- Huszonegy év körüli fehér nő. Ruházata piszkos,
szakadozott. Divatos, fekete topp, farmerszoknya, combközépig érő. Harisnya
nincs rajta, csak könnyű szandál.
A
lány nagyon izgatott volt. Péter reggel felhívta. Kimenőt kapott a
katonaságtól. Lement reggel futni, aztán be az uszodába, és három hossz után
irány a zuhany. Üdén, jókedvűen ért be a munkahelyére. Egész nap sziporkázott,
aztán futás haza. Zuhany, majd öltözködés. El akarta kápráztatni a fiút. A
fekete toppot a múlt héten vette, és nagyon szexisnek érezte magát benne. A
farmerszoknyát még Péter vette neki a születésnapjára. Egy finom kis smink,
aztán futás az állomásra.
-
Billy kérek egy fényképet, aztán az ollót.
Csattant
a vaku, majd az asszisztens előkotorta az ollót.
-
Főnök, biztos, hogy levághatom a ruhát?
-
Igen, a család nem tart rá igényt. Vágd már! – az olló pedig keresztül vágta a
lány kedvenc ruháit, amelyek majdnem olyan élettelenül hullottak az asztalra,
amilyen élettelenül feküdt ott a gazdájuk. A patológus érdeklődve hajolt a test
fölé.
-
A bal vállon a halál beállta előtt pár órával keletkezett horzsolás. A mell
egészséges, nem megereszkedett. Has lapos, kidolgozott. Combon szintén régebbi
zúzódás.
Szaladt.
Nem kapott taxit, és már csak pár perce volt, hogy kiérjen az állomásra. A
sarka beleakadt egy rácsba, és már esett is. Miközben zuhant, örült neki, hogy
nem vett harisnyát. Most biztosan kiszakadt volna, és az olyan illúzió romboló.
A vállár beverte a villanyoszlopba, a combját pedig érezte, ahogyan meghúzza.
Fájt, de nem törődött vele. Fel állt, és most már kicsit lassabban, de
folytatta az útját. Menet közben porolta le a ruháját. A vonat akkor állt be a
vágányra, amikor odaért. A fiú már az ablakban lógott.
-
Szia kedves! – kiáltotta, és a kezét nyújtotta a lány felé. Beleborzongtak
egymás érintésébe. A zsákot kidobta az ablakon, aztán rohant hozzá. Hevesen
megcsókolta, aztán a vállára kanyarította a zsákot, és elindultak a kijárat
felé.
-
Gyere, üljünk be a restibe – mondta a fiú, és máris fordultak be az étterembe.
Rendeltek. Ételt, meg italt. A fiú az első felest.
-
Gyönyörű vagy – mondta a ragyogó arcú lánynak – úgy hiányoztál.
-
Nekem is Te – fogta meg a fiú kezét a lány az asztalon keresztül.
-
Késik a kaja, pedig nagyon vágyom valami emberi kosztra.
-
Miért nem engeded, hogy én főzzek?
-
Tudod jól. Nem akarom, hogy fáradj. Veled akarom tölteni inkább az egész napot.
-
Most, mikor kell visszamenned?
-
Az éjféli gyorssal.
-
Már úgy szeretnék egy egész éjszakát veled tölteni.
-
Tudom, de a sereg, az a sereg – a lány beharapta az ajkát, a fiú pedig
megrendelte a második felest.
-
Billy, képet kérek!
Ismét
villant a vaku. Az orvos szétnyitotta a lány lábait.
- Enyhe horzsolódás az alhason.
Nem is horzsolódás, inkább pörsenés. Á itt egy sötét szőrszál. Csipeszt, Billy!
Csipeszt!
-
A tálcán főnök, hozom a tárgylemezt – Billy kezdett már igen idegbajos lenni,
hogy a főnök mindent rajta keresett. A szőrszál rákerült a lemezre, majd a
mikroszkóp alá helyezték.
A
lány kiment a WC – re. A sminkjét igazgatta, amikor a fiú rányitott. Oda lépett
mögé, és átfogta a lány derekát.
-
Na, akármikor bejöhetnek – a fiú felhúzta a szoknyáját, és maga felé
fordította, aztán lehúzta a bugyit róla.
-
Milyen szép is vagy – mondta, aztán letérdelt, és csókolgatni kezdte a lányt.
Borostája szúrta a puha bársonyos bőrt. A lány azonnal kipattogzott tőle. A fiú
hajszála odatapadt az egyik kis piros pöttyhöz.
-
Na, ne itt! – tolta el határozottan magától a fiút, felhúzta a bugyiját, aztán
kisietett a mosdóból, a fiú morcosan lépkedett utána. Leültek, és hozzáfogtak a
már ott gőzölgő ételhez.
A
lány alig várta, hogy befejezzék, ám legnagyobb bánatára a kávé után a fiú rágyújtott.
Utálta az italszaggal keveredett füst szagát. Sokat vitatkozott a fiúval ezen,
de ő kijelentette, hogy nem tud leszokni a dohányzásról. Ha nem tetszik neki,
szokjon ő is rá. Szinte ez volt az első dolog a lánynak, ami nem tetszett a
fiúban. Mostanában egyébként sem tetszett neki a fiú viselkedése.
Most
is kijöttek a restiből, és a lány izgatottan tette fel a kérdést:
-
Mehetünk haza?
-
Nem. Tomékhoz megyünk. Megígértem neki telefonon. Csak tíz perc – nézett a
csalódott arcú lányra, és már húzta is maga után. Tomék nem laktak messze az állomástól.
Szép családi házban tengették az életüket. Tom a szüleitől örökölte. A lány nem
szerette őket, mert úgy érezte, hogy semmit sem tettek meg a gazdagságukért.
Tomi, amíg a szüleik éltek alig volt otthon. Egy motoros galerivel járta az
államot. A szülei sokszor már a rendőrséggel kerestette őt, de nem volt
hajlandó hazamenni. Aztán három éve a szülők meghaltak egy
vonatszerencsétlenségben, Tomi meg egyszerűen beült a készbe. Megnősült, és az
óta, minta polgár.
Amikor
megálltak a ház előtt, már kihallatszottak a buli zajai. Nyílt a kapu, aztán az
ajtó is. Az alkalmi cseléd a kertbe kísérte őket. Tomi az úszómedencéből
kászálódott ki. Már rendesen kapatos volt.
-
Gyertek, isteni a víz! – a lány arcára nyálas puszit nyomott, a fiút pedig
meglapogatta. Péter átadta az ajándékot, ami egész idő alatt a zsák tetején
kandikált ki, és a lány azt hitte, hogy az övé. Egy guminő volt benne.
Általános röhej volt a díjazása. A lány beleharapott a szájába. Nem szerette,
ha a fiú ilyen közönséges.
-
Na, legalább ki van a pókerparti – kiáltott fel Tom és egyből hozta is ki a
kártyát.
-
Péter, menjünk – kérlelte a lány.
-
Menj, kérjél Moniktól egy fürdőruhát, és ússzál egyet – tolta odébb a fiú a
lányt. A lány megvonta a vállát, és leült egy sarokba. A kártyacsata elkezdődött.
-
Szerintem a gyilkos nem ugyan az, akivel este volt a lány – mondta Billy.
-
Miből gondolod? – nézett meglepődve a patológus.
-
Bivaly ereje volt a gyilkosnak, a fiú, pedig akivel volt, nem túl erős.
-
Honnan veszed?
-
Ebből a sérülésből. Ez egy pofon, de az ujjak elhelyezkedéséből látszik, hogy
nem túl nagy kéztől van. A fojtogatást sokkal nagyobb kéz csinálta.
-
Ügyes – bólogatott az orvos, és ideges lett, mert nem ő fedezte föl a dolgot.
-
Kisfiam, takarítsad ki a szobádat, és hányszor mondtam, hogy itt ne egyél, és
dohányozzál.
-
Anya, - kérdezte a magas, izmos, harmincas férfi az anyját – hová tetted a
képeimet?
-
Azokat az internetről kinyomtatott kurvákat keresed? Kidobtam – a fiú keze
ökölbe szorult, de nem szólt semmit. Megtapogatta a bicskáját a zsebében. Az
anyja tovább pörölt.
-
Láttak tegnap is egy szőkével a kocsmában. Megtiltom, hogy ilyen könnyű kis
nőcskékkel érintkezz – a fiú keze ismét ökölbe szorult. Anyja minden nő mellől
elmarta. Már a kurvák sem állnak vele szóba. Félnek a mamától. Az agya most
elborult, és öklével az ajtótokra vágott.
-
Nem, nem! – ordította, és elviharzott otthonról. A parkba ment. Egy padon tért
magához, de nem emlékezett, hogy miképpen is jutott oda.
A
lány csendesen lépett két leosztás között a fiúhoz.
-
Menjünk kedves – kérte a fiút, aki rettenetesen veszített, de az durván odébb
lökte.
-
Miattad veszítek – sziszegte – Negatív a kisugárzásod – a lány vállat vont, és
visszaült a helyére, ám éjfél előtt húsz perccel ismét odament a sráchoz.
-
Lekésed a vonatot – súgta neki. A fiú szemrehányóan nézett rá, aztán tántorogva
felállt, és a lapjait az asztalra dobta.
-
Bocs, de hív a sereg. Megy a vonatom, majd legközelebb visszanyerem – azzal a
lányra támaszkodva elindultak az állomás felé. A lány egy darabig hallgatott,
aztán nem bírta tovább, és panaszkodni kezdett.
-
Te, engem már nem szeretsz! Úgy készültem erre a napra. A testem már szétrobban
a visszafojtott vágytól, Te meg berúgsz, meg kártyázol. Szerettelek, de már
elegem van belőled!
-
Neked van eleged? – tántorodott odébb a fiú – Keress magadnak Te is valami
faszt, aki néha megteker. Nekem is van muffom ott, ahol szolgálok – mondta a
fiú és maga is elcsodálkozott a hatalmas hazugságon. A lány keze meglendült, és
csattant a pofon. A fiú méregbe gurult, meg talán a szégyentől, visszaadta a
pofont. Aztán lehajtott fejjel lépett oda a ziháló lányhoz:
-
Ne haragudj, csak Te vagy nekem. Szeretlek – ám a lány nem hitt neki.
Kitámogatta az állomásra, és felrakta a vonatra. Búcsúzóul még szájon csókolta,
de tudta már, hogy másnap ír neki egy levelet, amiben szakítani fog vele. A
vonat elindult, és a lány hazafelé vette az útját a parkon át.
-
Billy, most jönnek a gyilkosságból származó sebek. Képek kérek a hüvelybementről
– villant a vaku. Többször is.
-
A szeméremajkak körül több repedés, bevérzés. A comb belső oldalán horzsolások.
A hüvelyen belül repedések. A hüvelyben nagymennyiségű ondó. Most a mellét, és
a nyakát vedd le – ismét villant a vaku. – A nyakon fojtogatás nyomai. A hajból
több maréknyi is kitépve. Huh, ez borzalmas. A mellen több harapás nyoma, és
végül a halálos seb, egy tizenöt centis mély szúrás a szívbe.
A
lány éppen a homokozó mellett ment el, amikor meglátta a férfit. Éppen azon
gondolkodott, hogy miként fogalmazza meg a levelet a fiúnak, lépteit kicsit
meggyorsította, ám a férfi két lépéssel utolérte. Megfogta a karját, és
megpenderítette. Szorosan átölelte, és szájon csókolta.
-
Na, engedjen! – próbálta eltolni magától a férfit.
-
Majd én megmutatom a mamának, hogy nem csak kurvák állnak velem szóba –
sziszegte a férfi, és leteperte a lányt. Egyik kezével befogta a száját, a
másikkal lerángatta róla a bugyit.
-
Ne, ne… - könyörgött a lány, és megérezte a lába között a kemény falloszt. Két
vasmarok a torkára kulcsolódott, és ő tehetetlenné vált. Bénító, mindent
kitöltő félelem lett úrrá rajta. Aztán érezte, ahogyan beléhatol a férfi,
miközben melleit harapdálja. Undorodott, nem kapott levegőt, aztán elkezdett
folyni a lábán a férfi magja. Azt hitte vége, aztán iszonyatos fájdalmat érzett
a mellkasában, és többet már semmit sem érzett.
A
boncolás megállapította a tényeket. A rendőrség nagy erőkkel kezdte meg a
nyomozást. A lányt eltemették. A fiú csak állt a sír mellett, és nem értette,
hogy miért is viselkedett a lánnyal úgy egész este.
Egy
hét múlva, egy az anyjával folytatott vita után a gyilkos fiú ismét a parkba
rohant. A parkkal szemben éppen akkor zárt a disco. Egy fiatal, szőke lány
levágta a parkon keresztül a hazavezető utat. Soha nem ért haza.