Nelli 1957.

Családom apai ága a Tisza partján, anyai ága, pedig a Berettyó mentén élt. Édesapám munkája miatt kerültünk néhány hónapos koromban Jenőfalvára. Mindig nagyon intenzíven tartottuk a kapcsolatot nagyszüleimmel és a teljes rokonsággal. Iskolás koromtól a szünidőkben heteket töltöttem hol egyik - hol másik nagymamánál. Mindkét helynek meg volt a maga varázsa.

Apám és nagybátyám testvérként szerette a szomszédjukban élő Esztert, aki apám és Gyula bátyám között született. Eszternek egy gyermeke lehetett csak, Nelli, aki gyermekkorom legkedvesebb játszótársa volt, szünidőink nagy részét együtt töltöttük. Testvéreim illetve apai unokatestvéreim lényegesen fiatalabbak nálam, öt anyai unokatestvérem viszont lényegesen idősebb (sajnos nagyrészt már csak volt), korban hozzáillő unokatestvérem egyedül Ági, édesanyám nővérének a lánya, vele viszont ikertestvérként élünk a mai napig. Sokszor eljátszottuk, hogy amikor megkérdezték a korunkat, megmondtuk, miután két hét van köztünk, és mivel ez testvérek esetén nem lehetséges, a felnőttek nem értették, azt hitték, tréfálkozunk.

Nellike szűk egy évvel volt nálam fiatalabb, és miután ők is beköltöztek a közeli városba a falusi kortársaink zárt csoportja nehezebben fogadott be, ezért főként egymással játszottunk. Lassan tudomásul vették, hogy mi ketten elvagyunk magunknak. Főként nagyszüleinkre voltunk bízva, akik nyáron örültek, hogy kettesben játszunk, sőt amikor testvéreim és unokatestvéreim is eljöttek nyaralni, őket is reánk bízhatták. Mintha testvérek lennénk, sokáig nemiségmentes volt kapcsolatunk, de rendszeresen házaspárt játszottunk, ahol a kicsik voltak a gyerekeink. Amint megtanultunk írni, sűrű levélváltással, mindig nagyon részletesen beszámoltunk egymásnak mindenről.

A falunkban villamosítás, vízvezeték a hatvanas években épült ki. A dédapai házban (apai nagymamám szülőházában) megmaradt a búbos kemence, aminek (mint minden hasonlónak) a padkája egy részen, a fal és a kemencetest között, mintegy hatvanszor százötvenes sut volt. Nyáron ez egy kellemesen hűvös, télen jó meleg volt. A kemencék folyamatosan elbontásra kerültek, mert megváltoztak a tüzelő anyagok és a kemence sok helyet foglalt. Nellikével nagyon szerettünk a sutba bújni, ott játszani. Éveken át ez volt a házunk. A sutban alvás mindig a kicsik privilégiuma volt, ezért egyre kevesebb alkalommal volt módunk rá.

Természetes volt, hogy levélben beszámoltam neki a szovjet útról, tudott Mártához fűződő érzelmeimről is. Ötvenhat telén csak egy hétvégi disznótoron találkoztunk, bánatomat látva megpróbált megvigasztalni.

Nyolcadikos ballagásomra meghívtam Nellikét, és nagy örömömre elkísérte nagyszüleimet.

A nyári szünidőben rábeszéltem szüleimet, hogy a rádióamatőr vizsgára készülés részeként a megfigyelő vevőmet is vihessem magammal. Ajándékként a rokonoknak készítettem több hangszórós detektoros rádiót, ami elegendő nagyságú antennával az akkori csendben jól hallhatóan vette a közeli adó műsorát. A rádiós tevékenységem így hatalmas támogatottságot kapott. Bizony akkor a tanyákon csak telepes rádiót lehetett használni, ez nagyon drága volt (évente egy átlagos fizetésbe került). Nagyon nagy szó volt, Tóth Árpád még verset is írt a rádióról.

A rádió kagylóját felveszem,

Kint már az utca tele van setéttel,

Akár a szívem. Hallga! Muzsika!

Valami messzi jazzt üzen az éter.

Milyen vonító, furcsa hangtömeg!

Züllött és édes, fájdító és kába,

Mintha az alkony minden bánatát

Felitta volna a zene magába:

Hörgést, sikolyt, átkot, mint sok lila

És sárga szeszt a részegek a bárban –

Mitől rúgtál be, bolond muzsika,

Míg bolyongtál a fekete határban?

Honnan jössz? Tán egy hamburgi lokál

Sóhajtott el, míg homlokán kigyúlt a

Rossz vérnek kiütései gyanánt

Reklámlámpái vörös koszorúja?

Merre jártál? Hány világrészen át,

El, Indiákig s vissza, s fel, a holdig,

Keresve azt a seholsincs helyet,

Ahol a lét fájó titka megoldik?

Jártál a bányászfalvak olajos

Mellű lakói közt, kik skót dudával

Rázzák össze rossz tüdejükben az

Avas szénport a fák hűs illatával?

Voltál Kongóban, fülledt gumi–táj

Rabjainál s kulik közt, Ázsiában?

Szálltál orosz steppéken és a csonk

Magyar mezőkön, mind búsabbra váltan?

Mi mindent ittál, részeg muzsika,

Hogy mire ideájulsz a fülembe,

A charleston kéjes, fátylas ritmusa

Úgy döng, mintha kivégzés dobja lenne?

Szemem lehunyom… S szédült vízió

Forog rám, – egy nagy szaxofon buján szól,

S a vad alkonyban táncol a világ,

S minden táncos a sírja felett táncol.

A tanyánk (dédapámé volt, de ekkor már nagybátyámék éltek csak ott) körül lévő learatott búzaföldön akartam rombuszantennát építeni, ezek az antennák egy-két hullámhossznyi méretűek voltak (maximum 50-100 m). Ezeket a rombuszantennákat a megtervezett irányba építettem fel, kiszámítva a méreteket. Például, ha Fokvárost akartam megfigyelni 49 m-es sávon, egy körülbelül délre elnyúló, közel 50 méter oldalhosszúságú kb. 1:3 átlóarányú rombusz alakban feszítettem ki a huzalt a talaj felett 2-3 méter magasan. No ilyeneket városban nem lehetett telepíteni, csak alacsony növényzetű területen. Egyik vevőm telepes, makkcsöves építésű (miniatűr, nagyon nehezen pótolható, hidegkatódos cső), sok hullámsávú, expedíciós célra tervezett Grundig-gyártmányú, professzionális készülék volt, alig két kiló súlyú. Megfelelő méretű alkatrészt viszont nagyon nehezen tudtam szerezni. Hiába volt azonos paraméterű az új, legtöbbször nem fért be, ezért kívül szereltem rá. Wrosławban sikerült -évekkel később- egy összetört, hasonló rádiót megszereznem alkatrésznek, így az eredetinek visszaalakított készülékem még működik.

Nellikével együtt néztünk meg a moziban egy rádióamatőrökről szóló filmet: Ha a világon mindenki ilyen volna címmel. A film egy életmentést mutatott be, ahol egy terjedési anomália miatt öt földrész rádiósainak heroikus erőfeszítésére volt szükség az eredményhez. Ez a film világszerte megnövelte a rádióamatőr mozgalom iránt érdeklődők számát.

A tanya mintegy öt kilométer távolságra volt a falutól, ezért kerékpárral vagy lovas kocsival tettük meg az utat. Nellikét rendszeresen a vázon vittem a műúton, a dűlőn általában már csak sétáltunk. Nekünk sötétedés után megtiltották a kerékpározást, de aludhattunk a tanyán nagybátyámék felügyelete alatt. A tanya tornácán tudtam összeszerelni eszközeimet egy régi asztalon. Az alvókat nem háborgattuk, mert fülhallgatót használtunk. A meleg miatt rendszeresen az eresz alatti dikón aludhatunk is.

A tanyasi életmód szerint nyáron a nappal együtt (félnégy-négy órakor) keltek, este pedig, már nyolc-félkilenckor lefeküdtek, és déltájban árnyékban hűsöltek-szunyókáltak. A rövidhullámú terjedési jellegzetességei, a zónaidők rendszere, az irányok és a terjedési előrejelzések alapján megfigyelési tervet készítettem. Legkülönbözőbb időpontban volt legalkalmasabb távoli amatőrök megfigyelésére a feltétel, teljesen eltérve az aratási időszak tanyasi életritmusától.

Nellikével nagyon készültünk, és amatőr szempontból igen eredményes volt a kitelepülés, később tudtam meg, hogy a „Nemzetközi Geofizikai Évek” programjában sok magas-légköri atombombát robbantottak (rendkívüli világnap), ezért az ionoszféra tulajdonságai megváltoztak, sok távoli (DX) körzet volt hallható, az akkori megfigyelések statisztikai elemzése, és összevetése a hivatalos mérésekkel még évtizedekig ad lehetőséget adatbányászásra.

Mivel a felnőttek életritmusa és a mienk teljesen eltért, nagybátyámékkal megegyeztünk, hogy az ő pihenésüket nem zavarhatjuk, egyébként azt teszünk, amit akarunk. Az éjjeli megfigyelésre készülve halkan beszélgettünk Nellikével, akit nagyon érdekelt az előző évi utam és minden, ami Márti és köztem történt. Szörnyülködve, de érdeklődve hallgatta a közös alvás és fürdés részleteit. Egyértelműen éreztem, hogy szeretné kipróbálni, de félt is a következményektől. Az északi lehűlés okán közös takaróba burkolózhattunk, és a dikón elaludva nem törődtünk az illemmel.

Éjjel, ha az aznapra tervezett megfigyelést befejeztük, ingre-gatyára vetkőzve szorosan összebújtunk, ringatva csókoltuk, izgattuk egymást, kezeink mindenütt kalandoztak, szabadon kutathattam bugyijában is mindaddig, amíg nyelvünk-ajkúnk teljesen kiszáradt, és az orgazmus végigsepert rajta. Ekkor makkomra szorította hüvelyt formáló kezével zsebkendőmet, és engem is kielégített.

Ölemben átfordult, hátát fordította felém. Kezemet mellére és hasára, szerszámomat combjai közzé igazította, majd lassan elaludtunk.

A korareggeli megfigyelés után általában kimentünk a holt Tisza partjára fürödni. Ismertünk egy minden oldalról zárt tisztást a nádas szélén, ahova elvonulhattunk, itt a mellig érő, hamar felmelegedő vízben jólesett fürödni. Kivittünk egy pokrócot, és a nád-sás elfektetése után letakarva egy rugalmas, franciaágynyi területet birtokolhattunk.

Itt egy nap Nellike kérte mondjam meg, hogy Márti vagy ő a szebb, ügyesebb a szerelemben.

* Így nem tudok dönteni! Mártinak egyenes és hosszú fekete hajához, kék szeme, vékonycsontú kis teste van. Neked lenszőke, rövid, göndör a hajad és zöld a szemed. Az ő melle kicsi, de kemény. bimbója nagy udvarából előre néz, a te melled kicsit nagyobb és büszke bimbód az égre tekint, de keménységét még nem tudom. A további összehasonlításoz teljesen meztelenül is meg kell nézzelek, sőt meg is kell tapogatni, simogatni testedet. - mondtam.

Tudtuk, hogy senki sem jön utánunk, meztelenre vetkőztünk és leültünk egymással szemben. Így világosban ismerkedtünk egymás testével. Hátára fektettem, és minden porcikáját, de legfőként a száját és melleit csókjaimmal elárasztottam, egy idő után már kérte, hogy ő is kényeztetne. Amikor a szemérmét kezdtem megvizsgálni úgy fordult, hogy 69-es helyzetbe kerültünk. Közelről simogattuk, csókolgattuk egymás szemérmét, és egymás reakcióját is egyre jobban megismertük, első orgazmusom annyira váratlanul érte, bár szóltam, de szinte beterítettem az arcát. Később rendszeresen kézzel orgazmusig izgattuk egymást, illetve a szerszámomat combjai közzé helyezve párzó mozgást végeztem a teljes elélvezésig. Az orális, és a normális szex egyelőre még elmaradt, de már alig tudtunk leállni, pedig láttuk, hogy együtt alvásunk és a nádasbeli szórakozásaink rendkívül veszélyesek. Éreztük, hogy nemsokára már képtelenek leszünk megállni, visszatartani magunkat. Annyira kívántuk már egymást, és olyan biztonságban éreztük magunk, hogy az asztalnál társasjátékot játszva nagyszüleinkkel, képesek voltunk egymás szemérmét kézzel az orgazmus határáig izgatni.

Télen a közös disznótorkor még a sok vendég miatt a gyermekszobába aludtunk, és bár testvéreim és unokatestvéreim is ott aludtak, sikerült egy ágyba bújnunk éjszakára és fergeteges orgazmusokat okoztunk egymásnak mindkét éjszaka, csak arra kellett vigyáznunk, hogy nehogy felébresszük a gyerekeket.

Egyre merészebbek lettünk, ha takarásban voltunk csókolóztunk, tapogattuk egymást. Nelli bebújt a húsvágó asztal alá, és amíg a húst vágtam, szerszámomat kivette, és addig szorítgatta, amíg elélveztem. Szerencsére a kötény elrejtette a nyomokat.

Egyelőre még megmaradt a szüzessége, de tudtuk, hogy amit adhatunk egymásnak, az kevés az érzéseinkhez képest, szerelmünk beteljesedéséhez viszont fiatalok voltunk. Éreztük, még sok idő kell odáig, hogy már nemcsak biológialak legyünk alkalmasak a nemi életre, hanem társadalmilag is.

Tudtuk, hogy átvitt értelemben mindkettőnkre igaz, ahogy Robert Burns írta a „KORAI MÉG A KONTY NEKEM” című versében: