Plátói(?) szerelem (Nina és Ninon 1958/60.)

1957/58-as és a következő néhány tanévben sok kitűnő tanár és tanárfeleség büntetésből vidéki iskolákba került tanítani (mellékhatásként sokat emelt az oktatás színvonalán), mert “az ellenforradalomban az ellenség propagandája megtévesztette”, ezért az “imperialisták uszályába sodródott”. Akik jobban exponálták magukat, azoknak más szakmát kellett néhány évre választani, sokan hosszabb-rövidebb börtönt is elszenvedtek.

A Bocskaiba is került néhány ilyen tanár-tanárnő, köztük egy magyar-történelem szakos, amatőr színjátszó fiatalasszony Nina, aki az 58/59-es tanévben került iskolánkba. Férje, testvérei, szülei letartóztatásba kerültek.

Nina (neve francia eredetű, ezért nem Nyina) francia édesanyja, nevelőnőnek jött Magyarországba. Megszerette hazánkat, itt alapított családot. Nina szüleinek egy fiuk és két lányuk született. Nina férje Pécsen tanított, a forradalmi hevületben vette feleségül tanítványát, az akkor húszéves Ninát. Nina fivére a francia partizánok között harcolt, ott nősült meg és született lánya, Ninon.

Nina családja először a “proletár éberség” majd a forradalomban folytatott tevékenység miatt sok hátrányt szenvedett, illetve ítélték hosszabb-rövidebb börtönre vagy internálásra. Gyakorlatilag csak Nina és az unokahúga Ninon maradt végig szabadlábon.

Magyar tanárunk nyugdíjba ment, és Nina vette át az osztályunkat, ez volt az első munkahelye. Ninon az első gimnáziumban Ági unokatestvéremnek lett osztálytársa. Ninát nem néninek, hanem tanárnőnek szólítottuk, hiszen fiatalabbnak nézett ki koránál. Ninon és Ági hamar összebarátkoztak, sőt amikor a börtönlátogatásokra nem tudta magával vinni Nina, velünk volt. A büntetés része volt az is, hogy a rokonoknak egy félórás látogatásért 10-20 órás utazást és ott félnapos várakozást kellett elszenvedni.

Nina iskolánkban színjátszó kört, irodalmi színpadot szervezett. Mindig nagyon szerettem a verseket olvasni (szavalni kevésbé), én is jártam az irodalmi szakkörre, színkörbe.

Én inkább a műszaki (hang, fény, díszlet) problémákkal foglalkoztam, nem volt türelmem (és időm) a két iskola és a rádiózás mellett nagyobb szerepet tanulni.

A technikai lehetőségeket és a társaimat én ismertem jobban (legalábbis kezdetben), másrészt a diáktanács egyik vezetője is voltam, ezért Nina bevont az előkészítésbe, elmesélte a gondolatait, résztvevője lettem az alkotó folyamatnak.

Ninonék senkit sem ismertek Jenőfalván, egyik legelső közelebbi ismerősük, barátjuk mi lettünk Ágival. Nagyon sokat beszélgettünk hármasban-négyesben, jártunk moziba, színházi előadásra. Nehezen tudtam szétbontani a kettőjük iránti érzéseimet. Hiszen Nina csak hat évvel volt öregebb, Ninon pedig eggyel fiatalabb, mint én. Nina is tetszett, de természetesen a tanárnőmmel kapcsolatban nem voltak reményeim.

Miután a diszkót csak évtizedekkel később találták ki, “ötórai teára” illetve “össztáncra” jártunk szórakozni. Kedvenc helyünk a “gödör” volt (nevét onnan kapta, hogy a szomszéd lakások zaj- és rezgésvédelmében a padlót lemélyítették). A gödör erősítőit én tartottam karba, ezért ingyen bejárásom volt. Ágit és Ninont rendszeresen ide vittem táncolni, sokszor Nina is eljött velünk, hiszen sokan kisérték el gyermeküket, testvérüket.

Ninon egyre jobban hasonlított nagynénjére, ahogy nőiesedett, és egyre inkább kezdtem nőként gondolni rá, és nőként bánni vele. Kicsit tréfából, kicsit komolyan Ágival elkezdtünk franciául tanulni Ninontól. Sajnos csak annyira jutottam, amennyi turistaként éppen elég.

Az 59/60-as tanév nagy változásokat hozott városunk oktatási életében. Létrehozták a Klapka gimnáziumot, a tanárok egy részét a Bocskaiból helyezték át. Ninát is áthelyezték, és a Művelődési Házba nevezték ki népművelőnek, így már az egész városnak irányította a színjátszó köröket, és nem volt tovább a tanárom.

Ma úgy mondják, hogy harmadikos koromban jártam Ninonnal, ezt akkor udvarlásnak mondtuk. Szépen alakult kettőnk között a diákszerelem. Szünetekben rohantunk találkozni, megvártuk egymást iskola után, órákon át sétáltunk, elviseltük az iskolatársak csipkelődéseit. Gondot csak az jelentett, hogy nekem a két iskola, a rádióskör, a szakkörök rengeteg időt elvont. Nagyon komoly szervezést igényelt az időgazdálkodásom, szerencsére szerettem kerékpározni, és a karórám ébresztőóraként is működött.

Abban az időben este nyolc után csak iskolai és szülői együttes engedéllyel lehetett az utcán járni kiskorúaknak még kísérővel is (ezt szülő-tanár-rendőr járőr ellenőrizte), de én állandó engedéllyel rendelkeztem.

Egyik nap Nina Árkodon volt, és tudtuk, csak az éjféli vonattal jön haza. Megbeszéltük Ninonnal, hogy felmegyek (hivatalosan azért, hogy a fizika és matek házi feladatban segítsek). Az alibi feladatot már délelőtt odaadtam. A klubból este kilenckor jöttem el, együtt vacsoráztunk, majd a sötét szobában ültünk le beszélgetni. Kezeit kezembe fogva, suttogtam a fülébe. Egyre közelebb ért a szánk, majd megcsókoltam. Nem a korábban már adott puszit, hanem egy rendes, igazi, nyelves, percekig tartó csókot. Nem mozdult csak sokára, meglepetésében csak percek múlva kezdte visszaadni csókomat.

AMÍG A CSÓKOT MEGTALÁLTAM

Forró és száraz volt az este,

Zengő üvegből volt a teste,

S a törleszkedő, illatos fák

Lágy lombja csupa villamosság.

Ideges, szikrás alkonyatban

Állottam ifjan és riadtan.

És hallgattam, mintha zuhogva

Valami vak malom zokogna.

Égő agyam alatt a mélyben

A szívem zakatolt az éjben.

A vérem titokzatos árja

Hajtotta bennem muzsikára

A vágyakat, forgatva resten.

…Ó, mennyi álom, fény meg isten

Dalolt és lüktetett át rajtam!

És közben száraz lett az ajkam,

Forró és száraz, mint az este,

S a megváltás csókját kereste…

Futottam, félaléltra váltan,

Amíg a csókot megtaláltam,

Az első nyirkos, hűvös ajkat

Az első bús férfi–nyugalmat,

Az első csöndes, árva szennyet,

S könnyes szemem fölött a mennyet.

Amíg csókoltam, magamhoz húztam, ölembe ültettem, és simogatni kezdtem testét. Ekkor egy hírtelen zaj megzavarta az intim együttlétet. Felriadtunk, elszállt a pillanat varázsa. Hazamentem.

Ezután rendszeresen kerestünk és találtunk alkalmat a kettesben maradásra. Egyre inkább elfogadottá vált a kettőnk kapcsolata. Hetente egy-két zavartalan óránk volt kettesben, ekkor ismerkedhettünk egymás testével, és tanultuk a szerelmet.

Valamikor a téli időszakban volt, Ninát felrendelték az Igazságügyi Minisztériumba, és este elémentünk az állomásra. Amikor leszállt a vonatról, láttuk nagyon boldog, örömében engem is megcsókolt. Boldogan újságolta, hogy minden rokonát kegyelembe részesítik, és az év folyamán kiszabadulnak. Miután hazakísértem őket, elbúcsúztam, hagytam őket örülni.

Nemsokára egyre több hírt kaptunk az elítéltek szabadon bocsátásáról, az ítéletek részbeni elengedéséről. Nina és Ninon családja is kiszabadult, csak a lakóhelyet írták elő nekik, például Nina férje még néhány évig gépkocsivezetőként dolgozhatott csak, viszont a hatvanas évek végére már ismét egyetemen taníthatott.

A tanév végén elköltöztek, és Ninon szülei éltek a felkínált lehetőséggel, lányukkal együtt átköltöztek Francia országba. Évekig leveleztünk, időnként észleltük, tudtuk, valakik időnként megnézték leveleinket.

Nina később színházi dramaturg, majd rendező lett.