A lány szaladt, és szaladt. Háta mögül egyenletes léptek zaja hallatszott. Tudta, érezte, hogy az életéért küzd, és ha megfordul, annyi hátrányt szenved, hogy a léptek gazdája utoléri, és akkor vége. Szívét jeges marokként szorította a páni félelem. Léptei lassulni kezdtek. Hallotta, hogy a másik is lassít. Játszott vele, mint macska az egérrel. Véget ért az utca. Egy vékonyka erdősáv után egy dombot pillantott meg, a dombon pedig egy kolostor romjait. Érezte, hogy a valaki közelebb ér, már a lihegését is hallotta, így bevetette magát a fák közé. Az ágak össze-vissza karmolták a karjait és a lábait. A valaki elmaradt. Mikor kiért a domb tövébe, a romok félelmetes mágnesként kezdték vonzani. A telihold előbújt a felhők közül, és sárga fénye sejtelmesen világította meg a romokat. Mint akit hipnotizálnak, lépkedett fel a tetőre, és a volt templom rózsaablakos romfala elé letérdelve könyörögni kezdett Istenhez, hogy mentse meg. Fehér, testhezálló ruhája teljesen rátapadt az izzadságtól. Érezte, hogy üldözője a háta mögé lép, megfogja hosszú, szőke haját, aztán már csak az éles fájdalmat tapasztalta a világból a torkán.

 

A hajnal aranyozta be a romokat. A kis erdősáv még szűrkén nyújtózott el a domb tövében. Maggye az erdő mellett kerékpározott. Edzett a jövő heti országos versenyre. Minden nap négykor kelt, aztán a huszonöt kilométeres bicikli út az uszodáig, úszás, és vissza a házig. Kemény volt, de megérte. A kerékpározás erősítette a lábizmait, így könnyebben ment a versenyúszás. A gyors és a pillangó volt a száma. Most is, mint minden reggel nekiveselkedett a kis dombnak. Ezen az oldalon kicsit húzós volt, de a másik oldalon már lankásabb. Már látta a kolostor templomának falmaradványán a rózsaablakot, mikor észrevette a furcsa testet a földön. A romok szürke árnyat vontak rá, így még nem tudta kivenni, hogy mi az. Aztán közelebb ért, és rémületében leesett a bicikliről.

 

 A dombot körbekerítették sárga szalagos elterelő korlátokkal. A nyombiztosítók fésülték át a terepet, és minden egyes fecnit, vagy nem odaillő tárgyat összeszedtek a fűből.

A dombtetőn vaku fénye villant. A lány holtestét fényképezték. Hanyatt feküdt a földön, elvágott torkára ráalvadt a saját vére. Ruháit leszaggatták róla, mellére véres keresztet rajzolt a gyilkos. A kés, a lány széttárt lábai közé a földbe lett döfve.

- Undorító, förtelmes – mondta a fényképész, és egyre jobban elsápadt – Ki tehette ezt? Milyen eszement elmeháborodott?

- Nem tudom – nézett a nyomozást vezető felügyelő a halott lány arcába – Iszonytatóan félhetett, mielőtt megölték.

- Igen – nézett fel rá a halottkém – messziről menekült fel ide. A gyilkos keresztül kergette az erdőn, aztán fel ide. Ezt már most látom, mert tiszta karmolás, meg izzadtság.

- Megerőszakolta?

- Még nem tudom. Minden mást…

- Tudom, a boncolás után.

- Na ez az – mosolyodott el az orvos, bár mosolya igen csak kényszeredettre sikeredett.

A lányt végre letakarták, és a körülötte állók kicsit fellélegeztek.

- Találtak valamit? – kiáltott le most a főfelügyelő a keresőbrigád vezetőjének.

- Értékelhetőt nem nagyon – hangzott a válasz. Egy egyenruhás rendőr jött felfelé az úton, kezében egy női táskával. A felügyelő szeme végre felcsillant.

- Hol találta? – kiáltott le a lassan cammogó rendőrnek.

- A buszmegállótól tíz méterre – ért fel a testes férfi végre a romokhoz. A felügyelő mohón vette ki a kezéből a koszos táskát. Szinte kitépte a cipzárt, majd szétnyitotta, de nem volt benne semmi, csak egy papírlap. A felügyelő egy nejlonzacskót húzott a kezére és óvatosan kivette, majd szétnyitotta a lapot. Egy hatalmas egyes volt rajta.

 

Kedvencek / Rózsaablak / Fórum.

Vágyódás:     Szia, Apát!

Apát:             Szerbusz Vágyódás!

Vágyódás:     Érdekes a lapod! Főleg a versek tetszenek.

Apát:             Olyan fiatalok küldték be, akik nagyon vágyódnak már a testi szerelem után.

Vágyódás:     Én is olyan vagyok.

Apát:             Megtudhatom, hogy hány éves vagy?

Vágyódás:     Tizenöt.

Apát:             Fiú vagy, vagy lány?

Vágyódás:     Lány.

Apát:             Mindjárt gondoltam. Miért nincs fiúd? Nem vagy szép?

Vágyódás:     A szüleim nagyon féltenek, és nem engednek el sehova.

Apát:             Szegénykém. A legtöbb fiatalt terrorizálják a szülei. Pedig ebben a korban a legfogékonyabb a szerelemre. Küldenél magadról egy fényképet? Felveszlek a tagok közé, és akkor legalább levelezni tudnál egy pár fiúval.

Vágyódás:     Jaj, az nagyon jó lesz!

Apát:             A címet ott találod a lap alján.

Vágyódás:     Küldöm a fotót.

Apát:             Holnap várlak ugyanebben az időben. Ha bekerülsz a tagok közé, még beljebb tudsz lépni a lapomon, ott sok érdekességet találsz majd.

Vágyódás:     Szia.

Apát:             Szia, és holnap gyere!

 

A felügyelő fáradtan ült az íróasztala mellett. Semmit nem találtak, ami a gyilkosra utalt volna, csak az az egyes abban a táskában. Szegény lányt megerőszakolták ugyan, de valami eszközzel. A korboncnok szerit lehetett akár egy egyszerű műpénisz is. A lányt túl váratlanul érte a halál, hogy bőrmaradvány maradt volna a körme alatt a gyilkos testéből, vagy hajszálat téphetett volna ki a hajából.

Még azt sem tudták, hogy ki a lány. Két kollega is dolgozott azon, hogy az eltűnt személyek között kereste. Négyen a domb környéki házakat járták körbe, és a lakókat kérdezgették, hogy nem láttak, vagy hallottak-e valamit, de hiába. A gyilkosság túl későn volt, az emberek már rég aludtak. A fényképről, amit a lányról csináltak, nem ismerte fel senki.

- Bejöhetek, Főnök? – dugta be fejét egy negyvenes éveinek vége felé járó férfi az ajtón. Már erősen kopaszodott, és maradék haja is sárgás őszen tapadt a fejéhez.

- Hát persze, gyere be, Elvis – a férfi belépett. Köpcös volt, és kövér. A ruha úgy állt rajta, mintha valamikor sokkal testesebb lett volna. Egy dossziét szorongatott a kezében.

- Az eltűntek listájából?

- Igen, Főnök. Öt lányra gyanakszunk, hogy azonos lehet a halott lánnyal.

- Mutasd őket.

- Ja, meg előkerítettük az éjszakai járat sofőrét.

- Ügyes munka – dicsérte meg a férfit – küldd be. A férfi kiment és nemsokára egy magas, szikár ötvenes férfi lépett be az ajtón. Szemein látszott, hogy nem aludta ki magát. A felügyelő felállt és elé lépve kezet nyújtott.

- Üdvözlöm, Cliff Moretti vagyok, a Gyilkossági Csoport vezetője.

- Én pedig Ralph Hawke, a sofőr. Már tettem vallomást – nézett körül nyűgösen.

- Elnézést, hogy berángattuk a szabadnapján – mondta a rendőr, majd hellyel kínálta a férfit – de gyilkosság történt.

- Hallottam, szegény lány.

- Ismerte?

- Nem, aznap láttam először az utolsó fordulómon.

- Ez hány órakor volt?

- Olyan fél kettő felé.

- Biztos abban, hogy nem utazott még ezen a járaton?

- Nem környékbeli, az biztos. Még sosem láttam azelőtt, és higgye el, hogy emlékeznék rá. Gyönyörű volt.

- Leírná nekem? – a sofőr csodálkozva nézett Morettire – a viselkedésére gondoltam. Tudja, én már csak halottan láttam.

- Eleven volt, és úgy láttam, hogy elég izgatott, mint aki találkára indult.

- Egyedül utazott?

- A járaton már csak ő volt.

- Nem várta senki?

- Nem, bár amikor leszállt, bizonytalanná vált.

- Látta, hogy merre indult?

- Ne ment semerre, csak ott ácsorgott, mint aki valakire vár.

 

Anne alig várta, hogy a szülei elmenjenek a heti kártyapartijukra. Amikor a kapu csapódott, kinyitotta a számítógépet és legördítette a Kedvencek listáját, majd rákattintott a Rózsaablak címszóra. A weblap megnyílt. Egy kép volt a közepén egy katedrálisból lett  kifelé fényképezve egy rózsaablak, ahogyan besütött rajta a nap. Rákattintva két újabb lehetőség közül lehetett választani, az egyik a vendéglátogató, a másik, a regisztrált tag.

Anne regisztrált tag volt. Begépelte a jelszavát, és már bent is volt a teljes lapban. Most nem érdekelte a lap szexuális tartalma, vagy irodalmi topikjai, hanem belépett a neki fenntartott szobába. Itt volt egy olyan fórum, ahol csak ő és a lap fenntartója, Apát tudtak beszélni.

Anne:   Itt vagy?

Apát:   Már nagyon vártalak. Elmentek a szüleid?

Anne:   Igen, most az előbb.

Apát:   Akkor gyere! Ülj fel a tízes buszra, menj el vele a folyóig, aztán szállj át a 34-re. A végállomásnál kell leszállnod.

Anne:   Olyan izgatott vagyok.

Apát:   Megígérhetem, hogy életed legnagyobb élményében lesz részed.

Anne:   Sietek.

Apát:   A mielőbbi viszontlátásra!

 

Moretti átsietett a másik szobába, és a kisebb csoport mögött állt meg, akik a számítógépnél ügyködtek.

- Nos, mi az ábra?

- A sofőr kizárva. Betartotta a menetrendet.

- Semmiképp nem fér bele?

- Nem. Nagyon szoros a dolog.

- Túl egyszerű lett volna – rázta a fejét a felügyelő, aztán visszament az irodájába. A sofőr félig aludt, amikor benyitott.

- Legyen kedves itt, és itt aláírni a vallomását – mosolygott rá Moretti, és örült, hogy a szimpatikus férfi alibije beton biztos.

- Tudják már, hogy ki a lány?

- Nem, sajnos. A táskájában nem találtunk semmit.

- Pedig onnan fizetett, mikor jegyet vett tőlem. Olyan fiatalka volt még – szomorodott el a férfi.

 - Hát igen, a halál nem kímél senkit – bólintott rá Moretti.

A férfi, kezet nyújtott. Miközben fogták egymás kezét, ismét megszólalt.

- Ha valamiért még szükség lenne rám, tudják, hol találnak meg.

- Igen, köszönjük – mondta a felügyelő, és a sofőr elment.

Moretti elővette az öt lány képét, és végig pörgette. Mind az öten tizenöt és tizennyolc év között voltak. Egyik szebb, mint a másik. Ki kellett jelölni azt az öt embert, aki elmegy az öt szülőhöz. Még egyszer végignézte a képeket, és megállt a tizenhat éves Laura Dixon képénél.

- Ő az! – csapott a képre. A többiek is nagyon hasonlítottak az áldozatra, de Moretti biztosra vette, hogy a fénykép a lányt ábrázolta. Felkapta az öt aktát, és a külső irodába sietett.

- Fiúk – tette le a közös asztalra a négy dossziét – ezt osszátok el magatok közt – mondta, és elviharzott az ötödikkel.

 

Anne izgatottan szállt fel a 34-es buszra. Alig várta már, hogy megismerje Apátot. Azt mondta, hogy boldoggá teszi ezen az éjszakán. Már tizenhét éves volt, és még mindig szűz. Órákon keresztül álmodozott, hogy egy férfi kényezteti, de az anyja ezt nem értette meg. Ő már nem volt gyerek. Többször is elkezdett járni fiúkkal, de az anyja mindegyiket elmarta mellőle. Vagy a randikra nem engedte el. Egyszer még azt is megtette, hogy leküldte vidékre a nagynénjéhez valami vacakkal. A nagynénje csodálkozva nézett rá. „Anyád rá ért volna akkor visszaadni, ha ott vagyok nálatok”, hangzott most is a fülében. Hiába a lázadozás, anyja akarata erősebb volt.

De ma este, végre megismeri a testi szerelmet. Észre sem vette, hogy már hány megállót mentek. A Táj egyre elhagyatottabb lett. Elszórt házak, és sötétség. Aztán az egyik kanyarban meglátott egy kis dombot, rajta egy templom romjaival. Tudta, itt a végállomás. Felállt és a busz ajtajához lépett. A busz bekanyarodott a végállomásra, és az ajtók felpattantak. Anne leszállt, és bizonytalanul nézett bele a sötétbe. A busz elhajtott, és a sötétségből meghallotta a lány egy rekedt hangot.

- Anne?

- Igen – mondta remegő hangon. Egyre jobban nem tetszett neki a játék.

Az alak pedig a megálló lámpájának fénykörébe lépett. Anne torkán akadt a szó. Egy magas ember állt előtte. Azt, hogy férfi, vagy nő, nem tudta megállapítani. Fekete, csuklyás köpenybe burkolózott. A csuklya alól eszelősen villantak elő a szemei, és a kezében egy hatalmas kést tartott.

- Fuss! Rohanj! – sziszegte a rémalak a fogai között, és Anne szaladni kezdett.

 

- Pont, mint a másik – nézett Moretti a lány arcába – Alig azonosítottuk az előző lányt, itt a másik! Mindig egy templom romjai mellett! És mindegyiket teliholdkór! London környékén, még hány ilyen romos templom van?

- Én utána néztem, Főnök, még öt.

- Akkor minden  héten meg fog ölni valakit öt héten keresztül?

Döbbent csend állt be közéjük. A lányt letakarták, aztán átemelték a pléhkoporsóba. Alatta egy szakadt nyaklánc hevert. Elvis Morgan felvette, majd megszólalt:

- Legalább itt maradt nyom. Nagy valószínűséggel Annenak hívták – azzal odanyújtotta Morettinek a nyakláncot, melynek medáljába az Anne név volt belevésve.

- Még csak tegnap tűnt el, nem lesz benne az eltűntek listájában, csak délután. Elvis, kérlek, intézkedj, hogy az összes bejelentés azonnal fusson be az én számítógépemre.

Morgan elsietett. Moretti is már csak arra várt, hogy megtalálják a kettest a lány táskájával együtt. Besétált a romok közé, és ekkor vette észre az itteni rózsaablakot. Az előző romnál egyből rá lehetett látni, de ez az ablak most egy másik falon díszelgett, alatta pedig ott hevert a földön a táska. A felügyelő odalépett, és felvette. Ez pici volt, és kapoccsal nyílt. Benne ott lapult a négyrétre hajtogatott papírlap, rajta a kettessel.

 

Vágyakozás a számítógép előtt ült. Az anyja még nem jött haza a munkahelyéről.  Sokat dolgoztak a szülei, de nem volt oka panaszra. Mindig szakítottak rá időt. Hazudott a múltkor Apátnak. Nem tiltották őt senkitől, egyszerűen csak félénk volt. De, azóta is élvezte a Rózsaablak oldalait. Láthatta a versekből, hogy nem csak ő küzd ezzel a problémával, hanem rengeteg fiatal. A szexuális beállítottságú anyagok, pedig hozzásegítették az első orgazmusához. Apát pedig segítőkész volt mindenben.

Most is megnyitotta az oldalt, és a jelszavával belépett a belső szférába, aztán a saját fórumába, melyben csak Apáttal lehetett beszélgetni.

Vágyódás:     Szerbusz Apát.

Apát:             Szia! Korán keresel ma.

Vágyódás:     Az anyukám még nincs itthon.

Apát:             Az jó, legalább meg tudunk egy-két dolgot beszélni.

Vágyódás:     Igen. Szeretnék kérdezni tőled valamit.

Apát:             Mond csak kedves.

Vágyódás:     Miért vannak itt főleg lányok?

Apát:             Két okból. Mert több a nő az Egyesült Királyságban, meg mert ti talán bátrabbak vagytok. Én is kérdeznék. Megcsináltad a gyakorlatot?

Vágyódás:     Igen.

Apát:             Eredményes volt?

Vágyódás:     Apát, ugye Te is ezt fogod tenni velem?

Apát:             Ennél sokkal jobb dolgot.

 

 

- Halló, itt Cliff Moretti, a Gyilkossági Csoport vezetője. Szeretnék ma estére fokozott készültséget a 19-es, a 27-es, a 34-es, a 64-es és a 102-es posztokra, valamint egy-egy járőrt az ebben a körzetekben található templomromokhoz.

- Igen, már szóltak egy héttel ezelőtt. A kollegákat sötétedés előtt odaküldjük – szólt egy kellemes női hang a közlekedésiektől a telefonba.

- Köszönöm – mondta a felügyelő azzal letette a telefont, aztán ismét elgondolkodott az ügyön, mint annyiszor ez alatt a két hónap alatt.

A második lányt nagyon hamar azonosították. Sokat segített a lánc. Alaposan átkutatták az ő szobáját is, ugyan úgy, mint az első lányét is, de nem találtak semmi közöset, kivéve azt, hogy pár azonos weblap volt felvéve a kedvenceik közé.

Egyre figyeltek fel. A Rózsaablak nevűre, de a lapra fellépve nem találtak mást, csak egy pár erotikával túlfűtött verset, meg egy fórumot, ahol az Apát nevű emberrel lehetett elbeszélgetni. Moretti tájékoztatta, hogy miért járnak a lapon. Apát kérte őket, hogy ne ijesszék meg a tagokat, inkább írjanak egy e-mailt a címére, ami a lap alján található. Hamarosan megkapták a férfi telefonszámát, és berendelték a kapitányságra.

Apát a negyvenes éveinek elején járó, kissé nőies férfi volt. Dan Burnsnak hívták. Készségesen válaszolt mindenre. Állítása szerint egyik lányt sem ismerte. Lehet, hogy jártak a lapján, de a fórumokba járó emberek nem igen használják a saját nevüket. Ugyan egy Anne nevű lány jár hozzá, de nem hiszi, hogy azonos lenne a halott lánnyal. Aztán megmutatta a lapot, ahol szexuális tanácsadással foglalkozik fiatalok részére. A magán szobákat még reggel levette a lapról, előtte felhívta a tagok figyelmét, hogy a lap egész tartalma elköltözött más címre.

Morettinek nem tetszett benne valami. Elnézést kért, és kiment a külső szobába.

- Nézzétek már meg, hogy nincs-e priusza Dan Burnsnak. Nekem nagyon gyanús, túl szolgálatkész, de érzem, hogy átver.

- Olyan, mint egy transzvesztita – fordul felé az egyik számítógépes.

- Nem, nem olyan, azok férfiak, akik nőnek öltöznek, de ez férfi. Csak jó sok női hormon lehet benne. Nem is ez zavar, hanem az, hogy látom a szemében a hamisságot.

- Nincs priusza – szólalt meg a másik kollega. Moretti vállat vont, és visszament az irodájába.

 

Apátot zavarta a férfi. Azonnal kiszúrta, ahogy kijött a kapitányságról. Túl magas volt, hosszú karjait idétlenül lóbálta, és egyáltalán nem vigyázott arra, hogy ne lássa meg. Akár- mikor lerázhatta volna, de nem akarta. Jó fiúnak akart látszani, így hát beült a kocsijába, és elindult hazafelé. Látta, ahogy a nyakigláb mellé áll egy fekete kocsi, és az bevágódik a sofőr mellé. „Á, szóval többen vagytok”- mosolyodott el Apát. Lassan haladtak London déli negyedeiben. Egy szupermarketnál megállt Apát bevásárolni. Itt majdnem szem elől vesztették, mert Nyakigláb eltévedt a parkoló kocsik sorai között, így majdnem nem látták, hogy Apát merre fordult. Végül aztán megálltak egy három emeletes épület előtt. Mikor a megfigyelt személy után bezárult a kapu, a két férfi közelebb hajtott a kapuhoz, majd letáboroztak.

Apát letette a kezében lévő csomagot a konyhában, és bement a nappalijába. Nem gyújtott villanyt, hanem óvatosan elhúzta a sötétítő függöny egyik szárnyát és kilesett az ablakon. Mosolyogva vette tudomásul, hogy az őt követő kocsi ott parkol a ház előtt.

- El akarnak ijeszteni – mosolyodott el, aztán kegyetlen fény gyúlt a szemében. Odalépett a számítógépes asztalához, kihúzta az egyik fiókját, és kivett belőle egy hosszú pengéjű kést. Már majdnem tőrnek is bevált, de csak az egyik fele volt kiélesítve. Bekapcsolta a gépet, és kezében a késsel eléült. Türelmetlenül dobolt a kés hegyével az asztalon, mire betöltött a gép. Aztán begépelte az új címet a keresőbe és belépett az új Rózsaablak lapra. Végigböngészte a lányok képeit, majd megállt egy tizenöt éves lány képénél. Begépelt egy jelszót, mire kijöttek a lány adatai:

Neve: Lisa Peepels

Niké: Peeli

Kora: 15

Miért jár ide: A szülei csak az öccsét imádják, ettől visszahúzódó, irtózik a fiúktól, leszbikus hajlamú.

Szülők elfoglaltságai: Kedd: A nő szüleihez mennek (Peeli rosszullétet színlelve otthon szokott maradni néha)

                              Csütörtök:   A szülők moziba mennek, Peeli vigyáz az öccsére.

Apát az asztalon lévő naptár után nyúlt, és fellapozta a következő telihold emblémát. Csütörtökre esett.

 

Morettit aggasztotta az eredmény. Egész héten követték Dan Burnst, de hiába. A fickó élte a mindennapi életét. Egy számítástechnikai cégnél volt üzletkötő. A főnökei dicsérték a munkáját, arra kérdésükre pedig, hogy mit szólnak a férfi kinézetéhez, csak annyit válaszoltak, hogy nem érdekli őket, hogy az alkalmazottjaik, melegek-e, vagy nem. Ők már egy felvilágosult cég.

A szomszédjai alig ismerték. De aki nyilatkozott, az mind azt mondta, hogy csendes, udvarias fiatalember. Látogatói nemigen vannak.

Bepoloskázták a lakását, de hiába. A férfi csak az anyjával, és a nővérével beszélgetett telefonon, teljesen sablonos dolgokról.

A két „ügyetlen” követőt, hamarosan felváltotta több ügyes. Semmi. Végül a főkapitány rászólt a csoportra, hogy vegyenek vissza a költségekből, így leállították a megfigyelést.

Moretti dühös volt. Érezte, kopó szimata megmondta neki, hogy Dan Burns a gyilkos, csak bizonyítani nem tudta.

Lenyomoztatta hát az eddigi életét.

1963. szeptember elsején született Liverpoolban.

Apja halász volt, és egy nagy viharban a vízbe fulladt 1972-ben. Innentől kezdve a család helyzete nehéz lett.

Iskoláit dicsérettel végezte.

Nővére férjhezmenetele után, a családnak könnyebb lett, így Dan egyetemre mehetett.

A legjobb tíz között végzett, és utána azonnal ahhoz a céghez jelentkezett munkára, ahol most is dolgozik.

1988 óta él Londonban.

Gyakran megfordul az Egészséges Nemi Élet Tanácsadóban.

Morettit ismét elöntötte a düh. Este ismét telihold volt, és nem követhette a férfit. Egyáltalán annak örülhetett, hogy a nagyfőnök a járőrök felállítatását engedélyezte.

- Micsoda fafej! – gondolta – Én is ilyen leszek, ha feljebb kerülök?

 

Apát:   Ma is mennek moziba a szüleid?

Peeli:  Persze, a hülye öcsém meg társasozni akar.

Apát:   Fektessed le, én sokkal jobbat ajánlok neked.

Peeli:   Nem hagyhatom itthon.

Apát az íróasztalba vágta a kést dühében.

Apát:   Ugyan, ha alszik, mi történhetne. Találtam neked egy csodaszép lányt. Végre megtörténhetne, amire annyira vágysz. Mire vége a mozinak, már otthon is lehetsz.

Rövid szünet, aztán megjelent az a szöveg, amire Apát várt:

Peeli:   Hová menjek?

Apát:   Az éjszaki temetőt ismered?

Peeli:   Igen. Tíz percre lakom tőle.

Apát:   Nagyszerű. Van a temetőben egy régi templomrom. Ott várlak.

Peeli:   Ez elég félelmetes!

Apát:   Ne félj semmit, csak a lány ott dolgozik. Régész. Hátulról gyere. A kiskapu mellett van a kerítésen egy lyuk, ott szokott közlekedni.

Peeli:   Ott leszek.

 

 

Moretti beült a kocsijába, és saját maga állt a férfi lakása elé. Bekapcsolta a lehallgató készüléket, és fülelni kezdett. A villany égett a nappaliban, és neszek hallatszottak ki a fülhallgatón keresztül.

„Gépel, most iszik valamit, átment a szobán, talán most elindul, nem, visszaült, és megint gépel”- mondta magában a felügyelő a kiszűrődő zajok alapján. Közben a rádióját is figyelte. A posztok sorban bejelentkeztek a romos kápolnák, templomok környékéről.

A fülhallgatóban most csend lett. „Mi van? Lefeküdt aludni? De hát még csak hét óra!” Most meghallotta a tusoló hangját. Apát hamisan énekelt a zuhany alatt. „Hát, nem egy pacsirta, de végre készülődik már!” De, csalódnia kellett. Ismét a klaviatúra által keltett zajt hallotta meg. Aztán a hűtő ajtaja csapódott, és a lehallgatott pont a mikrofon elé tett valamit, valószínűleg egy tál ételt, ez kissé lefogta az alapzajokat, viszont, amikor az evőeszközt visszatették bele, az nagyot csörömpölt. Apát hatalmasat böfögött, aztán végre kivitte a szennyes edényt.

Nyolc körül hirtelen kialudtak a fények a környéken. Általános áramszünet volt. Moretti döbbenten hallgatta a semmit a fülhallgatóból. Rájött, hogy rettenetesen átverték. Kivágta a kocsi ajtaját, és rohant fel a megfigyelt lakásba. A sötét, ismeretlen lépcsőházban kétszer is felbukott, mire a másodikra ért. A lakásban talált másodkulcs alapján készített kulccsal bement. Sejtelme beigazolódott. A villany ekkor jött vissza. A lakás üres volt. A nappali közepére, a kisasztalra egy magnó volt állítva. Zsinórja egy hosszabbítóba volt dugva, és a lakásban felvett zajok hallatszottak belőle.

Dan Burns tehát órák óta nem volt otthon.

 

A hold rásütött a sírokra. Ezüstfénye félelmetessé tette a csendet. Valahol egy kuvik szólt. A lány teste ernyedten feküdt a földön. A sárgás agyag mohón nyelte a vért. Apát most megfogta a lány két lábát, és maga felé fordította az élettelen testet. A kést letette maga mellé, aztán leszaggatta a lányról a ruháját. Fogta az éles kést, és a nyaktól a szeméremdombig egy egyenes vonalat húzott. A kés véres éle pirosas nyomot hagyott. Helyenként a bőrt is megsértette, és onnan még vékony piros vércsík indult el. Aztán a két mell alatt húzta meg a kereszt vízszintes vonalát.

- Az Istennek ajánlom első véred – mormolta, majd csuklyája alól előhúzott egy felcsatolható műpéniszt. Felcsatolta. Letépte áldozatáról a tenyérnyi bugyit, és megerőszakolta.

- Ez kell neked, mi? Ez! … Én ezt soha sem érezhetem…De, már Te sem!

Belevágta a kést a lány széttárt lábai közé a földbe.

- Most neked is van péniszed!

Azzal lecsatolta a hevedert magáról, és egy nejlonzacskóba dobta a lány szűzhártyájától véres műpéniszt, majd a kabátot is levette, szépen összehajtogatta és azt is a szatyorba rakta. A zsebéből elővett egy papírlapot, megkereste a lány táskáját, a tartalmát szintén a zacskóba szórta és belerakta a papírlapot.

- Na, Moretti felügyelő, túljártam az eszeden! – suttogta, és a táskát feldobta a rom keleti oldalán lévő rózsaablakba.

 

- Miért nem tudtam én erről a kápolnáról?

- Mi sem tudtunk Főnök. Meg aztán ki gondolta, hogy egy temetőben… Nem félt az őrtől?

- Láthatod! Azt tudjátok már hol jött be?

- Hátul, a kerítésen van egy lyuk. A lány lépteit is onnan lehet követni.

- Teljesen megszédíti a lányokat. Oda ért már a két ember a lakásához?

- Igen. De, ha tényleg olyan ravasz, akkor soha többé nem megy haza.

- Ettől félek én is. Lehalászták már a táskát?

- Még nem. Hosszabb létrát kell szereznünk.

Moretti átment a templomba, mert nem akarta látni, ahogy elviszik a lányt. Úgy érezte, hogy a lelkén szárad a halála. Előbb kellett volna odamennie a lakáshoz. Végre behozták a létrát, és levették a táskát. A hármas szám ott állt benne a szokásos nyomtatott formában. Tudta, érezte, hogy Apát nyomát elveszítette.

 

A pályaudvari megőrző kis szekrénykéjében elfordult a kulcs. Apát kivette gyorsan a szekrényéből a már régóta ott lapuló laptopot, meg egy kisebb táskát. Belenézett. Két köteg pénz volt benne. Benyúlt a szekrény mélyére, és még egy ugyan olyan köteg pénzt vett elő, aztán a szekrénybe rakta a nejlonzacskót a köpenyével, és a műpénisszel. Bezárta az ajtót, majd nyugodt léptekkel elindult a kijárat felé.

Kint taxit fogott, és a belvárosba vitette magát. Bement az első elegáns üzletbe, és egy köteg pénzt elköltve, tetőtől talpig felöltözött. Megkérte az üzlet vezetőjét, hogy a ruhákat az Interkontinentál szállóba vigyék át, George Schultz névre, aztán beült egy vendéglőbe, és megebédelt. A desszert előtt bement a mosdóba, és a második pénzköteg mellől útlevelet, és egyéb iratokat, hitelkártyát halászott elő, melyek mind George Schultz névre szóltak.

Az ebédért már a hitelkártyával fizetett. Aztán átsétált a szállodába. Már várták. Apát kitöltötte a megfelelő papírokat, és magabiztos léptekkel felment a szobájába. Mellette a boy fiú lépdelt a becsomagolt ruháival. Fent mindent alaposan ellenőrzött, aztán jókora borravalót nyomott a fiú kezébe. Ahogy az távozott, körülnézett a lakosztály nappalijában, és a laptopot az ablak mellett álló kis asztalkára helyezte, majd bedugta a konnektorba és bekapcsolta. A készüléket a szállodai internetes kábelhez rögzítette, majd beállította a szoba paramétereihez, amit megtalált a szobai leltár papíron, ami mint mindenhol, ott függött bekeretezve a nappali falán. Aztán belépett a Rózsaablakba. Tíz lány képét rakta maga elé. Sorban nézte meg az adataikat. Kettő kiesett, mert nem közölte a címét. Három, mert már nem volt szűz. Maradt öt. Nézte, nézte őket, aztán egy tizenhat éves, hosszú szőke hajú lányt választott. Belépett a topikjába és a privát fórumba begépelte:

- Szia Flower, itt Apát. Ott vagy? – elküldte az üzenetet, és várt.

 

-Ellenőriztétek már a fegyverboltokat? A tőrei a lakásban maradtak. Még kettő van. Kétszer akar még gyilkolni, de a következőnél elkapjuk.

- Nem vásároltak hasonló szerszámokat az utóbbi napokban.

- A szállodákkal hogy álltok?

- A saját nevén nem jelentkezett be sehova. Most ellenőrizzük a Dan nevű vendégeket. Burns néven két vendég bejelentője szólt. Az egyik egy amerikai üzletkötő volt, a másik pedig egy dublini fickó.

- Igen, a civilek, még ha meg is változtatják a nevüket, általában csak a vezetéknevüket szokták lecserélni. De, persze nincs kizárva, hogy Dan Burns barátunk teljes névcserét alkalmazott. Persze az is lehet, hogy most csövezik, hiszen semmit nem vitt magával. Az összes hitelkártyája, pénze a lakásában maradt.

- Főnök – szólt bele az okfejtésbe Elvis Morgan – szerintem volt neki valami bázisa, ahova pénzt, meg új személyit rejtett. Szerintem nem csövezik, nem az a fajta. Túl kényelmes, vagy mi.

- Igazad van. Tisztaság mániásnak láttam én is. Az öltözéke makulátlanul tiszta volt, a kezét pedig kétszer is megmosta, amíg itt volt.

Moretti elgondolkodott, aztán felemelte a telefont.

- Központ? Kérem kapcsolja a Közlekedésieket – közben kezével intett Morgannak, hogy még maradjon.

- Hello, itt Moretti – szólt bele a telefonba. – Szia Steward, add nekem légyszi McCormack-kot. Sürgős – a telefonban hallotta, amint a másik odakiált a kollegájának:

- McCormack, gyere, Moretti keres – aztán nyugtatólag a telefonba szólt – Jön már – majd halk sustorgás, és Moretti meghallotta a vén skót dörmögő hangját.

- Na, mi az ábra? Mire jöttél rá?

- Kéne pár ember a csomagmegőrzőkhöz.

- Hová?

- Hát mindenhová. Pályaudvarok, reptér.

- Jesszus! Még mit találsz ki?

- Megoldható?

- Nagyjából. Majd értesítelek mire jutottam.

Moretti letette a kagylót és Morganhoz fordult.

- Öt embert állíts rá arra, hogy kérdezze körbe az összes szállodát, hogy valaki nem viselkedett-e furcsán.

- Igen, megyek – mondta Morgan, és nem szólt a főnökének, hogy ő már egy órája ráállított tíz embert a feladatra.

 

 

Apát:             Nagyon tetszik a fényképed.

Flower:         Ez a legjobb ruhám.

Apát:             Pedig ha jól tudom, nem éltek rossz körülmények között.

Flower:         A húgom, beteg. Rengeteg pénzt elvisz a gyógykezelése.

Apát:             Mi a baja?

Flower:         Idegrendszeri. Egyre jobban leépül.

Apát arca felderült, tudta, ezzel meg lehet fogni a lányt.

Apát:             Talán én tudok rajta segíteni. Van egy új gyógyszer, ami most tesztelnek, én tudok szerezni.

Flower:         De jó lenne! Mikorra tudsz szerezni?

A férfi kinyitott egy újabb weblapot. Egy időjárási lap volt. Az aljára ment, ahol a hold járása volt feltüntetve. Kiválasztotta a legközelebbi teliholdas napot.

Apát:             Két hét múlva, pénteken. El tudsz jönni érte?

Flower:         Várj egy kicsit.

Flower belelapozott a határidő naplójába.

Flower:         Anyuék akkor szanatóriumban lesznek a húgommal. Én nem tudok menni, mert hétfőn vizsgám lesz. Kicsit lemaradtam a tanulással, mert a húgommal kellett terápiára járni.

Apát:             Na, ennek vége lesz.

 

 

- Meg van Főnök! Az Interkontinentálba vette be magát!

- Ott van még?

- A kulcs a táblán.

Moretti kapta a kabátját, és rohantak a garázsba. A sofőr már ott cigarettázott. Bepattantak a kocsiba, Moretti kirakta a tetőre a szirénát. Robogtak az utcákon keresztül. Moretti közben intézkedett a rádión keresztül.

- Kérek legalább tíz rendőrt az Interkontinentál szállóhoz.  A hátsó kijáratokhoz is!…Mi, igen, a konyhához is. Az egérlyukakhoz is!… Nem, az emeletre ne menjenek. Ravasz az ürge, és megléphet… Vigyázz már, neki mész az újságosnak!… Öt percen belül, ha csak ez az őrült meg nem nyuvaszt addig.

Végül aztán lefékeztek a főbejárat előtt. Moretti berobogott a halba, intett a két civil munkatársának, és felrobogtak a lépcsőn.

 

 

Apát a reggeli újságért akart lemenni, amikor feltűnt neki, hogy a személyzet nem takarít ezen az emeleten. Az elmúlt pár napban mindig akkor kezdték el takarítani az emeletet, amikor elindult az újságért. Mire visszaért, már az ő lakosztályában is készen voltak, így nem zavarták egymást. Apát az emeleti ablakhoz lépett, és azonnal kiszúrta a posztot. Átment a lift mögötti ablakhoz, ott is állt egy rendőr. Tudta, hogy lebukott, de nem esett pánikba. Bement a szobájába, és elővette a nemrég vásárolt bőröndöt a gardróbból. Kinyitotta. A bőröndbe gondosan be volt csomagolva egy újabb rend ruha. Kihúzogatta a laptop zsinórjait, és azt is a bőröndbe rakta, becsukta, majd távozott a szobából.

A tetőre ment, és határozott léptekkel az egyik, a liftszerelők által használt kamrába bújt. Hamarosan meghallotta a szirénát:

- Na kezdődik a tánc – mondta, és az ajtó kilincse alá feszített egy emelőt.

 

Moretti a szállodaigazgató rosszallása mellett egy hatalmas rúgással betaszította az ajtót. Öten rontottak be a szobába, de nem volt bent senki. A szekrények tele, a kád még nedves, mintha nem régen zuhanyoztak volna benne.

- Itt kell még lennie valahol. Nézzetek szét a halban – adta ki az utasítást Moretti, aztán a szekrényhez lépett.

- Most azért közelebb jutottam hozzád – suttogta, és kihúzta a fehérneműs fiókot. Elkezdte lelapozni a kínos rendben sorakozó gatyákat, de mind vadonat új volt. Sokon még az árcédula is rajta díszelgett. Moretti dühösen vágta be a fiókot. 

- Uram – szólt ki a fürdőszobából egy nyomozó – ezt találtam. Moretti arcán széles mosoly terült el. A kollega egy gatyát tartott a kezében. Rajta sárga elváltozás.

- Laborba – mondta Moretti, azzal az ajtón belépő nyomozóra nézett.

- A földszinten nincs.

- Akkor átfésüljük a szállodát – szólalt meg Moretti, mire az  igazgató összeomlott.

- Mi mindig együttműködtünk a rendőrséggel, de nem zaklathatják a vendégeinket! – Moretti szó nélkül a kezébe nyomta a halott lányokról készült fényképeket. Az igazgató megnézet hármat, vagy négyet, és elsápadt.

- Tegyenek belátásuk szerint – suttogta, majd reszkető lábakkal elsietett.     

 

Sötétedett, mire a kutatócsoport a tetőre ért. Mindenhova bekopogtak, elnézést kértek, de egy őrült gyilkost keresnek, és körül kell nézniük, nem bújt-e el valahová. Sehol nem ütköztek akadályba. Egy-két vendég ugyan zsörtölődött, de megengedték, hogy a nyomozók bekukkantsanak a fürdőbe, meg a gardróbba. Ahol nem voltak otthon, oda két szállodai dolgozó kíséretében mentek be. A raktárhelyiségeket, szerszámos kamrácskákat is átvizsgálták, de nem találtak senki. Végül feljutottak a tetőre. Négy nagyobb kamra volt itt, és hat kicsi. A nagyokban törött székek, és ágybetétek voltak. Már négy kicsibe is bekukkantottak. Ezek általában üresek voltak, csak a sarokban volt pár láda, vagy szerszám. Badham közrendőr épp az ötödik ilyen kis fülke felé tartott, amikor Mike Robbins oda kiáltott neki:

- John, gyere, ezt nem bírom kinyitni – Badham odasietett, és ő is megpróbálta a vállával benyomni az ajtót, de nem ment.

- Kéne szólni a szállodaigazgatónak, hogy adja ide a kulcsot.

- Jó – mondta Robbins, és elsietett.

A kamrában, hátát az ajtónak vetve Apát, már szinte rosszul volt a bezártságtól, a magatehetetlenségtől. Félt. Legszívesebben megölte volna Badhamot, de tudta, hogy sehová sem menekülhet. Aztán meghallotta Robbins hangját.

- Gyere pajtás, végeztünk. Annak a kalyibának évek óta nincs meg a kulcsa.

Aztán a léptek zaja után, végre csend lett a tetőn. Apát kijött a rejtekhelyéről, odament a legközelebbi kamrához, és megrángatta az ajtaját. Nem lehetett kinyitni.

- Összekeverték – nevette el magát. Aztán a tetőt körülfutó korláthoz lépett és lenézett az utcára. A rendőrség elvonulóban volt. Átment az épület másik oldalára, és örömmel vette tudomásul, hogy most van személyzetváltás. Beszállt a legközelebbi liftbe, és elvegyült a tömegben. Senki nem vette észre a fáradt emberek közül, hogy kivel is lépnek az utcára.

 

- Mit mondasz? – nézett meredt szemmel Moretti Elvis Morganra.

- A gatyán hüvely váladék van – mutatta a laborosok eredményét Morgan.

- Akkor ezért volt olyan furcsa nekem Dan Burnst. Nő. Megverve férfihormonokkal.

- Akkor ezért nem maga erőszakolta meg a lányokat.

- Hát persze, nem volt neki mivel. Elvis, azt az intézetet meglátogattuk már ahova sokat járt? Mi is volt a neve? – Moretti kotorászni kezdett az iratok között.

- Egészséges Nemi Élet Tanácsadó. Két embert kiküldtünk akkor. Burnst csak pár oktatáson járt ott, meg könyveket vásárolt, és beszélgetett egy dr. Linda Bassett nevű orvossal.

- Köszi, hívd fel nekem légy oly kedves a doktornőt, és beszélj meg vele agy mai találkozót!

 

Apát aznap éjjel egy motelban szállt meg. A szállodából kijövet fogott egy taxit, és kiment a reptérre. Tudta, hogy az autókölcsönzőnél nem fogják keresni. Bérelt egy kocsit, és a város széli motelok közül kiválaszotta a leginkább népszerűt. Alig kapott szobát, de remélte, hogy a forgalom miatt nem jegyzik meg az arcát.

A szobába érve, ledobta a bőröndjét az ágyra, kinyitotta, és kivette belőle a laptopot. Bedugta az első konnektorba, aztán körülnézett a szobában. Kábel nem volt, így hát benyúlt az ingek alá a bőröndbe, és elő vette a telefonos modemet. A mobilján keresztül kapcsolódott. Már késésben volt. Egyből Flower topikjába ment:

Apát:             Bocsáss meg a késésért. Dolgom volt.

Flower:         Semmi baj. A gyógyszer megszerzése folyamatban van?

Apát:             Persze. Már beszéltem az egyik barátommal, aki a gyógyszergyártó cégnél dolgozik. Azt mondta, hogy el tud pár üveggel csenni. Pont egy kúrányit.

Flower:         De jó! Kár, hogy nem tudod odaadni, mielőtt a szanatóriumba mennek vele.

Apát:             Jót tesz neki a vitamin kúra. Előkészíti a gyógyszer szedésére.

Flower:         Akkor jó. A másik dolog amiről beszéltél, azt is megejthetjük?

Apát:             Hát persze kicsim. Alig várom. Szeretlek.

Flower:         Jaj, én is szeretlek. Láttad a tévében? Valami sorozatgyilkost keresnek? A fényképét is bemutatták.

Apát:             Nem. Nem láttam. Mit csinált?

Flower:         Lányokat gyilkol templomok mellett.

Apát:             Borzalmas. Most mennem kell. Szia.

Apát elvörösödött a méregtől. Odament, és bekapcsolta a tévét. A híradó ment éppen. A végén ismét megmutatták a fényképét. Ismét benyúl a bőrönd mélyére, és elővett egy női ruhát.

- Hát akkor átvedlünk nővé.

 

- Tudja jól, felügyelő úr, hogy köt az orvosi titoktartásom – mosolygott dr. Linda Bassett Morettire.

- Tudom – mondta a felügyelő, aztán elhatározta, hogy az asszonynál is beveti azt a módszert, amit a szállodaigazgatónál is alkalmazott. - Legyen szíves, nézze meg ezeket a fotókat, és utána önre bízom, hogy mennyit árul el a betegéről.

A fiatalasszony végignézte a fotókat. Egyre többször rázta meg gondterhelten gyönyörű kontyba fésült frizuráját. Szemüvege, bepárásodott. Mikor végzett, visszaadta a képeket a felügyelőnek, ivott egy korty vizet, aztán rekedt hangon megszólalt:

- Igen, Dan Burnst képes lehet ilyesmire. Furcsa betegségben szenved. Kettős nemisége van. Hozzám azért fordult, hogy adjak neki arra igazolást, hogy férfivé operáltassa magát.

- Ennek a betegségnek az a lényege, hogy mind két nem jegyei fellelhetők az egyénben. Dan Burnstnél a női nem dominál, bár csökevényes pénisze is  van. A család mégis férfiként kezelte mindig. Ha a hozzánk forduló beteg lelkiállapota elég érett, engedélyezni szoktuk a domináns nemiség felé való műtéti beavatkozást, de ez Dan Burnst esetében lehetetlenség volt. Nem operálhattuk férfivá. Labilis idegzetű, rossz irányba nevelt emberke lett belőle. A női mivoltát teljesen elfojtotta magában. Engem majdnem megfojtott, mire kitiltották innen.

- Ön szerint merre bujkálhat?

- Szállodákban, és motelekben.

- Tehát, nem csövezhet?

- Nem. Az az egyéniség, aki ha megszokott egy életformát, nehezen adja fel. Viszont átöltözhetett nőnek. Azon kívül kell neki a következő áldozathoz a számítógépe.

- Honnan tudja? – csodálkozott el Moretti.

- A tízes számú kép hátulján volt egy honlap címe, a Rózsaablaké.

- Ismeri?

- Igen, még ő adta meg annak idején a címet, de egy ideje nem találom. Megszűnt az elérhetőség.

- Szerintem, csak elköltöztette, de, azóta sem találjuk, pedig három szakemberünk is dolgozik rajta.

A doktornő bekapcsolta a számítógépét az asztalon.

- Az ő fejével kell gondolkodni. Az előző lap a net.mail szolgáltatónál futott rózsaablak néven. Nézzük meg, hogy más szervernél van-e ilyen nevű lap.

Hamar végigfuttatták, de nem volt.

- Akkor nézzük meg rozetta néven – mondta a doktornő, és a harmadik szolgáltatónál volt is egy ilyen nevű lap. Rákattintottak, és a képernyőn megjelent a jól ismert nyitólap.

Moretti elnézést kért, és telefonált a mobilján.

- Hugó, hogy álltok a Rózsaablak új helyének megtalálásával?…Nem adják meg a szolgáltatónál a megfelelő információkat?…Akkor gépeljétek be ezt a keresőbe: rozetta.com! - azzal mérgesen zsebre vágta a mobilt.

 

Apát már nagyon fáradt volt. Nem aludt két éjszakánál többet egy helyen. A motelban, ahol a szállodai ügy után aludt, majdnem lebukott. Reggel belebújt a női ruhába, hogy irtózott tőle, kifestette magát, a haját nőiesebbre fésülte, aztán fogta a bőröndjét, és ki akart slisszolni a hátsó kijárat felé. Pont szembe találkozott a tulajjal. De, az nem törődött vele. Biccentettek egymásnak, aztán mindenki ment a maga útján. Apát nem tudhatta, hogy a férfi hozzá siet. Nem rég látta a reggeli híradóban a fényképét, és azért ment hozzá, hogy feltartsa, amíg a rendőrség oda nem ér. Mikor a tulajnak beugrott, hogy a vele szembe jövő nő miért volt ismerős, már késő volt. Apát már a kocsijában volt, és a belváros felé tartott.

Az első fodrászszalonnál megállt, és vásárolt két parókát. Egy vöröset, és egy szőkét. Bement egy étterembe, és megebédelt, aztán fizetett, majd bement a mosdóba, és felvette a vörös parókát.

A központi pályaudvarra hajtott, és mosolyogva kinyitotta a szekrényét, ahol a pénzét is tartotta. Ismét  a szekrény mélyére nyúlt és egy irattárcát vett elő. A női okiratai voltak benne. A férfi holmiait tartalmazó bőröndöt betette a megőrzőbe, és elsétált a mit sem sejtő rendőrposzt mellett.

Aztán azok a híradók. Dührohamot kapott, ha csak meglátta Moretti képét. Már azt is tudták, hogy nőnek öltözött, de mivel ilyen képe nem volt, a fantomkép eléggé rosszra sikeredett. Ezzel együtt biztonság kedvéért állandóan változtatta a helyét. Három napja lement a tengerpartra, és ott egy kis üzletben vásárolt magának egy állszakállt, és bajuszt. Nem volt bozontos, csak olyan finom kis vöröses. Esténként pedig a motelszobákból internetezett, főleg Flowerrel.

 

Most már elemükben voltak az informatikusok. Sorban törték fel a Rózsaablakosok jelszavait, egyre beljebb jutva a magán topikokban is. Elcsodálkoztak, hogy milyen bűvkörbe is tartja ezeket a fiatalokat ez az őrült. A lányok közül szinte kivétel nélkül szerelmesek voltak belé, a fiúk pedig istenként tekintettek rá. Az egész lap felépítése nagyon bonyolult volt. Órákig lehetett rajta nézelődni, olvasgatni. A privát szobák elérése roppant bonyolult volt. A három halott szobáját is nagy nehezen találták meg, és több védett fórum is nyílt belőle.

Moretti éppen a harmadik áldozattal való beszélgetéseket olvasta.

- Őrület – mondta – teljesen megszédítette ezt a szegény kislányt. Vajon most ki lehet a következő?

- Egyet már találtunk, most talán a felnyitott szobákból vele a legaktívabb.

- Mi a neve?

- Vágyakozás.

- Be tudsz menni az adatlapjára?

- Pillanat…Az adatlap törölve.

- Okos, nagyon okos. Tudja jól, hogy feltörjük előbb-utóbb a rendszerét. Még egy áldozatnak kell lennie. Akinél nincs adatlap, az a másik.

- Ezzel a Vágyakozással mikről beszélget?

- Egyenlőre még semmi különös. Főleg szexuális felvilágosítást tart neki. Valószínűleg ő a jövő havi áldozat. A másik három lánynál ilyenkor már fokozta a tempót, szervezte a találkozót.

- Keressétek szorgalmasan a holnapi lányt! – mondta Moretti, aztán felment a közlekedésiekhez megszervezni a másnapi posztokat.

 

Apát a kocsija anyósülésére dobta a kellékeket. Kínlódott, hogy az állszakállt a kicsiny tükör segítségével rendesen feltegye. Végül is elégedett volt a végeredménnyel. Kiszállt a kocsiból, és most már ismét férfi mivoltában indult el az állomás felé. Fekete nadrágot és inget viselt. Végig ment a megőrzőig, majd odalépett az általa bérelt szekrénykéhez. Mielőtt a kulcsot beleillesztette volna, örömmel látta, hogy egy másik rendőr áll a megfigyelő ponton. Gyorsan kinyitotta a szekrényt, kivette a kámzsát tartalmazó nejlonzacskót, becsukta az ajtót, és távozott.

A rendőr felírta. 40 év körüli középtestalkatú, vörös szakállas férfi 16 óra 13 perc.

 

- Meg van, Főnök! – kiáltott be az iroda ajtaján Morgan. Moretti rohant a külső szobába. Az informatikus monitorán ez a szöveg volt látható:

Apát:             Akkor el tudsz jönni?

Flower:         Persze. Már alig várom.

Apát:             Viszem a gyógyszert is.

Flower:         Ugye vigyázni fogsz rám?

Apát:             Okoztam én már neked csalódást? Ugye mindig nagy boldogságot szült az, amit tanácsoltam neked.

Flower:         Ó, nagyon is. Hol találkozunk, és mikor?

Apát:             Megírtam neked e-mailban. Olvasd el, és azonnal semmisítsd meg. Nos viszlát este.

Flower:         Viszlát!

- Azonnal lépj be a postaládájába!

Az informatikus, mint az őrült csinálta végig a lépéseket, ami Flower e-maijaihoz vezettek. Végre bent volt. Levél egy sem.

- Nézd a kukát! – azonnal beléptek, de mire a kuka tartalma letöltődött, már semmi sem volt benne.

 

Apát lezárta a laptop tetejét, vette a zakóját és kiment fizetni.

- Nem marad itt éjszakára?

- Nem, reggelre már Liverpoolban kell lennem. Szeretek éjszaka utazni.

- Akkor pedig jó utazást! - adta vissza a hitelkártyát a tulaj. Apát pedig beszállt az ötödik bérelt kocsijába és meg sem állt a Londontól fél mérföldre álló kis kápolnáig. Egyből meglátta a posztot. Szélesen elmosolyodva indult el felé.

- Állj! Ki az?

- Benson felügyelő.

- Ki, magáról még nem hallottam.

- Új vagyok. Azért jöttem, hogy megnézzem, nincs-e valamire szükségük.

- Csak én vagyok, magam – Apát magában ujjongott.  Könnyebb dolga lesz, mint gondolta.

- Hol a társa?

- Megbetegedett. Mellhártyagyulladás.

- Az komoly. De, azért beszólhatott volna – lépett a gyanútlan járőr mellé.

- Mi próbáltuk, de a diszpécser, aki felvette a telefont, azt mondta, hogy egy ember is elég erre.  Apát áldotta a hülye diszpécsert, elővette a tőrt, amit még az előző héten vett ugyan csak a tengerparti kisváros zsibvásárán, és hátulról a rendőr szívébe mártotta. Mikor a testes férfi a földre rogyott, megfogta a két hóna alatt, és nagy nehezen a rózsaablak alá vonszolta, majd pontosan az ablak alá fektette.

 

- Miért volt itt csak egy ember?

- Nem tudom, Főnök.

- Hát nézz utána! Két ember halt meg emiatt! – Moretti iszonyatosan dühös, és elkeseredett volt. A rendőr holtteste a kápolnában, a lányé előtte. Fáradt volt, sírni szeretett volna.

A lány táskája a rendőr kezébe volt téve. Benne a nyomtatott négyessel. Moretti maga is látta, hogy ugyan azon a nyomtatón volt kinyomtatva, mint a többi, tehát legyártotta előre.

„Megint semmi megfogható nyom. Megint négy hét félelem, hogy egy fiatal lány se haljon meg. Ez alatt a négy hónap alatt negyven évet öregedtem.”

Elvis Morgan sápadtan jött fel az úton.

- Neked meg mi bajod van? – kérdezte Moretti.

- Dühös leszel.

- Ennél jobban?

- A közlekedésieknél azt mondta a diszpécser a halott rendőrnek, hogy nem baj, hogy lebetegedett a kollegája, elég ide ő is.

Moretti ránézett a halott rendőrre.

- Elvis, szólj be a központba, terjesszék fel ezt az embert magas fokú kitűntetésre, és legalább két ranggal emeljék feljebb.

- Cliff, menj haza. Szerintem két napig be se gyere. Nagyon kiborultál, és a jövő héttől szükség lesz az eszedre, hogy ezt az őrültet végre leszereljük.

 

 

Apát nehezen ébredt. A kocsijában aludt egész éjjel, és teljesen elgémberedett. London keleti kertvárosában volt, és egy erdőszéli házzal parkolt szemben.

A szemközti ház lakói verték fel. Éppen a családi kocsiba pakolásztak.

Apátba egyből visszaköltözött az élet. Pillanatra elgondolkozott, majd kiszállt a kocsiból.

- Hát maga? – fordult felé a férfi.

- Eltévedtem tegnap este, és a kocsiban aludtam – mosolygott Apát. – Jöjjön, hagy segítsek.

Azzal  ügyes praktikussággal átrendezett pár csomagot, és így már befért a táska.

- Melyik motelt kereste? A Három Lót? – Apát egyből tudta, hogy ez beugratós kérdés. Elővigyázatosságból még előző nap megnézte a környékbeli motelek listáját, ilyen nem volt köztük.

- Nem, hanem a Bob Herceg fogadót.

- Na, akkor nem volt elég kitartó - nevetett a férfi – még két sarkot kellett volna lejjebb mennie.

Apát dühöt színlelve csapott a saját tenyerébe.

A férfi végigmérte Apátot, aztán mosolyogva mondta neki:

- Köszönöm a segítséget. Nem lenne kedve megmosakodni, és inget váltani? Olyan bután veszi ki az magát, ha az ember egy fogadóba gyűrötten megy be.

- Köszönöm, de nem tartom fel magukat?

- Á, nem. Nem sietünk annyira.

- Akkor elfogadom az ajánlatot – Apát a kocsijához ment, és kivett a bőröndjéből egy tiszta inget, és a tisztálkodószeres táskáját, majd elindult a férfi után.

- Ez itt a feleségem, Julie Hendelson – mutatta be Apátot a feleségének Bobby – és ő pedig…még nem is tudom a nevét?!

- Jaj, ne haragudjanak, a nevem Anthony Pendleton – hazudta szemrebbenés nélkül Apát.

- Szegény, képzeld el – mondta Bobby az asszonynak – eltévedt az este, és a kocsiban aludt. Mondtam már Albertnek, hogy rossz helyre tette ki a neonját.

Apát csak ácsorgott az előszobába, mintha a fürdőszoba használatra várna, és jó alaposan körülnézett. Pont rálátott a ház riasztó rendszerének szekrényére. Jól körüljártatta a szemét a nappaliban is, aztán szólalt csak meg újra:

- Elnézést, nem akarom feltartani önöket, biztosan nyaralni mennek.

- Bizony, öt hétre, a Bahamákra – lelkendezett az asszony- arra van a fürdőszoba. Apát bement a tágas, tiszta fürdőbe, és megeresztette a vizet a mosdónál. Aztán levette magáról a koszos inget. Közben felnyúlt, és kinyitotta az ablakot résnyire. Megmosdott, felvette az inget, aztán kiment. Ahogy gondolta, már a hátsó kijáratnál állt a házaspár.

- Köszönöm a lehetőséget, már alig érzem, hogy az éjszakát nem ágyban töltöttem.

- Ó, semmiség – kedveskedett az asszony, miközben a férfi gondosan bezárta a teraszajtót, majd bepötyögte a számot a riasztó billentyűzetén. Apát lázas igyekezettel memorizálta a hatjegyű számot. Már csak az aggasztotta, hogy a szekrénykét majd fel kell feszítenie, és erre is megszólalhat a riasztó, ám ez is megoldódott, mert a férfi felemelte a teraszon lévő virágcserepet, és aládugta a kulcsot. Apát kiesett a szerepéből, és megrökönyödve nézett a férfira.

- Muszáj ide dugnom. A nővérem fogja a virágokat locsolni, és elfelejtettem lemásoltatni neki a kulcsot. Remélem, betörő nem látta – kuncogott Bobby, és vele együtt Apát is.

Kimentek a kapu elé.

- Még egyszer köszönöm a jóindulatukat – nyújtotta a kezét Apát a férj felé – nyaraljanak jól!

- Maga pedig pihenjen jót a „Bob Herceg”-ben – szorította meg a kezét Bobby.

- Nem, már nem megyek a fogadóba – közölte kedvesen Apát – megyek haza a családhoz. A tengerparton lakunk, Dover mellett.

- Az szép lehet – irigykedett a nő.

- Nézzenek be hozzánk, ha arra járnak. Nem lehet eltéveszteni. Északra Dover után az első leágazás. Pendletonék – mondta Apát, és beszállt a kocsijába.

- Köszönjük – mondta a házaspár egyszerre. Apát pedig begyújtotta a motort és elindult, hogy az első keresztutcán lekanyarodva megálljon. Látta még a tükörben, hogy Bobby is beül a volánhoz, és elindítja a kocsit, majd rákanyarodik a főútra vezető kijáróra.

Apát lefordult az első utcán. Meglátta, hogy odébb egy kis terecskébe torkollik az utca. Végül is úgy döntött, hogy oda megy. Egy mozi volt a tér közepén. Vett egy jegyet, és megnézte az előadást, aztán megkérdezte a jegykezelőt, hogy hol lehet itt ebédelni. A nő két vendéglőt is ajánlott. Az egyik a „Bob Herceg” volt, a másik a „Három Cimbora”. Apát a másodikba ment.

 

Moretti már tíz órája aludt. Borzalmas álmai voltak. Hullákon lépdelt át, vérben csúszkált. Meglátta Apátot, de hiába szaladt utána, nem tudta megfogni. Úszott a verejtékben, amikor a felesége megrázta a vállát. Nagyon távolról hallotta a hangját:

- Cliff…Cliff…Ébredj, rosszat álmodtál!

A felügyelő kinyitotta a szemét, és rámosolygott az asszonyra.

- Milyen szép vagy – mondta, és meggyötört lelkébe melegség költözött. A negyven éves asszony valóban nagyon szép volt még. Magas volt és karcsú. Szőke hajába még egy ősz hajszál sem vegyült. Kék szeme szelíd aggódással nézett a férjére.

- Gyere vacsorázni – mondta, és megsimogatta a férfi izzadt homlokát.

- Moretti bement a fürdőszobába, és megmosakodott derékig, aztán kimet az ebédlőbe. A lánya már az asztalnál ült, felesége épen a levest merte szét.

- Szia Bogárka – adott egy cuppanós puszit a lánya arcára.

- Szia Apa, hogyhogy itthon?

- Kivettem pár nap szabadságot. Hétfőn folytatom.

- És a nyomozás?

- Semmi nyom. A fiúk majd elintézik. Mi újság a suliban?

- Két jeles, meg egy közepes.

- Közepes!? Miből?

- Testnevelés. Fájt a hasam.

- Arra kaptál közepest, hogy fájt a hasad?

- Az új tanár egy napot sem enged egy hónapban. Ha valaki a menzesze első napján nem akar tornászni, kap egy közepest.

Moretti a feleségére nézett.

- Én már voltam bent – mondta csendesen az asszony – a tanár úr szerint ez gyengeség. Hajthatatlan.

- No, akkor csak kedden megyek dolgozni. Ezt el kell intézni. Nem ronthatja le ezzel a lányok jegyét.

- Köszönöm! – ugrott apja nyakába a tizenöt éves lány. Szőke haján csillogott a lámpa fénye. Nagyon hasonlított az anyjára. Apjától csak barna szemeit örökölte. Az asszony is leült, és nekiláttak a vacsorának. Eva, így hívták a lányt, egész vacsora alatt csacsogott. Jól érezték magukat, bár Moretti sűrűn elkomorodott. Ilyenkor a két másik pontosan tudta, hogy mire gondol.

Vacsora után hármasban elmosogattak, aztán Eva bement a szobájába, és bekapcsolta a számítógépét, majd a felment az Internetre, a kedvencekre kapcsolt, megkereste a Rózsaablakot, felment a honlapra, bement a magán topikba, és várta Apátot.

 

Apát átmászott a kerítésen. Tervének ez volt az egyetlen sarkalatos pontja, de szerencséje volt, és senki sem látta meg. Hátraosont a fal mellett, és a cserép alól elővette a kulcsot. Kinyitotta a szekrénykét, és kikapcsolta a riasztót, aztán megkereste a fürdőszoba ablakot, és beugrott rajta. Kicsit megütötte a vállát a mosdóba, de azért szerencsésen landolt. A zsebéből előhúzott egy zseblámpát, bekapcsolta, és bement a nappaliba, majd onnan egy folyosóra jutott. Innen nyílt a konyha és az ebédlő, meg ahogy számított rá, egy dolgozószoba, benne a számítógéppel. Zártra állította a rolettát, aztán leült a géphez, és bekapcsolta. Amíg a gép töltött, kiment a konyhába. Itt is elsötétített, majd kinyitotta a hűtőt. Ásványvíz és sör volt benne. Aztán a fagyasztószekrény következett. Tele volt fagyasztott ételekkel. Előre főzöttel, és hússal meg zöldséggel.

Kivett egy tál ételt. Elolvasta a címkét rajta: Rizses hús. Berakta a mikróba, és megmelegítette.

- Ha hazajönnek, hogy fognak csodálkozni, hogy nincs meg pár kajájuk – nevetett Apát, aztán keresett egy villát, és bement a dolgozószobába. Ráklikkelt a Rózsaablakra, bement Vágyódás topikjába, és beszélgetni kezdtek.

 

Egész nap kint voltak a szabadban. Az asszony megtöltött egy hatalmas kosarat sülttel, meg sonkásszendviccsel, a két felnőttnek vörösbor is akadt, Evának pedig üdítő. Ültek a jó meleg napon, és nézték, ahogy fent úsznak a felhők. Aztán összepakoltak mindent, betették a kocsi csomagtartójába, és egy nagyot sétáltak a közeli erdőben.

- Milyen szépen süt a Nap.  Nem esszük itt meg a vacsorát? – kérdezte az asszony.

- De – lépett a kocsihoz Moretti, és kinyitotta a csomagtartót. Ismét előkerült a pléd, és hamarosan ismét a kosár maradék finomságait majszolták.

- Apa – kérdezte Eva – milyen ez a gyilkos, akit üldözöl?

- Borzalmas. Beteg, eltorzult egyéniség.

Az asszony meglökte Eva lábát, de Moretti halkan rászólt:

- Hagyd, Kedves, úgy is beszélni akartam már erről. Ez az ember, egy nagyon beteg ember. Nem lehet tudni, hogy nő, vagy férfi. Olyan korú lányokat gyilkol, mint te.

A kis társaság elhallgatott. A szomorúság közéjük telepedett, és épp el akarta rontani az egész napot, de aztán Eva ismét megszólalt.

- Hogyan találja meg ezeket a lányokat?

- Egy internetes portálon keresztül.

- Mi a neve?

- Tudod, mindig olyan templomromok előtt öli meg az áldozatait, ahol rózsaablak is található. A lap neve pedig Rózsaablak.

A lány felkapta a fejét. „Tehát jól sejtettem. Apát a gyilkos” gondolta.

- Ismered talán ezt az oldalt?

- Nem – hazudta Eva.

 

Apát nagyot nyújtózkodott a nyaraló házaspár házában. A vendégszobában aludt, és most jól érezte magát. Elhatározta, hogy nap közben fog mozogni a házban, hogy nehogy feltűnjenek a fények a szomszédoknak.

Felkelt hát, és elmosogatta az előző vacsorájának a maradványait, aztán felfedezőútra indult a házban. Először is a pincébe ment le. Szép tágas volt. Hátul pár rekesz vörösborral, és egy hatalmas fagyasztó ládával.

Apát felhajtotta a láda tetejét. Tele volt minden jóval. Talált benne egy ugyan olyan tál rizses húst, mint amilyet előző este megevett, és még jó pár féle ételt. Kivette hát a rizses húst, meg estére sült húst almamártással, azzal visszazárta a fagyasztót. Arra gondolt, hogy mindenből eszik egyet a lenti ládából, úgy nem lesz olyan feltűnő a hiány, a rizses húst is pótolta a fenti ládában. Aznap, és másnap nem tudott kimozdulni a házból, mert a szomszédok otthon voltak, de hétfőn kivárta, míg szépen mindenki elmegy dolgozni. Leakasztotta a pótkulcsot az előszobafogasról, és bement a városba lemásoltatni. Gondolkodott rajta, hogy elviszi a riasztó kulcsát, de félt, hogy pont akkor jön virágot locsolni a kedves rokon.

Estefelé jött haza. Az autót ismét az erdőben hagyta, majdnem szemben a házzal. Még be is takargatta faágakkal. Óvatosan körülnézett, aztán kulccsal ment be a kapun. Benézett a terasz ablakán, de nem látott bent senkit, így kikapcsolta a riasztót, és bement, itt is az új kulccsal. Megnézte a virágok földjét, de nem voltak frissen locsolva. Berakta az ételt, amit felhozott magának a mikróba, és leült ismét a számítógép elé.

 

Morettinek kellemetlen hétfője volt. Eva tornatanára rettenetesen felbosszantotta. A fickó igazi sportmániás férfi soviniszta volt. Cikkeket, orvosi tanulmányokat mutogatott neki, hogy a torna kifejezetten jót tesz a menzesz alatt. A felügyelő hiába mondta neki, hogy lányának nagy görcsökkel jön meg, a férfi csak nevetett. Végül az igazgató elé kerültek. Érvek, ellenérvek sorakoztak fel, majd Morettit megkérte az igazgató, hogy menjen ki az előszobába. A titkárnővel együtt füleltek, bár nagyon nem kellett, mert a diri ordított:

- Már a tizenötödik szülő, aki ebben a hónapban panaszkodik rád! Most mi van, ha egy nap felmentést kapnak a lányok egy hónapban?! Ez itt nem a katonai főiskola, hanem egy gimnázium! Nézd meg, egy csomó jeles tanuló osztályzatát lerontottad a hármasaiddal.

- Ha utasítasz rá, hogy adjam meg a havi egy napot a lányoknak, akkor legyen, de magamtól nem.

- Akkor most utasítottalak – harsogott az igazgató hangja, Moretti és a titkárnő pedig alig bírtak elugrani az ajtón kiszáguldó tanár elöl. A szobában csend lett. A titkárnő odasúgta Morettinek:

- Megkapta végre a magáét ez a lökött atléta.

- Maga sem szereti?

- A lányom is idejár. Hormonzavaros, kissé dundi. Ez meg úgy meghajtotta, hogy két napig fel sem tudott kelni.

- Ez egy őrült.

- Kirúgták a Katonai Kiképzőből. Azaz leépítették.

- Nem kéne megnézni a főnökét? – kérdezte Moretti aggódva.

- Á, nem. Most megiszik egy konyakot, az alatt megnyugszik, aztán majd kiszól.

Úgy is lett. Pár perc múlva az igazgató kijött, és mosolyogva betessékelte Morettit. Dőlt belőle a konyak szag.

- Azt hiszem, hogy maga is hallotta az utasításomat. Természetesen az emiatt kapott rossz jegyeket, mindenkitől törölni fogjuk. Nem kér egy kis konyakot?

- De, köszönöm, elfogadom – mondta Moretti és áldotta magát, hogy nem kocsival ment. A diri töltött majd összeráncolt homlokkal mondta:

- Nehéz manapság jó tanerőt kapni. Még jó, hogyha egy tanár csak túlzottan szigorú. Micsoda esetek fordultak elő már, mióta tanár vagyok! Szinte néha már azt hiszem, hogy rokonszakma a tanítás az önével.

- Az biztos, hogy nagy felelőséggel jár – kortyolt bele a finom francia italba a felügyelő.

- Szeretnék kérni öntől egy szívességet – nézett maga elé az igazgató elgondolkozva.

- Tessék, ha tudom, teljesítem.

- Kéne a kapu elé egy állandó járőrkocsi.

- A rendőr nem hatásos?

- Nem. Egyedül van, és a dílerek motorral jönnek. Még a gyerekek is kinevetik szegényt, nem hogy a nehézfiúk!

- Akkor adunk alá egy motort, meg még egy embert. Jó lesz így?

- Jó, persze.

Moretti elővette a mobilját, és fél perc alatt elintézte a dolgot. Az igazgató hálálkodva kísérte ki.

 

Apát:             Mit szeretnél, mit csináljak veled?

Vágyódás:     Ölelj szorosan, és közben csókold a nyakamat.

Apát:             A füledbe is belecsókolok.

Vágyódás:     Most fogd meg a melleimet!

Apát:             Milyen finom kemények!

Vágyakozás:  Játssz velük!

Apát:             Ó, én már alig várom, hogy veled lehessek. Akkor az összes szexuális fantáziádat beváltjuk.

Vágyódás:     Én is. Nagyon szeretlek.

Apát:             Sajnálom, hogy csak pár hét múlva tudunk találkozni.

Vágyódás:     Addig is vágyódom utánad.

Apát arra gondolt, hogy ilyen könnyű dolga még sosem volt. Úgy szédíti el ezt a buta libát, ahogy csak akarja.

Apát:             Hol vannak most a szüleid?

Vágyódás:     Már lefeküdtek.

Apát:             Akkor vetkőzz le, mint múltkor.

Kis szünet.

Vágyódás:     Megvagyok. Apát, nem küldenél magadról egy fényképet, csak, hogy tudjam, hogy nézel ki.

Apát:             Holnapra küldök. Most lazítsad el a testedet. Gondolj arra, hogy épp a melleddel játszom.

Vágyódás:     Hú de jó!

Apát:             Most az egyik kezeddel nyúlj le az öledhez, és simogassad ott, ahol a legérzékenyebb.

Vágyódás:     Mondd, hogy Te érintesz!

Apát:             Érzem, ahogy nedvesedsz.

Vágyódás:     Óh, szeretlek!

Apát:             Most dugd be egy ujjadat a hüvelyedbe!

Vágyódás:     Hogy tudsz így bánni velem?

Apát:             Mert ügyes vagy.

Vágyódás:     Köszönöm. Most mennem kéne, mert holnap nem tudok majd felkelni. A Te neveddel fogok elaludni a számon.

 

Moretti benyitott a lánya szobájába.

- Eva, elintéztem a suliban a dolgot.

- De drága vagy! – ujjongott a kislány, majd az apja nyakába ugrott. Aztán hirtelen elkomorodott. Odalépett az ajtóhoz, és becsukta, aztán az ágyához húzta az apját, és leültette.

- Beszélni akarok veled, csak nem tudom, hogy mondjam meg neked.

- Egyenesen édes lányom, egyenesen.

- Én járok a Rózsaablakra.

- Tudtam, tegnap óta tudom, csak vártam, hogy Te mondd el.

- Ne haragudj!

- De miért? Nem Te tehetsz róla, hogy Apát őrült! Ki vagy Te?

- Ti feltörtétek a lapot? – kérdezte rémülten Eva.

- Muszáj volt, kicsim, meg kellett tudni, hogy kit szemelt ki legközelebbre ez az őrült. Szóval, mi a nike neved?

- Vágyódás.

Moretti elsápadt, és fordult vele egyet a szoba.

- Mi van veled Apa? – ugrott oda a lány?

- Te…téged…téged szemelt ki ez az őrült legközelebbre.

 

Apát majdnem lebukott. Kocsival ment a tisztítóba, mert nem akarta a víz- és villanyszámlát növelni. Mikor aztán a kocsit ismét elrejtette, óvatlanul be akart menni a kapun. Az utolsó pillanatban látta meg a ház falához támasztott biciklit. Lassan, mint aki csak nézelődik, kezdett továbbhaladni.

- Mit óhajt? – szólt ki az ablakon egy nő. Feltűnően hasonlított Julie Hendelsonra.

- Semmit asszonyom, csak tudom, hogy Hendelsonék és annyi a betörés manapság, de látom, ön rokon.

- Áh, igazán kedves magától, hogy így figyel – enyhült meg az asszony.

- Ez csak természetes.

- Hol lakik?

- Ott kicsit feljebb – az asszony bólintott – Most mennem kell, mert megy a buszom.

- Dolgozni megy?

- Igen, éjjeliőr vagyok a múzeumban – az asszony ismét bólintott, mintha tudná, hogy melyik múzeumba megy a férfi.

- Viszontlátásra!

- Viszontlátásra asszonyom – mondta Apát, aztán lement két sarokra, és bement az erdőbe, aztán nagy nehezen visszavergődte magát a házhoz.  Az asszony egy negyed óra múlva ment el.

 

- Mit kéne tennünk?

- Egyszerű. Valakinek a lányod helyében kell chatelni, aztán rendőri védelem mellett odaállítani egy rendőrnőt.

- Ki hinné el egy huszonéves nőről, hogy a lányom.

- Sötétben minden tehén…bocs Főnök – mondta Elvis Morgan.

- Szerintem is valami ilyesmit kell tenni, de féltem a rendőrnőt. Ez egy állat.

- Ne féltsd, értik a dolgukat, azon kívül mi is ott leszünk. Bejött a lányod?

- Persze. Magam fuvaroztam.

- Akkor meg kéne beszélni vele a dolgokat.

Moretti kiment a lányért a büfébe. Éppen kiflit evett joghurttal.

- Fejezd be, aztán felmegyünk hozzám.

- De régen nem jártam nálad – nyelte le a lány az utolsó falatot. Kiskorában rengeteget volt az irodában, mert fájt a torka, és nem vették be az óvodába. Aztán egy reggel meglátta a rendőrfőnök, és körlevélben tiltotta meg a gyerekek behozatalát munkaidőben.

Mentek fel az ismerős lépcsőn, és Evában emlékek tolultak fel. Eszébe jutott az a kedves arcú prostituált, aki órákig mesélt neki, meg a felügyelő, aki a térdén lovacskáztatta.

Felértek az emeletre, és beléptek az elülső irodákba. Látta Eva, hogy az emberek a szemük sarkából lesnek rájuk. Az apja irodája a számítógépen kívül semmit sem változott. Moretti leültette a lányt, aztán behívta Elvis Morgant, és egy fiatal női hadnagyot.

- Á, Eva! – örült meg Morgan a lánynak – mikor is láttalak utoljára? Körülbelül ekkora voltál.

- Igen, Elvis bácsi, akkor voltam öt és fél – nevetett Eva.

- Bácsi! Na tessék! Így öregszem?

- Bácsi, ja – szólalt meg a nő is – én mindig is tudtam.

Nevettek, de a nevetésből kiszűrődött, hogy mind a négyen feszültek a rájuk váró feladattól. Leültek a tárgyalóasztal köré, ahol a reggeli eligazításokat is szokták tartani, aztán a hadnagy megszólalt.

- Barbara Flynn vagyok. Én foglak helyettesíteni, ha megtudjuk, hogy Apát hová akar hívni.  Mindent el kell mondanod.

- Honnan kezdjem?

- Hogy kerültél erre a honlapra?

- Egy barátnőm mesélt róla. Fel is mentem, és megnéztem az alapoldalt. A közös fórumban beszéltem először Apáttal. Kedves embernek látszott. Küldtem magamról fényképet, aztán megcsinálta a saját privát oldalamat.

- Ehhez még kért valamilyen adatokat?

- Életkor, lakcím, méretek, hajszín.

- Meg van neki a címünk? – nézett a lányára megdöbbenve Cliff Moretti.

- Sok regisztrációhoz kérik a címedet, úgymond statisztikai adatnak – próbálta meg nyugtatgatni a főnökét Morgan.

- És miről beszélgettetek? – kérdezte Flynn.

- Feltörték a portált, nem olvastátok?

- Csak nagyjából – felelt neki az apja – nem akarunk beleavatkozni a magánügyeidbe. Evának jól esett a hozzászólás.

- Főleg szexuális jellegű dolgokról. Engem szórakoztatott, hogy át tudom verni. Azt hitte, hogy halálosan szerelmes vagyok belé.

- És nem így volt? – kérdezte Morgan.

- Nem – felelte a lány – nem leszek egy olyan alakba szerelmes, akit azt sem tudom, hogy néz ki!

Moretti ránézett a lánya arcára, és látta rajta az őszinteséget. Bólintott a többieknek.

- Arra szeretnénk megkérni, hogy többet ne menj az oldalra. Mi szeretnénk átvenni a szerepedet – mosolygott rá Flynn. Eva bólintott.

- Szeretnék arról tudni, hogy mi történik.

- A beszélgetések szövegét kinyomtatjuk, és naponta megkapod az Apádtól.

- Jó, így jó lesz. Viszont levelezek egy fiúval. Vele mi legyen?

- Fontos neked?

- Nem, csak haver.

- Akkor szakítsd meg vele a kapcsolatot. Mond, hogy megszűnik az Internet hozzáférésed.

- Lehet Apa gépéről is?

A három felnőtt bólintott, erre számítottak.

 

Apát már három hete lakott a Hendelson házban. Simán ment minden. Az asszony nővére pontosan négy naponként jött a növényeket meglocsolni. Ilyenkor Apát kora reggel elment, és csak sötétedés után ment haza. Egyébként a többi napokon ki sem mozdult a házból, nehogy a szomszédok észrevegyék.

Az esték pedig sikeresen teltek el. Vágyódás egyre jobban vágyódott a találkozásukra.

- Milyen buta kis libák – gondolta gyakran. Aznap este is megfürdött, elkészítette a vacsoráját, majd leült a géphez.

 

Apát:             Szia Te kis gyönyörűség!

Vágyódás:     Szia Apát!

Apát:             Más lett az ip. számod.

Vágyódás:     Mert most Apa gépéről internetezek. Az enyém elromlott.

Apát:             Mi az apád?

Barbara Flynn pontosan erre számított. Két hete volt, hogy ő irogatott Apátnak. Megegyeztek a csoportban, hogy kiugratják a nyulat a bokorból. Kíváncsiak voltak, hogy reagál arra a tényre Apát, hogy Vágyódás az utána nyomozó rendőr lánya.

Vágyódás:     Rendőr. Nyomozótiszt. Ő nyomoz az után a sorozatgyilkos után, aki a templomoknál öli meg a lányokat.

Apát szeme elkerekedett, aztán mindenre rájött. Pontosan tudta, hogy a rendőrségről hülyítik.

Apát:             Az egy vadállat. Bemocskolja a szerelmet.

Barbara Flynn elkeseredetten csapott az íróasztalára.

- Rájött – mondta hangosan.

Vágyódás:     Egy ideig azt hittem, hogy te vagy.

Apát:             Hogy hihettél ilyet rólam?

Vágyódás:     Ne haragudj, de olyan furcsa volt az egész.

 Apát pedig belefogott a szokásos erotikus szövegébe. A fejében pedig megfogant egy ördögi terv.

 

Ahogy megtudták a címet, a rendőrök azonnal elindultak a helyszínre. A találka tízre lett megbeszélve. Két órája volt a csapatnak arra, hogy elhelyezkedjenek. A házak kertjébe bújtak, és a környező bokrokba. Itt a templom egy kis szépen rendbetartott park közepében állt. A fák koronájában mesterlövészek rejtőztek, és a kis kápolna romjai közé is jutott belőlük.

Elérkezett az idő. Barbara Flynn megérkezett. Leszállt a buszról és egy darabig ott ácsorgott a megállóban, aztán leült a padra.

- Hol van? – kérdezte súgva Morgan a főnökét. Pont a pad mögött voltak elrejtőzve.

- Előbb kellett volna megérkeznie, mint Barbarának.

- Cliff, én rosszat sejtek!

Moretti elővette a mobilját, és felhívta a másik templomnál lévő őröket, ahol még nem történt gyilkosság, de nem vette fel senki.

- Azonnal hozzanak ide egy járőr kocsit! – kiáltotta el magát Morgan, Moretti pedig mint az őrült nyomta meg a telefonján a kettes gombot, ahol a saját otthoni száma volt. Hosszan kicsengett, aztán egy női hang nyöszörgését hallotta.

- Halló, Te vagy az drágám?! – Moretti hallotta, hogy az asszony erőt gyűjt.

- I…igen. Engem megvert, a rendőrt megölte…Evát…őt magával vitte – mondta az asszony, aztán már csak a zokogása hallatszott.

- Ne sírj kedves, küldöm a mentőket.

A kocsi akkor parkolt a pad mellé. Moretti és Morgan beugrottak.

- Taposs bele, rakd ki a szirénát! A Churchill parkba megyünk!

Közben Moretti hívta a feleségéhez a mentőket.

 

Apát betartotta az összes közlekedési szabályt. Egyenletes tempóban haladt a Churchill park felé. Hátul, pokróccal letakarva, kipeckelt szájjal feküdt Vágyódás, azaz Eva. Nem volt már mitől tartania. A két rendőrt, akik a parkban posztoltak, délután már hatástalanította. Altató injekciót adott be nekik légpuskából leadva. Még a főnöke készletéből emelt el egy párat, aki szafarira készült Afrikába, és vele szereztette be az állatok elleni önvédelmi eszközt. Csak remélni tudta, hogy a két erős férfit nem ölte meg az oroszlánoknak való adaggal. Aztán egymáshoz kötözte őket a templomban.

Már sötétedett. Apát tudta, hogy nincs sok ideje most. Bármikor rájöhetnek, hogy átlátott rajtuk, és az eredeti Vágyódást akarja megölni, de mégsem reszkírozhatta meg, hogy megállítsák gyorshajtásért.

Végre megérkezett a helyszínre. A buszmegálló mögötti utcácskában állt meg. Kiszállt, és kiemelte Evát. Leoldotta a kezéről és a lábáról a kötelet, aztán elővette a kámzsát, és a kést a csomagtartóból.

A lány kétségbeesve dörzsölgette zsibbadt végtagjait, hogy valami életet leheljen beléjük. Apát most odalépett közvetlenül elé.

- Azt hitte az a buta apád, hogy nem jövök rá, hogy mit tervez? Fuss hát. Fuss az életedért. Eva pedig futott.

 

- Minden járőr kocsi a Churchill park közelében! Keresünk egy középtestalkatú, lányos beütésű férfit. Valószínűleg egy tizenhat éves, magas, szőke lány van vele. Meg akarja ölni.

Moretti türelmetlenül hallgatta a barátja hangját. Fogytak az utcák, de tudta, hogy a két helyszín egy órányira van még a száguldó rendőrautóval is. Idegesen gondolt arra, hogy Apát mit is tehet a lányával. A mentők előbb szóltak vissza. A felesége könnyebb sérüléseket szenvedett. A feje betört egy helyen, ahogy Apát ellökte, de a fiatal rendőrt életveszélyes állapotban szállították be.

- Már mennek is a fiúk – fordult hátra Morgan, hogy megnyugtassa Morettit – nem lesz semmi baj.

- Nem vagyok benne biztos. Már biztosan ott vannak. Mikorra érünk oda?

- Még körülbelül húsz perc – szólt közbe a sofőr, miközben nagyot fékezett, hogy ne üssön el egy pár pirosban átfutó fiatalt a zebrán.

 

Eva tudta, hogyha a templomba fut, meghal. Lefordult hát az egyik mellékutcán. Apát sokkal jobb futó volt mint ő, és pillanatokon belül utolérte.

- Nem, kisasszony, nem szegjük meg a szabályokat, azzal az oldalába szúrt a késsel, de csak annyira, hogy fájjon, aztán visszavonszolta a park felé vezető útra, és lökött rajta. Eva botorkálva haladt a halál felé.

- Gyorsabban – kiáltott rá Apát.

- Nem tudok – nyafogott a lány – fáj az oldalam.

Apát utána ment, vasmarokkal fogta meg a csuklóját, és maga után vonszolta. Eva elesett, és felhorzsolta a térdét. Iszonyatosan félt.

- Aztán kiabálni kezdett, de olyan pofont kapott, hogy egyből elcsendesedett. Apát pedig vitte, vonszolta a park északi részére. Már közel jártak a templomhoz, mikor Eva meghallotta az első szirénát. Kitépte magát apát szorításából, és bevette magát a fák közé. Késő volt már, így egy járókelő sem volt a környéken. A tévében vetített meccsnek  viszont még nem volt vége, hogy a kutyások erre felé járjanak.

Kétségbe esve kezdett el szaladni a hang irányába, de Apát ismét utolérte. A hajánál fogva kapta el. Eva azt hitte, hogy itt a vég, de ismét vonszolni kezdte kínzója. Már kigyulladtak a lámpák, amikor a templomhoz értek. Eva kétségbeesetten kezdett kalimpálni. Szeme sarkából meglátta az árkon-bokron keresztül robogó rendőr kocsit.

- Most pedig feláldozlak Istennek – hallotta Apát hangját, és elájult.

 

 

 A rendőr járőr a fejét vakarta a kocsi mellett. Minden ajtaja nyitva volt, és a földön egy pléd hevert. Morettiék mint az őrültek fékeztek le.

- Mi van? – kérdezte Morgan.

- Valakit itt elraboltak.

- Nem kapta meg a parancsot.

- Nincs semmi probléma, két kollega is van fent a templomnál .

Moretti azt hitte, hogy felrobban.

- Nem érti? Valószínűleg a kollegáknak annyi. Merre van a templom?

- A téren. Arra – mutatott észak felé a járőr.

Morettiék beletapostak. Egy idő után a kavicsos úton száguldottak, aztán meglátták a templomot, majd Apátot és Evát. Moretti és Morgan is kihajoltak, és céloztak, hogy lelőjék a támadót, de féltek, hogy Evát találják el. Aztán Apát valamit mondott, és Eva elájult, ezzel lejjebb került. Moretti azonnal tüzelt, és Apát összeesett.

 

Eva a korházban tért magához. Az intenzíven feküdt, és mindene fájt. Ám az első amit meglátott, Apja arca volt. Fátyolos szemmel nézett rá. Mosolygott, aztán eszébe jutott az anyja.

- Anya? – kérdezte kiszáradt szájjal.

- A másik oldalon – Eva oda nézett, és anyja mosolygós arcát látta meg.

- Mi lett vele?

- Meghalt – mondta Moretti – lelőttem. Eva megszorította az apja kezét.

- Köszönöm! Apa, megmentetted az életemet.

- Nincs mit drágám – simogatta meg a lány fejét, és még sosem érezte ennyire, hogy milyen jó, hogy rendőr lett.

 

Vége