Első nap:

Reggel:

Alszunk, meg alszunk. Csengetnek. Marika az, hogy nem akarunk-e átjönni, egy villásreggelire. Van. Csipaeltávolítás a fürdőben, aztán átsorakozunk. Cili ordít utánunk. Ő is átsorakozhat. Végigjárja az ismeretlen lakást, aztán lefekszik a nappaliban a szőnyegre. Már nagyon nehezen közlekedik.

De:

Rövid, és evéssel töltjük. Van rántotta, pirítós, felvágottak. Ők is most kelhettek fel, mert mindkettőjükön köntös van. A két fiú elmegy forma egyet nézni, mi meg dumcsizunk. Cili felébred, és nyávog. Sonkát akar. Adok neki, aztán kap tejet Marikától, eszi.

Ebéd:

Az, ugye ugyan az, mint a reggeli volt.

Du:

Agyunkra megy az autók vinnyogása, így mi, három lány, átmegyünk hozzánk. Marika lelkesedik Ciliért, így felajánlok neki egy kismacsekot. Boldog. Lemezeket hallgatunk. Körülbelül egy az ízlésünk. A régi ABBA számoktól transzba esünk. Kapkodva meséljük egymásnak a velük kapcsolatos élményeinket. Honnan szereztük be a képeket, ki hányszor, és hol látta az ABBA- filmet, stb.

Előveszem a régi dobozomat, ahol a képeket őrzöm. Egész jól szórakozunk. Megjön a két fiú is. Gyuszi meséli, hogy ő is oda volt értük. Még egy New ABBA együttesük is volt. Lacira néz mindenki, de ő a vállát húzogatja. Ő rocker volt.

Közben beteszünk egy csirkét a sütőbe sülni, aztán vacsora gyanánt felfaljuk, jó sok krumplipürével, amit Marika készít el.

Este:

Hazamennek új barátaink. Leülünk a tévé elé, és valami tök unalmas egyen műsort nézünk, unjuk. Átnézünk másik adókra, de semmi. A falon áthallatszik Marika gyöngyöző nevetése. Nem bírjuk, és átmegyünk megkérdezni, hogy min nevetnek. Videó, Vak-lárma. Előre viszik és már mi is jól szórakozunk. Azért magamban elhatároztam, hogy nem engedem, hogy ennyire egymás nyakára járjunk.

Második nap:

Reggel:

Szokásos Laci rohanás. A macska érdeklődve figyeli a fotelból az eseményeket, jár a farka, idegesíti a nagy forgalom. Egyszer csak kiugrik a fotelból, és nemes egyszerűséggel elgáncsolja Lacit, aki a tévétől a konyhaajtóig csúszik. Cili visszamászik a fotelba, és büszkén néz az áldozatára, aki föltápászkodik. Egyik kezével a nadrágját tartja, pont azt húzta felfelé menetközben, a másikat meg emeli a macskára. Közlöm vele, mielőtt ütne, hogy az állat terhes. Erre azt feleli, hogy valóban, főleg reggel háromnegyed hétkor.

De:

Kikísérem zilált páromat. Gyuszi is most megy. Együtt rohannak le a lépcsőn. Marikával köszönünk egymásnak, majd magunkra zárjuk az ajtót. Úgy látszik ő is soknak találta a vendégeskedést. De nem. Tíz perc múlva csönget, hogy nincs-e egy kis tejem, az övéké összement. Volt. Kávézunk hát tejjel. Megmutatom neki a vállalkozónét. Tetszik neki nagyon. Neki sosem ment igazán a festés. De a kerámiái nagyon kelendőek. Kérdem, hogy miket készít főleg. Kisplasztikákat. Ha délután segítek neki levinni a pincébe, kiégetni, amit délelőtt fog csinálni, akkor mutat pár szépet. Lassan megy, én meg gyorsan nekilátok festeni. Alakul az asszony, mint púpos gyerek a prés alatt.

Ebéd:

Maradékok felkutatása a hűtőben. Nézelődök benne, egyszer csak azt látom, hogy Cili is nézelődik, és már viszi is a sonkát. Állati szemtelen lett.

Du:

Kettőkor szól a csengő. A lift előtt két táska. Az egyik az enyém. Beszélgetünk, amíg fel nem ér az a rozoga felvonó, aztán kapom a szatyrot, de majdnem leszakad a karom. Persze, el is felejtettem, hogy a kerámia nehéz. Csattog, kattog, ahogy lefelé megy, már azon drukkolunk, nehogy leszakadjunk. A pince egész rendes. Fel van seperve, és pókhálókat sem látok sehol. Persze, eszembe jutott, hogy itt is van egy műhelye a házban működő cukrászdának. Marikáék pincéje pont mellettünk van. Én már nem is tudom, mit tárolunk a miénkben. Az övék alja lebetonozva, benne a kemence. Elektromos, mellette külön villanyóra. Bepakoljuk a gyönyörű, ortodox ikonokra emlékeztető táblákat, Marika pedig ráadja a kakaót. Dumálunk. Úgy egy óra múlva kész a termék. Szépek lettek. Egy, különösen tetszik. Egy anyát ábrázol, aki a katona fiát búcsúztatja. Marika nekem adja. Nem akarom elfogadni, de megfenyeget, hogy összetöri. Mikor felcipeljük a kerámiákat, és elvállunk, átnézem a képeimet, hogy mivel viszonozhatom a kedvességét. Találok négy olajfestményt, ami nagyon én vagyok (kettő önarckép belőle), és átviszem. Marikát elbűvöli az egyik. Sárkányokat eregető kisgyerekek. Már akasztja is fel a nappali főfalára. Nem is gondoltam, hogy ennyire jól mutat majd. Gyuszi és Laci összefutnak hazafelé is. Mikor megjönnek, hazamegyek én is. Nézzük a kerámiát, nagyon jól mutat a sublóton, az indiai porcelánelefántom, és Vera néni kínai vázája (utánzat, de jó) között.

Este:

Lemegyünk a közértbe, vacsiért. Veszünk felmegítős kaját. Otthon a mikróban felmelegítjük. Ehetetlen. Maradunk a vajas kenyérnél. Ezt séta, és csomópénz kidobás nélkül is megúszhattuk volna.

Harmadik nap:

Reggel:

Nincs kedvem felkelni. Lacit hallom elviharzani. Elszundítok. Arra ébredek, hogy Cili nyitogatja a szekrényajtókat. Ezt most miért csinálja? Felkelek, és megnézem a számítógépben, hogy mi ez. A szülés előtt rá jön a macsekra, hogy olyan helyeket keressen, ahol majd szülhet. Jesszus! Csak nem az abroszaimon akar szülni?

De:

Lemegyek a pincébe, és dobozokat szerzek, amiket felviszek, és a lakás különböző részeibe rakok. Találok lent, egy nagy szivacsot. Szétszabom a dobozokba, majd két lepedőmet feláldozom, és behúzom őket. Szerintem ideális macska szülőszobák. Cili kiválassza azt, ami a nappaliban van és belefekszik. Boldog vagyok, hogy ilyen jól sikeredett az akcióm.

Aztán nekiállok főzni. Lencsefőzelék, füstölt oldalassal. Persze, amíg fő a lencse, olvasok. Cili most áttelepszik abba a dobozba, ami a konyhában van. Szuper. Meg az is, hogy észrevettem, mielőtt az összes víz elfőtt volna a lencséből.

Ebéd:

Nem rossz, csak kicsit túl sok volt bele a füstölt oldalas, és sós lett. Megiszom rá egy kristályvizet, két pohár vörösbort, meg egy üveg sört.

Du:

Sűrűn látogatom a WC-t. Viszont még mindig szomjas vagyok, így iszom. No mindegy. Legközelebb kevesebb sós dolgot hozok össze. Laci megjön. Megkóstolja a főzeléket, felönti, bele dob egy egész krumplit, kicsit főzi, majd berántja újra. Egész ehető lett. Kérdi, mi az a rakás doboz. Mondom neki. Szerinte fölösleges volt ezzel tölteni az időmet, mert úgy is az ágyneműkön fog megelleni. Aztán alaposan körbejár, és azt mondja, hogy holnap felavathatom az új ruhámat. Kérdem, milyen ruhámat. Elővesz egy nejlonzacskót, és átnyújtja. Benne gyönyörű halványkék koktélruha. Felpróbálom, csuda jól áll. Kérdem, hova megyünk. Franciákkal vacsorázni. Imádom ezeket az estéket. Egy baj van. Nincs a ruhához se ridikülöm, se cipőm. Ugyan a feketét fel vehetném, de most miért ne vegyek újat. Laci ettől félt, és leszurkol nekem jó pár ezret.

Este:

Tévé, semmi. Hamar lefekszünk. Csókcsata és egyebek.

Negyedik nap:

Reggel:

Laci el, én kialszom magam, mert este csodálatos akarok lenni.

De:

Felkelek, nadrágot, pólót húzok, és elindulok cipőt és táskát venni. A táska hamar meg van. Alig egy-két árnyalattal sötétebb csak, mint a ruha. Közben elcsábulok a táskás melletti bizsusnál. Finom kis gyöngysor, ugyan abban a színben. Körül járom az udvart, ahol vagyok, hátha cipős is van ugyan abban a színben. Pardon, cipő. Nincs, de kapok felvilágosítást, hogyha az Oktogon felé indulok, a második kapualjban lesz cipős. Megyek, nézem, cipész van. Cipő is lenne, csak nem az én méretem. Megyek tovább. Sötétebbet, világosabbat találok, de ugyan az a szín nincs. Lejárom a lábamat, tulajdonképp már nem is kell cipő, amikor visszaindulok a metróhoz. A cipőboltos kint áll a kapualjban. Engem várt, talált még egy pár cipőt nekem. Igen, ilyen is van. A cipő is jó, bár a lábam most be van dagadva, mégis jó. Hálálkodom, és zavarban vagyok, hogyan viszonozhatnám a szívességét, de nincs mivel.

Ebéd:

Úgy megörülök a jó vásárnak, hogy hazafelé bemegyek a kedvenc éttermünkbe, és ott eszem. Újabb érvágás, Laci pénztárcáján, de ki a fenének van kedve a lencséhez.

Du:

Összeakadok a folyóson Marikával. Behívom, és megmutatom neki az új szerzeményeimet. El van ájulva. Kérdi, mi az a sok doboz a lakásban? Mondom neki, mire kell, erre ő azt mondja, hogy felesleges fáradozás volt, úgy i az ágyneműk között fog Cili megelleni. Csóválom a fejemet és elmondom neki, hogy Laci is ezt mondta.

Mikor elmegy Marika, belefekszem egy adag jó forró vízbe, és kiáztatom magam. Aztán jön a smink, majd pont hétre ott állok csábítóan és üdén. Laci majd elájul az eredménytől, én meg Charlottétól, a francia asszonytól. Tiszára, mint Catherine Deneuve húsz évvel ezelőtt. A viselkedése kifogástalan, a ruhája szédítő.

Este:

Kellemesen elcsevegünk. Dicséri a ruhámat, a frizurámat. Én meg az övét. Mesél a kislányáról, aki most nagyon hiányzik. Mindezt magyarul. Férje, Károly, magyar. Kint ismerkedtek meg, amikor Károly az apjával akart üzletet kötni. Megtanult szinte tökéletesen magyarul, mert a kislányát ezen a nyelven is meg akarta érteni, meg a férje miatt is. Közben Károly megrendeli az új technológiát. Ilyen még nem volt. Ott az asztalnál írják alá a szerződést. Végül velük is nálunk kötünk ki. Charlotte el van ájulva a képeimtől. Készítek róla egy ceruzarajzot. Lelkendezik. Szeretné, ha a kislányát lefesteném. Kérek tőle egy képet. Négy év forma, szöszke szépség. Mondom, karácsonyig kész lesz, majd küldöm. Címeket cserélünk, majd ők elmennek, mi pedig lefekszünk.

Ötödik nap

Reggel:

Egyenlő a fejfájással. Laci hoz egy kanna kávét. Isszuk, de hiába. Szerintem ő még másnaposabb. Én hozok két üveg sört. Én, ha megiszom egy sört, sokkal jobban leszek. Laci ellenkezik, de hiába. Beletöltöm. Ő is jobban lesz. Lassan összeszedi magát, és elindul.

De:

Ülök a tévé előtt és alszom. Cseng a telefon. Charlotte az. Szeretne velem találkozni, mielőtt hazautaznak. Mondom neki, jöjjön fel. Felöltözöm kicsit rendesebben, nehogy alulöltözött legyek hozzá képest. Csinos, mint rendesen. Könnyű nyári ruha van rajta. Azért róla is lesír a másnaposság. Vele is megiszunk egy sört, aztán elmondja, hogy miért jött. Neki galériája van Párizsban. Szeretné kiállítani a képeimet. Heuréka! Megfogtam az Isten lábát. Felhívjuk a galériámat, mert köt a szerződés. Bele is mennek, csak menjünk be a feltételeket tisztázni.

Bemegyünk. Charlotte itt csak franciául hajlandó beszélni, és úgy alkudozik a százalék fölött, ami az én galériámnak járna, mint egy keleti szőnyegárus. Végül, azt hiszem, mindenki jól jár. Papírok halmát írjuk alá, aztán elmegyünk. Charlotte, ahogy kilépünk az ajtón, ismét megtanul magyarul, és meghív ebédre.

Ebéd:

Fórum szálloda étterme. A kiszolgálás fenséges, a kaja közepes. Azért jót eszünk, és jót beszélgetünk, majd Charlotte fizet, és megyünk. Én haza, ő a reptérre.

Du:

Laci már otthon van. Aggódott, hogy hol vagyok. Mondom a nagy hírt. Ő is. Még egy üzlete összejött ma. Pezsgőzünk. Aztán, mivel én is hoztam egy pezsgőt, átkopogunk a szomszédba. Pezsgőznek. Marika szerződést kapott egy cserépkályhára. Iszonyatos pénz van benne. Azt hiszem, holnap is másnapos leszek.

Este:

Kuncogunk az ágyban, nagyon sokáig. Cili már ideges, mert nem tud aludni tőlünk. Oda jön a párnához, és kapunk tőle egy-egy pofont. Kitör a röhögés. Olyan drága, ahogy a puha, pici mancsával ráhúz az emberre. Végül nagy nehezen elalszunk.

Hatodik nap

Reggel:

Bizony, megint fáj a fejem. Laci hozza a sört. Isszuk, jobban leszünk. Szerencsére Laci ma nem megy be, úgyhogy visszadőlünk, és elalszunk.

De:

Éktelen lárma és veszekedés hangai szűrődnek át a szomszédból. Összenézünk. Ki gondolta volna erről a kedves, szolid párról. Hisz tegnap még együtt ünnepeltünk velük. De, mintha más hangját is hallanánk. Egyszer csak csöngetnek. Marika az. Kéri, engedjük be, de már bent is van. Mi a baj, kérdezzük. Á, semmi – feleli – csak az apósa megint játssza az eszét. Gyűlöli őt. Megint jól összevesztek. Mondjuk, hogy azt hallottuk. Már megijedtünk, hogy egymással veszekszenek. Azt mondja Marika, hogy ők ketten sosem veszekednek. Viszont az apósával negyed órát nem bír ki. Megint kopognak. Gyuszi az. Elment az ellen. Soha többé nem áll szóba Marikával. Gyuszi nem nagyon érti, miért kellett összeveszni azon, ki, hogy szereti a krumpli salátát.

Ebéd:

Megesszük a krumpli salátát, meg a Stefánia szeletet odaát, mer úgyis csak rájuk romlana. Szerintünk minden finom. Tényleg kár volt az öregnek kritizálni.

Du:

Épp befejeztük az evést, amikor az öreg visszajön. Magas, egyenes tartású öregúr. Bocsánatkérések sora. Mi hazasurranunk egy óvatlan pillanatban. Nézzük a tévét. A délután csöndes. A vajas kenyér, amit Marika ajánlgatott, valószínűleg már ízlett az apósnak, mert nem hallottunk több ordítozást. Végül is, nem értem, hogy miért gyűlöli Marika ennyire az apósát. Kicsit katonás, de kellemes ember. Laci felvilágosít. Amikor eladták a házat Marikáék feje felöl a lakásmaffiások, az öreg egy szép, nagy házban lakott, és volt Pest környékén egy téliesített nyaralója. Ha a nyaralót bérbe adja a fiának, már rég itt lakhatnának, vagy talán még jobb házban. De, hajthatatlan volt az öreg. Amíg él, oda csak nyaralni mehetnek. Hát ezért a harag. Reggel világosította fel Gyuszi, amíg a buszra vártak.

Este:

Én nagyon hamar elalszom. A többiekről nincs információm.

Hetedik nap:

Reggel:

Ó. Áldott szombat reggel! Alvás, pihenés. Telefon tíz körül. Anyám az. Csevegünk egy kicsit. Jó kedve van. Nyert egy utazást, valami rejtvényfejtő újságba, meg Athénba, az olimpiára. Kiájulunk. De jó neki!

De:

Öltözés, buszvárás, anyuhoz átmenés. Meghívott minket ebédre, úgy látszik, mostanában otthon már nem is eszünk, meg ránk akarja bízni a virágait. Jövő héten utazik. Rettenetesen irigykedünk. Aztán elmeséljük neki az új szomszédokat, meg persze a régi fiának a viselt dolgait. A lakást közben betölti a leves illata. Majd éhen halok. Nem is reggeliztünk.

Ebéd:

Isteni húsleves, rántott csirke, ubi sali, meg rizs.

Du:

Mosogatás, aztán Anyu megmutogatja, mit hol találok. Kulcs kézben, aztán elindulunk hazafelé. Egy-két megállót gyalog, hogy kicsit lejárjuk a kaját. Hazaérve, még be sem megyünk, már csörög a telefon. Bea néni az, hogy jöhet-e akkor Lydia. Persze, mondom, várjuk szeretettel. Pontosan mikor jön? Tizenkettedikén a délutáni géppel. Jó, mondjuk, várni fogjuk a reptéren. Jó sok dolgom lesz abban az időben. Lydia, Cili szülése, és Anya lakása.

Este:

Valahogy olyan kellemes béke szál meg. Laci elalszik a tévé előtt, feje az ölemben. Eszembe jut, hogy Párizsban állíthatok ki, és elfutja a könny a szememet örömömben. Laci felébred, és csodálkozva látja meg, hogy sírok. Aztán amikor megmondom miért, boldogan ölel át.

Nyolcadik nap:

Reggel:

Idejében kelünk. Szikrázó a nap, és mi már nem bírjuk a hőséget. Bepakolunk Töfröcső úrba, és irány a Balaton.

De:

Hőség, tömegnyomor, de leérünk. Megállunk a parthoz legközelebbi telek előtt, egy fa alatt. Pléd, gumimatrac, hűtőtáska elő, és lecuccolunk a partra. Dél van. Alig van valaki a parton. Elvileg ilyenkor nem szabadna a Napon lenni, ezért húzódunk mi is az árnyékba. Úszunk egyet, aztán elő kerül az első sör.

Ebéd:

Laci elmegy ebédet vadászni. Közli, hogy mi vagyunk meglőve. Minden iszonyatos drága. Jön a kukoricás, hát az sem olcsó, de veszünk egy-egy cső kukoricát. Fogyókúra jó drágán.

Du:

A víz viszont isteni. Viszont az nem, hogy mire a második fürdés után kijövünk a vízből, a hűtőtáskánkat kiürítik. Még rendesek, hogy a táskát otthagyták. Fél óra sem telik bele, és majd szomjan halunk. Összepakolunk, felmegyünk a kocsihoz. A fiatalasszony akkor megy be a házba, ami elé parkoltunk. Kérdezzük tőle, merre van a közért. Kérdi, csak nem úgy jártunk mi is, hogy kirámolták a hűtőtáskánkat? Mondjuk, hogy igen. Sajnálkozik, aztán meghív minket két hideg sörre, biztosan szomjasak vagyunk. Isszuk. Amilyen mohón csak tudjuk, anélkül, hogy udvariatlanságnak tűnne. Aztán az útbaigazítást is megkapjuk. A közért már nem is olyan drága. Veszünk kenyeret, felvágottat, meg sört, és kristályvizet. Vissza a telek elé. Ki a partra, bekajálunk, iszunk rá, majd szundítunk egyet. Arra ébredek, hogy valaki nyitogatja a hűtőtáskát. Megvagy! Ordítok rá a fiatal, hirtelen szőke honpolgárra. Vagy húszan esnek neki. Úgy látom a fél partnak, van leverni valója rajta. Jön egy rendőr, és kimenti a népharagból.

Hat óra felé indulunk vissza. Mielőtt elmennénk, beszólunk a hölgynek a házba. Hálából hoztunk neki egy kis bonbont. Köszöni, nem kellett volna, vigyázzunk az úton.

Mi vigyázunk is, csak az a sok barom nem. Két baleset is volt hazafelé. Araszol a sor, mindenki ideges az útlezárás miatt, csak mi nem. Végül a tervezett nyolc óra helyett fél tízre haza is érünk.

Este:

Fürdés, aztán irány az ágy.

Kilencedik nap:

Reggel:

A tegnapi pihentető kirándulásunk meg teszi a magáét. Én elalszom, Laci elalszik, Gyuszi elalszik, pedig ők nem is voltak velünk.

De:

Miután mindenki elrohant, leülök, és élvezem a csendet. Cili, miután megette a reggeliét, mellém gömbölyödik. Dorombol rettenetesen. A kiscicáknak is szólhat, aztán elalszik. Óvatosan felkelek mellőle, egy kicsit festek, aztán leülök a számítógép mellé. Dolgozom a honlapomon. Dühöngök, mert az egyik kép sehogy sem akar olyan lenni, mint amilyet én szeretnék. De aztán rájövök, hogy fordítva írtam be a kép adatait, ezért lett kissé szürrealisztikus.

Ebéd:

Vajas kenyér, egy kefir, rá egy pohár tej. Legalább egy fejésnek a végterméke bennem van. Finom volt, főleg a tej. Jó ideje nem ittam már csak úgy natúr a tejet.

Du:

Kis pihenés után, lemegyek bevásárolni. Kapok szép csirkemellet. Otthon szépen felcsíkozom, egy részét Cilinek kell adni. Megpirítom, rá foghagyma, egy kis hagyma, só bors, majoránna, majd egy deci bor. Isteni az illata. Közben bemegyek a cselédszobába, és takarítani kezdem. A szekrény fiókjában találok egy könyvet. Mit kerestem már! Imádom. Leülök olvasni. A kaját előbb leeszem, majd a rizst később megfőzöm.

Negyed óra múlva, már visongva röhögök. Tündéri. Egy családról szól, az asszony szemszögéből, de olyan dumák vannak benne, hogy csak na. Persze a szoba marad félkoszosan. Elhatározom, hogy holnap kipucolom mindenkép.

Laci megjön. A rizst megfőzzük ketten. Mondom neki, mit találtam. Ő is nagyon megörül neki, még szerencse, hogy én kiolvastam, mert így is, úgy is elkobozná.

Este:

Ki kéne már vágni a kábeltévét. Mi a fenének fizetjük, semmit sem ér.

Marad a videó. Kedvenc film, Belmondo Profi c. filmje. Már ezerszer láttuk, de még mindig jókat derülünk a poénokon.

Tizedik nap:

Reggel:

Laci ma nem alszik el, viszont addig beszélgetünk a cselédszobában, hogy hogy rendezzük be, hogy megint szaladnia kell.

De:

Nagyon büszke vagyok magamra. A kis szobát alaposan kitakarítom. Még extra tisztítószerekért is lemegyek. Mikor minden ragyog már, még az ablak is, pedig az nekem mindig csúnyára sikerül, nekiállok feldobni a berendezést. Találok az ablak elé függönyt. Azt hiszem régen is ott lehetett. Kimosom, nagyon szép. Az egyik szekrényaljában tudom, hogy volt egy ágyterítő, azt a rekamiéra terítem. Találok a szekrény aljában párnát, kispárnát, meg egy paplant. Kiviszem őket szellőzni az erkélyre. A szőnyeget, ami ott volt, kidobom, és a hálóból, az ablak előttit viszem át oda. Mindig is úgy gondoltam, hogy sok ott a szőnyeg. A szekrényt vagy egy órán keresztül subickolom bútorfénnyel. Csak pár helyen marad foltos, de hát, ha Lydiának nem tetszik, akkor majd megcsinálja magának. Van még egy kis kerek asztal a szobácskában, meg egy fotel. Sajnos kerek terítőm nincs. Átmegyek Marikához, hátha neki van. Volt. Jön velem megnézni az eredményt. Tévé is kéne Lydiának, de nem tudnánk hova rakni. Az asztalra lehetne, de akkor nincs asztal. Kitaláljuk, hogy az ajtófölötti polcra tesszük. A régi tévénknek semmi baja sincs tulajdonképp, ezért nem is dobtuk ki. Lent van a pincében. Lemegyünk Marikával, és felcipeljük. Feltornázzuk a polcra. Konnektor, az csak egy van a szobában, úgyhogy a tévéhez a harmadik hosszabbító vezet már, de még így is oda tudjuk vezetni. Antenna nincs még. Marika azt is megoldja. Szétszed, told, szerel, vezet, és fél óra múlva, már fekszünk az ágyon, és a rajzfilmeken nevetgetünk.

Ebéd:

Marika meghív tojásos nokedlire. Mi nem főzünk, mert Laci imádja, de belázasodik tőle. Én meg nem akarok neki hosszúfogat csinálni. Finom, hozzá fejes saláta.

Du:

Marika szerint az ablakból hiányzik még a virág. Igen ám, de abban a sötétben nem marad meg semmi. Marika benyúl a vitrinébe, hátul kotorászik, aztán előhúz egy Kaspót, benne gyönyörű kidolgozású művirágok. Átvisszük, gyönyörű. Marika hoz egy üveg pezsgőt, és felavatjuk a szobát. Mire Laci megjön, már igen emelkedett állapotban vagyunk. Négyen iszogatunk a kis szobában. Hárman ülünk az ágy szélén, élvezzük a tisztaságot, az újra felfedezett világot. Eszembe jutnak a Sárika nénivel kapcsolatos anekdotáim. Aranyos öreglány volt. Elgondolkodom rajta, hogy milyen szép kis gyerekszoba is lenne itt. Meg kell ebben már állapodnunk Lacival.

Este:

Állapodunk, állapodunk, de nem jutunk dűlőre. Nem baj, majd holnap.

Tizenegyedik nap:

Reggel:

Cili egyre zaklatottabb. Hajnalban nyitogatja a szekrényeket. Már a legtöbbet kulcsra zártam, de hiába. Laci mától éves szabin, úgyhogy szidjuk szegényt felváltva.

Délelőtt:

Én festek, Laci alszik. Aztán Laci főz, én alszom, aztán Cili megiszik egy csomó tejet, és most ő alszik. Laci azt mondja, hogy verjük fel, mert ő sem hagyott aludni, de rövid, kb. fél óra, ismertetőm után, ami a káros következményekről szól anyamacskák nem kialvása miatt, inkább felhagy a dologgal. Cili alszik egy csomót, aztán ismét nekifog a szekrények nyitogatásához.

Ebéd:

Finom főzelék, meg fasírt. Utálom a finom főzeléket, kinek jutott ilyen hülye név eszébe erre a borzalomra, nem tudom, de most tömöm magamba, Laci nehogy megsértődjön. Beszédem van vele.

Du:

Egész délelőtt fogalmazgatom a témát. Amikor a múltkor felhoztam, jól összevesztünk. Végül egyenesen neki szögezem a kérdést. Harmincésatöbbi vagyok, meddig várjak? Ketyeg a biológiai órám! Azt mondta, jó, akkor hagyjam el a tablettákat, jöjjön a gyerek. Úgy nézek rá, mint aki nem ezt várta. Persze, hogy nem ezt vártam. Veszekedést, meg patáliát vártam. Odalép hozzám, átkarol, és hosszan megcsókol. Mi lettünk mi? Brazil szappanopera? Igyunk rá pezsgőt, mondja a leendő apa, aztán a jövő héttől semmi berúgás, meg ilyesmi. Boldog vagyok és most ő is. Kérdem, miért akar most hirtelen utódot. Azt mondja neki is van ám olyan biológiai izéje. Jól bepezsgőzünk.

Este:

Pezsgő után alvás.

Tizenkettedik nap:

Reggel:

Ordít a tévé. Először nem tudjuk miért, aztán rájövünk, Anyut kell vinni a reptérre.

De:

Kapkodás, öltözés, futás. Anyu már az előszobájában ül a csomagokon. Lehurcolkodás, reptérre kimenés, csomagfeladás, anyufeladás, integetés, hazajövés. Végre megreggelizünk. Cili eltűnt valahová. Keressük, sehol. Egyszer csak felnyávog valahol keservesen. Rohangálunk, mint a mérgezett egerek, mire meg lesz. Bent van a cselédszoba ágyának ágyneműtartójában. Láthatólag vajúdik. Kivesszük onnan, és a nappaliban lévő dobozba rakjuk. Leülök mellé egy kispárnára, és simogatom. Egyre sűrűbbek a fájások. Laci melegít egy kis húslevest, de valahogy most nem érdekli Cilit a kaja. Egyszer csak vonaglik egyet, és már jön is kifelé az első cica. Még egy-két tolás és kint is van. Kis vizes, vak jószág, de már a hangja jókora. Ja, és korom fekete. Cili mindent ügyesen intéz. Néhány perc múlva a cica már az emlőjén csüng, szépen takarosra nyalva. Csak úgy cuppog. Aztán jön a következő. Cili fáradt. Most pár percig, csak szuszog, csak utána látja el az újabb jövevényt. Ő szép cirmos, mint az anyja. Mohón szopik testvére mellett, aki már alszik. Cili végül feláll, és otthagyja a kölykeit. Azt hisszük, hogy pihenni akar a szülés után. De, nem két lépés után lefekszik a szőnyegre, és ott szüli meg a harmadikat. Sebaj, majd feltakarítom. Ez kis fekete-fehér. Az egyik első mancsán fehér kis papuccsal. Gyönyörű. Cili a szájába fogja és viszi az alomba őt is. A felsőréteg lepedőt már kirángattam alóluk, csak úgy gurulnak a kis jószágok, még nem merem megfogni őket. Cili lefekszik, a picik szopnak, aztán elalszanak Ekkor szegény mama, magát is rendbe rakja, és kimerülten elalszik. Mi meg rohanunk, mert Lydia gépét lekéssük.

Du:

Forgatjuk a fejünket a kijáratnál, még sem késtünk el. Nem nagyon tudom egyik fiatal nőt sem azonosítani a gyerekkori Lydiával. Szerencsére ő emlékszik ránk. Odalép hozzánk, egy magas, karcsú, gyönyörű szőke bombázó.

- Ti, vagy nekem rokon? Lenni Melinda néni?

- Igen, az vagyok, de néni neked az öreganyád térgye kalácsa.

- Az milyen ágú rokon? – kérdezi nagy, zöld szemeit rám meresztve Lydia, aztán rájön, mit mondtam. Nevetünk. Helyes, kedves, gyönyörű. Lelkendezik a kis szobán, hogy milyen szép. Aztán az asztalra kitesz egy fényképet. Jóképű, huszonéves fiú. Kérdezzük, hogy a fiúja? Nevet, szinte gurgulázik.

- Te, nem ismerni meg Tomi unokatestvér? – Tomi a bátyja. Tényleg, ha jobban megnézem, van benne valami. Kimegyünk vacsorát készíteni, aztán megterítünk. Lydia ki is csomagolt, a bőröndöket takarosan a szekrénytetejére rakja. Az étel ízlik neki.

Este:

Elbűvölnek minket a kismacskák. Lydia hamarosan elmegy zuhanyozni, és lefekszik. Mi is. Leoltjuk a lámpát. Cili el kezdi felhordani a kölyköket az ágyba. Mi meg le. Végül megegyezünk abban, hogy a hálóban lévő dobozban alszik a macskacsalád.

Tizenharmadik nap:

Reggel:

Cili hajnalban csak feltelepíti a családját a lábunkhoz. Álmos vagyok, hagyom. Ott cuppognak, nyifognak a kicsik. Cili megnyugodva békésen alszik.

De:

Lydia reggelit készített nekünk, és ágyba szervírozza. Nevet, hogy a macskákkal alszunk. Neki kutyája van. Az a szőnyegen alszik. Hatalmas Dán dog, kicsit furcsa lenne az ágyban, meg akkor a barátja hol aludna. Bűbájosan töri a magyart. Reggeli után elmosogat, hiába mondom neki, hogy majd megcsinálom. Megkérdezi, hogy vehet-e egy tükröt a szobájába. Mondom neki, azt csinál odabent, amit akar. Megköszöni. A macskabanda kiköltözik a nappaliba. Sivalkodnak a picik, ahogy az anyjuk hurcolászza őket. Jó ez nekik? Megyek a netre, nézem. Nem, nem jó. Ha a család máshol tartózkodik, mint az alom, a kosarukkal, mi esetünkben doboz, vigyük őket is. Jó, majd este a doboz az ágy végébe lesz rakva. Cili bereggelizik, iszik egy kis vizet, amit az alom mellé teszek, szintén a honlap javaslatára, és már megint a kölykökkel van.

Lydia elmegy az egyetemre (Orvosi), lejelentkezni. Mi meg elmegyünk bevásárolni a közértbe (sarki).

Ebéd:

Kedvenc vendéglőnk. Lydiát is visszük. Nagyon tetszik neki. Kissé több bort iszik, és közlékeny lesz. Elmeséli, hogy a barátja (tudtam, hogy valami turpisság van), is itt tanul. Egyébként is készült ide, de így még nagyobb kedve volt. A barátjának már van lakása, ott szeretnének együtt lakni, de ő csak augusztus végén jön. Szeretne addig nálunk lakni. Mondtuk, hogy persze. Ekkor elvörösödött, és a desszert fölé hajolva kinyögte (túrós palacsinta volt a desszert), szeretné, ha a családnak nem szólnánk arról, hogy ő meg a fiúja együtt laknak. Megígérjük, és az ebédet leöblítjük egy pohár konyakkal.

Du:

Lydia bemegy a szobájába, és elnyomja az álom, meg a szesz. Mi még megiszunk ketten egy sört. Laci meg én tévét nézünk. Alig várjuk az esti olimpiai megnyitót. Aztán négy felé nekiállok főzni. Illetve ülök, mert Laci főz. Kelbimbó, meg sült keszeg, meg paprikás mártás. Lydia tévét néz, halljuk. Bekopogunk, mondjuk kész a vacsi. Jóízűen eszik. Aztán megiszik a kaja után egy üveg kristályvizet. Éghet neki a pokol.

Meghívjuk, hogy nézze velünk végig a megnyitót. Szép volt. Közben Cili felébred, és enni kér. Kap. Lazacos macskakonzervet. Nem eszi. Borzalmas. Drága volt, direkt szoptatós macskáknak. Akkor kap friss tonhalat. Na azt eszi. Kicsit hozzánk dörgölődik, aztán rohan vissza a picikhez.

Este:

Marikáék átjönnek, mert még nem látták a kismacskákat, Lydiát, és elromlott a tévéjük, úgyhogy a megnyitóból sem láttak eddig semmit. Kiválasztják a cirmos cicát, és elnevezik. Mollynak. Szerintünk ez tehén név, Lydia szerint pláne, de ez van.

Tizennegyedik nap:

Reggel:

Sokáig alszunk. Lydia hagyott egy cédulát az asztalon, hogy elment kicsit várost nézni, majd jön délután.

De:

Bekapcsoljuk a tévét. Olimpia. Vívás, meg úszás. Mind a kettő irtó izgi. Úszásban egész jó arányba jutunk be a délutáni döntőkbe. A vívás meg idegbaj. Nem vagyunk a közvetített páston, így az általunk Gulyáslevesnek nevezett félőrültre vagyunk kénytelen figyelni. Mindent közvetít egyszerre, úgyhogy nem tudod, miről beszél épp. Még jó, hogy továbbjutunk.

Ebéd:

Szendvics. Hisz Laci is olimpiát néz, meg persze én is.

Du:

Unalmas ismétlések, kerékpár, riportok. Elalszunk. Marikáék ébresztenek. Ugye nem baj, ha jönnek, csak hétfőre tudnak tévészerelőt szerezni, meg egyébként is négyen jobb izgulni, és mi van Mollyval?

Drukkolni való van. Cseh László, akinek a lába olimpia előtt pár héttel eltört, nem tudom, hogy az orvosok mit műveltek vele, de bronzérmes lesz. Szenzációs eredmény, őrjöngünk. Aztán Nemcsik Zsolt bejut a döntőbe. Sajnos egy digót kapott. Elcsalják a meccset. Nem baj van egy ezüstünk is már. Gyönyörű nap! Lydia is kissé emelkedett hangulatban érkezik haza. Rájött, hogy mit mulasztana, és egy sörsátorban nézte végig a versenyeket. Cili, tüntetőleg a hálóba hurcolkodott.

Este:

Vacsora, hidegtál. Lefekvés, alvás. Valóban abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Addig marad a keksz, semmi szex.

Tizenötödik nap:

Reggel:

Még ki sem nyílt a csipánk, kapcsoljuk be a tévét. Cseh Laci megint döntős. Lehet, hogy nekem is el kéne törni a kezem, hogy jobban tudjak festeni. Jó lenne már egy arany. Cili nyávog, mer éhes. Kiköltöztetjük a bandát, és adunk enni a kismamának. Ahogy meg tudom ítélni, szépen fejlődnek a cicák. Lydia átvette a reggeli készítést. Ma omlettet kapunk.

De:

Olimpia ezerrel. Szegény Risztov Évi lemaradt. Mi hárman lányok, főzünk. Persze fél füllel bent is vagyunk. Dolby technika van. Lydia a saját szobájában is bekapcsolja a tévét.

Ebéd:

A tévé előtt. A levest Marika magára önti, pedig direkt csészébe adtuk. Kissé felbolydulunk, amíg rendbe hozzuk. A fasírtból pedig több jut a földre, mint a szánkba.

Du:

Kezdődnek a labdajátékok. A vízilabdás fiúk győznek. Persze a szerbek kiosztottak egy pár pofont, az egyik olyan feltűnő, hogy végleg kiállítják az ipsét. Lelkünk tapsol. Aztán jönnek a kézilabdás jányaink. Két ponttal nyerünk Kína ellen, de micsoda küzdelem! Közelharcot vívunk, ki menjen ki a konyhába. Végül úgy döntünk, Lydia a legfiatalabb. Aztán közbeszúr Nagy Titi, és bearanyozza a napunkat. Bőgünk. Jól esik. Szép nap volt.

Este:

A szomszédok elmennek, Lydia pedig kóvályog a lakásban. Kérdezzük, hogy mit keres. Hát a porszívót. Fel kell takarítani a nappalit, mert minden csupa morzsa. Tisztaság mániás ez a lány? Oda adom neki a gépet. Csinálja, ha akarja. Mér a porzsákot is leviszi utána kirázni. Úgy látszik, így hat rá a cselédszoba.

Tizenhatodik nap:

Reggel:

Megfeledkezünk arról, hogy Laci szabin van. Reggel azt hisszük, hogy elaludtunk. Futás, csörömpölök a konyhában. Lydia álmosan jön ki. Kérdi, hogy mi a bajunk, készülünk valahova? Bambán néz ránk, mire rájövünk, hogy mit is művelünk. Szerintem, eldöntötte, hogy elköltözik ebből a diliházból.

De:

A vízilabdás lányok igen gyengén muzsikálnak. Így hamar ki fognak esni. Kovács Ági megint jeleskedik. Nagyon szeretem ezt a belevaló, helyes leányzót. Jó lenne, ha megint dobogós lehetne.

Cili nagyon igényli a közelségemet. Hátrahúzom hát a fotelt, és a dobozba lógatom a kezemet. Felváltva nyalogatja a kölyköket, meg a kezemet.

Ebéd:

Lydia meglep egy jó nagy steakkel és sült zöldséggel. Esszük a tévé előtt. Rálesek kedvenc unokahúgomra, hogy zavarja-e, hogy megint a nappaliban eszünk, de nem szól semmit. Viszont rettenetesen drukkol az egyik amerikai úszólánynak. Persze, hisz ő már kint született. Meg kiderül, hogy az úszónő a barátnőjének a nővérének a barátnője. Kicsi a világ.

Du:

A Cseh Laci csak hatodik lett a 100 mellen, de ez nem a fő száma. Az is szép. Marikáék átjönnek, hogy elmeséljék, a tévészerelő teljesen kibelezte a tévét. Vagy nyolc panelt kicserélt benne, aztán elvitte a havi vagyonukat. Kérdem kérnek-e kölcsön. Nem, van egy kis spórolt pénzük, de már csak holnap tudják kivenni, ha tudnánk egy kis vacsit nélkülözni, szívesen elfogadják. Tudunk. Megsütünk egyben egy pulykamellet, és csinálunk mellé egy nagy kanta krumpli salátát. Lydia fűszerezi, ettől egy kicsit pikáns lesz, de hamar elfogy.

Este:

Lacival beszélgetünk az ágyban. Meghitt percek a sötétben. A sarokból a kiscicák nyivákolása hangzik. Cili az esti körútját végzi. Ilyenkor végigjárja a lakást, mindenhová beszimatol. Elvégzi az almán az esti dolgát, csak utána jön a hálóba. Már hallom is a surranó lépteit, aztán megszűnik a nyivákolás, és a helyét cuppogás veszi át. Aztán csak a csönd vesz körül, majd Laci hangosan horkolni kezd. Valami nyílik, mert csak akkor szokott horkolni, ha szénanáthás.

Tizenhetedik nap:

Reggel:

Fél éjjel nem tudtam aludni Laci horkolásától. Szinte rengett az ablak tőle. Végül addig lökdöstem, míg meg nem fordult, és csend lett. Reggel aztán kivánszorogtam a nappaliba. Ketten töltötték belém a kávét, meg a lelket.

De:

Gyurta Dániel és Bodor Richárd 200 m mellen, Risztov Éva pedig 200 m pillangón jutott az elődöntőbe. Csodás! Csak az nem, hogy az egészet elaludtam a belém töltött kávé ellenére. Végül festeni kezdtem, csak, hogy ne aludjak egyfolytában.

Ebéd:

Laci főzött, persze ő üde és friss. Egy baja van. Alig lát a szénanáthától. Tejfölös krumpli leves, Lydia gyerekkorában evett ilyet, majd lecsó rizzsel. Ilyet meg még soha. Persze ha ilyen jóízűen fog enni, hamarosan le kell cserélnie a ruhatárát.

Du:

Lydia műértő kézzel mosogat, aztán műértő szemmel, szemléli, ahogy festek. A válalkozóné már igencsak a vége felé jár. Tetszik neki a stílusom. Kellemesen alkalmazom a reneszánsz aprólékosságot, a modern festési módszerekkel. Kérdem, honnan ér ilyen jól a festéshez. Mondja, még az apja tanította meg rá. Persze, Sándor becsüs.

Kovács Ágnes negyedik, Gyurta Dániel legjobb idővel döntős. Ennek roppantul örülünk, aztán átmegyünk Marikáékhoz, mert visszahívnak a tegnapi vacsi után. Grillcsirke combok, grillezett gomba, paprika, paradicsom. Finom. Tényleg, holnap én is leszedem már a szekrény tetejéről a grillsütőmet.

Este:

Borozgatunk. Lydia meg vicceket mesél. A vicceknél már csak az jobb, ahogy meséli. Pár felcserélt szó és a vicc még viccesebb lesz.

Lefekvésnél már előre félek a horkolástól. Még egy ilyen éjszaka, és kint alszom a rekamién.

Tizennyolcadik nap:

Reggel:

Nem birok ki még egy éjszakát, és három órakor áthurcolkodom a nappaliba. Nagyot alszom. Reggel halk léptekre, aztán egy nagy zuhanásra ébredek. Laci átesett az ottfelejtett puffon. Puff. De se baj, már fél tíz is elmúlt.

De:

Mohamed Aida a legjobb négy között, három úszó, Cseh László, Kerékjártó Tamás és Kovács Ágnes, az elődöntőben. Az úszókban lehet bízni, bár ez a nemzedék már nem olyan szenzációs, mint az előző.

Legszívesebben egész nap a rekamién ülnék az ágyneműmmel, de nem akarok teljesen ellustulni, hát visszahordom az ágyneműt a hálóba. Csöng a telefon. Anyu az. Jól van, és járja a versenyeket, meg persze Athént is. Nagyon jól érzi magát. Puszi mindenkinek, de drága a telefon, és már le is teszi. Alig beszélgettünk valamit. No szép!

Ebéd:

Saláta. Van benne minden. Meg a maradék pulykamell összeaprítva. Nem szeretem az ilyen szecskát. Csak forog a számban, de nem akarom megsérteni Lydiát. Szerencsére Lacinak ízlik, és megeszi az enyémet is. Mikor Lydia kimegy a fürdőszobába kezet mosni, én a konyhába surranok és eszek egy szelet vajas kenyeret.

Du:

Festés. Már csak az arc árnyékolása van hátra. Megpróbálom az asszony hamvas bőrét visszaadni. Nehéz, de ha biztos kézzel csinálom, nem lesz baj. Emelem az ecsetet, Laci mögém lép és nézi mit ügyködöm. Zavar. Zavarom el szegényt. Megint emelem az ecsetet, érzem, hogy Lydia bámul. Zavar, elzavarom. Végül sikerül a művelet. A kép kész. Hagyni kell száradni, majd jön a lakk, és a szállítás.

Gyurta Dániel ezüstérmes lett 200 m mellen. Micsoda tehetség! Mohamed Aida a negyedik helyen végzett az athéni olimpia női tőrversenyében. Ez már nem olyan jó hír, de nem jöhet be minden!

Lydiával megvizsgáljuk a kiscicákat. Mind a három lány. Teljes a női szakasz. Lacival megdumáljuk, hogy meg kéne tartani az egyik kölyköt, végül a fekete-fehér mellett döntünk. Vivien lesz a neve. Most már csak a feketét kell elajándékozni. Neki is kéne valami név, ha már a két másiknak van. Sokat törjük a fejünket, végül Audrey lesz Audrey Hepurn után. Neki volt olyan macska szeme, mit a cicának. Bár a cicának még nem nyílt ki a szeme, de a képzeletünk óriási.

Este:

Lydia diszkóba megy. Féltjük, hisz még is csak ránk van bízva, de elég nagylány már. Nem tudunk aludni. Most Laci sem. Háromkor zörren a zár. Lydia dudorászik. Felülkerekedik bennem az anyatigris, és bemegyek a szobájába. Nézem a pupilláját, ő csak nevet. Nem használ ilyen szereket, bár a diszkóban többen is ajánlgatták. Sört ivott, meg két vodkát, meg megismert egy rakás orvostanhallgatót.

Hasznos és kellemes este volt. Megszégyenülve kullogok vissza a rekamiéra, mert közben Laci elaludt, és horkol.

Tizenkilencedik nap:

Reggel:

Fáj a derekam a rekamién alvástól. Ettől nyűgös leszek, és amikor felébredek, még a kismacskákat is felébresztem Megszavazzák, nekem kell a reggelit készíteni, én meg megszavazom, hogy ma éjjel Laci alszik a nappaliban.

De:

Sportlövészeink nem igen remekeltek eddig, de ma jön Igaly Diána. Anya felháborodottan hív fel minket, hogy az a kis rifke, aki az idegenvezetőjüknek meri nevezni magát, nem szerzett jegyet a lőtérre, de semmi baj, onnan hív, belógott (nesze neked biztonság!), ha lecsukják váltsuk ki. Amit én akarok mondani, persze nem hallgatja meg, mert drága a telefon.

Laci lemegy a piacra bevásárolni az ünnepre, meg mára, meg hétvégére. Kicsit elszámolja magát, és vissza kell adnia a libacombokat, meg a rengeteg hús, zöldség nem fér el a fagyasztóban. Annyit vásárolt, mintha hét napos ünnep jönne.

Ebéd:

Vadas marha, mert a marhahúst már nem tudtuk hová rakni. Lydia két pofára eszi. Nagyon ízlik neki. Kétszer is szed tésztát is meg mártást is.

Du:

Alig várjuk a lövészetet. Hú izgi. Igaly Diana rezzenéstelen arccal lő a döntőben. Hibátlan teljesítéssel megszerzi a második aranyérmünket. Csodálatos!!!

Lydia elszalad a verseny után. Elfelejtkezett arról, hogy az egyik lánnyal, akivel tegnap ismerkedett meg, be akartak ma ülni egy kávéra, a Zserbóba. Azt is meg kell nézni, bár én sosem voltam még benne. Már akkor húsz perc késésben volt, amikor elindult. Akkor ért haza, amikor kezdődik a női súlyemelés. Nem késett el, mert a leányzó is a lövészetet sasolta. Beszélgetünk, beszélgetünk, egyszer csak, Krutzler Eszter súlyemelő ezüstérmes lesz a 69 kg-os súlycsoportban! Hát, idén erre nem számítottunk.

Este:

Laci kihurcolkodik a rekamiéra, én elfoglalom a helyemet a hálóban. Végre alszom egy jót.

Huszadik nap:

Reggel:

Álom, álom édes álom. Laci meg kint nyög. Megyek ki, Lacinak fáj a háta, dereka. Lydia akkor lép ki épp, ő meg nem tudott aludni a horkolástól. Teljes a levertség.

De:

A súlylökők olümpiai felvezetése után pénteken megkezdődtek az atlétikai küzdelmek az athéni Olimpiai stadionban, s a délelőtti első számban a két magyar kalapácsvető, Annus Adrián és Pars Krisztián egyaránt kiváló teljesítménnyel jutott be a vasárnapi döntőbe. Az Európa-bajnok, vb-ezüstérmes Annus már első, 79,59 m-es kísérletével teljesítette a 78 m-es selejtezőszintet, ez végül a harmadik helyhez volt elég. Nem sokkal később a korábbi junior világbajnok Pars a kvalifikáció második legjobb eredményével, 80,50 méterrel léphetett tovább. Magyar szempontból a délelőtt negatív szenzációját a női párbajtőrcsapat szolgáltatta, amely nagy meglepetésre vereséget szenvedett a negyeddöntőben, így a folytatásban az 5. hely megszerzéséért folytathatja a küzdelmet.

Lydia átaludta a dolgot a szobájában, Laci meg mellettem.

Ebéd:

Nemzeti szelet. Még ezt is én csináltam. Sertéshúsba bele kell húzni egy szál sárgarépát, egy szál fehérrépát és kovi ubit. Megpárolni kuktában, és zöldkörettel tálalni. (lehetőleg olyannal, amiben piros, fehér, zöld van). Lydiának tetszik az ötlet.

Du:

Ki kell találnom valamit, hogy ne keljen kimennem a hülye tűzijátékra. Utálom. Lydia és Laci már fél kettőkor készülődnek. Kérdik, én miért nem. Mondom, mert Cili fél a tűzijátéktól. (Ez igaz is). Elmennek. Nem gondoltam, hogy ilyen simán megy majd. Átmegyek Marikáékhoz, Gyuszi nincs otthon. El kellett vinni az apját a vidéki rokonokhoz. Marika szidja az öreget, hogy még ennyi tapintat sincs benne, hogy ne tegye tönkre mások ünnepét. Szegény barátnőm, nagyon gyűlöli az apósát. Megívom egy konyakra, és átmegyünk hozzánk. Beszélgetünk fél délután, aztán bekapcsoljuk a tűzijátékra a tévét. Durran az első rakéta, Cili felugrik, és el kezdi a kiscsaládját pánikszerűen a sublót alá gyömöszölni. Kettőt el is ment, de aztán győzedelmeskedik a félelem rajta, és lapos kúszásban ő is a sublót alá préseli magát, Vivit ott hagyva, ahol van. Kettő sivít a sublót alatt egy a szoba közepén, mi meg majd meg fulladunk a nevetéstől.

Este:

Laciék fél kettőre jönnek meg. Lydiát kizsebelték. Hitelkártya, útlevél, diák igazolvány, vagy mi. Fáradtan dőlünk az ágyba. Én csak tíz percre, mert felriadok a horkolásra.

Huszonegyedik nap:

Reggel:

Este kitaláltam, hogy szétnyitom a rekamiét. Így sokkal kényelmesebb, így friss és üde vagyok.

De:

Lydia sír. Most jött rá, hogy a tárcájában volt a fiúja fényképe is. Most látszik, hogy még gyerek, és hogy mennyire szerelmes. Közben párás szemén keresztül nézi az olimpiát, ahol, a három diszkoszvetőnk, és a férfi vízilabda-válogatott Kazahsztán legjobbjai ellen szállt vízbe a reggeli órákban, és a papírformának megfelelően könnyedén, 14-4-re győzött. Ezzel négy mérkőzés után továbbra is százszázalékos az együttes, amelyben ezúttal Kiss Gergő és Kásás Tamás volt a legeredményesebb 3-3 góllal.

Csengetnek. Kimegyünk senki, csak a küszöbön egy kép. Feltűnően hasonlít a rajta lévő fiú Benedek re a vízilabdázóra. A képre egy papír cetli van tűzve. „Zsebes vagyok, de disznó nem!” Helyes fiúd van, adom oda a képet Lydiának, mire az teljes hülyén bámul rám, aztán a cetlit is a kezébe nyomom. Nevetünk teljesen felszabadulva, mintha a gáláns zsebes az egész cuccost visszaszolgáltatta volna, emberszeretetből.

Ebéd:

Maradékok elpusztítása. Lydia felvilágosítja Lacit (fél üveg vörös asztali után), hogy méregtelenítő kúrát kéne csinálnia, mert attól horkol, hogy tele van méreggel a szervezete. Laci erre felvilágosítja, hogy szénanáthás. Lydia erre azt mondja, hogy na ugye. (erre újabb pohár vörös asztali után kerül sor).

Du:

Sétálni megyünk. Kimegyünk a szigetre, én festek pár vázlatot, Lydia és Laci, mint a hülyegyerekek kivesznek egy kétszemélyes biciklis kocsit, azon furikáznak fel és le. Büszke vagyok magamra, hogy ez a lány ilyen jól érzi velünk magát. Aranyos, belevaló kis teremtés. Pont ezen töprengek, amikor odajön hozzánk egy nő és megkérdezi, hogy nem adnám-e el az egyik képemet neki. De, mondom. Tízezer forint. Húzza egy kicsit a száját, aztán vesz egyet. Először büszke vagyok magamra, aztán meg elszégyellem magam, hogy így áthintáztam. Végül Laci és Lydia kiökörködi magát és hazamegyünk.

Cilit és a kölyköket nem találjuk sehol, aztán nagy nehezen meglesznek. Cilit úgy látszik nagyon megviselte a tegnapi tűzijáték, mert még mindig a sublót alatt tartózkodik. Persze ott nem tud rendesen szoptatni. Kicincáljuk onnan a bandát, majd kénytelenek vagyunk körbe barikádozni dobozzal a sublót alját, hogy ne tudjon Cili odamenni.

Este:

Lydia megkezdi a méregtelenítő kúrát. Saláta, és zöldtea, egy kupica unikum. Mikor aztán lefekszik, kiosonunk a konyhába, és jól bezabálunk. Így már el tudunk aludni. Persze én kint.

Huszonkettedik nap:

Reggel:

Cili bőg, mint a beteg szamár! Rohanunk hozzá, nem látom, hogy valami baja lenne neki, vagy akár valamelyik kölyöknek is. Élvezkedve tűri, hogy vakargassam a nyakát. Unta magát és kész.

De:

Rajtam van a kedveskedés, hát mindenkinek isteni reggelit készítek. Már tegnap láttam, hogy kezd kinyílni a kis szemük ezért nekik is jár valami, meg hát ugye tíz naposak. Ezért Cili extra adag reggelit kap. Mikor befejezi a táplálkozást, szalad is a porontyaihoz, és már cuppognak is a kis drágák.

A Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárevezős az ötödik helyen végzett. Ahhoz képest, hogy ebben a sportban nem jeleskedtünk eddig, egész jó. A magyar férfi párbajtőr-válogatott döntős. Add, hogy nyerjenek Istenem! Gyuszi és Marika már bejelentkeztek a délutáni versenyekre.

Ebéd:

Hirtelen sült, hirtelen rizs, odaégett mártás. A sültet és a rizst megesszük, a mártást kiöntjük.

Du:

Sör, mogyoró, chips. Laci engem chipked. Orrba verem játékból, de pont belehajol, és elered az orra vére. Javasolja, hogy szedjek egy kis gorilla vér kivonatot, és jelentkezzek Athénba, hátha még beférek a boksz csapatba. Mire megjönnek a szomszédok, már semmi nem látszik Lacin. Egyébként sem akartam.

Na a női vízilabdások alaposan leszerepeltek. Csak az ötödik helyért startolhatnak. Viszont ezüstérmet szerzett a Kovács Iván, Boczkó Gábor, Kulcsár Krisztián, Imre Géza összeállítású férfi párbajtőrcsapat. Igen!!! Lydia örömében belerúg az asztalba, és összetör egy kristálypoharamat. Oda se neki. Rogyó eszköz.

Este:

Esszük a kefét. A kalapácsvetést várjuk. Igen! Annus Adrián akkorát dob, mint állat! 83,19 méteres. Boldog istenem, még egy arany! Ez egyre szebb. Mielőtt kitörne az öröm, a maradék kristályokat kimentem a tűzvonalból.

Lydia megint elmegy szórakozni. Menjen, hisz fiatal. Mi lefekszünk. Én kint, Laci bent. Nem tudok elaludni a csendtől. Összecuccolok, és bemegyek mellé. Boldogan veszi tudomásul, hogy mellette vagyok. Hozzám bújik, és éktelenül el kezd horkolni. Nem érdekel. Hiányzott már nagyon.

Huszonharmadik nap:

Reggel:

Laci lázasan ébred. Minden ellenvetés ellenére kihívom a körzeti orvost. Félek, hogy újra felüti fejét a bárányhimlő.

De:

Várjuk az orvost. Közben nézzük a tévét. A kajak – kenusaink mind bent vannak, fojtathatják. Mi lesz itt?! Meg jön az orvos, nyúlok a távirányítóért, de kéri, hogy ne kapcsoljuk ki a tévét. Lacit vizsgálja közben. Megy egy szám, előtte kéri, hogy Laci vegyen nagy levegőt, de elfelejti kifújatni vele. Még szerencse, hogy rövidtáv volt, mert Laci feje már így is lilul. A diagnózis, allergia. Elküldi allergia tesztre, de addig is a macskákat jó lenne elkülöníteni. Laci mondja, hogy azokra biztosan nem allergiás, és oda megy az alomhoz, és Vivit az orra alá dugdossa. Az orvos nevet. Tényleg semmi reakció. Orvos el, Laci felöltözik, vizsgálatra el.

Ebéd:

Kettesben Lydiával. Finom krumplifőzelék.

Du:

Átmegyünk Anyuhoz virágot locsolni. Háát! Kissé elfeledkeztünk róluk, és igen konyulensek lettek. De, hamar magukhoz térnek. Lydia csodálkozik. Mi fele akkora lakásban lakunk, mint Anyu. Kérdi, miért nem cserélünk lakást? Mondom neki, mert mi ahhoz, Anyu meg ehhez ragaszkodik. Megmutatom a szobámat, ahol felnőttem. Anyu úgy hagyta, ahogy elmentem. Mindig szeretek ide bemenni, mert olyan, mintha tíz évet fiatalodnék.

Hazamegyünk, Laci már otthon. Hosszú paksamétája van, mire allergiás. Szerencsére a macskára nem. Viszont a fél világ pollenjére igen. Gomba, rózsa, szegfű, gyöngyvirág, és persze a parlagfű. Lydia elvörösödik. Kérdezzük, hogy mi a baja. Mondja, hogy a parfümje. Kérdezzük, hogy parlagfüves? Nem, mondja gyöngyvirág. Tényleg, Laci azóta horkol, hogy Lydia itt van. Szegény rohan a fürdőbe, lezuhanyozik, hajat mos, és a parfümöt, jól elzárja. Aztán kitakarítunk, jó hogy a kismacskákat le nem fertőtlenítjük. Laci hörög a sok felkavart portól, de mire végzünk, jobban lesz.

Diszkoszvetés: Fazekas Róbert aranyérmes, Kővágó Zoltán bronzérmes. Ebből is látunk valamit. Nagy az öröm. Leülünk nézni egy kicsit, aztán főzünk.

Este:

Megesszük a rántott húst, amit készítettünk, a maradék krumplifőzelékkel. Beszélgetünk még egy kicsit, aztán lefekszünk. Laci orr spré, gyógyszer, csendes szuszogás.

Huszonnegyedik nap:

Reggel:

Kisimulva ébredünk. Már megint nagyon meleg van. Kitárom az erkélyajtót és dől be a hajnali meleg.

De:

Előkotorjuk a ventilátort. Beállítjuk a sarokba, és élvezzük, ahogy kavarja a meleglevegőt.

Közben az olimpián minden magyar továbbjutott kajak-kenuban, két egység egyből döntős lett, a női vízilabda-válogatott a hatodik helyen végzett, kötöttfogású birkózók közül Majoros várhatta a délutánt veretlenül, és Fazekas Róbert nem tudott az éjjel pisilni. Ki fogják zárni, és elveszik az aranyérmet tőle. Ledöbbenünk. Miért nem ment neki? Megtudjuk. Macerálták, kínozták, megalázták. Elment. A kint a hasukat sütő magyar diplomaták lapulnak mint a…fűben. Szegény srác!

Ebéd:

Senkinek sincs kedve főzni. Hideget eszünk.

Du:

A botrány csak dagad. Gyulai kiáll Fazekas mellett. Talán már a többi sportvezetőnek is meg kéne szólalni.

A magyar férfi kézilabda-válogatott bejutott az elődöntőbe. Ez jó, de mi lesz ezzel a szegény gyerekkel. Persze azonnal ő a hibás. Azt, hogy macerálták, hogy a WAD-ások túl lépték a hatáskörüket, senkit sem érdekel.

Gyurkovics Ferenc súlyemelő ezüstérmet szerzett. Na megint egy érem. Ez azért egy kicsit helyreráz.

Anyám felhív, hogy mindenki a magyar csoportot kérdezgeti, mit léptünk itthon. Mondjuk mi is, hogy semmit. Anya fel van háborodva. Mikor én kezdem el mesélni, mi van itthon, félbe vágja a mondókámat, mert drága a telefon.

Este:

Nehezen alszom el. Cili is ideges. Kezdenek mászkálni a cicák. Az egyik kiesett a dobozból és nagy óbégatást rendezett.

Huszonötödik nap:

Reggel:

Megint óbégatás. Most Molly ijesztette halálra az anyját. Ha ez így fog menni, szegény mire felneveli a bandát, inkfartust fog kapni.

De:

Bekapcsoljuk a tévét. Na, ma kitől fogják elvenni az érmét? Újabb három magyar egység a kajak-kenu döntőben. Ez jó! Fazekas Róbert él fellebbezési jogával. Bár ne kellett volna neki.

Csöngetnek. Marikáék jönnek. Tegnap, mint a güzü úgy dolgoztak, most tudták meg, hogy mi történt Fazekassal. Gyuszi váltig bizonygatja, ha elveszik az érmet, ő többet olimpiát nem néznek.

Ebéd:

Van otthon csirkeaprólék, fogom, és beleszórom egy lábasba, és felteszem főni. Szép aranysárga leves lesz belőle. A húst feltálalom a zöldséggel, nézzükk, piszkáljuk, hát úgy lett lefagyasztva felbontatlanul. A zúza egyben, a lábakon rajta a karom, meg biztosan a bőr is, sőt ott tekerednek a belek a tálon. Előkotrom a zacskót, rá van írva: KONYHAKÉSZ APRÓLÉK. Leves a WC-be, aprólék a kukába, mi a vendéglőbe.

Du:

Megnézem a Vállalkozónét, hogy lehet-e lakkozni. Még nem. Közben Charlotte hív, hogy szeptember 21-én lesz a kiállításom. Végre valami jó hír. Sok lesz addig a dolgom. Össze kell szednem pár képet, meg még festenem is kéne. Rohangálok, mint a mérgezett egér (a leves után nem is csoda), előszedem a szekrény tetejéről az elfekvő dolgaimat. Charlotte azt mondta, a jövő héten jön, és válogatunk. Tiszta izgalom az egész.

Közben Majoros István aranyérmet szerzett a kötöttfogású birkózók 55 kg-os súlycsoportjában az athéni olimpián. Majoros a fináléban hosszabbítás után 3-1-re verte az orosz Guejdar Mamedaljevet. Bőgök a himnusz alatt ezerrel. Vajon ezt az érmünket, mikor veszik el? Jaj, csak add istenem, hogy annyit tudjon pisilni, mint egy ló!

Este:

Csendes. Aludni nem igen lehet a melegtől.

Huszonhatodik nap

Reggel:

Laci úgy alszik, mint öt grizlimedve, amikor alszik. Hagyjuk, hagy húzza a lóbőrt.

De:

Laci még mindig alszik, pedig már tíz óra is elmúlt. Pedig a Magyar Olimpiai Bizottság azt szeretné elérni a NOB-nál, hogy az illetékesek elemezzék ki a diszkoszvetésben hétfőn aranyérmet szerzett Fazekas Róbert által szolgáltatott vizeletmintát, hogy az ügy minden szempontból tisztázódjon. A kajakosok és kenusok csütörtöki 500 méteres középfutamai során eldőlt, hogy a pénteki és szombati finálék mindegyikében, azaz 12 számban lesz magyar egység az athéni olimpián. A vízilabdás fiúk ismét nyertek.

Na erre már az én kis mormotám is felserkent.

Ebéd:

Lydia szerint túl sokat eszünk és keveset mozgunk. Kérdem én, nem elég ha nézzük az olimpiát? Így ma francia kaját eszünk. Pulykaragu leves, meg valami rizseshús féle, meg almatorta. Lydia készítette. Úgy degeszre zabáljuk vele magunkat, hogy mozogni sem tudunk.

Du:

Fel kell kelnem a tévé elöl, mert majd elalszom. Festek. Tájképeket. Közben Fazekas Róbert a svájci székhelyű Sportdöntőbírósághoz (CAS) kíván fordulni jogorvoslatért, arról azonban még nem döntött, hogy befejezi-e a pályafutását. Jól elsikálták ezt a szegény gyereket, emiatt az embertelen módon lefolytatott vizsgálat miatt. Hol volt onnan a sportoló jogait képviselő emberke? Miért nem lehet őket meztelenre vetkőztetni, megvizsgálni, ok a vizsgálatkor nyúljanak be mindenhova, aztán, hisz már kiderült nincs sehol zacskó, minta, álkuki, menjen be egyedül pisilni. Akkor biztosan nem fordulhat elő ilyen. Vajon, még hány magyar sportolótól veszik el az érmét? Az Annus Adriánt is kergetik fél Európán keresztül, pedig ő pisilt többször is. Női csapataink (vízilabda, kézilabda), szerintem ennek a hatására veszítették el a meccseiket.

No, ez van. Meg három akvarellem, és két akril festményem. Lydia szerint, mind olyan jó, hogy nyugodtan vihetem a kiállításra.

Este:

Lemegyünk a vendéglőbe, és jól berúgunk. Lydia disznó énekecskéket énekel. Mindenki őt nézi, és nagyokat hahotáznak. Hazafelé vigyorgunk, mint a vadalma, aztán, az ajtó előtt nem találjuk a kulcsot. Becsöngetünk a szomszédba. Gyuszi nyit ajtót, egy szál valamiben (lepedő, vagy dunyhahuzat), de rosszul tekerte magára, és kilátszik a berendezése. Mi csak vihogunk. Közöljük, hogy fel kéne feszíteni az ajtónkat, de nem a micsodájával. Mire ő megkérdezi, hogy miért nem a kulccsal nyitjuk ki. Ott kandikál ki a vége, Laci farzsebéből. Laci röhögve mondja, hogy nem is értette az étteremben, hogy mi a fene nyomja. Bemegyünk. Lydia eltántorog a szobája felé, mi meg ledobáljuk magunkról a ruhákat, az ágyról a macskákat, és elalszunk.

Huszonhetedik nap

Reggel:

Mind az öt pici fejem fáj. Laci meg olyan zöld, mint egy kivi. Lydia hajnalban furcsa hangokat bocsátott ki a fürdőszobában, nem kellett megkérdezni, hogy rosszul van-e. Mert rosszul volt.

De:

Szieszta. Persze, ha a nyögéseket, és a félholt alvást annak lehet nevezni.

Ebéd:

Csengetnek. Laci közli, hogy akárki az, megöli, azzal kiment ajtót nyitni, olyasmi öltözékben, mint tegnap Gyuszi. Marika volt az, hozott egy kis korhely levest. Kedves tőle. Meg is esszük. Mikor elmegy az alkalmi szakácsnőnk, ki is jön.

Du:

Gubbasztunk a tévé előtt, mint a lehervadt galambok az ereszen, esőben. Megvédte olimpiai bajnoki címét 1000 méteren a férfi kajak négyes, a női csapat azonban az ezüstérmet szerezte meg a német négyes mögött. Bronzérmes lett az olimpiai újonc Vajda Attila kenus és az 1000 méteren rajtoló Kozmann-Kolonics kenu kettes. Ez jó! Tovább dagadt az athéni olimpián szereplő magyar csapatot érintő doppingbotrány: ezúttal a 105 kg-osok között ezüstérmes súlyemelő, Gyurkovics Ferenc keveredett gyanúba. Ez nagyon nem jó! Kikapott a világbajnok Horvátországtól a lelkesen küzdő magyar férfi kézilabda-válogatott az athéni olimpia elődöntőjében, így szombaton a bronzéremért játszhat a német-orosz párharc vesztesével. Ez nagyjából jó! Annus Adrián nem ad le mintát. Jól teszi, csak mi lesz a vége? Jó nem. Vörös Zsuzsanna aranyérmet szerzett női öttusában. Ez a legis legjobb (persze csak akkor, ha nem veszik el tőle)! Ezt a Komlósy nevű barom riporterünket, meg már ki kéne vágni. Ennél még én is jobban leközvetítettem volna…másnaposan.

Este:

Fürdőszoba, féltíz magasságában, ágy tíz óra magasságában, telefon tizenegykor. Bea néni az, hogy mi van Lydiával. Bemegyek hozzá és felrázom. Kérdi ki az. Mondom Bea néni. Lydia úgy néz rám, mint aki azt sem tudja, hogy ki az. „Az anyád!” mondom neki. Fény gyúl a szemében, és kitántorog a nappaliba. Kissé nyűgös. Hallom, hogy Bea néni beszél hozzá, miközben ő félig alszik.

Huszonnyolcadik nap:

Reggel:

Laci elcsúszik egy kismacskán. Beveri a fejét az ágy lábába, vérzik. A bokája is, mert abba meg beleharapott Cili, mint egy anyatigris. A kismacskának, személy szerint Molly, semmi baja. Lekezelem a sebeket. Laci el is felejti, hogy miért indult.

De:

Kajak-kenu: Janics Natasa aranyérmes! Olyan, mint egy kis csikó. Örül, ugrál. Én embert így még nem láttam örülni. Csak a WADA észre ne vegye. Aztán rohan és nyer még egy aranyat Kovács Katalinnal párosban.

Ebéd:

Ismét Lydia főz. Teljesen uralja a konyhát. Kitúrta Lacit, no meg engem, de én nem is akartam főzni. Tonhalleves, meg fokhagymával tűzdelt csirkemell, és zöldköret.

Du:

Nem vagyunk kíváncsiak a doppingügy fejleményeire, így lemegyünk sétálni. A homokozó mellett találunk egy pár hónapos kiskutyát, félig agyonverve. Lydia sírva veszi a karjába. Előkapjuk Töfröcső urat, és rohanunk vele az állatklinikára. Három helyen tört el a ball lába, bordái egy sem ép, de hál’ istennek belső vérzése nincs. Létfontosságú szerve nem sérült. Több a gipsz a kutyán, mint a szabad felület. Szerencsére, a füle tetoválva van. Orvos hívja a gazdit. Ő neki ilyen kutyája ugyan nem volt. Orvos hívja a rendőrséget, és feljelentést tesz. Ő most végzett, ha akarjuk, menjünk vele, és megtudhatjuk mi történt. Kutya marad két napra, megfigyelésre. Egyébként, két hónapos dalmatiner. Megyünk a doki után. A lakótelepünk mögött állunk meg, az egyik kertes háznál. A zsaruk már ott vannak. A férfi ordibál, hogy ez magánlaksértés, és, hogy neki nincs is kutyája. Ennek ellenére, előkerül hamarosan egy dalmatiner. Emlői dagadoznak még a tejtől. Végül kiderül, hogy volt még három kölyke. Azokat sikerült eladnia, de ez a pici vakarék nem kellett senkinek, hát kirakta a játszótérre. Ő nem „bántotta”. Jó, nem ő verte meg, de akkor sem tehet ilyet. Az anyakutyát lefoglalják a rendőrök, a papírjaival együtt. A kicsi papírjai is előkerülnek. Felsőházi Manuel Alfonz. Na szép kis sors egy Felsőházinak. Kérdezzük a dokit, hogy most mi lesz a sorsa a kutyáknak. Az anya kell a dokinak. Dalmatiner tenyésztő, kell a friss vérvonal. Viszont, a kicsit, ha nagyobb lesz, szeretné elpasszolni. Nem kell nekünk? Mondjuk, hogy macskacsalád mellé, kicsit kínos lenne, viszont Lydia lehet, hogy elviszi, csak még meg kell beszélni a barátjával.

Este:

Átmegyünk Marikáékhoz, és elmeséljük, hogy mi is történt. Szörnyülködve hallgatják a történteket. Marika eldörzsöl egy könnycseppet, és kijelenti, hogy ha nem kell Lydiáéknak a kutya, majd ő magához veszi. Na, nincs is olyan rossz sora annak a kis nyüszügének.

Huszonkilencedik nap

Reggel:

Álmos vagyok, így visszafekvés helyett, fel sem kelek. Laci szint úgy. A macskák nem úgy. Cili megint felhozta az egész családját, és most a kiscicák rajtunk verekszenek. Megy a birkózás rendesen. Lehet, hogy őket kellett volna nevezni az olimpiára?

De:

Ma a vízilabdás fiúkat várjuk, meg Lydia fiúját. Persze Lydia takarít, mint a kisangyal. Nem hagy minket tévét nézni. De azért még valamit látunk ebből-abból. A kiscicák méltatlankodva sivalkodnak az erős zaj miatt. Tíz óra körül Lydia kész a porszívózással, és kivonul a konyhába főzni. Hamarosan isteni lecsó illata tölti be a lakást. Lydia megterít gyönyörűen öt személyre, majd elkéri a kocsi kulcsot, és kimegy a fiú elé, a reptérre.

Ebéd:

Már majd ki esik a szemünk, mire megjönnek. A fiú magas, jóvágású, olyan Superman fejű, meg izmú. Tomnak hívják. Szimpatikus. Egy martini után leülünk megenni a lecsós szeletet. Isteni, Lydia kitett magáért.

Du:

Utána beülünk megnézni a vízilabdát. Nem csalódtam a fiúkban, elhozzák az aranyérmet. Tom gratulál. Aztán megbeszéljük a dopping ügyet. Szerinte mindenki doppingol. Anélkül nem igen lehetne ilyen eredményeket elérni, mint pl. az ausztrál úszók. Szerinte is ránk szálltak, példát statuálni. Marika és Gyuszi is átjönnek ünnepelni az újabb aranyérmet. Megy a záró ünnepség, de mi oda sem figyelünk. Lydia félrehív, és megkérdezi, hogy Tom nálunk aludhat-e? Holnap átköltöznek Tom lakásába, csak ott még előbb ki kell takarítani. Mondtam persze. Aztán visszamegyünk a többiekhez, hatalmas adag szendvics társaságában. Kissé becsípünk. Tom lelkesen analizálja a proletár diktatúrát angolul, Gyuszi a győztes vízilabda meccset, magyarul, én meg telefonon tárgyalok Charlotteval, franciául.

Este:

Lezuhanyozunk, nekem már alig marad melegvíz, aztán lefekszünk. Egy óra múlva felébredek, Laci nincs mellettem. Kióvakodok utána a konyhába. Ül a sötétben, és hallgatózik. Mennek a figurák odabent. Súgom neki, mit várt? Már jó ideje nem látták egymást. Berángatom aggódó kedvesemet az ágyba, és közlöm vele, hogy nem eszi meg Lydiát Tomi.

Harmincadik nap

Reggel:

Csendben mászkálunk, hogy ne zavarjuk a cselédszoba lakóit, ám a sülő tojás illatára előjönnek. Lydia reggeli után összecsomagol, és elmennek. Kérdem tőlük, hogy mit mondjak Bea néninek, ha hív. Lydia vállat von, és azt mondja, hogy az igazat. Összeköltözött, egy egyetemista társával.

De:

Üres a lakás Lydia nélkül. Laci még két napig itthon lesz. Nézzük a kismacskákat. Milyen drágák! Hancúroznak, verik az anyjuk farkát. Aztán minden átmenet nélkül lefekszenek ott, ahol vannak, és elalszanak. Nagyon aranyosak. Tegnap Charlotte mondta, hogy talált egy nagyon jó, és olcsó képkeretezőt Párizsban. Készítsek össze olyan tíz képet, mert holnap jön érte. Pakolgatok, Laci meg kimegy főzni. Micsoda úri dolgunk volt, amíg Lydia itt volt.

Ebéd:

Zöldbab főzelék, sült hússal. Hiányzik Lydia csacsogása, meg, hogy összekapkodja a tányérokat, és elmosogasson. Hát megteszem én.

Du:

Marika átjön, hogy nem segítenénk-e neki lehordani a kerámiákat a pincébe. Persze, hogy segítünk, de azért megjegyezzük, hogy kisebbeket is készíthetne, mert nagyon nehezek. Nevet. Ezek a kisebbek a cserépkályhához. Pokoli meleg van oda lent. Mi fel is menekülünk, mondjuk Marikának, hogy szóljon, ha segíteni kell még. Elővesszük a Monopolinkat, és játszunk. Persze én nyerek, Laci meg dühöng. Olyan félnégy felé szól Marika, hogy menjünk segíteni felhordani az anyagot. Most már könnyebbek. Fent kirakodunk, gyönyörűek. Zöldek, és mindenféle vadászjelenet van rajta. Egy vadászházban lesz felállítva a kályha, magyarázza Marika. Panziót csináltak belőle, valahol a Vértesben. Elhatározzuk, hogy majd megnézzük ősszel, ha felállították, közösen. Iszunk pár felest, aztán hazamegyünk. Az asztalon romokban hever a Monopoli. A kártyák megrágva, a bábúk a földön, a macskák, mind a négy, a tábla közepén alszanak. Na, ezt már megette a fene. Leszedjük őket, és hiába tiltakoznak, betesszük az egész bandát a dobozába. Meg a maradék Monopolit is. Nem is olyan vészes. Szerencsére egy bábút sem ettek meg.

Este:

Csendes. Laci is csendesen szeret. Éjjel viszont a vízilabda csaptról álmodom. Ilyen perverz nem lehetek, egyszerre hat emberrel. Huh.

Harmincegyedik nap

Reggel:

Leizzadva, fáradtan ébredek. Na ja, a vízilabda válogatott, kellőképp lefárasztott. Cili dörgölőzik hozzám. Hihetetlen, hogy mennyit eszik mostanában. Persze, a kiscicák szanaszét szedik. Én is eszem, nem kevés tojásból rántottát, aztán Lacinak is sütök.

De:

Várom Charlotte-ot. Jön, mint a szélvihar. A képek tetszenek neki, még kettőt hozzárakunk, csomagolunk, és megyünk engedélyeztetni, hogy kivihessék az országból. Charlotte, természetesen folyékonyan beszél velem magyarul, de ha ügyintézni kell, ismét franciára vált. Kérdem tőle, ezt miért csinálja mindig? Nevet. Mondja, azért, mert a szakmai nyelvet nem ismeri jól még, és egyszer egy kiállításon azt akarta mondani a munkásoknak, hogy akasszák fel a képeket, de helyette azt mondta, hogy ragasszák fel, mire azok mind felragasztották keretestül a falra. Kiállítás után úgy kellett lebányászni őket. „0 ezer frankjába került a nyelvbotlás. Azóta csak franciául beszél.

Ebéd:

Fórum szálló. Finom, bár az én kisvendéglőmben tutibb a konyha. Aztán Charlotte rohan a reptérre. Mennyi energiája van ennek a nőnek!

Du:

Van dolgom. Bejelentkeztek Lydiáék, meg Marika és Gyuszi is. Marika hamarabb átjön, főzünk mint a kisangyalok. Én kuktálkodom, Marika meg főzi. Hatra tele lesz a lakás. Jól érezzük magumkat. Kiderül, hogy Tom is magyar származású. Elhatározták, hogyha csak lehet magyarul beszélgetnek. Ő még jobban töri, mint Lydia. Hatalmasakat nevetünk. Megmutatjuk a Monopoli romjait, mire úgy dönt a társaság, hogy akkor játszunk. Kicsit ciki, mert fel lehet ismerni egyes a lapokat, de hát ez van.

Este:

Lydia és Tom ott alszanak. Mire, rám kerülne a sor a zuhanynál, elalszom. Még érzékelem, ahogy Laci betakar, aztán néma csend.