Lili aggódva haladt a Tündérkert felé. Belépett a kovácsoltvas kapun, ami most már állandóan tárva-nyitva volt, és sietve lépdelt a kis tavacska felé. Mikor odaért, megnyugodva látta, hogy a tündérek apró homokzsákokkal már körülbástyázták a kis szigetet, és éppen az ablakokat deszkázták be. A herceg elé repült.

- Láttad? – mutatott a sürgő - forgó katonákra- Háború lesz.

- Igen, tudom. Mi is megkaptuk a hadüzenetet. Sietnem kell vissza a Nagymamához. Megpróbáljuk Alfot elfogni.

- Az jó lenne. Ő tudja, hogy hol van a Méhkirálynő. Ha a méhecskék mellénk állnának, nyert ügyünk lenne.

Az égen most hatalmas felhőként jelentek meg a darazsak. Lili gyorsan hazafelé vette az útját. Egyre több darázs húzott el a füle mellett. Ketten, hárman meg is csípték. Lili szaladósra vette a lépteit. A nagymama már a hátsó ajtóban állt:

- Gyorsan, kislányom. Szaladj az ebédlőbe.

Már mindenki ott volt. A Nagymama becsukta az ajtót, és lehelyezkedett az ablaknál lévő hintaszékében.

- Nagymama? Miként akarod elfogni a varázslót?

- Nézz csak oda – mondta az idős hölgy, és a kerti szárítóra mutatott. A kislány elnevette magát. A kötélen tudniillik ott éktelenkedtek Alf alsó nadrágai.

- Még sosem láttam, hogy Alf kint szárította volna a fehérneműit – mondta Lili.

- Igen, nagyon kényes rá. Azt remélem, hogy majd megpróbálja leszedni őket, és akkor elkapjuk.

Így is lett Alf pillanatokon belül átváltozott, és megpróbálta leszedni az alsóneműit. Ekkor Tom, Hanna és a Nagymama kirohantak, megfogták, az ebédlőbe hurcolták, és alaposan megkötözték. Tudták, hogyha meg van kötözve, nem tud átváltozni.

A harc ezen közben kint megkezdődött. A tündérek nem várták meg, amíg a darázssereg rájuk zúdul, hanem ők támadtak először. Leöntötték őket vízzel, majd az ázott szárnyú sereget egészen a házig szorították. Alf kétségbe esetten nézett ki az ablakokon.

- Na, nem tetszik a hadifogság? – kérdezte a Nagymama.

- Úgy sem mondok semmit – szorította össze ajkait a fogoly, hogy csak egy kis vékony csík maradt belőle.

A nagymama bólintott, és félrevonta Lilit.

- Kislányom, Alf tényleg nem fogja elmondani, hogy hol a méhkirálynő. Neked kell a végére járnod.

- Hogyan?

- Kimegyünk a szobából, előtte meglazítom Alf köteleit. Erre ő kiszabadul, és visszaváltozik darázzsá. Te pedig követed tündéralakban. El fog vezetni a főhadiszállásra.

- Nagymama, szeretnék előbb valamit kipróbálni a másik szobában.

- Gyere hát – mondta a Nagymama, majd átmentek a szomszéd szobába. Lili pördűlt egyet és azt mondta:

Csiri biri törött mozsár,

Had legyek most darázs.

Azzal átbucskázott a fején, és sárgapotrohú lódarázs vált belőle. A nagymama elismerően bólintott, aztán visszament az ebédlőbe. Az ablak alatt javában tartott a harc. A darazsak szárnya kezdett megszáradni, és fölénybe kerültek. A nagymama látta, hogy nincs vesztegetni való idő. Odament a fogolyhoz:

- Alf, meglazítom a köteleit, hogyha megígéri nem szökik meg – Alf hamiskás mosollyal bólintott. A Nagymama eloldozta az egyik kötél végét, aztán kiment a szobából. Alf kettőt, hármat rántott a csuklóján, és már lent is volt róla a béklyó.

- A bolond öregasszony, mindig is vaj szíve volt – mondta, azzal résnyire nyitotta az egyik ablakot, és visszaváltozott darázzsá, és huss ki az ablakon. Nem vette észre, hogy Lili követi darázs képében.

Most a nagymama lépett be az ajtón, kezében egy vödör vízzel, mögötte Tom és Hanna jött, náluk is volt vödör. Kinyitották az ajtót, és Tom elkiáltotta magát:

- Tündérek félre – a tündérek pedig felrebbentek, és a három ember a három vödör vizet ismét a darazsakra zúdította.