Végre a buszpályaudvaron ült, kezében a
Pestig szóló jeggyel. Abból a pénzből vette, amit a kamionostól kapott. Az első
útja egy butikba vezetett, ahol nadrágot, blúzt, és egy blézert vett. Na nem új
dolgokat, hanem használtat, de azért jól mutatott. Éppen annyi pénze maradt,
hogy megvegye a jegyet. A határon még nem tudta, hogy hogyan jut majd át, de
aztán úgy gondolta, hogy ha lebukik, hogy nincsen útlevele, majd mindent
elmesél a vámosoknak.
Már látta, hogy a busz befordul az állás
elé, amikor hirtelen kétfelől megragadták, és belökték egy furgon hátuljába. A
száját gyorsan befogták, hogy ne tudjon sikítani, aztán a kocsi meglódult, és ő
meglátta a fölé tornyosuló Hans arcát.
- Hová igyekeztél picinyem? - kérdezte gúnyosan, majd
hatalmas pofont kevert le a reszkető, teljesen reményvesztett lánynak. Julcsi
csendesen sírdogált. Egy félórát mentek, aztán megálltak egy tisztáson. Hans felnyalábolta, és kivitte a kocsi mögé. Lerángatta
róla a nadrágot meg a bugyit, aztán belévágta hatalmas szerszámát. Julcsi
visított.
- Hiába ordítasz, most nem szed le rólad
senki. Sőt a főnök mondta, hogy tanítsalak móresre. Egész éjjel utánad
koslattam. - azzal durván baszni kezdte.
- Megvágjuk a vendéget?!
Megszökünk?! Majd én leszoktatlak róla! - minden egyes
lökéshez kapott egy pofont is. Julcsi már nem remegett, nem sírt, csak bámulta
az eget és meg akart halni. Mikor Hans kielégült,
felrángatta és visszalökte a kocsiba, majd előre ment a sofőrhöz.
- Akarod te is?
- Gyerünk, mert a főnök szétrúgja a seggünket. - Julcsi hátul hálát adott az Istennek. Már nem
sírt.
Nem a bárba mentek, hanem egy teljesen
ismeretlen lakásba, Bécs egyik külterületén. Mikor megálltak, Hans hátrament hozzá.
- Most bemegyünk abba a házba. Ha
okoskodni mersz, amíg be nem érünk a lakásba, átszabom a testedet ezzel a
késsel. Értetted, amit mondtam? - Julcsi bólintott és elindult a férfi előtt. A
harmadikra mentek, egy luxuslakásba. Ottó és Leó várták. Köszönés helyett
kapott Ottótól is egy hatalmas pofont.
- Büdös kis kurva,
majdnem lecsuktak miattad! - ordította, és belerúgott a földön fekvő lányba.
- Most mit csináljunk
veled? - hajolt le hozzá Leó. - Ha itt maradsz, lecsuknak gyilkossági
kísérletért.
- Én nem akartam megölni. - rebegte alig
érthetően a lány.
- Ezt magyarázd meg a rendőröknek, én
leveszem rólad a kezemet! - kiabált Ottó.
- Sajnos nem engedhetjük meg, hogy
vallomást tegyen. - állt föl Leó. - Amilyen kis hülye,
még minket is elintézne.
- Akkor meg ki kell nyírni, és bedobni a
Dunába. Úgy is Pestre akart menni, majd ott kifogják belőle.
- Ki akarsz dobni egy csomó pénzt az
ablakon?
- Nem.
- Szerintem adjuk el a Sanghaji
Nagynéninek.
- Engedjenek el, nem szólok senkinek
semmit, csak had menjek haza az anyámhoz.
- Kuss! Neked nem osztottunk lapot! -
rúgott bele újra a főnök.
- Vidd át a másik lakásba, amíg én,
felhívom Kao Jinget! -
monda Leó, a másik férfi pedig felrángatta a lányt a
padlóról, és átment vele a szemközti lakásba. Lelökte az első fekvőhelyre,
letépte a ruháját, majd ütni kezdte. Miután már kifáradt benne elővette a
szerszámát, majd megragadta a lányt a hajánál fogva és térdre kényszeríttette.
- Gyerünk, szopjál! Ha meg mersz
harapni, a Dunába végzed. - Julcsi pedig kínok
közepette bevette a férfi péniszét a szájába, és szopni kezdte. Könnye
összekeveredett a szájából kicsurgó vérrel.
- Fújj! Összevérezed a farkamat. -
förmedt rá a férfi, azzal hanyatt lökte és belevágta a szerszámát. Julcsi már
nem érzett semmit. Mindene fájt, és csak a hatalmas, mindent kitöltő undort
fogta föl.