Adam
megkereste a zakóját, majd lassan leballagott az utcára. Bement a legközelebbi
szállodába, és bérelt egy kocsit. Elindult a parti úton. Húsz perc múlva
lekanyarodott egy gyönyörű villa előtt. Nászajándékul vette Evának.
Úgy tervezte, hogy eltöltenek egy pár napot a szállodában, aztán kihozza ide az
asszonyt, és közli vele, hogy az övé a villa. Elképzelte, hogy a nyarat majd
itt töltik mindig. A tengerparton nőnek fel a gyerekek, Eva
mindig bronz barna lesz, és nagyon boldogan telnek itt a napjaik. De ez még
nagyon távolinak tűnt. Bement a házba, és elégedetten nézett körül. Megérte a
lakberendezőnek ennyit fizetni. A nappali tágas és világos volt. A fehér
berendezés nappal kellemesen verhette vissza a tenger kékjét. Szinte úgy
lehetett érezni, mintha a tenger befolyna, ha kinyitnák az erkélyajtót. A
sarokban bárpult, székekkel. A másikban tévé és hifitorony. Középen kényelmes
ülőgarnitúra és hatalmas szobanövények mindenhol. A nappaliból balra nyílt a
konyha és az ebédlő, gyönyörű antik tálalóval. Az ebédlőből egy kis terasz
nyílt reggeliző asztallal, és gyönyörű kilátással a tengerre. Jobbra pedig a fürdő és a lépcsőfeljáró nyílt. Az emeleten
két hálószoba és két vendégszoba volt. Minden ízlésesen berendezve. A folyosó
végében kis fülkében Eva kedvenc szobrának másolata:
Michelangelo Dávidja. Miután Adam szomorúan
végignézett mindent, töltött magának egy whishkyt, és
felment lefeküdni. Álmában jött föl a tenger felöl, és döbbenten látta, hogy a
ház sehol sincs. Helyette arab lovasok cikáztak mindenhol, és apró gyermekeket
kaszaboltak le. Kétségbe esve kereste Evát, végül egy
autóban találta meg. Aztán rájött, hogy ez az a kocsi, amiben a családját
felrobbantották. Már látta is az anyját és az apját. Hiába kiabált, nem
hallották, hiába integetett nem értették, hogy mit akar. A kocsi felrobbant, és
Adam verejtékben úszva, dobogó szívvel ült fel.
Remegve gondolt, hogy esetleg Evát is megöli ez az
őrült Cooper. De sajnos most ebben a helyzetben nem tudott mást csinálni, csak figyelmeztetni az asszonyt.