Futnak az évek

ANYÁNAK LENNI EZT IS JELENTI:

hozzászokunk a piszkos kezecskékhez, amelyek a homokozás
után, de még a fürdés előtt viharos öleléssel fejezik ki
szeretetüket

tudomásul vesszük, hogy a homok, a sár és a tócsa
ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak

lemondunk az esti híradó megtekintéséről egy hosszú
gyermekdal kedvéért

rúzsunkat és a körömlakkot először gyermekeink kacatjai között keressük

lemondunk arról, hogy táncosnők leszünk, és szeretettel
karunkba ölelünk egy gördeszkán száguldozó vadembert

a gyermekszobában a rendetlenséget elfogadjuk, mint a
kreativitás különös jelét

megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy általában minden új és modern jó, sőt jobb,

a ponyvairodalmat "fontos információs forrásnak" tekintjük

elviseljük a teljes hangerővel játszott popzenét

vígasztalunk, ha valami nem sikerült, ott vagyunk, ha
szükség van ránk, és elengedjük akkor is a gyereket, ha
fáj

Az anyaságba még az is beletartozhat,
hogy hirtelen szemben találjuk magunkat egy felnőtt
emberrel, aki - bár alig nőtt ki a gyermekcipőből - máris
megváltoztatná a világot.

1973-ban egy teljes esztendőre kaptam lehetőséget Minszkben (tavasszal) és Leningrádban (ősszel) tanítani és tanulni. Az őszi félévben heti két nap Leningrádban tanítottam, a többi időben, a számítástechnikai kutatóban dolgoztam.

Zsike iskoláját itthon kezdte meg, de az első félév után kiutazott velünk, és mivel odakint még nem kellett iskolába mennie, a fehérorosz akadémia iskola-előkészítőjébe írattuk, mert elég jól értett oroszul. Az első néhány hét után már nem okozott gondot számára a beszélgetés.

Timi naphosszat egyedül volt a szobánkba, ezért megkereste a mikrobiológiai tanszéket és a kutatóintézetet, előbb csak a könyvtárba járt be, később bekapcsolódott a kutatásba is, mire véget ért az év szinte kész volt a doktori értekezése.

Ősszel Zsike Minszkben kezdte el az iskolát, most oroszul tanult meg írni. Miután hazajöttünk, édesanyám féléves segítségével Zsike utolérte kortársait, kitünő eredménnyel vizsgázott az első két osztály anyagából 1974. júniusában. Ráadásul nagyon jól beszélt, írt és olvasott oroszul, németül jól megértette magát.

1975. októberének végén a függvény-transzformációt magyaráztam, amikor az igazgatóm és a Ferike (volt tanítványom, akkor gyakorló idejét töltötte) belépett.

* Légy szíves, gyere velem, Feri majd folytatja az órát! -mondta.

Lesétáltunk az irodába, közben kérdezte, hogy Timinek, hogy van órája. Az irodában egy régi ismerősömet, az árkodi rendőrség közlekedési alosztályának vezetőjét találtam, két munkatársával.

* Mi történt? Miért kerestek? –kérdeztem rosszat sejtve.

* Ülj le! –mondta az igazgatóm.

* Anyósodék autója ugye egy kék Zsiguli. A rendszáma…-megfordult a világ körülöttem, tudtam nagy a baj!

* A főcsatorna hídjánál egy nagy teherautó kereke elszabadult, és frontálisan ütközött az autójukkal. Apósod megpróbálta kikerülni, de a felborultak. Mindketten meghaltak. Azért jöttünk, hogy gyere azonosítani őket, és intézkedjetek. –mondta az őrnagy ismerősöm.

Édesanyámat hívtam telefonon, elmondtam a lényeget, kértem, hogy Zsikét vigye magukhoz az iskolából (Péterke ép náluk volt), a gyerekek aludjanak is ott. Timi budapesti értekezleten volt, este jött haza.

Kimentem a helyszínt megnézni, majd a proszektúrán azonosítottam őket. Kértem a boncmestereket, hogy másnapra öltöztessék fel, hogy Timi ne legyen rosszul. Hívtam a sógorékat, elmentünk az anyósomék házához, elhoztunk egy-egy ünneplő ruhát, így mire az asszonyok jöttek elfogadhatóan néztek ki.

Timi, amikor megérkezett az árkodi állomásra, örült, hogy elémentem, a hazavezető úton, boldogan mesélte, hogy a doktori dolgozatát elfogadták, a többi csak formális. Amikor hazamentünk, csend fogadta, és az asztalon kikészítve egy üveg pálinka megkérdezte, hogy mi a baj.

* Anyukáék karamboloztak. –mondtam.

Csak nézett, kitöltöttem egy pohár töményt, és a kezébe adtam.

* Nagyon megsérültek, de már nem szenvednek. –mondtam.

* Hol? Mikor? Mért nem mondtad rögtön? A gyerekek hol vannak? -kérdezte.

* A kicsik anyánál alszanak, úgy gondoltuk, hogy először nekünk kell az első sokkon túlérni, velük majd később beszélgetünk. Gyere, bújj az ölembe! –mondtam.

Feleségemet, mintha kisgyermek lenne, az ölembe ültettem, magamhoz vontam, simogattam, csókolgattam, nagyon halkan, mintha hipnotizálnám, mondogattam valami kedves, megnyugtató szöveget. Amikor már csak hüppögésé halkult sírása, lassan magam felé fordítottam arcát, és lassan elkezdtem szárazra csókolgatni. Mindent eltűrt, szinte automataként viselkedett, motyogását nem értettem, csak bánatát éreztem.

Nem tudom, hogy hány óra telt el, már teljesen elgémberedtünk, amikor felemeltem, karjaimba tartva átvittem a pamlagra, ahova letettem, és elléptem mellőle.

* Ne hagy magamra! –sikította, és utánam kapott.

* A WC-re mennék, de ha gondolod, gyere velem.– válaszoltam.

Karomban vittem magammal, a WC-be, ahol aztán megpróbáltam leállítani, de magához szorított, nyakamba kapaszkodott, alig tudtam elvégezni, amiért jöttem. Megkérdeztem, hogy Timit, hogy neki nem kell-e, kellett, de mindent rám hagyott, vetkőztettem, öltöztettem.

A hálószobába vittem, levetkőztettem, lefektettem, teljesen meztelenül összebújtunk.

* Minden porcikámmal érezni kívánlak, szoríts magadhoz, beléd akarok bújni! - mondta, és félig rám feküdt.

Amint elhelyezkedett rajtam, csókolgattam, simogattam, közben egyre erősebben merevedtem. Ahogy simogatásom hatására mozdult, egyszer csak rám csúszott.

Nem akartam én szeretkezni, hiszen egyértelmű volt, hogy hangulatunk minden volt, csak nem örömteli.

* Nagyon jó így, de ne mozogj. Jó, ahogy kitöltesz! Maradjunk mozdulatlanul. –mondta, és rám hajolt.

Ahogy lassan megnyugodott, úgy szorított, így félkeményen sem csúsztam ki, és elaludtunk.

Nagyon nyugtalanul aludtunk, amikor éjjel felébredtem, úgy hallottam, hogy mélyen alszik, ezért lassan megmozdultam, hiszen már majdnem kicsúsztam, gondoltam kicsit kényelmesebb helyzetbe fordulok.

Ő is felébredt, magához húzott, hüvelyizmaival mozgott, rohamosan keményedtem, magam alá fordítottam, lassan elkezdtem mozogni. Éreztem, hogy magához húz, és már nem csak eltűrte mozgásomat, hanem egyre aktívabban mozgott ő is.

* Ne állj le! Mozogj, azt akarom, hogy teljesen oldódjunk fel egymásban! –mondta, és úgy szorított magára, hogy mozgásom közben egymáshoz viszonyítva nem engedett elmozdulni. Közös mozgásunk egyszer csak eljuttatott az ejakulációig.

* Fordulj a hátadra! –utasított, és betakart testével. Magunkra húztam a takarót, és elaludtunk.

Reggel felébredve, Timi kezét-lábát szétvetve aludt rajtam.

Addig csókoltam, amíg felébresztettem.

* Gyere szerelmem, a gyermekeket el kell vinnünk az iskolába, óvodába.

Megfürödtünk, megreggeliztünk, és elmentünk édesanyámhoz, a gyerekeket elvittük, majd szabadságot kértem mindkettőnknek, és elindultunk a keserű kötelességünket teljesíteni.

1978. januárjától meghívtak a Szófiai műszaki egyetemre egy félévre vendégelőadónak. A várnai haditengerészeti akadémián is vártak egy törzstiszti továbbképzésre előadónak, mert a passzív rádiós trigonometria (műholdak segítségével is) témaköréből készítettem disszertációmat. A régi kapcsolatokat felfrissítve Timi is kapott lehetőséget a várnai tengerkutatóba néhány hónapos munkára. Szüleimet is sikerült rábeszélni az útra, így a teljes család kiköltözött, Zsike a diplomata gyermekek iskolájába járt, ahol a képzés orosz és angol nyelven folyt, idegen nyelvként németet és bulgárt tanultak.

Mi, Zsikével már január végén költöztünk ki Szófiába, a többiek áprilisban Várnába, ahol a haditengerészeti akadémia egyik vendégházában kaptunk egy lakást. A belföldi repülőjáratokkal illetve vonattal néhány óra alatt átértünk, általában pénteken délután repültünk Várnába, én szombat délelőtt tanítottam a tengerészeket, vasárnap együtt voltunk, hétfő hajnalba utaztunk vissza. Június közepén Zsikének, július első napjaiban nekem is véget ért a félév. Timi minden napot kihasznált a kutatásra.

Meglepődtem, hogy mennyire felnőttként viselkedik Zsike, „megkövetelte”, hogy ne alárendelt gyermekemként, hanem egyenrangú társként kezeljem, és egyre inkább kezeljük mindnyájan. A tanév végefelé történt, hogy az iskola tanulóit a Rilai kolostorhoz vitték kirándulni. A szervezés valahol megakadt, a tanárai nem mertek intézkedni. Lányom iskola után bement az oktatási miniszter feleségéhez, aki egyébként az egyetemen tanított németet (ismerte, az operában többször találkoztunk), és elmondta a problémát, másnap minden elintéződött.

Többi gyermekeimnél nem éreztem ezt a törekvést. Jellemzően mutatja a különbséget a következő eset:

Móni érettségire készült, egyedül volt otthon, délben felhívott telefonon, hogy nincs mit ebédelnie. Rákérdezve kiderült, a spagettiszószt és a száraz tésztát megtalálta, de melyik lábasban, milyen vízben, mennyi ideig, és hogyan főzze ki? Bezzeg Zsike, kikérte magának, ha túl részletes instrukciókat adtunk. Gond nélkül ellátta a 12-13 évesen két öccsét is, pedig Andriska akkor még nem volt szobatiszta. Megfürdette őket, ebédet főzött, ha nem tetszett az odakészített félkész étel, inkább megnézte a raktárkészletet, és rögtönzött.

Lehet, hogy ezért a kislányaimra mindig gyerekként gondolok, míg Zsikére kamaszkora óta társként. Egy egészséges férfi nem érez (nem érezhet) gyermek iránt nemi vágyat (különösen nem a sajátja iránt), viszont egy szexis társ iránt „természetes” a vágy.

Júliusban a tengerészek gyakorlaton voltak, én a speciális csapatok híradósaival dolgoztam a fejlesztéseken, a gyakorlatozók méréseit felhasználva.

Szüleim meglepődtek, mert Zsike vette át az irányítást. Ők jól beszéltek németül, de szlávnyelveken keveset értettek, Zsike pedig bulgárul is jól tudott. Mi Timivel dolgoztunk, a vásárlás, a kirándulások, fürdések, egyszóval a napi munka Zsike kezébe került.

Kisautóbusszal jöttünk haza, mert Várnában építették fel Latvia vázra azt különleges autót, amit rádiós-iránymérőnek, parancsnoki hírközpontnak terveztünk használni. Az első példányba beépítettük a helymeghatározó rendszer adatgyűjtő részét, a tesztelés részeként hozhattam haza. Végigmentünk az Al-Dunán, ekkor folyt a szabályzása. Aradon és Nagyváradon is volt időnk körülnézni.

1979. január első hétfőjére felrendelték Timit a Kultuszminisztériumba (nevét annyiszor változtatták, hogy nem vagyok hajlandó az éppen aktuális nevet megjegyezni). Kiderült, hogy megkapta az évekkel korábban igényelt oxfordi ösztöndíjat, de csak egyedül mehet, se a gyerekek sem én nem mehetünk vele, még szabadság idő alatt sem (ez teljesen logikus védekezés volt a disszidálásunk megelőzésére, hiszen versenyekre, tanácskozásokra évente többször utazott ki a teljes család). Azonnali választ vártak, Timi telefonon felhívott, kértem menjen csak el, ilyen lehetőség nem várható többet.

Édesapám nem volt jól, gondoskodást igényelt, csak magunkra számíthattunk. Este leültem megbeszélni Zsikével is, megkértem, segítsen, hiszen anyámtól legfeljebb a betegség idején kaphattunk segítséget. Testvérek, sógorok, sógornők esetleges segítségére alkalmilag számíthattunk, de a napi rendszeres tevékenységben csak mi ketten számíthatunk egymásra.

Örömmel vállalta, a hátralévő hetekben tanulta a háztartásvezetést.

Január végén Timi elutazott, sokat dolgozott, és fél év alatt szinte teljesen kidolgozta a kandidátusi dolgozatának az alaptéziseit, Itthon már „csak” két éves mérés sorozat volt szükséges. Ebből lett később első nemzetközi szabadalma, ami a gyermekeinknek még mindig egy szerény, de biztos megélhetést jelent (tavaly fejenként a minimálbér közel kétszeresét kapták adózás után havonta).

Május-június fordulóján tartották a honvédelmi sportok Spartakiádját és elnökségi értekezletét Prágában. Két hétre kellett kiutaznom, Timi is odarepült, így két hétvégét és egy hetet lehettünk együtt, esténként megpróbáltuk bepótolni a többhónapos elmaradást.

Augusztus elején érkezett haza, és a megtakarításából, megvette családunk első új autóját, egy MINI-t, és bejelentette, áprilisra várjuk a következő babát.

Visszatérve ránk, még januárban sikerült szereznem egy segítséget Ica néni (fiatal, 56 éves nyugdíjas) személyében, aki heti 10 órában (két délelőtt) elvégezte a nagyobb munkákat. Annyira megszerettük egymást, hogy amíg ereje engedte (kislányaim kamaszodásáig) ő segített nekünk.

Zsike hamarosan nélkülözhetetlen társam lett, a félév alatt felnőtt, a háztartás felelősségének egy jelentős részét átvállalta. Kialakított egy hatékony munkarendet. Mikor végzett az iskolájában, bejött a Bocskaiban lévő kuckónkba, az anyja asztalánál tanult, olvasott. Az uzsonna után ment az óvodába és a bölcsődébe, és hazahozta a testvéreit, játszás közben kezelte a mosógépet, utána megmelegítette a vacsorát, amit vagy előző nap főztünk, vagy én hoztam haza. A mosogatást nem szerette, ezért általában én csináltam, közben beszélgettem, szóban játszottam a fiaimmal (barkohba, dalbafonó, „mit csinál a kicsoda micsodája), vagy meséltem nekik.

Amíg mosogattam, befejezte a tanulást. A fiúk fürdetése nagy játékká vált, majd ágyban meghallgatták az esti mesémet (mindig szigorúan csak kitalált mese lehet, megrendelték a történet fix pontjait. Lefekvésük után hetente háromszor bementem a rádiósklubba, egyébként otthon dolgoztam. Néhány alkalommal Budapestre kellett utaznom, ilyenkor bizony hajnalba mentem és késő este értem haza. Aznap minden a nagylányomra maradt.

Ha befejezte aznapra a tanulást, vagy valamit kérdezni akart odajött hozzám, és vasalás, főzés illetve szerelés, esetleg fürdés közben beszéltük meg mindent Zsikével. Legtöbbször lefekvéskor sem tudtuk befejezni, ezért már az első héten beköltözött mellém a hitvesi ágyba, így legtöbbször álomba beszélgettük magunkat. Nemsokára, már a ruháit is áthozta, ott öltözött-vetkőzött előttem, sőt természetes módon használtuk közösen a fürdőszobát. Meztelen lányomat mindennap láttam, de nem néztem, hiszen természetes volt, mért figyeljek fel rá?

Mint eddig mindig, most is háttal feküdt az ölembe, kiskifli-nagykifli alakzatban. Nem gondoltunk a helyzet erotikus voltára. Láttam és éreztem a melleinek immár kellemes növekedését, szemérme szőrösödését, de csak, mint, az én kicsi lányomra gondoltam továbbra is.

Egyik reggel, ahogy levetette a hálóingét, meztelenül megpördült a tükör előtt, látom, hogy teljesen felnőtt a lányom, már a mozgása is csábító, megjelenésében legalább annyira felnőtt már, mint Timi volt kapcsolatunk kezdetén. Meglepődtem, mert bár tudtam, hogy így eltelt az idő, addig nem gondoltam rá, mint nőre. Nem szóltam, hátha ő még nem érzi erotikusnak a helyzetet.

Kicsit jobban odafigyeltem viselkedésére, észrevettem, hogy bizony egyre többször karonfog és nem kézen; puszinál, a száját tartja, nem az arcát; este kölnit használ, és megkért az esti borotválkozásra (szúrsz, kidörzsölted a homlokomat). Telefonon intézkedik nevemben, kezeli a pénzt (nagyon jól). Egyre inkább partnerként viselkedik. Sőt mint egy feleség, kezd kisajátítani, kezdi beosztani az időmet, telefonon utasítgat (nem volt időm vásárolni, hozz kenyeret!¸ nem érek rá a fiúkért menni, legyél szíves, hozd haza őket! stb.), ha számon kér, már nem gyermekként, hanem egy egyenrangú társként teszi (most melegíthetem újra vacsorát! kiszárad).

A lányom szexuálisan nem vonzott (helyesebben nagyon is vonzó ifjú lánynak láttam, de erőssebben hatott a tabu), nagyon jól voltunk így együtt. Sok év múlva beszéltük csak meg, hogy a saját vonzódásunkat éreztük, tudatosult bennünk, de féltünk a másikra rákérdezni.

Tímea hazaérkezése után hetekig tartott, hogy átadja teljesen anyjának a családban kivívott helyét. Megvárta, hogy Timi lefeküdjön, behívott a szobájába beszélgetni. A családi beszélgetéseknél a fiúk rámásztak az anyjukra, be kívánták pótolni a távollétet, Timi viszont az én ölembe ült be esténként. Ha elment mellettem megsimogatott, ha mögötte mentem el hátrahajolt, hogy legalább az ujja elérjen. Egyértelműen igényelte a testi kontaktust is.

Kettőnknek vett Wagner bérletett az Operába péntekre, és mivel egy este kivételével másnap nem kellett iskolába menni, megszerezte a központi klub vendégszobáját is. Tudta, Timi nem szereti Wagner operáit, tehát ez csak kettőnk közös élménye lesz.

A Timi kinőtt (kihízott) estélyi ruháit igazították rá, opera előtt a Tisztiházban már estélyiben vacsoráztunk, az előadás után az ágyban, hozzámbújt és órákig beszélgettünk. Vonaton, taxiban szorosan ült mellém, hozzám simult.

Észrevettem, hogy ügyesen kihasználja, hogy van valami, ami csak a kettőnk közös élménye.

Veronika kiskorában nagyon szeretett az ölemben elaludni. Zsikével közösen rendszeresen az ágyúnkban aludtak el, utána cipelhettem őket a saját helyükre, vagy reggelig az ágyunkban feküdtek. Már középiskolás volt, amikor még időnként „gyöngykagyló”-t játszottunk. A karjaim alkották a kagylót, és ő, mint gyöngy a kagylóba bújt meg. Ez onnan eredt, hogy még 68-ban, Várnában, tréfásan gyöngyömnek neveztem, eztán ragaszkodott hozzá. Veronika sokat volt velünk, sokáig csak, mint a lányomra néztem, nőként nem gondoltam rá, nem vettem észre felnövését. A rókavadászat családi sportunk volt, Veronika is elég szép eredményt ért el, a mi csapatunkban edzett, velünk versenyzett. 79. őszén (október első hete) nagy ifjúsági versenyt (spartakiádot) szervezett a magyar szövetség a 21 évnél fiatalabbak részére. Veronikát kikértük az iskolából, és velünk készült, nálunk lakott.

Egyik este zenés TV műsort nézett a családom, én távolabb a gondolkodó fotelemben ültem, és valamit olvastam, Veronika odajött, hogy ő is olvasna. Az ölemben ülve olvasott, és a zene ütemére mozgott az ölemben. Már lefekvéshez készülődtünk csak egy hosszabb póló volt rajta, rajtam is csak egy kisnadrág. Ahogy az ölemben mocorgott a pólót kihúzta maga alól, meztelen szemérme felforrósított, „összemelegedtünk”, és a teljesen megmerevedett szerszámom betüremkedett a szeméremrésébe. Makkom a hüvelybemenetét feszítette. Mindketten megdermedtünk, éreztem a forróságát, majdnem felrobbantam, annyira izgató volt. Miután a többiek is bent voltak, kicsit megemeltem, arrébb igazítottam az ölemben. Így már másutt értünk össze.

* Nem lesz ez így jó, kérlek, szállj le az ölemből Gyöngyöm. –mondtam, megpusziltam az arcát.

* Megkívántál Kedves? –kérdezte-állította a fülembe súgva, szembe fordult, lábaival is átölelt, így már kemény mellei is hozzám nyomódtak, és mintha a világ legtermészetesebb cselekedete lenne, kezével lenyúlva szerszámomat maga alá igazította. Kicsit mozgatta az ölét, szemérme már teljesen benedvesedett, megnyílt, hosszába befogadott, csiklóját a farkam tövén éreztem, a takarásban lévő kezemet odavezette a csiklójához, kicsit megsimogattam. Ekkor éreztem meg, az addig csak Petránál, Tímeánál érzett furcsa érzést, a szellemi és a testi összhang, összeolvadás vágyát, és az ezt kísérő, öléből áradó „páromszagot”.

* Ugye neked is jó, Kedves? –kérdezte, vállamra hajtotta fejét, karját lógatta a hátamon, ahogy mondják, elengedte fülit-farkát, mintha aludna, így viszont a súlya szorította hozzám.

* Persze, nagyon is jó érzés, de a keresztlányom vagy, és szeretem a feleségemet. Rám bíztak anyádék! –súgtam vissza.

Felálltam és karjaimban tartva felvittem a szobájába, letettem az ágyára, megcsókolt.

Másnap, vasárnap, motorral kimentem az Öreghegyen lévő telekre. Veronika csatlakozott hozzám.

A kora-őszi időben kellemes volt a kerti munka. A telek lankás, déli részén voltak a gyümölcsfák, a kis veteményes, és a sűrű élő sövény takarásában a kézilabdapálya méretű füves tér. Az északnyugati oldalon meredek löszfal zárta a telket, szép kilátással a Tiszára és távolabb a hegyekre. A kis házunkat a telek legmagasabb részén építtettük fel, odalátni legfeljebb a Tisza túlpartjáról a templomtoronyból lehetett.

Dolgoztunk, azt a darabot –ahol a zöldségek voltak– felástam, Veronika gereblyézett, közben begyújtott, és megmelegítette az ebédünket.

Ez alatt én a hulladékot komposztra hordtam, rendezgettem a területet.

Amikor Veronika elkészítette az ebédet, megterített a teraszon. Ebédhez egy pohár bort is ittunk.

* Ejtőzzünk egyet! –mondtam, a karos-ládára ültem és elővettem a pipámat. Veronika mellém ült, elvette a pipámat, megtöltötte, és segített meggyújtani. Amikor már jól égett, Veronika az ölembe kucorodott, átölelt.

* Veronikám, tegnap mindkettőnk számára kiderült, hogy te már egy felnőtt nő vagy és én sem vagyok túl öreg. Megkívántalak, mert annyira izgató voltál, természetes volt, hiszen fiatal, kívánatos nő vagy és én nagyon szeretlek. –mondtam.

* Már régen kívánlak, Kedves! Nagyon jó volt éreznem, hogy te is kívánsz engem. Amióta visszaemlékszek mindig téged, szerettelek, téged kívántalak már akkor, amikor azt sem tudtam pontosan mit jelent a férfi-nő kapcsolata. Azt hittem érzed ezt. –mondta, és fátyolos volt a szeme.

* Gyöngyöm, azt, hogy hozzád egy teljesen más kapcsolat fűz, mint bárki máshoz azt már egészen régen érzem. Tudod, hogy a születésednél ott voltam, apáddal egyszerre láttalak meg, a keresztelésnél megfogadtam, hogy apád helyett apád leszek, ha történne valami Karcsival. Mintha a lányom lennél, úgy figyelhettem felnőtté válásodat. Azt, hogy gondolataidat megnyitod számomra, természetesen tudom, hiszen ez kölcsönös. A szellemi kapcsolat köztünk természetes, de a testi kapcsolat nem lehetséges. De hát majd jön egy hozzád illő fiú, és akkor elfelejted hozzám fűződő rajongásodat. –feleltem, és megsimogattam az arcát.

* Nem érted, Kedves, én rád várok, veled akarok élni! –kiáltotta. Felpattant, lekapta a pólóját, kezemet a mellére vonta.

* Nézz rám, nézd a testemet, vagyok olyan felnőtt, mint Kereszt volt, amikor elvetted feleségül. Nem érdekel semmi, csak téged akarlak férjül. Ha másként nem megy, titokban leszek a feleséget, most tegyél magadévá! Nélküled nem érdemes élnem! –zokogva bújt hozzám, akkor már csak a cipője-zoknija maradt rajta.

Meglepődtem, valóban éreztem vonzalmát, de hogy ennyire elementáris, azt nem gondoltam. Magamhoz öleltem a keskeny padon, és arcát csókolgatva, testét simogatva gyönyörködtem az éppen kinyílt lánytest, eddig rejtett szépségeiben, kezdtem magyarázni a helyzetünket.

* Gyöngyöm! Nagyon-nagyon köszönöm, hogy nekem adnád szerelmedet, de hogy fogadhatnám el. Most valóban így gondolod, de tudod Tímea a feleségem, három gyermekem anyja, és neked már elárulom, hogy tavaszra még egy új jövevényt várunk. Timit testi-lelki szerelemmel szeretem születésed óta, szüleiddel testvérként szeretjük egymást. Ha most elfogadom szerelmedet, mit mondanának rólam, rólad.

Fejemet megfogva úgy csókolt, hogy nyelvével mélyen átnyúlt a számba. Percekig csókolóztunk, kezeivel megnyitotta nadrágomat, benyúlt és boldogan játszott kőkemény szerszámommal. A keskeny padról felemeltem, és bevittem az ágyra. Boldogan lerúgta cipőjét, néhány pillanat múlva én is meztelen voltam. Mellé feküdve simogatni, csókolgatni kezdtem az üde, fiatal, szűzies lánykát. Teljes testét megnyitotta kezemnek, mindenütt simogathattam, arcomat öléhez nyomva csókokkal borítottam az így, teljes pompájában még soha sem látott kincsét.

Felemelkedtem, száját-arcát kezdtem ismét csókolni, kezemmel a szirmait széthajtva csiklóján körözve hamar teljesen benedvesedett, simogatás közben éppen tudtam egyszerre a csiklóját és a hüvelybemenetét izgatni. Néhány perc múlva orgazmusainak sorozata szinte fogságba ejtette kezemet. Amikor megpihent, apró csókok sorozatával kényeztettük egymást.

* Látod kicsi Gyöngyöm, akarok és tudok is neked örömet szerezni, minden férfi és nő ilyen gyönyört ad és kap attól, akit szerelemmel szeret. Én Timi előtt szerettem néhány lányt, hosszabb-rövidebb ideig. Nagyon jó volt velük, kölcsönösen sok örömet adtam és kaptam, de amióta megismertem, megszerettem Tímeát csak vele voltam, csak neki okoztam ilyen örömöt, és amíg együtt maradunk így is szeretném, hiszen Timitől kaptam a legnagyobb ajándékokat, amit férfi nőtől kaphat: a szüzességét és a gyermekeimet. Más nő testét nem érintettem férfiként azóta, hogy hűséget ígértem Tímeának. A holtomiglan-holtodiglant mi komolyan vesszük.

* Gyöngyöm, hozzád egészen különleges kapcsolat köt, mintha egyszerre lennél a lányom és a feleségem is. Amióta kezdtél nővé válni, azóta kívánlak férfiként, de Isten és ember előtt vállaltam, hogy megvédelek, fogadalmam szerint, ha kell önmagamtól, sőt önmagadtól is. Az előbb elértünk egy határig, ezt nem akarom átlépni, a te akaratodtól függetlenül. Amíg nem vállalhatlak Isten és ember előtt feleségként, addig gyermekemként szerethetlek.

* Tudod Kedves, soha sem gondoltam volna, hogy ennyire csodálatos érzés lesz az együttlét veled. Köszönöm, amit kaptam, kérlek, hogy most egy kicsit bújjunk össze. Elfogadom, hogy neked Kereszt az első, a családot sem botránkoztathatjuk meg, ezért is mondtam, hogy a titkos viszonyt is vállalnám. Most érezned kellett, hogy mindenemet felkínáltam, kérlek, fogadd el. –mondta, és most ő kezdte el csókjaival borítani testem.

Jó-jó Gyöngyöm, maradhatunk még egy kicsit együtt, a szüzességedet felkínáltad, rám bíztad. Elfogadom, de nem veszem el. Túl fontos ez az életedben ahhoz, hogy csak így, hírtelen tegyük! –mondtam, és lefogtam a kezét, magamhoz húztam, meztelen testünk összeforrt. Mint a régi partnerek, összefonódva némán hallgattuk egymás szívdobbanásait, csak néha váltottunk egy-egy csókot.

Közös zuhanyozás közben kezdtünk beszélgetni kapcsolatunk további sorsáról:

* Kedves, szeretném, ha legalább egyszer-egyszer kényeztethetnénk így egymást, annyira jó volt most veled.

* Gyöngyöm, túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elrontsuk az életedet. A családra is tekintettel kell lenni, és még előtted az életed, nem tudhatjuk, kit szeretsz meg, ki lesz a párod. Isten segítségével minden megoldódik.

A házat kitakarítottuk, rendet raktunk, felöltöztünk. Az órára néztünk és gyorsan indulnunk kellett haza.

Este nem volt kedvem TV-t nézni, elvonultam a műhelybe, feltettem kedvenc „Képzelt riport…” lemezt, nekiálltam pénzt csinálni. A bizományiból olcsón, nagytömegben vettem digitális karórákat (a vámosok kobozták el) ellenőriztem, beszabályoztam, használati utasítást is sokszorosítottam hozzá, kis dobozba tettem (általában 100 darabot kaptam 5000 Ft-ért, és a hibátlan, pontos órát 300 Ft/db áron adtam el az órásoknak tízes csomagban, az órások 500 Ft/db áron árusították (a márkás órák több ezer forintba kerültek). Ezek az órák többnyire siettek, és elemet kellett cserélni. Miután felszerszámoztam, óránként két-három darabot tettem rendbe). Veronika és Zsike jött segíteni, Zsike hamar megunta, de Veronika kitartott. Amikor ketten maradtunk hozzám simult, csókra nyújtotta a száját. Finoman elhúzódtam, és az arcára adtam a puszit.

* Gyöngyöm! Szeretném, ha elfogadnád, hogy a pillanatnyi gyönyörünk nem éri meg azt az árat, amit fizetnünk kell érte. Hidd el, sokat gondolkoztam. Biztos lehetsz benne, hogy nem tarthatjuk titokban sokáig, ha a szeretőm leszel. Legkésőbb a botrány kirobbanásakor döntenem kell közted és a családom között. Lehet, hogy még a mi kapcsolatunk is tönkre menne. Szeretném, ha majdnem úgy maradna minden köztünk, mint eddig. Számomra rendkívül fontos a kapcsolatunk. Ki kell bírnunk szeretkezés nélkül addig, amíg vagy megtalálod a párodat, és így mást választasz, vagy az én sorsom alakul úgy, hogy vállalhatjuk egymást. Én már próbáltam, meg tudtam állni a Tímeával közös jövőnk érdekében, a mi közös jövőnk is van olyan fontos. Gondold végig, már felnőtt voltam, amikor születtél, még virágzó szépségű fiatalasszony leszel, amikor én már nyugdíjas.

Úgy állok itt e női táj előtt
Mint tűz előtt a gyermek
Tétován mosolyog könny csillog a szemében
E táj előtt ahol minden mozog ma bennem
Tükrök ködlenek és ragyognak két mezítlen
Testet tükrözve két évszak ölelkezését

Mennyi okot tudok elveszteni magam
Ez úttalan vidéken itt e határtalan ég alatt
Szép okok tegnap ismeretlenek még
És soha többé nem felejthetők már
Pillantásod szép kulcsai önmaguk leányai kulcsok
E táj előtt ahol a természet enyém lett

A tűz az első tűz előtt
Parancsoló erős ok
Fölismert csillagom
S a földön és az ég alatt s szivemen kívül és szivemben

Második rügy legelső zöld levél
Mit szárnyával fedez a tenger
S belőlünk sarjadt ágaink hegyén a nap

Úgy állok itt e női táj előtt
Mint ág a tűzben

Eluard: EXTÁZIS (Rónay György)

Ezután látszólag visszaállt a korábbi kapcsolat köztünk.