A ráckevei Duna - ágon négy férfi ült egy motorcsónakban. Úgy
tettek, mintha csak élveznék a táj szépségét, de az volt a feladatuk, hogy
minden egyes hajóba bekémleljenek. Kajakos fiatalok furcsa helyekre is
beeveztek, és a nyaralók körül is többen őgyelegtek, be - benézve a
kerítéseken.
A motorcsónakban ülő egyik férfi
mobilja megszólalt.
- Itt Vadkacsa. - jelentkezett be a
férfi.
- Itt meg a Válogatott hallatszott a
készülékből. Találtunk egy bóját az Angyali sziget nyugati öblénél.
- Köszönöm, odamegyünk. - azzal a motorcsónak
megkerülte az éppen körüljárt szigetecskét, és a megjelölt célpont felé vette
az irányt. Már a negyedik hajót
vizsgálták át a két gyerek után. Az
utasok között ott volt Mátravőlgyi is. Nem bírt volna
a kapitányságon maradni. Arca fal fehér volt, szeme viszont vörös az állandó
sírástól. Szégyellte magát, hogy nem tudott erősebb maradni, de a sok éves
feszültség, amit az öccse eltűnése miatt gyűlt benne, most gát nélkül szakadt
föl belőle. Az éjszakai látogatás után Verát korházba kellett vinni, és még az
a szemét Bokrosné is felbőszített. Hiába mondta el
neki, hogy mi történt, az a hülye tyúk csak annyit
tudott felfogni, hogy valami veszélyes dolog történt a házba, és ő ezt “ nem
szívlelheti” mondta, mire Mátravőlgyi majdnem levágta
a harmadikról.
Azon kívül még Dallós, egy közrendőr
és egy vízirendőr alkotta a kis csapatot.
Elérték a szigetet, aztán a nyugati
partnál befordultak az öbölbe, de a hajót nem látták.
- Amott van még egy kis beszögellés,
monda a Vízirendőrség embere, aki maga is civilben ült közöttük. A hajó lassan
pöfögött az öblöcske felé. A négy férfi szinte úgy érezte magát, mintha egy
számítógépes labirintus játék keretében a bonusz pontért mennének. Az öböl
lassan kitárult, és a hajó ott állt előttük, fehéren, és titokzatosan.
- Maga megy föl! - jelölte ki Dallós
a közrendőrt. Lassan megközelítették a hajót, majd a rendőr nehézkesen a
pocakjától átmászott a fedélzetre.
- Hé, van itt valaki? Egy kis
üzemanyagra lenne szükségünk! - halk, kiabálásra, és dörömbölésre lett
figyelmes. Megkerülte a kajütöt és az ajtó függönyén keresztül meglátta a két
kétségbe esett gyereket.
- Itt vannak! - kiáltotta, és
feszegetni kezdte az ajtót. Az apa ért először oda. Ő is neki esett a zárnak,
ám Dallós leállította őt.
- Ne így, itt vannak a kulcsok. - Nem
szabad kívülről látnia, hogy betörtünk
- Ja persze. - mondta az apa és orrát
nekinyomva az ablaknak, szinte itta magába gyerekei látványát. Kollegája pedig nekiállt kinyitni az ajtót. Az ötödik
kulcsnak engedett a zár, aztán az ajtó felpattant, és Géza végre átölelhette
Beát és Gábort. A bilincsek is hamar lekerültek róluk, aztán Dallós elővette a
mobilját.
- Itt Vadkacsa, küldjetek a jelzett
helyszín keleti végébe egy járművet. - Azzal Géza és a két gyerek gyalog
elindultak a szigeten át. A közrendőr beült a kabinba, és szépen rázárták az
ajtót. Dallós és a vízirendőr pedig szépen visszament
a főágra, majd kikötöttek kicsit távolabb, és úgy tettek mintha horgásznának,
miközben az öböl bejáratát szemmel tudták tartani.
Mátravőlgyiék szembe találkoztak egy csomó
kommandóssal, akik a hajó felé mentek, majd kibukkanva a házak közül, meglátták
a rájuk várakozó motorcsónakot. Géza besegítette a gyerekeket a csónakba, majd
kért egy telefont. Feltárcsázta a feleségét, és megnyugtatta, hogy meg vannak a
srácok, és semmi bajuk.
- Most pedig menjetek haza a
tizedessel. Csókoljátok meg helyettem is anyátokat. Mire hazaértek ő is otthon
lesz.
- Miért hol van? - kérdezte Bea.
- Az éjszakát kórházban töltötte
megfigyelés alatt. Majdnem idegösszeroppanást kapott, mikor Péter éjjel ránk
támadt. De már jól van, főleg mióta megtudta, hogy megvagytok.
- Ön nem jön, százados úr?
- Nem, szeretnék ott lenni, amikor
elfogják. - mondta és meg sem várva a reakciót visszament a fák közé. Tudta,
hogy a tizedesnek megparancsolták, hogy ha lehet, tartsa vissza őt.