Panni hanyagul visszadobta a polcra a két dossziét, amikor Jo bácsi megjelent a folyosó végén.
- Mit csinálnak itt aranyoskáim? A tanár úr már aggódott magukért – szolt oda nekik már messziről.
- Összekavarodtak a térképek – mondta Viki – szét kellett válogatni őket, mert nem tudtunk kiigazodni rajta.
- Hát, Farkas tanár úr nem volt a rend mintaképe – nevetett az öreg. – Meg lett a térkép?
- Igen.
- Akkor vigyék az osztályba, majd én visszapakolok. Jé, ez meg mi itt? – fogta kézbe a két dossziét.
- Nem tudjuk – tódították a lányok. – Ott volt a polcon.
- Rajtam is keresték annak idején. Ezek az eltűnt dossziék – morfondírozott az öreg.
- Nem kéne leadni? – kérdezte huncutul Ildikó.
- De, ha itt rendet raktam, leadom.
Az osztályból nevetés hallatszott ki. Panni bement az ajtón. Az osztály már az oldalát fogta, a tanár mosolyogva, ám de sápadtan fogadta őket.
- Nem hittem, hogy az Arab félszigetig kell menniük a térképért?! – ismét nevetés.
- Ki kellett pakolnunk, mert akkora rendetlenség volt. – mondta Panni, és felállította a térképállványt.
- Máskor kérném ilyenkor a feladat nem teljesítését, és visszajövetelt. Nincs kedvem fiatalon szívrohamban elhalálozni.
A lányok megértették a viccet, és bokázva szalutáltak (Viki csak szalutált)
- Igen is herr generál!
Az osztály fetrengett. Mikor már mindenki kinevette magát, a tanár megszólalt.
- Nos nézzük akkor a térképet. Itt láthatjuk Bagdadot, az Ezer egy éjszaka meséjének helyszínét…
Panni belekarolt barátnőjébe, és visszafelé mentek a házhoz a járdán. Viki aznap nagyon elfáradt. Kicsit talán túlerőltette magát a sétával. Minden áron el akart menni az iskoláig, meg vissza. Lefelé a lejtőn, még jól bírta, de aztán a felfelé út nagyon nehéz volt, ám Panni hiába ajánlotta fel, hogy elmegy a kocsiért, Viki ragaszkodott a kitűzött teljesítményhez. Végül sikerült, és ők büszkén sétáltak be a konyhába. Lihegve ültek le az ebédlőasztalhoz.
- Na, ma mennyi volt? – kérdezte Csilla, aki a tűzhelynél tüsténkedett.
- A suliig, meg vissza. De a Viki így hajtja magát, nekem díjbirkózó vállaim lesznek.
- Köszönöm neked, hogy így foglalkozol Vikivel. Miért nem vittétek a kocsit?
- Mert akkor a felénél beleülök – lihegte Viki.
- Ha feltettem a főzeléket, átgyúrlak – nézett büszkén a lányára az asszony. – Van a hűtőben üdítő, de csak óvatosan lányok. Nem kell tüdőgyuszi.
Panni elővette a két flaskát, aztán visszaült a helyére. A szülői tilalom ellenére nagyot húztak a hűs italból. Már alig várták, hogy megnézhessék a fénymásolatokat, de meg kellett várni a masszázst.
Viki lábai kellemesen bizseregtek. Anyja összepakolta a masszázshoz szükséges krémeket, aztán mosolyogva mondta:
- Nos, átadom a terepet az ifjúságnak – azzal kiment.
- Olyan rendes a mamád – mondta Panni.
- Mi ért, a tiéd sem utolsó – nézett csodálkozva barátnőjére Viki.
- Hallanád, amikor zsörtölődik mindenkivel – dohogott Panni.
- Dettó, úgy látszik az anyák ilyenek – nevettek.
- Szerinted milyen az új tanár? – kérdezte Panni.
- Jó fej, bár szerintem az első nevetős órát, majd követendé gyász.
- Á, a földrajz ezen túl, kéjutazás lesz. Hú és milyen csinos!
- Te, Panni, Te szerelmes vagy!
- Egy óra után? Talán a jövő héttől.
Már fájt az oldaluk az egész napos nevetéstől.
- Szerintem, a nevetéstől meg lehet fulladni – erőltetett magára komolyságot Panni. – Most mi nyomozunk, kérlek, vedd elő a dossziékat!
Viki a táskájáért nyúlt, majd kivette a földrajz atlaszt, szétnyitotta. A közepében ott lapultak a fénymásolt oldalak.
- Mutasd Tóth tanár úrét – nyújtotta a kezét Panni.
- Várj, Tóth tanár úr neve is Tóth József.
- Nézd csak – lett izgatott Viki – Jo bácsi tanár volt a hatvanas évek elején. Aztán elbocsátották.
- Miért?
- Azt nem írja.
- Pedig ott kell lennie, nézd meg azok között a papírok között.
Viki beljebb ásta magát a papírok között, és megtalálta a jelentést. Elolvasta, aztán döbbent arccal oda adta Panninak. Jo bácsi Győrött tanított földrajzot és történelmet az egyik gimnáziumban, valamint kollégiumi felügyelő tanár is volt. Az öreget rajta kapták annak idején, hogy egy lányt molesztált a kollégiumban és kirúgták. De, mivel egy pártfunkcionárius ismerőse volt, letették ebbe a városba, gondnoknak.
- El is hiszem, hogy a történtek miatt elemelte a dossziéját – nézett barátnőjére Viki.
- Igen ám, de Tóth tanár úr dossziéját miért hozta el?
- Gondolkodj! Körülbelül egy korúak, ugyan az a nevük. Át akarta rakni a terhelő jelentést hozzá. Csak nem volt lehetősége visszavinni, mert mi rendet csináltunk.
- És, most mit fog csinálni a dossziékkal?
- Nem tudom – gondolkodott el Viki – de, ha ez mind igaz, lehet, hogy nem is Farkas tanár úr volt a gyilkos!
- Mindig is tagadta.
- De miért? Jo bácsi olyan rendes mindenkivel!
- Mert, bekattant valamitől.