Eva fölment a szobájába és elővett egy papírt, aztán
leült az asztalkához az ággyal szemben. Ali Hasszán az előbb adta át neki a
pontos időbeosztást, azon kívül, szerzett neki engedélyt, hogy mentővel
közlekedhessen. Irakban az ünnepségeken önkéntes nők száguldoztak az utakon a
mentőkkel, mert a férfiak a felvonuláson voltak kötelesek részt venni. Eva pontos beosztást csinált.
6 óra: kelés, reggeli, zuhany
7 óra: kikocsizás a felvonulásra
8 óra: elhelyezkedés az első sorokban
12 óra: jön a menet
13 óra: akció, visszatérés a mentőhöz
15 óra: elfoglalni a várakozási pontot
16 óra: Adam!!!
Elégedetten bólogatott, aztán összehajtogatta a
papírt, és elrakta a táskája legmélyére. Gyorsan becsomagolt. Előkereste Adam bőröndjéből a varrókészletet, és elővette belőle azt a
szép nagy fejű gombostűt. Ali Hasszán segített neki analizáltatni Adam Táskájában a folyadékokat. Így tudták meg, hogy az
anyag a jódos üvegcsében van. A laborban be is vonták vele a gombostűt. Mikor Eva elmondta Alinak, hogy mire kell a dolog, az elnevette
magát.
- És te segíteni nekünk, megszabadulni ettől zsarnoktól. Hát sok szerencse!
Másnap minden a terv szerint ment minden. A gyors
reggeli után lement a közeli parkolóba, ahol a mentőt hagyta előző este. Könnyű
nadrágja és pólója fölé hosszú csadort húzott. Egy
kis tokból elővette a gombostűt, és a ruha ujjába tűzte úgy, hogy aki a keze
után nyúl, az pont ráfogjon a kiálló hegyre. Nagyon
kellett vigyáznia, hogy nehogy saját magát sebesítse meg. Nem csak magára
kellett gondolnia, hanem a kis életre is, amit magában hordozott. Pontban
nyolckor parkolt le az előre kinézett hely mögött a mentőknek fenntartott
helyen. A sor előző nap délutánja óta körülbelül a tízszeresére dagadt. Eva nagyot sóhajtva felhúzta a vörös félholdas karszalagját
és elindult előre. Hatalmas csodálkozására az asszonyok szépen átengedték.
Amikor végre a sor elejére ért, leterítette a plédjét, amit a mentőből hozott
magával, és leült. Mikor már senki sem figyelt rá, gyorsan levette a
karszalagját, így a csadorban úgy nézett ki, mint a
többi körülötte lévő asszony. Elnézte a gyermekeket, amint kavicsokkal
rajzolnak a porba, vagy kiszámolósdit játszanak.
Mennyivel fegyelmezettebbek, mint az agyonkényeztetett nyugati lurkók!
- Vajon
milyen lesz az a kis apróság, akit a szívem alatt hordok? - kérdezte magától,
és a kis domborulatra rakta a kezét. Egy asszony a hasa fölé terpesztette az
ujjait és ráolvasott. Eva mosolyogva, szertartásosan
meghajolva köszönte meg a rituális jókívánságot. Az asszony mondott neki valamit, de ő nem
értette. Nem rémült meg, mert Ali Hasszán felvilágosította, hogyha nem ért
valamit, mondja csak azt, hogy svéd.
- Svéd doktor. - mondta, mire a másik bólintott.
- Nem USA! Barát! - tette a kezét Eva vállára. Így azt hitték, hogy külföldi mentőorvos. Egy
óra múlva odavittek neki egy tíz év körüli fiúcskát, aki csúnyán lehorzsolta a
lábát. Eva visszament a táskáért a mentőhöz, majd
ellátta a sebet és azon imádkozott, hogy nehezebb esetet nehogy odavigyenek
neki, de aztán már nyugalom volt. Pontosan tizenkettőkor elindult a menet.
Mindenki felállt, és izgatottan várta az elnöki kocsit. Mikor Eva meglátta, gyorsan egy kisdarab szappant vett a szájába,
hanyatt vágta magát, és csodálatos epilepsziás rohamot produkált. Pontosan az történt, amire számított. Az elnöki kocsi megállt. A
testőrök az embereket hátraszorították, és az elnök kiszállt. Odalépett a
rángatózó asszonyhoz, és a keze után nyúlt, hogy megnézze a pulzusát. Ekkor
szúrta meg a tű. Visszarántotta a kezét, és lenyalta a kibuggyanó vért. - Be
fogom tiltani, hogy a nők a csadorjuk ujjába tűzzék a
varrókészletüket! - gondolta. A roham csökkent, és Szaddam Hussein
két emberének parancsot adott, hogy vigyék az asszonyt a legközelebbi mentőhöz,
azzal hatalmas ováció mellett visszaült a Mercédeszébe.
Evát közben a saját mentőjéhez támogatták. Befektették a hordágyra, és
elindultak megkeresni a mentőst. Alig mentek száz métert, a mentő szirénázva
elrobogott mellettük. Megnyugodtak, hogy a mentős előbb megtalálta a beteget,
mint ők a mentőst.