Eva ott ült Velencében és nézte a fekete italt. Szeme
folyton megtelt könnyel végigfolyt az arcán, aztán belecsöppent a kihűlt
kávéba. Rettenetesen fájt neki Adam elvesztése.
Először még reménykedett, hogy él, de már több mint egy hónapja ült a
szállodában, és semmi hírt nem kapott róla. Úgy gondolta, hogy még egy hetet
marad, aztán hazamegy. Elvégre Adam ott is el tudja
érni. A hasa is kezdett már nagyon gömbölyödni. Egyre kényelmetlenebbnek érezte
a szállodai létet. Oda ment hozzá a pincér.
- Reggelit asszonyom?
- Köszönöm, igen. - nem kellett már semmi mást
mondani. Tudták, hogy csak két tükörtojást, meg pirítóst kér csak.
Egy begipszelt lábú és karú arab kinézetű férfi jött
be most az ajtón. Fején turbán és az arca is be volt bugyolálva. A főúr
odalépett hozzá, hogy kitessékelje a nem odaillő emberkét, de az mondott neki valamit, amire odakísérte Evához.
- Elnézést asszonyom, de ez az ördög azt mondja,
hogy önt keresi.
- Mit akar? - kérdezte Eva
a szemét törülgetve.
- Jönni velem! Férjéről tudni hír. - mondta a férfi
rekedtes hangon. - Eva mint a nyúl ugrott fel.
Kimentek Eva kocsijához, beültek. Eva
vezetett, a férfi pedig mutatta az utat. Körülbelül
húsz perc múlva intett a férfi, hogy parkoljon le egy gyönyörű villa előtt. A
férfi elkezdte kiszabadítani a fejét. Eva kíváncsian
nézte, hogy ki is van az álruha mögött, mert ismerős volt az illető neki, csak
nem merte elhinni, amit sejtett. Minden esetre a látvány egyre jobban
hasonlított a férjére. Boldogan bújt az ölébe.
- Hová bújtál?
- A barlangba. Ott voltál tőlem egy lépésre.
- Szegénykém, hogy tudtál kimászni onnan a törött
karoddal meg lábaddal?
- Nem volt nekem semmi bajom.
- Hát akkor a gipsz csak álca?
- Nem. Múlt héten elütött egy autó a szálloda előtt,
amikor érted akartam menni. - jóízűen nevettek a sorson aztán Eva megkérdezte:
- Ki vitt át a határon?
- Ali adott mellém egy embert.
- Szóval ti jártatok előttünk, és Ali mindent
tudott!
- Igen. Ne haragudj, hogy átvertelek, de muszáj
volt. El kellett intéznem ezt az őrültet. Ha nem sikerül nem tudtunk volna új
életet kezdeni. Ha nem egyedül érkezem meg Washingtonba biztosan gyanút fogtak
volna. Így simán bejutottam a hivatalba és lebuktattam azt a bandát, aki rám
szállt. Nem csak Ben volt az egyetlen ellenségem. De
most már szabadok vagyunk.
- Hol kezdjük az új életet?
- Az anyádnál, vagy New Yorkban, vagy Washingtonban.
Ahol akarod. Nyugállományozott állami tisztviselő vagyok. A svájci
bankszámlánkból vidáman megélünk életünk végéig. A nyarakat biztosan itt ebben
a villában töltjük majd.
- Ez a tied? - kérdezte csodálkozva Eva.
- Nem az enyém, hanem a tied. Még nászajándékba
vettem neked. Sajnos a küszöbön nem tudlak átvinni tekintve arra, hogy törött a
karom és ketten vagytok. Kiszálltak a kocsiból és boldogan vették birtokba a
házat.