Mikor
először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme, mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
Wordsworth TÜNEMÉNY
(Babits)
A képesítő vizsga gyakorlati részén vagy nyolc óra alatt
oldottunk meg egy feladatot, vagy egy diplomatervet készítettünk, amit előre
valósíthattunk meg. Később tudtam meg, hogy a központi rádióklubon kívül a
Röntgentechnika Szövetkezet is írt támogató levelet. A technikum jelezte, hogy
a röntgenjavítást elfogadják diplomatervnek, csak rendesen dokumentáljam. Jenci
bácsi lehetett a tanácsadóm, így segíthetett tudományos alapok megkeresésében,
és a dokumentálás dicséretesen jól sikerült. A szakmai elméletet dicséretesre
teljesítettem.
A technikusi képesítő vizsga után kineveztek tartalékos
alhadnagynak, és mint a rádiósklub vezető-helyettese
önállószakasz-parancsnokifizetést kaptam (ez megközelítette apám alapfizetését).
Annyit kerestem, hogy csak elpazarolni tudtam volna, elkölteni nem.
Közben szeptemberben megkezdődött az egyetemi életem.
Naponta utaztam Árkodba és vissza, ez közel egy-egy óra vonatozást jelentett
irányonként. Az állomásra Rozikáék háza előtt mentem
el. Vagy már az utcán találkoztunk, de a vonaton, mindenképen. Egyre gyakrabban
„véletlenül” pont akkor lépett ki a kapun, amikor látótávolságon belül voltam,
és szinte mindig egyszerre indultunk haza is. A vonaton rendszeresen
beszélgettünk, egyre inkább láttam, hogy játszik, magabiztossága csak szerep.
Fokozatosan kettesben maradtunk a fülkében, a többiek úgy érezték, kirekesztjük
őket társalgásunkból. Egyre inkább csak kettőnknek lett érthető a kommunikációnk.
Elpanaszolta, hogy nem sikerült a jogosítványt megszerezni, ezért nem tudja
használni az autójukat, pedig megkapná használatra az öreg kocsit. Mikor
megtudta, hogy én már egy éve vezetek, javasolta, hogy járjunk együtt az
autóval, és tanítgathatnám is.
Az ötlet nekem is tetszett, bár inkább az új Škoda Oktavia Super-t
választottam volna, és nem az öreg Pobjedát, de
ajándék lónak ne nézd a keresztlevelét… (alamuszi macska partot mos, illetve
lassú víznek híg a leve, avagy addig jár a korsó a kútra, míg meg nem szül a korsóslány).
Az utazási időnk így lényegesen csökkent, ezt a
megtakarítást általában beszélgetésre fordítottuk, illetve színházba, moziba,
szórakozóhelyre mentünk együtt. Elején még megpróbáltak csatlakozni barátaink,
de annyira levegőnek néztük őket, hogy elmaradtak. A rádióklubban készítettem
egy pár kis pityegőt „vészhívónak” neveztük. Közel egy kilométer távolságból
vette a jelzést. Beiratkoztunk az árkodi értelmiségi
klubba, ahol nagy könyvtár, klubterem, sőt még vendégszoba is volt. Szükség
esetén akár bent is aludhattunk.
Hazafele rendszeresen trükkökkel idegesítettük egymást:
melege volt és kigombolta a búzát hasig, megkért, hogy a pulcsi alatt felnyúlva
kapcsoljam ki (vagy be) a melltartóját, szoknyát cserél, stb. Ilyenkor, persze
a maximumot próbáltam kihozni a szituációból. Természetesen engem sem kellett
félteni, hasonló ötleteim nekem is voltak: nyom a derékszíj, légy szíves,
csatold ki; segíts kivenni a tárcámat a zsebemből, a zsebkendőt, stb.
Egyszer, amikor sötétedés után, szép holdas estén jöttünk
hazafelé a kocsit megtöltötte a szerelemszag, öle öntötte a ferromonokat.
Rozi megkért, hogy az egyik erdei dűlőútnál álljak meg. Az útra befordulva
megálltunk, és kiszállt.
*
Ne leskelődj! –közölte, és kicsit távolabb ment.
Én is kiszálltam, rágyújtottam, a holdvilágnál jól
láttam, ahogy felhúzza szoknyáját, leveti bugyiját, leguggol, elintézi dolgát,
de nem vette vissza a bugyit. Amikor visszasétált, sejtelmesen mosolygott,
ringatta csípőjét, meg-megemelte a szoknyáját.
A tett halála az okoskodás! Hozzáléptem, magamhoz húztam
és többször megcsókoltam. A csókokat rögtön visszaadta, úgy látszik nem
szeretett tartozni, de mert a számolást többször elvétettük mindig elölről kezdtük.
Csókolódás közben mindenütt simogattam, felkaptam, lábaival átkulcsolta a
derekamat és így tartottam.
Amikor a blúzában kezdtem kutakodni megállított, de
tovább csókolt, nyelvét teljesen áttolta a számba, ajkamat harapdálta. Ekkor
már az ülésen feküdt keresztben, én közben megoldottam a nadrágomat, merev
szerszámomat szemérmének feszítve feküdtem rajta. Csókjai intenzitása nem
csökkent, nyelve követelőzve mozgott a számban. Szoknyája beszorult az ölébe,
kezemmel kezdtem félrehúzni, de kezemet megfogta, viszont csókját nem fogta
vissza, szoknyáját elrántottam, nagyot reccsent az anyag, térdemmel benyomultam
combjai közzé, szétfeszítettem és egyetlen mozdulattal beléhatoltam,
gyakorlatilag felnyársaltam. Nem vizsgáltam én, hogy eléggé benedvesedett-e,
nem gondoltam óvszerre, hanem szinte állati vadsággal gyűrtem magam alá, óriási
löketekkel mozogtam benne. A meglepetéstől lebénult, amikor melléért nyúltam,
eltolta a kezem, de ekkor egy mozdulattal szétrántottam a blúzát (el is
szakadt), háta alá nyomtam a blúza maradékát, így szinte megkötöttem kezét.
Fejét leszorítottam, csókolni-marni-harapdálni
kezdtem a mellét, kezeivel mellkasomon kalapált, szidott. Szájára szorítottam a
számat, szétfeszítettem száját és nyelvemmel körözni kezdtem a szájában. Ekkor
lábaival-karjaival magához húzott. Éreztem, hogy közeledik az orgazmusom, ekkor
kirántottam, és a hasához szorítva farkamat, néhány mozdulat után robbantam.
Két ujjamat hüvelyébe dugva, hüvelykemmel köröztem csiklóján, nagyon gyorsan ő
is elélvezett. Szétszakadt blúzában, összekent és megtépett szoknyájában feküdt
alattam. Amikor az orgazmus után lecsillapodtunk, végig nézett magán,
megcsókolt és megszólalt:
*
Soha sem
gondoltam volna, hogy szeretkezéskor igazi orgazmust akkor érzek először,
amikor szinte megerőszakol egy férfi. Vágytam rád, ezért is vettem le a
bugyimat látványosan. Eddig minden fiú félt tőlem, féltek közeledni, nekem
kellett kezdeményezni, ha mégis megpróbáltak belém hatolni, akkor olyan hamar
befejezték, hogy legfeljebb összekentek, de semmi gyönyörre emlékeztetőt nem
éreztem, ezért is ugrattam őket. Te most megmutattad, hogy ha a férfi kellő
erélyt mutat, az segíti a partnerét is a gyönyör elérésében. De hogy megyünk
így haza! -mondta,
száját sírásra görbítette, de a szeme nevetett.
*
Nem akartam
túlzásba vinni, de elvesztettem a fejem! - mondtam.
Szerencsére a kórházi köpenyét hazahozta, azt felvéve már
csak a szüleit kellett elkerülni, nehogy kislányuk megerőszakolása miatt a
rendőrségre szaladjanak.
Reggel magasan csukódó pulóverben, nadrágban várt a
kapujukban. Édesanyja is velünk jött be Árkodra, Rózsa néni (édesanyja)
megkért, hogy kanyarodáskor vigyázzak a vészfékezéssel. Rozika gyorsan hozzátette,
nehogy megint az ajtóhoz ütődjünk, mint tegnap, amikor a kutya ugrott elénk. Az
egyetemi parkolóban búcsúztunk el egymástól, megbeszéltük az indulást, és megtudtam,
hogy hazafele kettesben utazunk.
Délután Rozika az intézet portáján várt, szótlanul megcsókolt,
belémkarolt, ölelkezve, de némán mentünk a kocsihoz.
A város elhagyása után beszélgetni kezdtem, de ujját a számra tette.
*
Majd a szobámban.
–mondta, és engedte,
hogy megcsókoljam az ujját.
Megérkezve hozzájuk, láttam, ketten vagyunk a házban (szülei
színházban voltak), bevezetett szobájába, lenyomott a heverőjére.
*
Na te vadállat,
most megnézheted, mit tettél! -mondta, bugyira vetkőzött, egy lépésre állt meg előttem, és nagyon
lassan megfordult, hogy minden oldalról lássam.
A látványtól meglepődtem, bal mellén fogam nyoma, nyakát
kiszívtam (nagy vérömleny látszik) a combján horzsolások, karján-combján
kék-zöld foltok.
*
Most büntetésből
ezzel a kenőccsel naponta bekensz, hogy hamarabb gyógyuljak meg. -mondta és kezembe adott egy magisztrális
kenőcsöt tartalmazó tégelyt.
Amikor kenegettem, egyszerre éreztem bűntudatot, és
vágyat az újabb egyesülésre. A bugyijára nézve láttam, hogy tiszta lucsok,
lehúztam, elkezdtem a szemérmét is simogatni, a száját csókolgatni. Belesimult
karomba és elkezdett vetkőztetni. Amikor simogató kezem az érzékeny részekhez
ért felszisszent, óvatosan itt is bekentem, nem álltam le. Amikor már teljesen
meztelenül combjait csókolgatva, bugyiját levettem, és csiklóját kezdtem
izgatni. Amikor orgazmusa elkezdődött, farkamat nagyon lassan, de mélyen dugtam
be remegő hüvelyébe, vigyázva nehogy hozzáérjek fájós testrészeihez, és
teljesen mozdulatlanul vártam, hogy remegése megszűnjön, ekkor nagyon lassan
visszahúzódtam addig, amíg csak a makkom hegye feszítette szét a hüvelyét, itt
ismét megvártam remegése végét, ezt ismételtem. Behatoláshoz egy csók, egy
nyelvmozdulat, a kihúzáshoz egy mellsimogatás tartozott. Éreztem, hogy hüvelye
ritmikusan össze-összehúzódott és sikítva elélvezett. Még néhány mozdulat engem
is elvitt az ejakulációig.
Összefonódva pihentünk egy keveset, de láttuk nemsokára
vége a színháznak, mennem kellett.
Két hétig minden nap kenegetnem „kellett” miattam fájó
testrészeit, ez mindig nagy szeretkezésbe torkollott. Szerencsére szülei egy
hétre elutaztak, így szabad volt a vásár. Megbeszéltük, hogy a szeretkezéseink
jelzéseként javasolta, hogyha a kabátját, pulóverét magán hagyja, azt jelzi,
nem „vadulhatunk”, de ha blúzra vetkőzik, akkor szabad az út, csak a
harapásokkal vigyázzak. (Így aztán a hazaindulás után közvetlenül mindig
láttam, hogy aznap meddig mehetek el). A testbeszédét, a ruhaviseletét, mint
jelzést és az orromat érő szagingert (akkor még nem
neveztük ferromonnak) összekapcsolva egy életre
megtanultam, hogy a lányoknál mikor szabad a vásár.
Ettől kezdve általában hetente egy-két alkalommal
szeretkezünk. Rozika jelentkezett egy kísérletbe, ahol különböző védekezési
módszereket tanítottak meg, próbáltak ki csoportok. A hormonális tablettákról
kevés adatot ismertünk, féltünk a hosszú távú használat következményeitől,
hiszen csak feltételezések voltak, tapasztalatok alig. Bőséges irodalom alapján
lehetett módszert választani. A naptármódszerrel (hőmérőzés, és hüvelyváladék
megfigyelése) kombinált síkosító és spermaölő zselé illetve a kondom és zselé
használatára álltunk rá. Ezek a módszerek nagy odafigyelést igényeltek, és
igazán csak fegyelmezett és állandó párok esetén működtek. A részletes oktató
füzetet azért gondosan eltettem.
Ettől kezdve a szeretkezést igénylő illetve tiltó
jelzései alapján hol a vad, nőstényét uralma alatt tartó hím („héjanász az
avaron”), hol pedig a gyengéd trubadúr szerepét kellett eljátszanom. Tudtuk,
hogy kapcsolatunk csak korlátozott időre szól, hiszen akkor még nagyon
szokatlan volt, hogy a férfi ennyivel fiatalabb egy kapcsolatban, házasságban
pedig, gyakorlatilag nem fordult elő. Fiatalkorunk minden vad felelőtlensége
előjött: nemegyszer a „vészhívóval” riasztott éjjel, és amikor elmentem
hozzájuk, a kertjükbe lépve láttam, hogy meztelenül áll az ablakában, a létrát
már odakészítette és várta, hogy beengedhessen; máskor estefele eljött a rádióklubba
a gyakorlati foglalkozásra, bement a klubvezetői szobába, jelezte, hogy megvár,
amikor az óra után bementem teljesen meztelenül feküdt az asztalon, és várta,
hogy magamévá tegyem. Megtalálta a Káma Szutra egy angol-nyelvű példányát, és szótár segítségével
ezt olvasgattuk, és próbáltuk ki. Félévig mindent elsöprő szerelmi életet
éltünk, csodálatos volt, de egyre inkább fárasztott.
Rozika közben nagyon sokat változott, mindenkihez
kedvesebb lett, egyre ritkábban cikizett másokat. Közben megszerezte a
gépkocsivezetői engedélyt is, így már felváltva vezettünk.
Szigorlóéve során februárban egy miskolci és márciusban
egy budapesti gyakorlati hónap következett Rozikának. Ez idő alatt alig tudtunk
találkozni, szeretkezni pedig, csak egyszer, még február elején, utána már nem,
mert megismerkedett egy miskolci szakorvossal, és megszerették, és nemsokára
eljegyezték egymást.
Avatására és az esküvőjükre október végén már Tímeával
együtt mentem el.
Ezután sokáig csak társasági keretek között találkoztunk,
de ma is jó barátságban vagyunk.