1963-64. kialakul a közös életünk

Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az isten.

A téli vizsgaidőszak gond nélkül telet el, bár egy utóvizsgát beszereznem.

A vizsgaidőszak végén Jenci bácsiék meghívtak mindkettőnket a lakásukra. Jenci bácsinak a második félévre már három napra elegendő órája volt Miskolcon, így már a technikumi elméleti óráiból is átadott néhányat. Terveik szerint ősztől már teljesen átköltöznek, szinte minden itteni munkát én kapok meg, bár néhány szakmai és egyetemi vizsgámat előre kell hozni, hogy kinevezhessenek.

Jelenlegi szolgálati lakásukat is leadják, amit szintén szeretnének nekünk átadni.

Megtudtuk, hogy a lakás megszerzése miatt legkésőbb ősszel házasságot kell kötnünk, amire örömmel gondoltunk.

A tanulásom miatt nem számítottam még „partiképesnek”, bár különböző rész- és félállásaim rendes (édesapám fizetését majdnem elérő) jövedelmet biztosítottak, és művezetői állásom bármikor lehetett volna. Nagy gondot Timi továbbtanulása jelentett, mert az akkori szabályok szerint, ha egy középiskolás tanuló terhes lett, vagy házasságot kötött, tanulmányait csak a dolgozók esti iskolájában folytathatta, oda viszont betöltött húsz év volt az előírás, ezért néhány év kiesésre kellett számolni.

Felkerestem osztályfőnökeimet, az általános-iskolait, Zoli bácsit, és gimnáziumit, Pista bácsit. Elmondtam jövendő problémámat (lakás-szerelem-tanulás) és kértem tanácsukat.

Zoli bácsi egyik fia a megyei oktatási osztályon volt jogtanácsos, ő találta ki, hogy Timi előre valami ürügyre hivatkozva kérjen magántanulói jogviszonyt, ezt az igazgató elfogadhatja. Ha megkapta a magántanulói státuszt, házasságot köthet, sőt szülhet is, járhat vizsgázni, ha viszont előbb lesz terhes, vagy megy férjhez, utólag nem kérheti a magántanulóságot. Így rendes időbe tud érettségizni Tímea.

Gondolkoztunk az okon, nagyon meggyőző lehetett csak, mert a Klapka igazgatónője könnyen megkötötte magát, a magántanulóságra haragudott. Az első osztályú, de még inkább a válogatott sportolók hivatalból magántanulók voltak, Timi eredményei alapján közel járt rádiós iránymérőként a beválogatáshoz, de soha sem akart versenyszerűen sportolni.

Megegyeztünk, hogy tavasszal indul az országos bajnokságon, ezért kemény edzésbe kezdtünk. Jenci bácsi egy régi egyetemi társa a rádiócső fejlesztőrészlegben dolgozott, segítségével tudtunk szerezni néhány miniatűr csövet, és tranzisztort, így építhettünk egy olyan URH rókavevőt, amely súlya teleppel együtt csak 300 gramm volt, a megszokott néhány kiló helyett. Rövidhullámú vevő súlyát már alig tudtam csökkenteni, hiszen az már tranzisztoros volt. A serdülő lányok a tereptől függően fordulónkénti 4-7 kilométer közötti távját - vevővel együtt – huszonnégy órán belül négyszer kellett (világosban-sötétben, RH és URH) kellett teljesíteni. Az összesített időt számoltuk, a válogatottsághoz. Az OB terepét ismertem, bokros, sok kitérővel teljesíthető hely kedvezett Timinek.

A tavaszi idényben Tímeám összesítésben elérte a harmadik helyet (URH-n elsőt), ez stabil kerettagságot jelentett, így ősztől megvolt a lehetőség a magántanulóságra. Kiderült, hogy én lehettem Timi szakedzője, és a válogatott kerethez is behívtak műszaki szakértőként. Mindketten a rókavadászattal havi ezer-ezer forintot kaptunk, sőt rendszeres külföldi utazási lehetőséget is jelentett, és még engedélyt kaptunk egy használt autó vásárlására is (ma elképzelhetetlen, de akkor a motorkerékpárt pláne az autót használtan is csak külön engedéllyel rendelkezők vásárolhattak).

A rádiósklub titkári állás a megyei pártbizottság hatásköri listáján szerepelt, de a járási és a városi pártbizottságok, a megyei kiegészítő parancsnokság és a tanácsok véleményezési jogot kaptak a kinevezést a városi kiegészítő parancsnok tette. Amikor a nevem felmerült, lekádereztek (maga a másodtitkár és a kiegészítő parancsnok is kihallgatásra rendelt). A nyári szünetre tisztázódott, hogy főállásban kell az MHSZ-ben dolgoznom (polgári alkalmazottként), ezért az egyetemet levelező-tagozaton folytathattam csak. Timivel megbeszéltük, hogy az eljegyzést névnapomon, az esküvőt a tizennyolcadik születésnapján tartjuk. Összeszámoltuk anyagi helyzetünket, és kiderült, hogy csak egy kevéssel több a kettőnk rendszeres jövedelme, mint amiből édesanyáink gazdálkodnak.

A névnapom szombatra esett, a két családot meghívtuk a vendéglőbe vacsorázni, a vacsora végén hivatalosan is megkértem Timi kezét szüleitől, örültek, de szüleimmel együtt kérték, hogy a tanulásunkra, anyagi lehetőségre hivatkozva az esküvőt csak a következő ötéves-tervbe szerepeltessük. Elővettem a karikagyűrűket, felhúztuk, részletesen beszámoltunk a munka és lakáslehetőségeinkről, anyagi helyzetünkről és a tervezett időpontokról.

Nagyon meglepődtek, hiszen nagycsaládok éltek kevesebb pénzből, és nekünk még lakás is járt, telefonnal (a járási központ Jenőfalván összesen legfeljebb 2-300 telefonvonal lehetett, aminek harmada volt lakásban). Így aztán az esküvő időpontjával egyetemben elfogadták terveinket.

Másnap barátainkat a rutinpályán bográcsgulyással vendégeltük meg, itt jelentette be Jenci bácsi elmenetelét, és az én várható kinevezésemet.

A nyár a nagy felkészülés jegyében telt el, hiszen egyrészt közös életünk kereteit kellett biztosítani, a tárgyi keretek esetén sok segítséget kaptunk szüleinktől, de lelkileg is fel kellett nőnünk, felnőtté válnunk, és ezt közösen, csak egymást segítve érhettük el, másrészt emberileg és szakmailag egy csapat felelős vezetését vállaltam el, harmadrészt Timi tanulása és sportolói karrierje.

Részletes fejlesztési tervet kértek tőlem egy, öt és tizenöt éves távlatokra.

A megyei és az országos MHSZ parancsnokokkal, parancsnokságokkal egyeztettük a feladatomat, ekkor határozták el (véleményemet kikérve), hogy a Jenőfalvi rádióklub fejlődése mely irányba történjen. Itt kaptunk engedélyt, és pénzt az URH sávú forgalmazás segítésére. Elvi támogatást kaptunk a holdvisszhangos átvitel tanulmányozására.

Kinevezésem egyik feltételeként két évet kaptam az orosz és az angol középfokú nyelvvizsga, és különböző szakmai vizsgák letételére.

Az előírt vizsgák, tanfolyamok nagyon változatosak voltak: volt olyan, amit a BME Villamosmérnöki karán kellett teljesítenem, de a katonatiszti főiskolán is kellett vizsgáznom, sőt néhány rövidebb továbbképzésre Leningrádba, illetve Minszkbe kell majd utazni. A vizsgák letétele után főhadnagynak neveztek ki.

Legfontosabb volt Timi magántanulóvá átminősítése, ez gond nélkül megtörtént. Az én esetemet az nehezítette, hogy fizikusképzés csak nappali tagozaton volt, ezért a gyakorlatokon a régi csoporttársakhoz jártam, de az elméleti vizsgákat ütemtervesként (egyedi vizsgaidőpontok, viszonylag szabad határidők) tehettem le. Ez abban az időben nagyon ritka kegy volt (elsősorban külszolgálatosok, élsportolók és vállalati vezetők kaptak lehetőséget rá).

A nyár folyamán megvásárolhattam részletre a klub ötéves Moszkvics autóját. Autóval sokkal mozgékonyabban közlekedhettünk.

Augusztus-szeptemberben kaptam vizsgaidőpontokat, a Műegyetemen két hét alatt öt tárgyból, a Tiszti iskolában pedig, háromból kellett levizsgáznom

A tanár szakos félévem lezárásaként a nyáron most is szükséges volt táborban dolgozni. Marika és Karcsi meghívott mindkettőnket, megkaptuk a vendégszobájukat (franciaággyal). Miután ellátásomról magam gondoskodtam, és besegített a tábori munkába Timi is, így elfogadták, hogy csak délelőtt vagyok a táborban (a leltárfelelősség továbbra is az enyém volt). Gondosan megtervezetem minden napra a megtanulandó anyagot, és ezt igyekeztem betartani.

Heine: ÉNEKEK ÉNEKE (Babits Mihály)

Timivel megbeszéltük, hogy már úgy is közel van az esküvő, ezért a szüzességét őrizzük meg a hivatalos nászéjszakáig. Megegyeztünk, hogy aki elveszti a fejét, az büntetésből köteles mosogatni az első hónapban.

A gyermekáldásra még szerettünk volna várni, és nem akartuk semmi olyat, ami beavatkozott volna a Timi hormonháztartásába. A gumis védekezést sosem szerettem, és szerencsére Timi ciklusa állandó volt, ezért a kombinált naptármódszer mellett döntöttünk. Használni csak három hónapos átmenet után érdemes, ezért a nyaralás alatt kezdtük el felkészülést. Minden nap –még a valódi ágynyugalomban– azonos időpontban, azonos hőmérővel végzett testhőmérséklet-méréssel kezdődik. Egy intenzív csókolózás, szeretkezésről nem is szólva, teljesen tönkreteszi az egész hónap értékelését. A hüvelyváladék megfigyelése kellemes kötelesség volt (ujjal addig izgatni, ujjazni, amíg elég nedves nem lett, és a mutató és hüvelykujj között húzott szálat figyeljük meg). Évek alatt megfigyeltük azt is, hogy Timi csókja a fogamzásra alkalmas napokon édesebb. Később a hosszú adatsorban egy-egy kiesett nap már nem okoz gondot.

Miután valójában mindketten nagyon kívántuk már egymást, de gyengeségünket nem akartuk bevallani, ezért megpróbáltuk a másikat elcsábítani.

Timi kedvenc próbálkozása volt a „hétfátyoltánc” előadása (gyakorlatilag teljes sztriptízt adott elő), illetve rámfeküdt, szirmai közzé igazított szerszámomat megfogva így simogatta magát vele. Másik „kínzása” az volt, hogy felém guggolt, karjaimat a vállaira helyezte, és éppen annyira ereszkedett rám, hogy csak a makkom hegye hatoljon be.

Én rendszeresen addig nyaltam, és mozgattam farkamat a szirmai között, amíg szinte követelte a behatolást. Valamelyikünk mindig visszafogta magát. Minden szerelmeskedésünk azzal fejeződött be, hogy szájjal kielégített.

Veronika nagyon ragaszkodott hozzánk.

Marika nagyon örült ottlétünknek, mert a tábor hathete alatt sokkal több ideje lett, és sok közös programot szerveztünk. Az erdészház nagy előnye és hátránya egyaránt elzártsága volt.

Timi Marikát, én Jenci bácsit kértem fel esküvői tanúnak, el is vállalták.

A tábor után hazatérve, fontos feladatunk volt a rokonság körbejárása, a hívogatás. Ági unokatestvéremék is kedvet kaptak a házasságra, és javasolták a közös lakodalmat és esküvőt, mindenki nagyon örült.

Születésnapomra két vizsgám is jutott Budapesten. Az MHSZ vendégházában kaptam kétágyas szobát, ezért együtt jöttünk fel. Timi vásárolgatott, én pedig, intéztem a hivatalos ügyeket. Este kettesben ünnepeltünk, de csak egy kisüveg pezsgővel, mert másnap vizsgáztam.

Amikor ágyba bújtunk, fáradtak voltunk, egy kicsit kényeztettük egymást, majd ölembe fészkelte magát és elaludt. Karomban kedvesemmel végig gondoltam, amit addig elértem. Húszéves koromra már volt lakásom, olyan munkám, amit szeretek, örömmel végzek, megszereztem a kocsit is. Menyasszonyommal már az esküvőt terveztük. Sok ember egész életében sem tud idáig jutni.

A vizsgán megfeleltem, egyre kevésbé érdekelt már az osztályzat, inkább a megtanult anyag, volt fontos számomra.

A budapesti központban tett látogatásunkon meglepődve tudtuk meg, hogy a leningrádi kéthetes továbbképzés november 18-án hétfőn kezdődik, és december 21-én zárul. November 14-én indulhattam repülővel, hazautazás minszki és lvovi (Lemberg) megállással, vonattal. A katonai attasé hivatalán keresztül érkezett meghívólevél furcsa félmondatban arra utalt, hogy saját költségen feleséget is vihetek. Az értelmezési gond miatt a szovjet katonai attasétól kértem és kaptam segítséget, valóban Timi is kap kiutazási engedélyt, intéztük a hivatalos papírokat, pénzváltási engedélyt.

Kicsit furcsa volt mindkettőnknek, az, hogy nem iskolába, hanem munkahelyre jártunk dolgozni-tanulni. Külön érdekességet jelentet a közös munkahely, délelőtt kettesben voltunk, mert a járási MHSZ-nél csak én voltam normál, és Timi sportállásban (a Hadkiegészítő Parancsnoksághoz tartoztunk). Saját magunk osztottuk be az időnket, ezért gazdaságosabban tudtunk készülni. A fizikus és a mat-fizes szakon egyaránt sok tárgy épült egymásra, de így is elég gyorsan haladtam előre az egyetemen.

A polgári esküvőnk nagyszabású volt, hiszen sok barátunk, osztálytársunk és népes családunk, nem fértünk el a házasságkötő teremben, ezért a művelődési ház nagytermében tartottuk a kettős esküvőt. Utána közvetlenül egy svédasztalos vendéglátásra került sor. A szomszédos Vesszős szálloda készítette és szállította az ételeket, ahol a többi program is zajlott. Egyházi esküvőnket szűk családi körben tartottuk estefele az Öregtemplomban, utána egy közös vacsora következett. Ágiék hálókocsival utaztak egyből nászútra. Mi itt töltöttük a nászéjszakát is. Délelőtt, mint ifjú házasok, mi fuvaroztuk haza a nagyszülőket, majd Árkodról vonattal Budapestre jöttünk, ahol egy hétig szállodában laktunk.

A nászéjszakánkat természetesen mindketten felejthetetlené kívántuk tenni, hiszen a szerelmünk kiteljesedésének egy újabb szintjét érjük el. Nagyon készültünk, tudtuk, ez egyedi, megismételhetetlen esemény lesz.

Timi olvasta egy regényben, hogy a leány, amikor odaadja szüzességét párjának, harangzúgást, fanfárokat hall, tréfásan kérdezte, ő vajon hallja-e majd. Elhatároztam, hogy rajtam ne múljon, megvalósítom, ezért beszereltettem hangszórót az ágy alá, hozzá kötöttem egy magnetofonhoz, és az árkodi rádiótól szereztem egy megfelelő összeállítást. Az már egyszerű volt, hogy távirányítóval is ellássam. Így elméletileg a megfelelő pillanatban a harangzúgás és fanfárok hangja biztosítható lett. Természetesen, a szobaasszonyt muszáj volt beavatnom. Mint megtudtam Timi a különleges hálóruháját, az ajándékpezsgőt, az én meglepetés süteményemet, ajándék medált, és a szűk családi-baráti kör meglepetését (felhúzható síró-baba, marcipán gólya, stb.) mind szépen bekészítették.

Vesszősnél a személyzet természetesen megtudta, ez még nem lett volna baj, de annyira szépre akarták a nászszobát megcsinálni, hogy egy új parkett fényező pasztát alkalmaztak. A fényességével nem volt baj, de mivel több órán keresztül senki sem lépett rá, éjfélre a legsíkosabb korcsolyapálya minőségén is túltett. A fényezést minden előkészítés után végezték, már senki sem ment be, ezért nem is tudott a síkosságról.

A vacsora után a szokásos tréfás tanácsok, közepette felindultunk a szobába. Az ajtót kinyitva, ölbe kaptam friss feleségemet (uszályos ruhában és fátyollal) és beléptem az esküvőre vásárolt vadonatúj bőrtalpú cipőmmel a lábamon. Gondoltam a többi nem tartozik másra, berúgtam az ajtót. No ezt nem kellett volna, mert Newton minden törvénye tanulmányozhatóvá vált a súrlódásmentes padlón. A harmadik törvény értelmében az ajtó berúgásának ellenereje, a második törvénynek megfelelően gyorsuló mozgást hozott létre immár ember és Isten előtt egynek nyilvánított testünkön. Többé-kevésbé sikerült -féllábon egyensúlyozva- előkészületet tennem a szoba közepét elfoglaló nászi ágy kikerülésére, amikor a fátyol beakadt valamibe, ezért egyensúlyunkat vesztve, kétfele csúsztunk. Életem ifjú párja végtagjait a fővilágtájak felé kinyújtva becsúszott a francia ágy alá. Én pedig, enyhén forogva hasamon megakadtam a fotelben. Miután ez természetesen zajjal járt, jöttek megnézni mi történt. Ekkor már Timit kihúztam az ágy alól, el-elesve elvergődtünk a fotelig, és folyamatosan röhögtünk. A cipőt levetve óvatosan már lehetet közlekedni. A násznépet elküldtük, az ajtót bezártuk, gyűrött-szakadt ünneplőnket levetettük, és felfeküdtünk az ágyra mezítelenül. Kinyitottam, és kitöltöttem a pezsgőt, koccintottunk, közös életűnkre. Összebújva, fuldokolva álomba röhögtük magunkat.

Valamikor éjjel felébredtem, feleségem karjaimban feküdt, megcsókoltam, rám mosolygott, csókolózni kezdtünk, simogatás-csókolózás hatására teljesen felizgultunk. Hanyatt feküdt, közepesen széttett lábai közzé feküdtem, térdemen-könyökömön támaszkodva előre-hátra mozogva szerszámom pont szirmai közzé került. Fejemet hozzászorította arcához és nyelves csókokat váltottunk folyamatosan. Rése egyre inkább benedvesedett, és a kezdeti erős dörzsölő hatást felváltotta a csiklóhoz, hüvelybemenethez ütközés édes érzése. Csodás izgalomba jöttünk, egyre közelebb jutottunk az orgazmushoz, mozgás közben egyszer, mert pont megfelelő helyzetben voltunk becsúsztam, óvatosan elkezdtem behatolni, de csak egy pillanatnyi feszítést éreztem, Timi összerándult, amikor áthaladtam a szűzhártyán. Végre tövig elmerülhettem szerelmemben. Karjaival és lábaival olyan szorosan húzott magához, hogy csak együtt tudtunk mozogni. Mint a hintaszék ringtunk egy testként. Forró, szorító hüvelye meg-megrebbent és én nem tudtam lassítani, végre felszabadultan robbantam. Éreztem, ahogy spermám belövellését megérezte egy kezdődő orgazmussal válaszolt.

* Csodálatos volt veled, szerelmem! Sajnálom, hogy fájt! –mondtam.

* Tudod, az áthaladásodkor teljesen visszaesett az izgalmam, abban a pillanatban nagyon fájt, de utána rögtön már ismét csak az eggyé válásunk gyönyörű érzése töltött be. Sajnos annyira kizökkentem, hogy már végképp lemaradtam ebben a körben. –válaszolta.

Oldalra fordultunk, és sokáig öleltük egymást.

Felkelve lemosakodtunk, a lepedőn kis rózsaszín pecsét igazolta az elvesztett ártatlanságot. A maradék pezsgőt megittuk, visszabújtunk az ágyba, és elszunnyadtunk.

Jenőfalva szokásos hajnali zajaira ébredtünk, megcsókoltam Timikém mellét, és elkezdtem szemérmét simogatni. Néhány mozdulat után már teljesen benedvesedett, és szerszámomat magába igazította, néhány lassú és gyors behatolás után, megszakította csókunkat, és a fülembe suttogta:

* Nagyon csodás, ahogy kitöltesz, most kívül-belül eggyé váltunk. Legyél nagyon gyors, mert nincs türelmem, azonnal érezni akarom, ahogy elárasztasz!

Amennyire csak képes voltam, olyan gyorsan és nagy lökésekkel pumpáltam, bele harapott a fülcimpámba, és a hüvelye szinte fejte farkamat. Nemsokára ismét telelőttem ondómmal. Most már mindketten megéltük az igazi szeretkezés felejthetetlen érzését.

Némi pihenés, zuhanyozás után felöltöztünk, és megreggeliztünk, majd hazamentünk első lakásunkba. A szálloda vezetői elnézést kértek, de még évek múlva is mosolyt (röhögést) csalt arcunkra a szálloda meglátása.

Leningrád csodálatos volt, főként, mert a szerelmemmel lehettem ott.

A továbbképzésen egy lengyel (Josef) és egy bulgár (Iván) rádiós-klubvezetővel hármasban vettünk részt. Mindketten házasok voltak, szintén feleségükkel jöttek. Az asszonyoknak is szerveztek programokat, minden napra múzeumok, kirándulások, esete színházi előadások jutottak. A Lagoda tó egyik szigetére (Кижи) is elvittek, itt csodálatos fatemplomok voltak. A háború nyomait még teljesen nem tüntették el. A bulgár asszonyka orvos, a lengyel földrajz tanár volt.

Meglepődtem, mert első osztályú napidíjat kaptam (25 rubel/nap, 400 Ft; ekkor a tanárok 100-120 rubelt kerestek havonta). Egy félautomata mosógépet 80 rubelért vettünk, egy kis oszcilloszkópot 70-ért, TV-t 120-ért kaptunk. Timi színes orkánkabátját a programjukat szervező fiatalasszonynak ajándékoztuk. Ő viszonzásul egy arany-platina fülbevalót adott gyémánttal. Az orkánkabátomat az egyik előadóm 150 rubelért vette meg, amiért egy fehér-vörös arany láncot vettem. színei, stílusa illettek a kis medálhoz. Nagyon jó kollegiális kapcsolatot építettem ki az ottani kollegákkal. Hivatalos kiutazást mindig tudtunk szervezni, ezért szinte minden évben mehettem, és előre megbeszéltük a beszerzendő eszközök, divatos ruhák listáját (legtöbbször szép fehérneműt kértek).

Szakmailag nagyon sokat tanultunk, több olyan megoldást is megnézhettünk, ami valamely kapitalista berendezésben volt, így sok élenjáró technikát ismerünk meg. Találkoztunk integrált áramkörrel, megmutatták kis-sorozatú szerelését, akkor, amikor felénk még a sorozatgyártásban a nyomtatott panel sem volt általános. Megmutatták a számítógépeket is. A tisztiiskolán, ahol tanultunk már ODRA (lengyel tranzisztoros) számítógép is volt.

Hazafele több szolgálati titkot tartalmazó könyvet is hoztam (például az ODRA teljes programozási és műszaki leírását), ezért egy igazolást is kaptunk. A határon felmutatva a papírt, a vámosok megelégedtek a szóbeli bevallással, nem nyitottak fel semmit.

Árkodra érkezve átpakoltuk az autóba, és saját lakásunkba mentünk haza.