Végre eljött a vasárnap. Reggel megjött a pedikűrös, a
fodrász, és nem sokkal utánuk a masszőr, Julcsi pedig
átengedte magát az élvezeteknek. Teste felfrissülten, és begerjesztve várta az
esti kalandokat. Ezen a napon csak nyolcfelé kellett odamenniük a miniszter
villájába, és ahogy azt Ottó mondta, csak nagyon kevés, de annál úribb közönség
lesz jelen.
Julcsi élvezettel nézegette a tájat, ahogy haladtak a kúria felé. A
hegyek kéklően törtek a felhők közé, és a lemenő nap aranyában fürödtek. Kis
szíve vadul zakatolt, és egész teste beleremegett, ha arra gondolt, hogy mi is
fog éjjel történni vele.
A komornyik már várta őket az ajtóban, és Julcsit
bekísérte a szalonba. Ottó ment a nyomukban. Kruger
odalépett hozzájuk, és kezet fogott Ottó Schmidttel,
aztán pedig Julcsinak csókolt kezet.
- Örülök, hogy elhozta ismét az unokahúgát hozzánk.
Sajnálom, hogy már mennie kell, és nem tud itt maradni vacsorára. - fordult oda
Schmidthez. Ottó egy pillanatra csodálkozva nézett
rá, aztán kapcsolt.
- Majd reggel eljövök érte. - mosolygott, aztán sietve
távozott. Julcsi alig bírta visszatartani a nevetést.
A vacsora ismét nagyon finom és kellemes volt. Két
férfi volt most csak vendégként. Az egyik finom úriember, teljesen hasonlított Krugerre, a másik, erőszakos és nagyhangú volt. Mint
kiderült az első a házigazda öccse volt. A nagyhangú, egy fegyver gyáros, egyfolytában
vicceket mesélt. Volt köztük szellemes is, de a legtöbbje unalmas malac vicc
volt. Az első két - három után még elnézést kért Julcsitól, de aztán mikor
látta, hogy a lány mosolyog a csattanókon, már nem is méltatta szóra. Az
étkezés után Kruger félrevonta:
- Kedvesem, elszórakoztatná a két vendégemet?
- Azt hittem, hogy csak önnel leszek.
- Tudja, kedves, a fegyvergyáros úr azt ígérte nekem,
hogy támogatni fog a következő választáson, ha beszervezem önt neki éjszakára.
Persze nem kell vele lennie egész éjjel. Ugye utána átjön hozzám?
- Hát jó. De csak a maga kedvéért.
- Köszönöm, drágám. - mondta a férfi, és kezet csókolt
a lánynak.
- Mennyen fel az emeletre, majd az inas megmutatja,
hogy hová kell mennie.
Julcsi megitta még az italát, aztán felment megkeresni
az inast. Most nem az volt, aki múltkor előkészítette, hanem egy sokkal
fiatalabb férfi. Az orrát a plafonnak nyomva vezette végig a folyosón, majd egy
lakosztályba léptek.
- Itt a háló, itt a fürdő, itt
pedig a nappali. Vetkőzz le, és feküdj az ágyba. Ott vannak újságok, azt
olvashatod, amíg nem jön az úr. - azzal rávert Julcsi fenekére, és kiment. A
lány majd szétrobbant a méregtől, és elhatározta, hogy bepanaszolja a szemtelen
alkalmazottat, Helmutnál.
Egy negyedórát várt mire megérkezett a férfi, majdnem
tök részegen.
- Látom már kész vagy kiscicám. - dülöngélt az ágy
felé a férfi. Mikor odaért, durván megmarkolta Julcsi mellét és lerántotta róla
a takarót. Lehúzta a sliccét és elővette a szerszámát. Ráfeküdt a lányra és
pillanatokon belül kielégítette magát.
- Te is csak egy szaros kis
kurva vagy! - mondta, miközben a nadrágját húzta föl, majd kifelé indult. -
Arany papírba csomagolt semmi. Küldöm a következőt, bár nem tudom, hogy mit
esznek rajtad. - azzal kiment, és becsapta maga után az ajtót. A lány undorodva
szaladt a fürdőszobába, és egy negyedórát állt a zuhany alatt. Haragudott, hogy
Krugel átengedte. Visszafeküdt az ágyba, mire a
házigazda öccse jelent meg. Furcsa, de ettől a férfitől kirázta a hideg.
- Nagyon, szörnyű volt a barátom? Ne haragudj, kicsit
részeg.
- És nagyon durva, meg közönséges. De semmi baj, túl
vagyok rajta.
- Okos kislány vagy te. - simogatta meg az arcát a
férfi, aztán szájon csókolta.
- A testvéremnek el kellett egy kis időre mennie.
Megkért, hogy addig szórakoztassalak. Hoztam neked ajándékot. - mondta, azzal
egy selyemsálat vett elő a zsebéből. Gyönyörű volt, Julcsi még sosem látott
ehhez foghatót. A selyemre kézzel volt festve a Stefan
dóm.
- Ezt azért kapod, mert kibírtad a haveromat.
- Igazán gyönyörű. - mosolygott a lány.
- Nézd, milyen jól megy a bőröd színéhez. - mondta,
majd rátekerte a lány csuklójára, és hírtelen megkötötte, majd az ágy rácsához
csomózta Julcsi kezét. A zsebéből elővett egy bilincset, és hiába kapálódzott a
lány a másik csuklóját is az ágyhoz erősítette. Aztán egy hatalmas pofont adott
neki.
- Ha kiáltozni mersz, megöllek. - sziszegte, és a
szeme szikrákat szórt. A szekrényhez ment és matatni kezdett benne, közben a
lány kétségbe esve próbálta kiszabadítani a sállal odakötözött kezét, de a
csomó csak nem engedett. Most megfordult a férfi, és egy korbács volt a
kezében.
- Ne félj, nekem nem fog fájni. - mondta a férfi, és
szemében őrült fénnyel felnevetett, majd lesújtott a szíjjakkal. Julcsi combját
érte az ütés. A lány felsikoltott a fájdalomtól, mire a férfi a korbács
nyelével ütötte szájon, hogy felrepedt a sarka.
- Mondtam, hogy ne merj ordítani. - azzal ismét a
korbáccsal ütött. Most a lány vállán jelent meg a piros csík, ám az ütés
beletépett a kendőbe is. Julcsi csöndben sírt.
- Ezt már szeretem.
Keresek még valami kedvemre valót. - mondta, és visszament a szekrényhez. A lány pedig eközben ismét rángatni kezdte a kendős kezét. Ott ahol a korbács elszakította engedni kezdett az anyag.
Julcsi egyik keze kiszabadult. A férfi visszalépett az ágyhoz, kezében egy régi
késes borotvával.
- Megstuccolom egy kicsit a szőrödet. - mondta, és
szárazon borotválni kezdte a reszkető lányt. Persze azonnal belevágott. Ahogy
Julcsi nagyot ugrott, kiesett a kezéből a borotva. Az ágyra esett, és Julcsi
meg tudta kaparintani. A feléje ugró férfi arcába vágott vele. Az, mint a malac
visítani kezdett. Minden tele lett pillanatokon belül vérrel.
- A büdös kurva, a büdös
ribanc megvágott. - kiabált a férfi, és kirohant az ajtón. Julcsi remegve várta
a sorsát az ágyhoz bilincselve. Egy pár perc múlva bejött Kruger.
Kiszabadította a kezét és durván a padlóra lökte.
- Öltözz fel te kis hülye!
Jól elintézted az öcsémet. Már kihívtam a rendőrséget, majd szépen elítélnek
gyilkossági kísérletért. - azzal otthagyta a lányt a padlón. Julcsi
felöltözött, majd mikor már gondolkodni tudott, kinézett a folyósóra, de nem
őrizte senki. Összeszedte a holmiját, és lesettenkedett a földszintre. Minden
egyes lépésnél iszonyatosan fájt a korbácsnyomok helye. Örömmel látta, hogy
mindenki a nappaliban van, és a sebesült férfi körül ugrál. Senki sem állta az
útját, amikor kiment a bejárati ajtón, aztán átment a parkon, és ki a kapun.
Könnyeivel küszködve elindul az országúton. Életében másodszor szökött meg, és
másodszor nem tudta, hogy mi lesz vele.