Adam nagyot nyújtózott aztán felkelt. Éppen ideje volt,
hogy kimenjen a temetőbe. Ott akart beszélni Evával.
Bement a szállodai fürdőszobába és nekilátott ismét átalakítani magát. Azaz
őrült Cooper előző nap aztán biztosan rájött, hogy ő volt a kocsiba, mert úgy
rontott be a reptér épületébe, mint aki azt hiszi, hogy ott találja a messiást.
Miután kiröhögte magát rajta, megváltotta a jegyét az esti gépre. Kiment a
parkolóba, beült a kocsijába és visszament a városba. Beült egy moziba, aztán
vásárolgatott, majd idejében leadta a kocsit és átment Washingtonba. A
lakásához közeli szállodában szállt meg. Lefizette a portást, hogy megtudja,
hogy Cooper nem ott szállt- e meg, aztán megvacsorázott és lefeküdt aludni.
Most elővette a neszesszerét. Hajfestéket, és
kontaktlencséket vett ki belőle. Visszabarnította a haját, és olyan lencsét
tett be, amitől a szeme sötétszürkére változott. Arca borostás volt, azt úgy
hagyta. Felöltözött, aztán kiment a piacra. Megvette a legkopottabb ruhákat.
Egy utcai vécében átöltözött, aztán kiment a temetőbe, és lefeküdt a sírral
szembe. A kopott kalapot a szemébe húzta, és úgy tett mintha aludna. Az emberek
megrökönyödve és undorral kerülték ki. Egész délelőtt ott feküdt, és már nagyon
el volt zsibbadva, amikor a temetőőr oda ment hozzá. Megbökdöste és rászólt:
- Itt nem szabad aludnia!
- Jól van, na! - morgott - A cimborámat várom itt. A
fene egye meg már itt sem feküdhet nyugodtan az ember?
- Majd hamár nem mozog,
akkor igen. Ha megjött a cimborája kotródjanak innen! - mondta az őr és gyorsan
elfordult, nehogy meglássa rajta a csöves, hogy megsajnálta.
Eváék délután négyre értek oda. Hatalmas csokor volt a kezükbe. Kicserélték
a vázában a vizet és bele tették a csokrot a mellé a
csokor mellé, amit még Adam tett oda reggel. Adam feltápászkodott, és dörzsölgette a tagjait. Már éppen
elindult volna a két nő felé, amikor meglátta Coopert.
- A fene egyen meg te
hülye! - dühöngött magában, és odébb oldalgott. - Mi a frászt akar ez a két
lánytól. Valószínűleg csak arra vár, hogy én felbukkanjak, de mit akar tőlem.
Biztosan dühíti, hogy felfedeztem a disznóságait. De akkor meg mért nem csinált ki, amikor költöztetett. Biztosan meg akarja tudni,
hogy mi a feladatom. Vissza akar vágni úgy, hogy ő csinálja
meg az akciót, ezzel örökre elvág a főnökség előtt, ő meg visszakerül a
pikszisbe. A fene egye meg nincs elég bajom?! Nem kaphat el! Eva
is veszélybe van, de ügyes, és majd kikerüli. Csalódottan elindult a kijárat
felé. Útközben összetalálkozott az őrrel.
- Na nem jött a barátja? - kérdezte kedvesen az őr.
- Nem, hogy a fene essen
belé! - morogta Adam.
- Vegyen egy kis búfelejtőt ezen! - mondta neki az
őr, és egy pár dollárt csúsztatott a kezébe.
- Majd a maga egészségére iszom. - mosolygott vissza
rá Adam, és elballagott. Bement az első patikába és a
pénzt bedobta a hajléktalanoknak fenntartott segélyládába. Megint betért egy
nyilvános illemhelyre, és átöltözött.
Visszament a szállodába, becsomagolt és átment a lakásához. Leparkolt a
közelben, egy kuka mellől összeszedett egy régi rossz plédet, felvette az ócska
kabátot és kalapot, majd lefeküdt egy padra a házzal szemben. Nemsokára
megérkezett a két nő taxin, meg Cooper a kocsijával. Eváék
felmentek a lakásba, míg Adam továbbra is a padon
feküdt, Cooper pedig a pad közvetlen közelében
parkolt. Az éjszaka hűvös volt. Adamot majd meg vette
az isten hidege, Cooper is eléggé fészkelődött a kocsijában, úgyhogy reggel
mind a ketten úgy döntöttek, hogy a következő éjszakát szállodában töltik. Így
telt el a következő néhány nap. Reggel a két férfi elfoglalta a megfigyelő
helyét. Cooper mindenhová követte a két nőt, arra várva, hogy Mary végre egyedül hagyja a húgát, és ő lecsaphasson, Adam pedig vigyázott arra, hogyha a másik lecsapna, ő a
közelben lehessen. Vasárnap aztán mindenki elindult az új útiránya felé. Eva, Adam és Cooper Velencébe, Mary pedig vissza Londonba.