, így alá-alányúlva a melleit is elértem. Egyre forróbb tenyerét rásimítottam a nadrágomra, és lassan felfedezte robbanásig felizgult férfiasságomat.

Déli egy óra körül kezdődött a közel egy órás szünetünk, a lányok már mind visszaértek, a fiúk pedig, mind elindultak. Kézenfogva egymást és egy közeli tisztásra mentünk, ahonnan láthattuk a célegyenest. Mögé állva magamhoz szorítottam, előre hajolva csókolózni kezdtünk. Blúzán két gombot kigombolva már kibontottam melltartóját (ki is bányáztam és zsebrevágtam), majd kezeimmel, megvizsgáltam mellei keménységét, próbálgattam formáját. Egyre szenvedélyesebb csókok válaszoltak néma kérdéseimre. Balommal indított expedícióm lassan egyre délibb területen kutakodott, már hasát behúzva az öve alá jutott kezem. A szoros nadrágja miatt, inkább kívülről simogattam, kezem nyomán remegés futott végig rajta, fenekével szorosan tapadt kőkemény szerszámomhoz, mozgása majdnem elvitt a robbanásig. A folyamatos izgatás miatt egy gyengébb orgazmus-hullám hatására kiszaladt az erő lábaiból, teljes súlyát tartanom kellett. A korábban letett melegítőmre ültem, az ölembe vontam, hátrahajtottam felsőtestét, ráhajoltam és nyelvemmel mélyen behatoltam szájába. Nyakamat átölelve nem engedett elmozdulni, de kioldottam az övét és a nadrágja korcát. Blúzát is kigomboltam, elő bukkant kemény, feszes melle. Számba vettem hol egyik, hol másik almácskát, csókolgattam, szívogattam, nyelvemmel izgattam a hófehér halmokat, de legfőként a két sötétbarna bimbóudvart. A bimbói kitüremkedtek, nyelvemmel forgattam, pergettem a bimbókat közben kerestem a bugyi melletti bőrfelületeket. Ténykedésemre folyamatos nyögésekkel, fejem leszorításával és hajam borzolásával válaszolt. A bugyin keresztül kezdtem simogatni egyre nedvesebb szemérmét, amikor hirtelen megfeszült, mint egy íj, és a szemérmétől meginduló remegés végig-végig futott a testén. Szenvedélyes csókommal tudtam megakadályozni, a feltűnést. Miután kezdett megnyugodni, hátát nekem feszítve igyekeztünk a lehető legjobban érezni egymást. Az útra lenézve láttuk az első fiút feltűnni a fák közt. Tudtuk, néhány perc múlva már a sátorban kell átvennünk ellenőrzésre a vevőjét. Rendbe szedtük hát a ruházatunkat, és összeölelkezve elindultunk a többiek felé.

Visszamentünk a sátorba, szorosan összesimulva ültünk le a padra. A készülékek átvétele és a mérések mindkét kezem elfoglalták, Renáta jobbjával vezette a log-ot (jegyzőkönyvet), de balja a kigombolt sliccemen benyúlva elérte a férfiasságomat. Meg-megszorítva egyre vitt előre a gyönyörök útján. Amikor épp senki sem jött, lenyúlva én is megtaláltam a már forró és tocsogó rését, ujjaimat szánkáztattam bent, amikor egy pár perccel hosszabb szünet volt közben egy zsebkendőt terítettem kivett farkamra, és kezét vezetve megmutattam, hogy mozgassa, hogy én is elélvezzek, ekkor őt is sikerült még egyszer a csúcsra juttatnom. A verseny további részét szorosan egymáshoz simulva izgultuk végig. Szinte fájt, amikor egy-két percre elszakadtunk egymástól.

Miután a fiú csapat is végzett, az egyik szerviz-kocsival bementünk a szállásra.

Kézenfogva ebédeltünk az étteremben, majd ölelkezve-csókolózva elindultunk a szobák felé. A szobámhoz érve, kinyitottam az ajtót, ölembe kaptam, bevittem. A fotelbe rogytam édes terhemmel, és egymásnak estünk. Csókjaink közben szinte letéptük a ruhát egymásról, megőrjített a vágytól izzó öle, amelyből dőlt a szerelmet megrészegülten kívánó, nő illata. Egy pillanatra elszakadtam tőle, amíg kitöltöttem egy vizespohár tokai aszút, és közös pohárból ittunk a szerelemre.

Az ágyra döntve megnyitotta ölét, csókjaink és simogatásom közben már résében szánkáztam ujjaimmal. Kezdtem ujjammal a csiklóját simogatni, amikor teste megfeszült, tudtam, a kéj mindjárt teljesen elszakít minket a világtól. A vágy elöntötte agyamat, egyik utolsó tiszta pillanatomban még felhúztam a gumit, behatoltam, még egy pillanatig éreztem a hüvelye forró lüktetését, ami szívta-fejte a szerszámomat, de azután már csak a mindent elsöprő gyönyör felhőin át láttuk a világot.

Amikor ismét képes voltam érezni az univerzum azon részét, ami nem tartozott testünkhöz, átfordultam, így már Reni feküdt rajtam, én tartottam a testét. Rendkívül szűk, izzóan forró hüvelye volt, annyira, hogy orgazmusom után sem csúsztam ki belőle. Ma sem tudom, hogy én avattam-e asszonnyá vagy sem.

Csak néhány másodpercnek éreztem nyugalmunkat, amikor csókjai és ölének apró mozgása ismét izgalomba hozott. Újra megkeményedve már jutott időm melleinek, nyakának és fülcimpáinak kényeztetésére is. Ekkor már hosszasan időztünk a gyönyör előszobájában, lassítva-gyorsítva a tempót, hosszas orgazmust éltünk át, majd már egymás oldalán pihentünk percekig.

Mire lezuhanyoztunk, megszárítottuk egymást már besötétedett. A szervezett vacsorát elmulasztottuk. Meztelenül ölembe ült, csókolóztunk, kényeztettük egymást, és iszogattuk a finom bort.

Nemsokára a gyomrunk figyelmeztetett, a szerelemmel nem elég jóllakni. Áthívott a szobájába, mert ott volt egy kis sonka, vittük a bort, a zsömléimet és egy kis kolbászt. Még be sem fejeztük a vacsorát, amikor csengett a telefon, Renátát kereste egyik húga. Az arcát figyelve láttam nagyon nagy baj van.

A küldöttségvezetőjüket hívta, közben elmondta, az édesanyja lett nagyon beteg (a szívével volt valami de nem értettem, apjuk már évekkel ezelőtt meghalt). Hazaengedték, gyorsan csomagolt, addig én a portán szerveztem az útját.

Az elektriskával (tátrai kisvasút) elkísértem a legközelebbi vasútállomásra. Megtudtam apjuk már régen meghalt, három testvére van otthon, útközben megpróbáltam tartani a lelket benne. Címet cseréltünk, és elkísértem a vonathoz.

Lecke
 

Megcsókoltalak, megmutatni,

Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek

Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,

Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyű bért,

Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent -- íme, lásd,

Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,

Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,

Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,

Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,

Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e --

Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,

De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész

Szabály és példa kárbavész --

Jobb lett volna meg sem születni

Nékünk, mint egymást nem szeretni.

Karinthy

Hazaérkezésem után még megkaptam az édesanyja gyászjelentését, hátoldalán írta meg, hogy még éppen el tudtak búcsúzni, ne keressem, mindent köszön, és nem bánt meg semmit, de nem találkozhatunk, hiszen nem lehet közös jövőnk.

Leveleimet nem vette át, a posta visszahozta „a címzett ismeretlen felirattal”, rádiós megkeresésre nem válaszolt, a szövetségüknek sem adta meg új címét, tudomásul vettem döntését.

Sok évvel később, már felnőtt fiaimmal jártunk Veronában, mégis megkerestem a házát, ott már nem tudtak róla. Volt iskolájában régi kollégáktól hallottam, hogy karácsonykor délre költöztek. Egy zárdában tanított, ahol a testvéreit iskoláztathatta. Későbbi sorsáról nem tudtam meg semmit.

Még ma is elcsodálkozom, hogyan tudtunk egy szerelem minden stációját besűríteni alig egy tucat órába, egyedül veszekedni nem volt időnk. A versenyjegyzőkönyveket és a menetrendet átnézve meglepődtem, az egész történet a megismerkedéstől az elválásig összesen nem telt el tizenhárom óra.

Az ujjaink első, bátortalan összeéréseitől a mindent elsöprő orgazmus katartikus élményéig alig hatszáz perc kellett csak. A tekintetünk első, véletlen összekapcsolódásától, a simogatástól az egymásban feloldódó szeretkezésig, a végleges, könnyes búcsúig mindent átéltünk, minden lépésen végigmentünk.