Első nap:

Reggel:

Fáradtan ébredek. Laci holnap már megy dolgozni. Hiányozni fog, mint mindig, ha hosszabb időt töltünk együtt. Elhatároztam, hogy ez a nap csak az övé lesz. Hajnalban keltem, hogy csirkét süssek, de elaludtam mellette, és odaégett.

De:

Rendelek sült csirke combokat, bepakolom a piknikes kosarunkba, meg sajtot, bort, ásványvizet, kenyeret. Laci akkor botorkál elő. Beülünk Töfröcső úrba, és kikocsikázunk a hegyekbe. Jól esik a szabadban lét. Laci megiszik két pohár bort, mikor rájövünk, hogy valakinek vezetnie is kéne. No most már mindegy, kiürítjük az üveget, és bízunk benne, hogy egy rendőrt sem ütünk el hazafelé.

Nem ütöttünk el egyet sem, viszont lemeszelnek. Köszön, kéri az iratokat. Adjuk. Nyissuk fel a csomagtartót, nyitjuk. Köszöni, viszont látásra. Inkább nem. Mi ütött ebbe, hogy nem leheltetett? Laci néz vissza a tükörből. A rendőr félretolva a sapkáját, vakarja a fejét. Úgy látszik megártott neki a meleg.

Ebéd:

A villás reggeli jól esett, így négyig meg sem éhezünk. Otthon még megiszunk egy pezsgőt, arra, hogy Lacinak megmaradt a jogsija, és elálmosodunk. Ott alszunk a nappaliban, egymásnak dőlve, amikor csengetnek. Elhatározzuk, akárki az, nem engedjük be. Anyu az, úgyhogy be kell engedni. Mesél, és mesél. Köszöni a viráglocsolást. (az az igazság, nem én locsoltam, hanem Lydia). El van ragadtatva a kiscicáktól. A feketét ki is választja magának. Tetszik neki az Audrey név. Négy órakor aztán megesszük a maradék csirkét, majd Anyu haza megy.

Du.

Vagy mi. Nézzük a tévét, aztán bebújunk az ágyba. Laci érdeklődik, hogy mióta szedem újra a fogamzásgátlót. Ismer már. Csak egy napig nem szedtem. Ettől fellelkesülve, őrülten szeretkezünk.

Este:

Egybefolyik a délutánnal. Elalszom, és álmomban is szeretkezem. Jó érzés.

Második nap:

Reggel.

Laci elalszik. Laci siet. Laci leönti magát először kávéval, aztán mustárral. Még jó, hogy van még egy ing. Szalad mint a nyúl, az utolsó emeletet gurulva teszi meg. Szerencsére, csak az orra vére ered el, viszont az ingének annyi. Marika szalad a segítségünkre. Gyuszinak maradt még tiszta inge.

De:

Kimosom a foltos ingeket, aztán vasalok. Utálom. Na, mindegy. Charlotte telefonál, hogy a képek már a keretezőnél vannak. Kéne még pár kisméretű akvarell. Küldjem már ki, rám bízza a dolgot. Van egy tizenkét részes sorozat régebbről, azt szedem elő. Rohanok vele a galériába, engedélyek, számok, árak. Végül feladom. Hazamegyek, a vasaló még mindig megy, még jó, hogy a vasalódeszka fémrészén felejtettem, különben nyárson süthetném az ebédet a lakásban.

Ebéd:

Ijedtemben lemegyek a vendéglőbe. Jókai bableves, marhapörkölt, túrós csuszával, kávé konyak, vörösbor. Laci telefonál, hogy vágjam magam glancba. Na, este megint zabálhatok be.

Du.:

Beülök a forró vízbe, kikészítem magam, kiötözök, Laci hatra jön. Kérdem, kivel vacsorázunk. Mosolyog. Kimegyünk az utcára, bemegyünk a vendéglőbe. Csodálkozom. Ők is nem szoktunk egy nap kétszer ott enni. Laci nagyon ünnepélyes. Ezen a napon volt, hogy négy éve megismertük egymást. Mikre emlékezik? Aztán két éve, hogy összeköltöztünk. Na most itt melyikünk a nő? Nekem kéne ilyenekkel foglakozni. Jól esik a törődés. A konyak után elővesz egy dobozkát. Felkattintja a tetejét. Gyűrű. Két jegygyűrű. Jesszus! Ki akar itt férjhez menni! Én. Majd elolvadok a boldogságtól. A tulaj pezsgőt bont. Én igent mondok. Átvillan az agyamon, hogy nem korai ez még, de aztán iszom rá egy konyakot, és helyre áll a tudattalanságom.

Este:

Nagy numera, kevés alvás.

Harmadik nap:

Reggel:

Illetve éjjel. Felébredek, és nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e. Szeretem Lacit, de valahogy most elbizonytalanodtam. Aztán rájövök, hogy én is ezt akarom, de már régen. Azért akarok ellenkezni, mert már régen meg kellett volna tennie. Ott fénylik a gyűrű az ujjamon, még a hajnali félhomályban is látom. Ismét elalszom, boldogan.

De:

Laci elviharzik. A kiscicák hancúroznak, én meg sört iszom, mert megint másnapos vagyok. Boldog is. Nekiállok festeni. Kék eges, napsugaras tájakat. Tengert. Anya telefonál, hogy mivel locsoltam a futóját, mert olyan gyönyörű. Felhívom Lydiát, azt mondja, hogy vízzel. Visszahívom Anyut, és közlöm vele, hogy vízzel.

Elújságolom mind a kettőjüknek, hogy Laci megkérte a kezem. Anyuval madarat lehet fogni. Lydia meg azt hitte, hogy házasok vagyunk.

Ebéd:

Vajas kenyeret akarok enni felvágottal. Amíg térülök – fordulok, Cili megeszi az asztalon hagyott felvágottat. Annak idején ilyet nem csinált. Most csinál. Ezen nincs mit gondolkodni. Nem szabad otthagyni semmit.

Du.:

Főzök az én kis páromnak. Krumpli leves. Egész jól sikerül. Francia sertésszelet. Nem vettem észre, hogy el van írva a cédula az előrecsomagolt húson, és füstölt hús. Pocsék egyben megsütve. Gyorsan megrendelem a neten. A gatyánk is rá fog menni a házhozszállításra.

Laci virággal jön. Kényeztet, dicséri a főztömet, nem merem mondani, hogy vendéglői, és ő tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja. Ilyen a házasság? Aztán lemegyünk sétálni. Megint a téren kötünk ki. Milyen aranyosak a lurkók! Az egyik hároméves forma, szórja a homokot a többiek szemébe. Az anyja oda sem hederít. Bőgő, a szemüket dörzsölő gyerkőcék téblábolnak az anyukák felé. Az anyukák, meg a homokot szóró kisgyerek anyukája felé. Aztán az egyik gyerek megoldja a problémát, és jól kupánvágja a remitenskét a vödrével. Persze erre már felkapja a fejét a kedves mama. Remélem az én gyerekem is ilyen élelmes lesz.

Este:

A tévé alatt elalszik Laci. Úgy kell neki rimánkodnom, hogy kellje fel, hogy lefekhessen.

Negyedik nap:

Reggel:

Szombati puttyadás. Kéne intézni a képeim kivitelét, de szombaton úgyse nő, még a fű sem.

De:

Laci olyan bőséges reggelit készít, hogy miután megettük, mozdulni sem tudunk. A kiscicák az ágy végében ülnek, a nagy is, és nyalják a szájacskájukat. Laci hoz nekik egy kis csirkemájat pépesre vakargatva. És beléjük tömi. Prüszkölnek, nyelnek. Az ágy tele van májjal.

Macskák, és az ágy letakarítása, ágyhúzás, mosás. Laci porszívózik, mint a kisangyal. Na nem Lydia féle, de azért olyan glóriafélreállós.

Együtt főzünk. Bablevest. Már kopog a szemünk, meg a bab. Órákig kell főzni, pedig beáztattuk előző este. Anyu telefonál, hogy szeretne átjönni, megnézni Audreyt. Mondtuk neki, várjuk.

Ebéd:

Félig főtt bableves. Az íze finom. Egyik bab szétfőve, a másik meg kő kemény. Na itt sem veszünk többet babot, csak azt nem tudjuk, hogy hol vettük.

Du:

Anyu megjön. A kis banditák épp alszanak. Anyu rájuk pislant, aztán leül, és az asztalra tesz százezer forintot. Kérdezzük, hogy mire, mondja, hogy hát az esküvőre. Mondjuk, hogy majd tavasszal, mondja, hogy higgyük el, kell az. Jó. Puszi, pénz balra el, a könyvek mögé. (Közben megtalálom Laci tavalyi karácsonyi ajándékát, nem baj jó lesz idén).

Aztán hosszasan beszélgetünk. Hűségről, fehér ruhákról, nászútról. Anyuból dőltek az emlékek. Laci elővarázsolt egy üveg pezsgőt. Hamarosan már olyan emelkedett a hangulat, hogy a plafonnál szálldosunk. (vagy ez a bab?)

Este:

Anyu kissé illumináltan megy el, mi meg illumináltan fekszünk le.

Ötödik nap:

Reggel:

A hálószobában nem lehet megmaradni. A náci gáztámadás kutya füle. Kinyitom az összes ablakot. Babot egy darabig nem főzünk.

De:

Fogom a leves maradványait, és kiöntöm a vécébe. Lacinak nem tetszik, de nem érdekel. Előveszek egy csirkét a mélyhűtőből, és a mosogatóba rakom kiolvadni.

Szinte senki sincs az utcán, olyan meleg van. A nyár még mindig tombol. Laci lezuhanyozik, aztán én is. A macskák nem tudnak, de feltűnően nem bújnak össze, Cili pedig literszámra issza a vizet.

Marika 11 körül becsönget, hogy nincs-e egy üveg hideg sörünk, mert most jött fel a kemence mellől, és meghal, ha nem ihat egyet. Nekünk is jól jön. Megisszuk az utolsó hármat. Csak úgy üvegből isszuk, persze azonnal ki is csap. Dől rólunk a víz.

Ebéd:

Megsütjük a csirkét, de alig bírunk enni a melegtől. Laci leslattyog sörért. A dilise, egy ötliteres hordócskával jön meg. A fél hűtőt ki kell pakolnom, hogy beleférjen.

Du:

Rádiózunk, és olvasunk, persze meztelenül az elsötétített szobában. Aztán, mert meztelenek vagyunk, máshoz kerekedik kedvünk. Most legalább van miért izzadni.

A tévében megint forma 1 van. Letusolva hallgatjuk a motorok sivítását. Hamarosan elnyom mind a kettőnket az álom. Arra ébredek, hogy rég vége a versenynek, és Audrey mosdatja a fejemet. Csak úgy harsog a pici nyelve. Visszateszem az alomba, és kimegyek megmelegíteni a vacsoránkat. Felébresztem Lacit, és megvacsorázunk. A kinti világ, és a meleg egyre nyomasztóbb. Egy óra múlva már villámlik is. A négy macska összebújva remeg, mi meg élvezzük az elemek tombolását.

Este:

Végre lehet aludni.

Hatodik nap

Reggel:

Laci rettentően álmos. Nyomja az időváltozás. A kávé készítésnél, megégeti az ujját, fürdésnél leforrázza magát, és pisilésnél rácsapja a WC tetőt. Fél órát ugrál, aztán elmegy. Aztán visszajön, mer a kapuban hasra esik a pocsolyába. Öltöny csere, ing vasalás.

De:

Neki állok festeni. Sorozat a hajléktalanokról. Szerintem szenzációs, az ötlet is, meg a kivitelezés is. Öt kép születik. Akvarell. Száradás, csomagolás, leviszem a postára és feladom. Amikor már bent van, jut eszembe, hogy az engedélyt nem csomagoltam mellé. A postáskisasszony azt javasolja, hogy ragasszam rá kívülről a megcímzett borítékot. Úgy legyen.

Ebéd:

Hazafelé veszek lángost, beleharapok, de gumiszerű. Kidobom, bár ételt kidobni utálok, és ez már ebben a hónapban a második. Betérek a kisvendéglőnkbe, és rendelek egy menüt. Finom. Ezzel kellett volna kezdeni.

Du.:

Nyitom az ajtót, valaki bent motoz. Gondolom, a macskák. Megyek be, nagy grafttal, hát nem a macskák, hanem betörő. Jobban megijed, mint én. Az első gondolatom, hogy hogy jutott ki. Neki az, hogy hogy juthat ki. Ráordítók, hogy hogy jött be. Kulccsal. Na ennyit a hiper modern biztonsági zárról. Kiforgattatom a zsebeit, úgy csinálja, mint akire pisztolyt fognak. Nincs semmi nála, hát elengedem. Fiatal gyerek a környékről, valószínűleg drogos. Mikor elmegy, akkor jön rám a remegés. Bevágok egy konyakot, aztán keresni kezdem a macskákat. Cili felvitte őket a szekrény tetejére. Meg van ijedve, fúj, nem hagyja a családját abajgatni.

Este:

Laci ordít velem, mert nem jelentettem a rendőrségen az esetet. Bepakol a kocsiba, és elvisz a rendőrségre. Három órát ülünk ott. Mire hazamegyünk, a lakást szakszerűen kirámolják. Még a franciaágyunkat is elviszik, pedig azt annak idején négy ember alig bírta felvinni. Ott állunk döbbenten. A macskákon kívül más nincs bent. Hát nem valami nagy házőrzők.

Hetedik nap

Hajnal:

A rendőrség kijön. Mikor megmondjuk, hogy akkor raboltak ki, amikor náluk voltunk, látszik, hogy alig bírják visszafojtani a röhögést. Jegyzőkönyv felvéve a konyhában. Szerencsére az összecsukható konyhaszékek nem kellettek. Megkérdezik, hogy tudunk-e hol aludni. Mondjuk igen. Mondják, átvisznek oda. A macskákat összenyaláboljuk, és megyünk anyámhoz. Szörnyülködve néz ránk.

Reggel:

Nyolckor felcsenget a rendőrség. Meg van a banda, menjünk el kiválogatni a cuccainkat. Rendőrautóba be, telepre ki. Iszonyatosan sok ember, bútor, és egyéb. A tárgyak hamar megvannak, mert a rablók gondosan bedobozoltak mindent, de a bútorokért ádáz harc folyik. Végül is, minden meg lesz, csak a hálószobai kistévének kel lába. Kifizetjük a fuvarost, és hazavihetjük a cuccainkat.

De:

Pakolás, és pakolás. Marika átjön, hogy mi van? Mesélem. Elképed, aztán segít visszapakolni. Kérdem, hogy nem vett észre semmit? Mondja csodálkozott, aztán megkérdezte, hogy mi van, mire azt mondták, hogy vidékre költözünk. Furcsállotta, de hát mit csinálhatott volna.

Ebéd:

Rendelünk pizzát. Én és Laci már dög fáradtak vagyunk, az étel is csak forog a szánkban.

Du.:

Marika felhívja Gyuszit. Ő is haza jön, és segít a visszapakolásban. Este hat, és még mindig nem végeztünk. Nem értem, hogy bírták ezt három óra alatt elvinni.

Csöng a telefon. Charlotte az, hogy küldhetek még képeket. Elmesélem neki, hogy mi történ. Sajnos pár képem nem került meg. Nem baj, vígasztal, azzal az anyaggal is meg lehet a kiállítást csinálni, amit eddig küldtem. Eszembe jut a sorozat, amit ma feladtam. Mondom neki. Örül.

Este:

Laci új zárakat szerel fel, majd beleájulunk az ágyba.

Nyolcadik nap

Reggel:

Kimarad. Anyu délután kettőkor csenget fel. Visszahozta a macskákat. Leteszi őket, mire Cili mindent végigjár, megszaglász, aztán a családot beköltözteti az ágyba. Anya megjegyzi, hogy az elemes bútor egyik eleme más, mint volt. Mi is észrevettük, hogy kicsit elüt a színe a régitől, de kit érdekel. Amikor elmegy nézzük a régi-új tévét, meg a videót. Szerencsére az összes kazettánk megkerült. Másnak nem volt ilyen szerencséje. Akiket régebben rámolt ki a banda, nem kapták vissza mindenüket, mert már eladogatták őket. Bizony, komoly arany ékszerek is voltak közte.

Este:

Hamar lefekszünk. Lacinak dolgoznia kell holnap.