Tizenkettedik fejezet

 

Alig várta a következő alkalmat. Gépiesen mozgott a színpadon, és az ágyban is. Ottó egyfolytában ordítozott vele valamiért, sőt egyszer meg is ütötte.

- Hülye kis szuka! - ordítozta - Azt hiszed, mert úri helyen voltál, már játszatod a hülye agyadat? Ha holnap sem embereled meg magadat, nem viszlek el többé a miniszterhez! - Julcsi nem vette be amit mondott, mert tudta, hogy a háromszorosát passzírozta ki Ottó Helmuthból, mint egy egésznapi bevétele a bárban, a lányok által keresett pénzzel együtt, de azért összeszedte magát, mert nem akar monoklikat a szeme alá.

Másnap fölajánlotta a főnöknek, hogy kitakarítja a klotyót. Ezt a munkát mindenki utálta. Először össze kellett szedni a szétdobált, használt óvszert, aztán kimosni az összehányt vécéket, majd hippóval összekevert sósavas vízzel felmosni. Mire végezett iszonyatos hányingere volt. Felment a szobájába, és egy órára lefeküdt. Mikor elkezdte a műsorát, még mindig émelygett, de a főnök megdicsérte a munkájáért.

- Este ezért kapsz egy szabadnapot. - Julcsi mosolygott, de magában elátkozta Ottót. Tudta, hogy a szabadnap azt jelenti, hogy a főnök éjjel majd bemegy hozzá, és ki kell elégítenie. A vendégektől is irtózott, de Ottó hájas testét egyáltalán nem kívánta. Eltáncolta a két műsorát, aztán megvacsorázott, és felment a szobájába. Megfürdött, és lefeküdt aludni. Éppen azt álmodta, hogy Helmuth Kruger a lába között simogatja, amikor Ottó fölébresztette. Teljes csönd volt. A mulató már régen bezárt.

- Meséld el, hogy mit csináltatok Krugerrel. Hátha tudok legközelebbre tanácsot adni, bár meg volt veled elégedve a miniszter.

- Én is vele. - mondta Julcsi, és a nyakába húzta a takarót, hogy a főnöke meg ne kívánja.

- Na meséljél már! - Julcsi pedig elkezdte sorolni az eseményeket, és kétségbe esve látta, hogy a férfi egyre jobban beindul. Amikor odaért, hogy a gésa golyókat miként használták, lerántotta róla a takarót, meredező szerszámát elő vette, és a lány lábait a nyakába véve, beléhatolt. Julcsi tudta, hogy mímelnie kell az élvezetet, különben a férfi kegyetlenül megveri. Kéjesen nyögdécselve megszólalt:

- Azt hittem, hogy már sosem fogsz bejönni hozzám. Annyira kívántalak már. - és közben türtőztetnie kellett magát, hogy el ne rúgja magától a férfit. Szerencséjére az túlságosan be volt indulva ahhoz, hogy észrevegye a színlelést.

- Hol a dobozod?

- Ott maradt Krugelnél. Majd jövő héten hazahozom, és akkor kipróbáljuk.

- Helyes. - mondta Ottó, aztán rádőlt a lányra, és elélvezett. Julcsi megúszta a látogatását egy félórával. Amikor elment, kihúzta a redőnytok mögül a lakkozott dobozkát, és megsimogatta benne azokat a tárgyakat, amik Krugelhez értek.