Az
éjjel csókolóztunk,
nem látott senki sem;
bíztunk a csillagokban,
fenn szikráztak fényesen.
Chamisso: Az elárult szerelem
A rádiósklub titkára Jenci bácsi, egy fiatal,
elektronikai doktorátussal rendelkező tudós tanár (1956/57-es tanévig a BME
adjunktusa volt, de 57-ben hozzánk száműzték) volt, rendkívül lelkes
rádióamatőr és kiváló nevelő is. Az úttörő korosztállyal külön szakkör
keretében foglalkozott. Én is az úttörőházi szakkörben kezdtem, és mivel
tanárnak készültem (talán némi tehetséggel is rendelkeztem), Jenci bácsi egyre
több feladatot bízott rám, nemsokára már szinte én vezettem az úttörő szakkört.
Voltak olyan lehetőségek a rádiózásban, amit csak
kollektív hívójelű, azaz szakköri állomással lehetett teljesíteni, és a saját
adó építése is sok pénzt követelt, amit nem tudtam előteremteni (egy közepes
állomás 3-10 évi fizetésbe került). A rádiós szakkörben általában fiúk voltak,
de mindig akadt néhány leány is a csapatban, Tímea is köztük volt, és igen
eredményesen vizsgázott távírászként, de később elmaradt, mert a
rádióamatőrségnél a biológia jobban érdekelte, és a későbbiekben ezt
választotta hivatásnak.
Középiskolának városkánk akkor egyetlen gimnáziumát, a
Bocskai István Gimnáziumot (1623-óta folyamatosan működött református iskolaként,
1896-ban kapott főgimnáziumi rangot, 1949-ben államosították), ott is a
matematika-fizika fakultációt választottam, osztályomba nem került lány. Az
1959/60-as tanévtől még egy gimnázium létesült, amely Klapka György nevét vette
fel.
A nagy elektrotechnikus hiány gyors csökkentésére,
megszervezték a gimnazisták kiegészítő képzését, felajánlották, hogy levelező
tagozaton elektrotechnikusi képesítő vizsgát is tehetünk, ha délutánonként
néhány órát még vállalunk, valamint nyaranta két-kétheti intenzív tanulással és
üzemi-gyakorlattal pótoljuk a szakmai gyakorlatot, együtt tanultunk a már
dolgozó felnőttekkel. Az osztályból tízen képesítőig is eljutottunk.
A második évtől gyakorlati feladatokat nemcsak az árkodi anyaiskolában, hanem a rádiósklubban is elvégezhettük,
mivel Jenci bácsit alkalmazták a technikumban tanárként. Aranyéletem volt, mert
a gyakorlatokon egyszerre több osztály vett részt, ezért Jenci bácsinak kellett
a segítség, a „tanársegédje” lettem. Az iskolai gyakorlati órákon elkészített
munkadarabokat és a mérési jegyzőkönyveket Jenci bácsinak kellett értékelni, ha
észrevettem a hibát, segítettem kijavítani.
Amikor kortársaim még csak vágyakozva gondoltak a lányok
„véletlen” megsimítására, anyagon átsejlő mellek megpillantására, én a lányok
mögött állva, kezüket fogva tanítottam a szakmai fogásokat. Így a dolgok (blúz,
pulcsi) mögé látva tanulmányozhattam a „meztelen igazságot”.
1960-ban megszereztem az elérhető legmagasabb
adóengedélyes fokozatot, első-osztályú kombinált RH és URH frekvenciákra, morze
és fóniás üzemre (egyéni, és állomásvezetői kollektív)
adóengedélyem átvétele után az MHSZ rádióklub tiszteletdíjas helyettes vezetője
lettem hivatalosan is. Állandó belépőt kaptam a Helyőrségi Klubba. A
tisztet-díj megegyezett egy kezdő technikus alapfizetésével (
Noémi, huszonnyolc éves, a „villanygyárban” (kis
duzzasztós vízerőmű) dolgozó szép, elvált asszony volt. Gimnáziumi érettségijét
levelező képzésen egészítette ki technikusira. Az elméletet jól tudta, de a
gyakorlati feladatokra biztosított idő kevés volt számára, ezért külön
konzultációt igényelt.
Hozzám jött gyakorolni, korrepetálásért a végzett tanárok
tizenöt-huszonöt forintot kértek, én tízet óránként (ez három kiló kenyeret
ért). Az osztályozó és képesítő vizsgán mindenkinek Árkodon, az anyaiskolában
kellett helytállni. Megígérte, sikeres a képesítő vizsgája után prémiumot is
kapok.
A vizsga sikerült, Noémi pedig, meghívott két napra a
vállalata sóstói pihenőházába. Szüleimnek csak az igazság felét (Sóstóra
megyek) mondtam el. Elfogadták, hozzászoktak, hogy sokat vagyok távol (MHSZ,
úttörő, vagy iskolai okból), de amíg a két iskolát egyaránt jeles eredménnyel
végeztem, és annyival járultam a család kiadásaihoz, mint egy kezdő tanár
fizetése, nem szóltak érte.
Vonattal utaztam, Noémi az állomáson várt és elsétáltunk
a kis házig. Elmesélte, hogy hétvégén nincs hely, hét közben, pedig üresen áll.
A ház a tavacska partján állt, két nagy és két kis szobával.
Amikor a házat megnéztük, javasolta, hogy fürödjünk meg.
Egybeszabott (az IBUSZ útról hozott) pliszírozott ruháját levetette, és
anyaszült meztelenül állt előttem. Ekkor láttam először igazi, érett női
testet, ezért csak gyönyörködtem formás testében, hozzá léptem, az ágyon csókolózva
simogatta le a ruhámat, feküdt az ágyra, és magára húzott, a robbanáshatáron
lévő, fájóan merev dákómnak elegendő volt a combjai közzé érni, máris
beterítettem ondómmal ölét. Nagyon zavarban voltam, de megcsókolt, és azt
mondta:
*
Így legalább
nekem is jó lesz az első igazi együttlétünk. Gyere, zuhanyozzunk le.
Kézen fogott, és behúzott a zuhanyozóba. Zuhanyozás után
felvezetett a tetőteraszra, amit női napozónak alakítottak ki, ezért nem
lehetett odalátni. Megkért, hogy kenjem be napolajjal, mivel mindenütt
egyenletesen barnult biztos lehettem, hogy nem fürdőruhában szokott napozni.
Valóban a főtér közelében lévő lakásának ablakából ki tud lépni egy kis
balkonszerűségre, ahova csak a templomtorony óraszobájából pillanthat be
valaki. Az ablakához szereltetett egy létrát, így felöltözve mászik ki-be, de
pucéron napozhat.
Meztelen testének simogatása pár perc után ismét harcra
kész állapotba hozott. Mártival és Nellikével megismert izgatásokat és a
behatolást is megpróbáltam.
*
Ne siess!
Ráérünk, előttünk még két nap. Ugye én vagyok neked az első? Irányítsalak? -kérdezte.
*
Igen!
Irányíthatsz! -válaszoltam.
*
Először is,
munkaruhát veszünk, mert nem akarok most gyermeket, gondolom te sem. - és
elővett kis táskájából egy óvszert, és feladta.
A magyar EMERGÉ gyártmányút természetesen ismertem, de
nem szerettük a vastagsága és aránytalansága miatt, a csomagolása is elavult
volt. Ez viszont japán gyártmányú, csak pult alól vásárolható, igen vékony és
megbízható típus volt. Megkért, hogy mindig viseljem, ha behatolok.
Az előkészítés hatására kicsit távolabb kerültem a
robbanási határtól, de még kellően merev voltam. Hanyatt fektetett, rám ült, és
magába igazította szerszámomat és rám ült. Teljesen magába fogadott, és
elkezdett fel-le mozogni, minden mozdulata után várt, mert a szoros és forró
öle szinte fejte szerszámomat, és éreztem az ejakulációt
megelőző feszítő érzést. Meg-megállása kellően lassította izgalmamat. Pár perc
után szólt, hogy forduljunk át, a szorosan ölelő Máriát felemeltem, és magam
alá fektetem.
*
Vedd ki belőlem,
és csókolgass! -szólt
rám.
Elkezdtem egész testének csókolgatását, simogatását.
Megpróbáltam ujjammal izgatni csiklóját, néhány perc múlva már elérte az
orgazmus első hulláma. Ekkor ismét behatoltam. Az orgazmus folyamatos
hullámokban tört rá, és csak harapdálta a fülemet. Mindenütt kaptam az izgató
impulzusokat, így én is eljutottam a fellegekbe. Egymásban maradva,
összekapaszkodva elszunnyadtunk.
Kis idő múlva, madárfüttyre riadtunk fel, elváltunk
egymástól, lezuhanyoztunk és felöltöztünk.
A közeli étterembe sétáltunk el ebédelni, majd a
Népboltba bevásárolni. Csak érdekességként jegyzem meg, kettőnk ebédjére
elegendő volt húsz forint, a teljes költség kitelt egy százasból.
Visszaérkezve a tóra mentünk úszni, szinte senki sem volt
a tavon. A tóparton a napsugarak ellen póznákra akasztható lepedőkkel is
védekeztek. Megdöbbentem milyen kifejező volt Noémi árnya a lepedőn. Előhoztam
a gépet, és elkezdtük egymás árnyát fényképezni. Rádiós távkioldó segítségével
közös képeket is készítettünk. Ezek a képek elég jó fotók lettek. Megpróbáltuk
a szerelmeskedésünket is megörökíteni, de ezek fotós szemmel nézve értéktelenek
voltak, meg is semmisítettük, csak nekünk jelentettek emléket.
Szerelmeskedtünk mi, szobában és szabadban, parton és
csónakban, sőt megpróbáltuk a vízen úszó gumimatracon
is. Ezt nem ajánlom senkinek sem, mert nagyon hamar felborulhat és együttlét
közben hidegvízbe fordulni az álmoskönyvek szerint nagyon kellemetlen,
„lelombozó” érzés. Gyakorlatilag egész idő alatt vagy egymást kényeztettük,
vagy éppen szunyókálva pihentük ki az előző szerelmeskedést.
Nem tudtunk betelni egymással, számomra ekkor vált
teljessé a szerelmi együttlét, nagyon boldog voltam, hiszen tizenhét éves
koromban egy érett, elvált asszony tanított meg a szerelemre. Egyszer, amikor
69-es formátumban kényeztettük egymást (én közelről simogattam combját,
szemérmét, ajkait széthajtva jól megfigyelhettem, hogyan reagál kezeimre),
egyszer csak éreztem Noémi száját záródni szerszámomon. Gyors szívogatások és nyelvkörzések vittek a boldogság felé.
Amikor a szájába élveztem, nem nyelte le, de nem is utálkozott. A franciázáskor nehéz volt egyszerre páromra és magamra is
figyelni.
Megmondta, hogy bár szimpatikus voltam, de csak
jutalomból szeretkeztünk, nincs közös jövőnk a nagy korkülönbség miatt.
Hazafele vezető egyórás vonatozás alatt gondoltam egy
merészet, megfogtam a kezét, kivittem a WC-be, ott leültem a csészére, Nórit az
ölembe emeltem, magamra húztam, és gyors „liftező” mozgásra elévezett.
Jenőfalván már nem engedte, hogy lakásán
felkeressem.
Később a klubban hagyott üzenetet, hogy találkozni
szeretne velem a Kispipába, elmentem. Csak egy kávét kért, nagyon siet, mondta:
*
Tudod, bár nagyon
megkedveltelek, és jó volt veled szeretkezni, de csak a segítségedet kívántam
így megköszönni. A köztünk lévő tíz év túl sok, ha még családot szeretnék,
férjhez kell mennem. Beadtam az áthelyezési kérelmemet, a Dunántúlon élő egyik
özvegy kollégám feleségül kért. Most megy iskolába a kislánya, akit nagyon
megszerettem, ott megkapom a biztonságot. Most pedig megyek csomagolni! Találd
meg te is a párod.
Elment, nem kerestem, ő sem jelentkezett. Sok évvel
később, amikor már nekem is volt három gyermekem, egy új programrendszer
telepítésére, tesztelésére érkeztem a pécsi erőműbe. A főmérnök szobájában
beszélgettünk. Megakadt a szemem egy családi képen: Nóri egyszerre fiatal és
öreg változatban ölel egy gyermekét felemelő fiatal nőt.
*
Nagyon
hasonlítanak a feleségére a lányai Főmérnök úr. Gratulálok! - mondtam.