Saci 62 tavasz

A csoda-májusban, mikor
rügy pattant minden ágon,
akkor nyílt ki szívemben
a nagy szerelmi álom.

Heine A CSODA-MÁJUSBAN (Szabó Lőrinc)

 

Kéthetes rádióklub-vezetői továbbképzésre mentem Szeged hírös városába első egyetemi évem májusában. A szállást egy családnál (IBUSZ fizetővendéglátás) kaptam, Dorozsmán. Egy középkorú férfi János, két lányával lakott egy, két utcára nyíló, kertes házban, a másik utcára nyíló egyetlen szobából álló kis házat adták ki. Az idősebbik lány, mint később megtudtam, betöltötte a harmincat, a fiatalabbik akkor érettségizett.

Mind hármójukat kedvesnek találtam, de feltűnt, hogy a nagyobb lány szinte anyaként bánik a húgával, sőt az egész családot ő irányította.

A kisebb lány Sarolt (Saci), a nagyobb Annamária (Panna) volt. A két lány nagyon hasonlított, messzebbről csak a ruha és a hajviselet különböztette meg őket. 

Sacival jól összebarátkoztam, és egyszer-egyszer megmotoroztattam őt. Miután kiderült, hogy Saci nagyon gyenge matekból, ezért vállaltam, hogy segítek neki. Így esténként későig tanultunk együtt. Jelenlétem természetesé vált a családban, kezdettől régi ismerősnek éreztük egymást.

Csütörtökön este a lugasban matekoztunk (pihenésként egy kis csókolózást, összesimulást is beiktatva) a nyitott ablakon keresztül a szeretkezés egyértelmű hangjait hallottuk a szobából.

Miután úgy tudtam, hogy csak négyen vagyunk az udvaron, kérdőn néztem Sacira.

*                  Csak apa és Panna. –mondta a legtermészetesebb hangon.– Amióta anya meghalt az öcsikém szülése közben, ennek már lassan tizenkét éve, élnek férj-feleségként. Nagyon jó anyám lett Panna, sajnos Tibike annyira kis súllyal született, hogy nem tudták megmenteni. Jaj nem lett volna szabad elmondanom. Ha akarod, inkább mindent megteszek, csak ne árulj el minket. –mondta és sírva fakadt.

Megöleltem, fülébe súgtam, hogy nem kell félni tőlem, hozzám bújt és elkezdtem lecsókolgatni az arcáról a könnyeket.

Nemsokára Panna kijött az udvarra, és meglátott az ablakuk közelében.

*                  Mióta vagytok itt? –kérdezte.

*                  Közel két órája. -feleltem az igazságnak megfelelően.

*                  Sacika, már késő van, pihenésként főzd meg a tésztát, én szeretnék Lacival beszélgetni! – mondta, és nagy szeretettel megsimogatta a húgát.

*                   Gyere, sétáljunk egyet! –fordult felém, belém karolt, és kiirányított az utcára.

*                  Tudom, hallottál minket, és ha nem vagy teljesen idióta, akkor rájöttél, hogy mi van köztem és apám között. Szeretném elmondani, kicsit részletesebben, ami és ahogy történt.

*                  Édesapámék nagyon szerették egymást. Amikor édesanyám az öcsénket várta (1950-ben) nagyon boldogan készültünk. Amikor a szülés megindult (hatodik hónap végén), sajnos apa nem volt itthon, a mentőnek telefonálni csak a közel egy kilométerre lévő rendőrőrsről tudtam. Sajnos mire a klinikára került annyira legyengült a vérveszteségtől, hogy a szülés után közvetlenül meghalt, és egy hét múlva az öcsém is. Apám összetört, Saci akkor kezdett iskolába járni. Én lettem a „családot fenntartó, összefogó” mindenes, akkor léptem be apáék gyárába, mint gép- és gyorsíró. Minden gond az én nyakamba szakadt. Akkor még csak a kis ház volt lakható, egy széles ágy és egy rövid pamlag volt bent, amin nem tudtam kinyújtózni sem. Apám mellé feküdtem, elég széles volt ahhoz, hogy ne érjünk egymáshoz. Ott aludtunk hónapokon át, nem történt köztünk semmi, de az egyik este hallom, hogy apám sírdogál az ágy másik felén.

*                  Gondold el, az addig mindent elintéző, abszolút biztonságodat megjelenítő APA, aki nekünk addig olyan volt, mint egy isten, most titokban sírdogál, mint egy rémült kisfiú. Akkor már nem az apámat, hanem egy női vigaszra váró gyámoltalan férfit láttam benne. Odahúzódtam hozzá, simogattam, csókolgattam, vigasztalgattam, addig sirattuk árvaságunkat, amíg az övé lettem. Azóta nagyon nagy szerelemben, mint férj-feleség élünk, Saci a gyerekünk, hiszen hat éves kora óta nevelem, és sajátom nem lehet. Ha apámtól esnék teherbe, ki lenne a magzatom, testvérem-gyermekem. Mit mondanék ki az apja? Ha kiderül, mindkettőnket börtön fenyeget.

*                  Rajtad kívül még senki előtt sem buktunk le, bár néhány vénasszony már célozgatott, hogy mit kaphatok apámtól, ha nem fogadom az udvarlókat. Remélem megérted gondunkat.

*                  Örülök, hogy neked beszélhettem ezekről, nehéz magamban tartani, borzasztó ez a színjáték, mert még a legintimebb pillanatokban sem szólíthatom csak apának, nehogy eltévesszem. Saci természetesen tudja, de nem akar beszélni róla, ha szóba hoztuk, a válasza: „mindenképen szeretlek mindkettőtöket, de beszéljünk másról” vagy „kíméljetek meg a részletektől”!

Nagyon elgondolkoztam.

*                  Tudod, úgy tanultam, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen, ezért elítélni nem vagyok hajlandó tetteteket, de helyeselni sem tudom! Tudomásul veszem, amit elmondtál, Sacihoz fűződő kapcsolatomat ez nem érinti. Elmondani természetesen nem fogom senkinek. (Ezt be is tartottam, eddig hallgattam.)

Mire ez elhangzott, legalább egy órája sétáltunk karonfogva, meg-megállva, a közeli park padjára leülve, Panna vallomását simogatással segítve. Többször elérzékenyült, vállamra hajtott fejjel kisírta magát. Egy-egy ismerős megállította Pannát, beszéltek néhány szót. Visszaérkezve, a lugasban vacsoráztunk négyesben. Lefekvés után Saci átjött a kisházba, bebújt mellém az ágyba. Nagyon meghatott, hogy apja és Panna védelmére még a szüzességét is felajánlotta, de meglepődött, hogy le kell vetkőznie. Csókolóztunk, ismerkedtünk egymás testével. Ügyetlen, szemérmes próbálkozásai megmutatták, szinte semmi tapasztalata sincs. Nem akartam sem visszaélni a helyzettel, sem elriasztani, ezért javasoltam, most csak aludjunk, reggelig mellettem maradt. Ébredéskor boldogan csókolóztunk.

Pénteken esete későn jöttem, nagyon jó kedvűek voltak mind a hárman, Panna megkért, hogy szombaton reggel motorral vigyem el dolgozni, délben menjek érte, vigyem a bőrkabátokat és a sisakokat és a kis magnómat. Amíg várok, maradjak sisakban, és ne lepődjek meg semmin. Este bejött tanulni Saci, tanulás után ott maradt aludni, most már meztelenül aludt a karjaimban, köszönte, hogy segítek Pannin. Olyan kedves volt, hogy nem is igényeltem a tényleges szexet.

Reggel természetesen bevittem Pannát. A motoron használt bőrkabátok a vadászpilóták börzékéi voltak, a sisakok sötétített, versenyzők által használt típus. Akkoriban általában csak könnyű ruhába, legtöbbször sisak nélkül motoroztunk. Szegeden senki, de az alföldön sem sok motoros használt ilyet.

Délben a kapu közelében álltam meg, amikor egy nagyobb csapat hölgy között megjelent Panna, Dudáltam a dallamkürttel, mindenki odanézett, Panna odajött, a sisakom rostélyát felemelve megcsókolt. Ráadtam a bőrkabátot és a sisakot, felültünk, hozzám simult, majd elindultunk. A sisakok között telefon volt, így megkérdeztem, hogy hova megyünk.

*                  Menjünk a határ felé. –mondta, irányított és úgy simult hozzám, mint aki ott rögtön az enyém lesz.

Egy tóhoz megérkezve, a közeli kempinghez vezetett, és kivetetett egy velem egy faházat.

Mivel nem voltunk házasok, és ráadásul ő szegedi lakos volt nem kaphatott szállást. A portás közölte, hogy neki ki kell adni a másik három ágyat is, ha sok vendég jön. Adtam egy százast, hogy minket hagyjon a végére.

A faházba bemenve megkérdeztem, hogy hogyan gondolja a továbbit.

*                  Gyere, üljünk ki a faház teraszára! - és kisétált kezemet fogva.

Egy széles támláspad volt kint. Lenyomott, és beült az ölembe, a blúzát hasig kigombolva kezemet alá igazította. Fülemet, nyakamat csókolgatta, közben a fülembe suttogta:

*                  Most egy fergeteges szeretkezés következik, azért is ilyen látványosan, mert így megindul rólad-rólam a pletyka. Azt mondtam, hogy Szolnokon szolgálsz a légierőnél, sokszor utazol továbbképzésre, és ha terhes maradok, bejelentem, hogy elhagytál. A „férjemmel” már régen megbeszéltük, hogy ha találok szimpatikus fiút, lefeküdhetek vele, hátha terhes leszek. A „jó hírem” miatt kell, hogy azt higgyék, van szeretőm. Ezért kinyitjuk az ablakot, és a függöny mögött nagyon hangosan szeretjük egymást, ha gondolod, tényleg csinálhatjuk, ha nem, akkor csak úgy hangozzon, mintha csinálnánk. Elfogadom a döntésedet.

*                  Hidd el, te sem vagy közömbös, de ez hirtelen volt, és Saci nagyon tetszik, vele még lehet hosszabbtávú kapcsolatom, míg neked legfeljebb a spermám kell, hiszen bevallottad, hogy őt szereted szerelemmel. Egész hétvégét itt töltjük kettesben? –kérdeztem.

*                  Megbeszéltük, hogy Saci három óra múlva leszáll a dorozsmai állomáson a vonatról, én pedig fel. Apával elmegyünk Kecskemétre, színházba megyünk, szállodában alszunk. Ott nem ismernek, nem kell alakoskodnunk. Te pedig itt maradhatsz vele, vagy haza is viheted Sacit, csak vigyázzatok ne ismerjék fel.

*                  Gyere, nagyon kiéheztettél! Látom te is kész vagy mindenre. – mondta hangosan és megfogta a nadrágom elején a dudort, majd, mint aki most jött rá, hogy látják: Szervusztok! –köszönt oda egy ismerős társaságnak, és a nadrágom elejét simogatva hozzám bújt és bevezetett a házba.

Az ajtót bezárta, a függönyt leengedte, de az ablakot kinyitotta, majd levetette a ruháját, gyönyörű érett asszony meztelen testét láttam, hozzám lépett és lesegítette ruhámat, közben érzékien megcsókolt. A magnót felvételre állítva bekapcsoltuk (felvettük az egész szeretkezést).

Miután valóban kívánatos asszony volt Panna, Sacival pedig csak izgattuk egymást, nem kellett nagyon biztatni: számat-ujjaimat bevetve hatalmas sikongatások között elélvezett. Én még nem élveztem el, ezért Panna kis pihenő után, 69-es formában rámfordult, szájjal kényeztettük egymást, majd lovagolni kezdett rajtam. Nemsokára újabb hangos élvezést produkált, majd átfordultunk, feneke alá párnát téve, hagyományos módon fejeztem be a szeretkezést, gyorsan felvette a bugyit, hogy lehető legtöbb bent maradjon az ondómból. A táskájából három használt óvszert vett elő és bedobta a szemetesbe.

*                  Lássanak valamit, amiből pletykát keríthetnek. –mondta.

Miután rendbe szedtük magunkat, elmentünk a dorozsmai állomásra, ahogy a vonat megállt, láttam, hogy azonos ruha van a két lányon, Panna kezembe adta a sisakot és a kabátot, fellépet, Saci már szállt is le. A bőrkabátot-sisakot felvéve csak a szeméről ismertem fel Sacit.

Visszamotoroztunk a kempinghez, és a sisakot magunkon hagyva bementünk a faházba. Itt végre kettesben lehettünk. A szobában még érződött és látszott az előző szeretkezés nyoma, ez Sacit zavarta, inkább menjünk haza, suttogta. Megkértem, hogy addig maradjunk, amíg a magnóról egy kis „rádiójátékot” adunk elő, mielőtt visszamegyünk, majd látványos külsőségek között visszavittem „Pannát” a városba, és elbújtunk a házukba. Nem is jöttünk ki egész hétvégén.

Sárika nagyon szívesen volt velem, együtt megfürödtünk, fürdőlepedőbe tekerve bevittem az ágyra, melleit addig csókoltam-harapdáltam, amíg teljesen felizgulva már követelte, hogy szemérmével is játszadozzak. Nagyon gyorsan megtanulta, hogy nekem mi az izgató, és hamar kielégített a kezével.

Vacsorához nem engedtem meg, hogy felölözzön, mezítelenül ültettem az ölembe, és csókolózva etettük egymást. Ezután egész hétvégén majdnem minden formát kipróbáltunk a szerelemben, közben matematikáztunk is. Nagyon jó volt vele játszadozni, megengedett mindent, egyedül a teljes behatolást hagytuk ki, mert nem kívántam a szüzességét feláldozni, de így is annyira jó volt vele, hogy nem is bántam igazán.

*                  Most már megértem Apát és Pannit. Eddig nem tudtam, miért nem állják meg szerelmeskedés nélkül. –mondta valamikor vasárnap napközben.

Hétfőre virradóan, nagy titokban, jöttek meg Panniék, Saci szobájába beköszönve láthatták, hogy közös ágyban alszunk. Reggel Panni megkért, hogy minden nap vigyem látványosan dolgozni motorral, teljesítettem.

Hétfő este – amíg a lányok a vacsorát készítették – János behívott a dolgozószobába, beszélgettünk, megköszönte, a félrevezető manőverbe való részvételemet. Elmondta a saját nézőpontjából azt, amit már Pannától ismertem kapcsolatukról. Elmesélte, hogy amikor Saci kamaszodott, véletlenül rájött kapcsolatukra, és teljesen elhidegült tőlük, nem tudtak segítséget kérni. Szerencsére lehiggadt, most már elfogadja a helyzetet, de mostanáig mindenkitől elzárkózott. Négyesben vacsoráztunk, egy kis bor is került az asztalra. Jó volt nézni, hogy János és Panna, szerelmes férj-feleségként viselkedett.

A hét további részében Sacival egy ágyban aludtunk, nagyon sok szeretetet kaptam tőle.

Ady VALLOMÁS A SZERELEMRŐL


Hetedhét országban

Nem találtam mását:

Szeretem szép, beteg,

Csengő kacagását,

De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt

Erős, nagy voltomban,

Szeretem hibáit

Jóságánál jobban,

De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges

Voltomat e nászban

S fényes biztonságom

Valakiben, másban,

De nagyon szeretem.


Még kétszer jött be a szobámba Panni, amikor Sacit fürdött, mindkét alkalommal egy-egy gyors, teljesen fantáziátlan szeretkezésre. Megmondta, gyereket szeretne, de akkor velem nem sikerült.

Rendszeresen leveleztünk Sacival, és néhány alkalommal még találkoztunk is, Cegléden, és Budapesten. Közben belépett életembe Tímea. Sacit felvették keramikus szakra, a Képzőművészetire, egy festő szakos szegedi fiatalemberrel addig utazgattak együtt, hogy nemsokára megszerették egymást.

1963-ban Szegeden jártam, láttam, hogy a házat idegenek átépítik. Telefonon kerestem Jánost munkahelyén. A kollegák elmondták, miután Saci férjhez ment, Pannit apjával együtt áthelyezték a pécsi gyárba, oda is költöztek. A házat eladták, lakásokat vettek.

Saciékkal néha lapot váltottunk, így tudtam meg, Panni és János egy IBUSZ útról nem tért vissza, a disszidálás kapcsán Sacit is zaklatta a rendőrség. 66-ban megírta, hogy tavaszra várják a babát.

 

1966/67 fordulóján egy ismeretlen feladótól érkezett levelem szüleim címére, három kép és egy kaliforniai hívójelű nyugtalap (megfigyelő QSL, operátor Panni) volt benne. Az egyik képen egy néhány hetes kisbaba volt, hátoldalán: Jancsika 1965. december 4. 3450 g/56 cm, felirat volt. A másik egy utcarészlet háttérben tengerrel, a harmadik Saci egy régi karácsonyi grafikájának fénymásolata volt, nekem címezve boldog karácsonyt és új évet kívánt Panna, János és Jancsika.

A megadott hívójel kollektív állomást takart, Megpróbáltam hívni az állomást, és megkeresni Pannit. Néhány hét alatt sikerült megszervezni a kapcsolatot morze üzemmódban. Panninak nyugtáztam a QSL lapot, és közöltem ez így nem volt szabályos, legközelebb az irodán keresztül küldje. Elmondtam, hogy megnősültem, lányom született, és a keramikus barátnőm tavaszra babát vár.

Levelet írtam Sacinak, kértem találkozzunk. Elvittem a borítékot a lapokkal, megismerte az írást, de nagyon félt. A rendőrségi zaklatás miatt, nem merte magánál tartani a lapokat.