Az iskola olyan lett, mint egy felbolydult méhkas. Szülők jöttek aggódva a gyermekeikért, a kollégium épületében fel-le rohangáltak a nevelők. Nevetés, és önfeledt bohóckodás töltötte be az egész épületkomplexust. A diákok boldogak voltak, hogy ilyen hamar befejeződött a tanév.
A parkolóba egy rendőrautó állt be. Négy civil ruhás rendőr szállt ki belőle. Határozott léptekkel mentek fel a lépcsőn az igazgatói irodához. A magas, kunos arcú parancsnok kopogott be az ajtón.
- Ki az? – kiáltott ki a titkárnő.
- Rendőrség. – kinyílt az ajtó, és Ágika jelent meg a nyílásban.
- Elnézést, de szülő ostrom alatt állunk, fáradjanak be, azonnal szólok az igazgató úrnak.
A négy férfi belépett az irodába, és megvárták, míg Ágika visszatér, hogy bemehetnek. Az igazgató összetörve ült az íróasztala mögött.
- Jó napot! Lépett közelebb a parancsnok, és a kezét nyújtotta – Mátravölgyi Géza vagyok, az Országos Rendőrkapitányság Gyilkossági osztályának parancsnoka.
- Pásztor István, ennek a diliháznak az igazgatója.
- Ugye még senki sem ment el?
- Nem, amint telefonáltak, azonnal két embert állítottam a kapuba, és mindenkit itt tartottunk. Pár szülő, főleg nők, hisztériás rohamot kaptak emiatt.
- Nos, akkor osztályonként meg kéne kérni a tanulókat, hogy jöjjenek a tornaterembe. Ott fogjuk kihallgatni a tanulókat. Akivel beszéltünk, az elmehet.
- Ágika – szólt ki az igazgató – kérem az első A tanulóit a tornaterembe.
Aztán felállt, és a nyomozókkal együtt lement ő is az alagsori terembe.
- Nem tudod, hogy mit keresett olyan későn Móni az uszodába?
- Mindig edzett. Nagyon sportos volt. Kocogott is. A falubeli öregek ki is nevették, de ő nem törődött velük.
Már három órája folyt a kihallgatás, de egy jottányit sem jutottak előrébb a nyomozók. Mártavőlgyinek volt egy furcsa érzése. Amikor az extazi tablettákról kérdezte a tanulókat, mindenki begubódzott. Senki nem tudott semmiről.
Lukács Viktória következett. Megtetszett neki az okos, segítőkész lány. Mikor meghallotta, hogy a helyi kollégája milyen feladatot bízott rá, magában dühöngött. Nem értette, hogyan lehet egy ilyen veszélyes helyzetben, egy rokkant kislány életével játszani. Elhatározta, hogy kirúgatja azt a fajankót. Mosolyogva nyújtott kezet neki:
- Hallom ön már segített a rendőrségnek.
- Igen, bár nem sok hasznomat vette a kollégája.
- Hogy van a barátnője – nézett bele az aktákba a nyomozó – Rónai Ildikó?
- Azt hiszem jobban. Sajnos még nem tudtam bemenni hozzá a korházba.
- Szerinted, ki terjesztette a kábítószert?
- Azt nem tudom, de valami furcsára jöttem rá.
- Mond el.
- Inkább négyszemközt – hajolt közelebb a felügyelőhöz Viki.
A felügyelő felállt, és az öltözők felé vette az útját, Viki utána gurult.
Viki a felügyelő kezébe adta a cédulát.
- Meg találták az eredetiét?
Persze, vette elő a zsebéből Mátravölgyi az eredeti cédulát.
Móni: 16:45, Orsi: 17:45,
Vera: 20:00, Anita: 20:00, Kati: 16:45, Sári: 17:45.
- Szerinted mi ez? – Viki tágra nyílt szemekkel nézett a felügyelőre, mint aki azt gondolja, hogy hülye a másik.
- Hát találkák.
- Jaj, azt én is tudom, de hová mentek ezek a lányok?
- Azt nem tudom, de az utóbbi időben ezeknek a lányoknak a tanulmányi eredménye rohamosan javult, úgy, hogy tudom az osztálytársaiktól, hogy kettesnél jobb jegyük nem volt.
- Gondolod, hogy valaki manipulált a jegyekkel a számítógépben?
- Pontosan. Elég volt csak egy jeggyel feljebb emelni a teljesítményt.
- De, a tanárok nem hülyék, a naplóban pedig szerepelnek a jegyek.
- Nálunk bevezették az elektronikus naplót. A jegyeknek így annyi.
Mátravőlgyi elgondolkodott, hogy vajon diák, vagy tanár keze van-e a dologban.
- Szerintem tanár – mondta halkan Viki, kitalálva a felügyelő gondolatát – tudom is, hogy ki.
- De vajon miért?
- Meg kell fejteni a cédulát – adott mosolyogva szakmai utasítást Viki a kamaszok szemtelenségével.
Sorban ültek az Orsik, Verák, Aniták, Katik és Sárik a tornateremben. Lassan kezdett összeállni a kép. Nagyom úgy nézett ki, hogy a kosaras lányok jegyeit manipulálták, de a lányok hallgattak. Sokan sírtak közülük, és mindegyik nagyon sápadt volt. A felügyelő, hogy ne ijesszen rájuk, még pár Katit kihallgatott az évfolyamból, de aztán elengedte őket. Maradt öt lány, ott ültek előtte sápadtan, kisírt szemmel.
- Lányok, mi van magukkal? Valami rosszat csináltak?
Nem jött válasz. Orsi a negyedik a-ból a zsebkendőjét gyűrögette.
- Nézzék, egy társnőjüket már megölték. Beát, aki tudott valamit, szintén. Azt várják, hogy most magukra kerüljön a sor?
Anita felzokogott, aztán összeszedte magát, és beszélni kezdett.
- A tabletták a teljesítménynövelésünkre kellettek. Farkas tanár úr szerezte be. Oda ragasztotta a csempére, mi meg levettük. – Viki diadalittasan szorította ökölbe a kezét a személyzeti ajtó mögül, ahol hallgatózott.
- Hogyan fizettek?
Anita elhallgatott, és a többiekre nézett. Egy magas, vékony nyomozó lépett a tornaterembe. Egyenesen Mátravőlgyihez sietett, lehajolt hozzá, és valamit súgott neki. Mátravőlgyi felállt, majd a nyomozóval kirohantak.
A tanári szobába leültek a nyomozók. Az előbbi nyomozó bekapcsolta a tévét, és a videóba tolt egy kazettát, aztán a többiek közé ült, és elindította a felvételt. Móni volt rajta. Szétvetett lábai között Farkas tanár úr dolgozott, aztán megjelent Orsi, és beszállt a szexbe.
- Hát, így fizettek a lányok – szomorodott el Mátravőlgyi. – Azt hiszem, megoldottuk az ügyet. Uraim, jöjjenek, letartóztatjuk Farkas tanár urat.