- Szegény Ildit, úgy vitték
el a mentők – piszkálta az ételt Viki.
- Tudom drágám – mondta
Csilla – hozzánk hozták be a korházba.
- Te is láttad?
- Igen, akkor már aludt,
amikor benéztem hozzá.
- Szerelmes volt abba a
fiúba – pityeredett el Viki, mert eszébe jutott Madárka, az a fiú, akivel a
balesete lőtt járt.
- Viki, nem kéred? –
kérdezte megértően az anyja, a lány pedig tagadólag rázta a fejét. – akkor,
menjél, pihenj le egy kicsit. A kocsi meglendült, és Viki árgurult a szobájába.
A műlábak már is nagy segítséget adtak. Ahhoz, hogy átüljön az ágyra, már nem
kellett az anyja segítsége, sőt már az ismerős környezetben pár lépést is
tudott vele menni.
Most nem volt kedve
lefeküdni. A gép elé ült, és megnézte a postáját. Pár, régi ismerősétől jött
e-mail. Az utolsók között találta meg Marcali Géza levelét. A halála napján
adta fel. Kérte Vikit benne, hogy ha talált valamit a szekrényében, adja oda
neki, mert, nagyon fontos. Várja a
kosárlabdaedzés után a lányöltözőben. Viki elképedt, és kikiáltott az anyjáért.
Csilla rohant is. Elolvasta a levelet.
- Ez miért olyan lényeges
szerinted? Mit találtatok Móni szekrényében?
- Extazi tablettát – felelte
Viki, Csilla pedig kiment, és felvette a telefont, majd a rendőrség számát
tárcsázta.
Egy civil nyomozó jött el
Lukácsékhoz. Elolvasta a Vikinek szóló levelet, majd kikérdezte, hogy mit is
tud a dologról.
- Az öltözőszekrény szellőző
nyílásában találtuk a tablettát, vissza is raktuk.
- Tudom - mondta a
felügyelő. Pont olyan volt, amilyennek annak idején elképzelte Viki Maigret
felügyelőt – mi is ott hagytuk. Kíváncsiak voltunk, hogy elviszik-e.
- Tegnap, még ott volt –
referált az ügyről Viki.
- Igen, a kollegák is
megnézték. Megkérhetlek valamire? – nézett komolyan a felügyelő Vikire.
- Persze – mondta a lány, és
máris büszke volt magára, hogy Fábián nyomozó úr meg akarja bízni valamivel.
- Ha látod, hogy eltűnik a
tabletta, hívj azonnal.
- Jó – mondta a lány, és
sokat mondó pillantást vetett a felügyelőre.
Este Péter fáradtan érkezett
haza. Értekezlet volt, megtárgyalták Farkas tanár úr dolgát. Nem tudtak most,
az év közben új embert szerezni a feladatra, viszont szeptembertől szívesen
hazaköltözött a városkába Iker Valéria. Meg kellett hát szavazni, hogy Farkas
ott maradhatott-e évvégéig az iskolában, vagy nem. Az iskolaszék egyik diákja,
és az egyik szülő felsorolta, hogy miért nem javasolják a tanár további foglalkoztatását.
Végül is úgy döntöttek szavazással, hogy maradjon az évvégéig, hacsak, nem lesz
rá újabb panasz. Ezután be akarták jegyezni a kartonjára a feltételeket, de a
páncélkocsit, amiben tartották az ehhez szükséges dossziékat, feltörték, és az
anyagokat teljesen összekavarták.
- Mit mondtak azután Apu?
- Mi után?
- Az után a szavazás után.
- Nézd kislányom, tudom,
hogy utálod Farkas tanár urat, de, ő is csak egy ember, hibázott, meg is lesz
az eredménye.
- Jó tudom – szégyellte el
magát Viki. Ha így viselkedik ő sem jobb az öregnél.
- Inkább a felügyelőről
beszélj.
- Rendes tag – nevetett a
lány.
- Apu, holnap bemehetek
Pannival a kórházba?
- Délután, ha anyád is ott
van.
- Én aggódom érte – tette le
a könyvet az éjjeliszekrényre Csilla – Már kétszer ölt ez a félőrült, és akkor
ez a felelőtlen felügyelő ilyenekkel bízza meg.
- Tudom, hogy félted Vikit,
én is, de nem zárhatjuk vattával kibélelt dobozba. Tud ő vigyázni magára.
- De, ez a nyomozósdi
veszélybe sodorhatja.
- Az egész idejét bent Pannival
és Ildivel tölti. Amíg kettesben, hármasban vannak, nem érheti őket baj. Azt
kell elérni, hogy ne legyen egyedül. Reggel szólok neki.
Másnap, az eső dolga az
volt, hogy megnézze, ott van-e a zacskó, de még nem vitték el. Hiába kötötte
reggel a lelkére az apja, egyedül ment le az öltözőbe. Csak azután ment fel az
osztályterembe. Panni már ideges volt.
- Hol voltál?
- Valamit tegnap a nagy
ijedelemben lent felejtettem az öltözőbe, ne parázz mát itt!
- Nem szeretem az ilyen
pesti dumát! Féltelek. Nem elég, hogy Ildit elveszítettük?
- Jaj, ne beszélj úgy róla,
mint aki meghalt! – nevetett Viki barátnője sápadtságán – Csak kiborult. Majd
pár nap múlva ismét fog suliba járni.
Aztán suttogva elmesélte a
levél ügyét.
- Akkor, mégis ő volt a
diler?
- Nem, nem hiszem. Akkor
Móni elmondta volna neki, hová rejtette a cuccost.
- Akkor meg ki tette?
Szerinted ugyan az gyilkolta meg Mónit is és Gézát is? – pirult ki most már
Panni.
- Persze. De nem biztos,
hogy a tabletta miatt.
Alig várták a tanítás végét,
hogy megint megnézhessék a szekrényt, de az anyag most is a helyén volt. Viki
gépiesen úszta meg a távját, aztán Panni segítségével visszaült a kocsiba.
Közben járt az agya. Amikor a zuhanyzóba gurult, kicsit megijedt a gondnoktól,
Jo bácsitól. Az egyik mosdó csapját javítgatta.
- Jó napot Jo bácsi! –
köszöntek a lányok.
- Jó napot kisasszonykák! –
mondta a férfi. – Mindjárt megyek, csak ebbe a felébe be kell raknom a
tömítést. Addig el van zárva a víz – mondta sajnálkozva a férfi.
- Tessék csak nyugodtan –
mosolyogtak rá a lányok. Szerették az öreget, aki mindenkivel kedves volt,
annak ellenére, hogy pár gyerek folyton bosszantotta. Jo bácsinak volt egy
kutyája. Ha azt kiáltották neki, hogy „Fogd meg, nyúl!” a kutya nekiiramodott a
földeknek, a nyúl után. Jo bácsi pedig féltette a kutyát, nehogy elüsse a
féleszű Béla a traktorral. Komikus volt, ahogy elől fut a kutya, utána Jo
bácsi, és vadul kiabál, ha véletlenül meglátta a traktort.
- Tegnap maguk voltak itt,
amikor az a szegény fiú…- Jo bácsi elharapta a mondatot.
- Igen. Szegény barátnőnk,
idegösszeroppanást kapott miatta.
- Tudom – felelte az öreg –
bent voltam nála délelőtt. Arra volt dolgom, hát, mondom, megnézem, hogy van.
- És, hogy van? – kérdezte
egyszerre a két lány.
- Nem jól – mondta szomorúan
- altatják, de ha fent van, akkor nem jól.
Közben befejezte a
szerelést, és megnyitotta a vizet.
- Nos, sajnálom, hogy nem
hozhattam jobb híreket – mondta. – Viszontlátásra, és vigyázzanak magukra!
Mikor ketten maradtak, Viki
beült a zuhany alá, és letusolt. Amíg törölközött, Panni beletúrt a táskájába.
Cigit keresett, mert bár anyjának megígérte, hogy nem gyújt megint rá, most az
izgalmak miatt nem bírta megállni. Végre megtalálta a dobozt. Már csak pár szál
volt benne, és az öngyújtó. Ahogy kivette, valami kiesett a padlóra. Panni
rágyújtott, nagyot szívott a cigiből, aztán köhögött egy sort, majd csak utána
vette fel a valamit.
- Mi az? – kérdezte a
kíváncsiságtól izgatott Viki. Panni hangosan olvasta.
- Legyetek délután háromkor
a kis lugasban! Bea.
Háromnegyed három volt.
A kis lugas a ház háta
mögött volt, a tanári parkoló után. Ide jártak ki nyáron a koleszosok inni, meg
bagózni. A kollégium a park végében volt, valószínűleg, amíg a grófék laktak a
főépületben, a háború előtt, a kollégium cselédház lehetett. A gróf, még a
háború előtt iskolát rendezett be itt. Ő Pesten lakott, a családjával együtt.
Bea is kollégista volt.
Szép, barna haja rövidre volt nyírva. Mindig szolidan volt öltözve. Szeretett
volna szürke tömegnek látszani, de nem volt az. A fiúknak nagyon tetszett, de
szégyenlős mivolta miatt nem igen járt senkivel. Korán ért a lugashoz, ami
tulajdonképp öt pad volt középen egy szoborral. Rózsabokrok, és fagyalbokrok
vették körül. Mivel korábban érkezett, Bea leült. Abban sem volt biztos, hogy a
lányok eljönnek. Lehet, hogy Panni nem vette észre a levelet. Olvasni kezdett a
magával hozott könyvből. Valahol mögötte, megrezzent a bokor. Hátranézett, de
semmit sem látott. Biztosan egy madár, gondolta, és megint elmélyedt az
olvasásban. Újra hallotta a zörejt. Furcsán kezdte érezni magát. Aztán meglátta
a zaj forrását.
- Maga az? – kérdezte, és
elmosolyodott – Mit ijesztgeti itt az embert?
Ám a bokorból kilépő ismerős
nem válaszolt. A lányhoz lépett, és mielőtt sikítani tudott volna, vasmarkát a
nyakára szorította.
Panni lassan tolta a füvön a
tolókocsit. Nem akarta kitálalni barátnőjét. Most látta, hogy milyen hepehupás
volt itt a talaj.
- Szerinted, már ott van? –
kérdezte Viki.
- Nem tudom, nagy csend van –
rántotta meg a vállát Panni.
- Mit akarhat?
- Szerintem valamit Gézával
kapcsolatban.
Odaértek a lugashoz. Panni
betolta a széket a padok közé. Viki felkiáltott. Panni csak akkor látott a
másik padra, amikor megkerülte a kerekesszéket. Bea a padon feküdt. Teljesen
meztelen volt, ruhái szanaszét szaggatva a földön. Halott volt, megfojtották.