Pont ugyan olyan lány
volt, mint a többi tizenhárom éves bakfis az ő korában. Akkor kezdte az
általános iskola hetedik osztályát, amikor az anyja újra férjhez ment. Az apja nyomozótiszt
volt a Budapesti Rendőr Főkapitányságon. Meleg, boldog családi életet éltek.
Aztán mikor nyolc éves lett bekövetkezett a tragédia. Apját lelőtték egy akció
során. Egy kínai volt. Julcsi ezek után szívből gyűlölte a kínaiakat. Az anyja
évekig gyászolt. Péterrel a Balaton mellett ismerkedtek meg. Julcsi Zánkán volt táborban az osztálytársaival. Péter bácsi itt
volt felügyelő tanár. Egy hónapig nyaraltak itt, és anya minden hétvégén lejött
meglátogatni. Megismerkedett Péter bácsival is és láthatóan barátság kezdett
köztük szövődni. Péter bácsi még ügyeletet is cserélt az undok Piri nénivel,
hogy elvihesse a mamát diszkóba. Aztán ősszel kiderült, hogy Péter bácsi az ő
iskolájukban tanít majd. Annak is örült, hogy egyre többet látogat el hozzájuk
az új történelem tanár. Mind minden lány az osztályból szerelmes volt a kedves,
nem túl szigorú fiatalemberbe. Végül büszkén híresztelte a téli szünet előtt,
hogy Péter bácsi lesz az új apukája.
A bajok a tavasszal kezdődtek. Anya terhes lett, és az
orvosok megtiltották, hogy felkeljen. Rá meg Péterre maradt a háztartás.
Örömmel végezték. Egy vasárnap reggel Péter bekopogott a szobájába.
- Anyádat kiviszem a Nagymamihoz. Ott legalább ki tud
egy kicsit ülni a kertbe. Jössz te is?
- Nem, köszönöm. Most nincsen kedvem.
- Jó. Te tudod. - mondta a mostohaapja. Julcsi pedig örült az egyedüllétnek. Meg aztán Péter anyját
sem szerette. Megkövetelte, hogy a nagyanyjának tekintse, és mindig az ő kárára
viccelt. Segített bepakolni a cuccokat a kocsiba, integetett utánuk, majd
felment a szobájába. Nézte a tévét, de aztán ráunt. Elő vette a naplóját, amit
még az apjától kapott a nyolcadik születésnapjára és leírta, hogy mi történt
vele a héten. Rendszeresen vezette, hétről hétre, de még így is alig volt
teleírva pár oldal. Nem történt vele semmi komoly. A bejegyzések családi
összejövetelekről, mozifilmek leírásáról és színészek meg beat énekesek után
vágyakozásáról szóltak. Mikor befejezte az írást olvasni kezdett, de az sem
érdekelte. Bekapcsolta a magnóját, levetkőzött, majd a szekrényajtón lévő
tükörbe elkezdte vizsgálni magát. Még nagyon kislányos volt. Pici mellei alig
látszottak. A csípője sem kerekedett még ki. De ha hosszú szőke haját feltűzte
nagyon szép volt az arca. Hatalmas kék szeme volt. Az írisze
pedig tele volt apró aranyszínű ponttal. Tulajdonképpen nem is értette, hogy
miért nem foglalkoznak vele a fiúk. Persze ő sem bátorította őket, mert Péterbe
volt szerelmes. Nagyon szégyellte ezért magát. Szerelmes az anyja férjébe, dehát a szívnek nem lehet parancsolni. Felerősítette a
magnót, majd amúgy meztelenül elkezdett táncolni a tükör előtt. Négy éves kora
óta járt balettra. Szép hosszú combjaival jól mutatott a tánckarban az
ünnepségeken. Ha felnő majd balett - táncosnő akart lenni. Teljesen
belefeledkezett a táncba. Csukott szemmel hajladozott a zene ritmusára. Amikor
kinyitotta a szemét mostoha apja ott állt az ajtajában. Maga elé kapta a kezét,
mire Péter megszólalt.
- Miért hagytad abba? Olyan szép voltál.
- Te meg mit keresel itthon?- kérdezte a kislány, és
nem tetszett neki, ahogy a férfi ránéz. Az pedig
odalépett hozzá és felnyalábolta. Megindult vele az ágy felé.
- Tudom, hogy szerelmes vagy belém. Én is beléd. -
Julcsi el kezdett sírni.
- Na, miért sírsz? Azt hittem, hogy örülni fogsz neki.
- azzal hanyatt fektette.
- Mit fog szólni anya?
- Nem kell megtudnia, és akkor nem fog fájni neki. -
mondta a férfi és elkezdte simogatni áldozatát.
- Ne, nem akarom! - tiltakozott reszketve Julcsi. Mostohaapja pedig egyre érzékenyebb területeken simogatta és
csókolgatta. Akár mennyire is tiltakozni akart, egyre jobban esett neki a
dolog. Győzött a szerelem. Átadta magát az élvezetnek. Aztán Péter elővette a
szerszámát, és nedves kis nemi szervéhez nyomta.
- Nyissad szét jól a lábad! - szólt neki, és lassan
elkezdte bevezetni.
- Ez fáj! - kiáltott Julcsi.
- Nem fog fájni mindjárt. Tűrjed egy kicsit! -
parancsolt rá az apja. De fájt, végig. A lepedő pedig
tele lett vérrel pont úgy, mint mikor először menstruált.
- A következő már jobb lesz. - vigasztalta Péter.
Lecserélték a lepedőt, aztán Péter segített letusolnia.
- Mond azt anyádnak, hogy menstruálsz.
- Jó. - mondta Julcsi. - De miért is jöttél haza? -
kérdezte.
- Azért, hogy magammal vigyelek. Mehetünk? - a kislány
nem akart menni.
- Mit mondjak nekik?
- Azt, hogy menstruálok. Nem vagyok jól.
- Hát jó. Feküdj le és pihenj. - azzal elment. Julcsi pedig ottmaradt a fájdalommal és az összekavarodott
világgal.