Szófia 68

"Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok." J.A.

1968. nyarán Szófiában rendezték a világifjúsági találkozót, a VIT rendezvényeit. Szófia határában áll a Vitosa hegy, amely 2290m magasságával kiváló volt a nagytávolságú rádióösszeköttetésekhez. Sok fiatal rádióamatőr kérte előre a forgalmazás lehetőségét.

A bolgár rádióstársaink felajánlották, hogy a VIT idején a kitelepülő rádióamatőrök munkáját segítsük, egy hónapra vendégül látnak. Elsősorban nyelveket beszélő fiatalokat vártak, felajánlottak egy gyönyörű kastélyt a csúcs közelébe, itt mintegy húsz RH és URH adót a telepítettünk, folyamatos szolgálatot adva fent is laktunk. A legkülönbözőbb országokból érkezett illetve a helybeli állomásvezetők egy részének már gyermeke is volt, legtöbben elhozták. Mi Veronikát is elhoztuk, részben Marikát tehermentesítettük (negyedik várandóságának kezdetén sokat hányt), másrészt, igy Zsikének volt egy ismerőse a napköziben. Gyakorlatilag nemzetközi óvoda alakult ki.

A VIT kéthete előtt és után a telepítés majd a leszerelés munkáját végeztük. Minden másnap lementünk Szófiába a rendezvényeken résztvenni. A nyugati amatőröktől sok –akkor még csak ritkán megszerezhető– modern alkatrészt tudtam vásárolni, cseréltem, illetve kaptam ajándékba. Néhány alkatrészgyártó képviselőjével is összeismerkedtem, kipróbálásra adtak mikroszkopikus méretű erősítőket, egyéb elemeket.

Rengeteg ismeretséget szereztünk, nagyon sokat szórakoztunk, hiszen minden nap minden órájában volt rendezvény. Képzeljétek el, a Szigetet kiterjesztve egy fővárosra, amikor egy egész ország évekig készül rá, és egy millió ember azért dolgozik, hogy jól érezd magad, és ők is jól érezzék magukat. Amikor Zsuzsi lányom rávett, hogy nézzem meg a szigetet, teljesen a VIT hangulatot éreztem. Azt a csodálatos érzést, hogy sok ezer ismeretlen barátod között vagy.

A munka hetei után autóbuszos kirándulásra vittek Rilába, majd vonaton utaztunk Várnába.

A legnagyobb élmény a tenger volt. Én már átéltem a végtelenség megpillantását 56 nyarán, első szerelmem kezét fogva, de ez mindenben más volt. 1956-ban még kamasz voltam, alig mertem kimutatni érzelmeimet, Részben ott, akkor formálódott Márfa iránti szerelmem. Ennyi év után ki merem mondani, szerelem volt az, amit éreztünk egymás iránt, csak a kamaszok szintjén.

Amikor megérkeztünk, egész éjszakai vonatozás után hajnalban kicsit összetörve (sajnos nem kaptunk hálókocsit), taxival elmentünk a szállodába (ez egy tiszti üdülő volt). A szobát még nem foglalhattuk el, de csomagokat lerakva lesétáltunk a partra. Zsike a karomban, Veronika és Tímea a kezemet fogta. Leültünk a parton egy padra, Zsike elindult a víznek, „szép”, „enyém” mondogatta. Veronika csak gyönyörködött, megpuszilt mindkettőnket. Timi az ölembe bújt, a lányokat ölébe emeltük, így egyszerre öleltem át, a számomra legfontosabb három nőt. Ők hárman a végtelen vízben gyönyörködtek, én bennük.

A szállodában megtudtuk, egy kis ráfizetéssel három hétig maradhatunk Várnában, az Aranyhomokon. Rengeteg élményt nehezen tudták a gyerekek (de mi is) szavakba önteni. Timi még Szófiából kért és kapott látogatási engedélyt a tengerbiológiai intézetbe. Örömünkre nem csak egy-két alkalomra, hanem minden nap reggeltől éjszakáig bent kutatott, sokat tanult, az ekkor kialakult kapcsolatok évtizedekig megmaradtak.

Én a lányokkal a parton játszottam (a szállodának saját gyermekmedencéje és játszótere volt), sokat tanultam, elemeztem a távoli területről jött amatőrtársak berendezéseinek megoldásait. Igyekeztem a hevenyészett jegyzeteimet kiegészíteni, letisztázni. Kísérleteztem, bejártam a haditengerészeti főiskola híradós tanszékére, ott elsősorban a nagy megbízhatóság és a kis méret volt fontos.

Kölcsön kértem és kaptam egy sztereómikroszkópot, ekkor tanultam meg a mikroszkóp alatti készüléképítést. A tokozatlan műveleti erősítőkből ekkor sikerült 0,1 cm³-nél kisebb térfogatú erősítőt építenem.

A tengerkutatóban kísérleteztek gyöngykagylótenyésztéssel is, Veronikának is megmutattuk. Ekkor neveztem először tréfából „gyöngyöm”-nek Veronikát, és „kincsemnek” Zsikét. Nagyon megtetszett neki. Később meglátta a „Vénusz születése” című képet, és közölte, hogy ő is ilyen szép lesz, ha megnő.