Tizenhatodik fejezet

 

Abban a lakásban maradt, ahová átvitte Ottó. Az összes ruháját elvették. Ráparancsoltak, hogy fürödjön meg, aztán pedig feküdjön le. Megtette, és miután ágyba bújt, azonnal el is aludt. Amikor felébred, már sötét volt. Kiment a fürdőbe, és kimosta a száját, mert tele volt alvadt vérrel. Amikor belenézett a tükörbe, majdnem elájult. A szemei alatt hatalmas monoklik éktelenkedtek, a szája fölhasadt, és a jobb arca feldagadt. Kiment az előszobába, és megnézte magát a tükörben.  A teste is tele volt kék - zöld foltokkal. A korbács nyomok szinte égtek, olyan vörösek voltak. Megint arra gondolt, hogy megszökik. Oda ment a szekrényekhez, de nem talált semmilyen ruhát. A lepedőből tógát csinált maga köré, és óvatosan megpróbálta kinyitni a bejárati ajtót. Nem nyílt. Kiment az erkélyre, de hamar belátta, hogy nem tud lemászni. Ahogy visszalépett a nappaliba, szembetalálta magát Leóval.

- Nem tudsz megszökni!

- Látom.

- Jobb, ha nem ugrálsz. Ottó nagyon dühös rád.

- Nem tudom, hogy miért. Azaz őrült majdnem megölt ott a miniszternél. Nézd meg, hogy néz ki a karom.

- Egy kurvának nem szabad a vendéget bántani, még ha az meg is nyuvasztja. Ezt jegyezd meg magadnak egy életre.

- Én nem vagyok kurva.

- De az vagy, és most már az is maradsz egy életre. És hogy ne feledjed el, hogy mi a kötelességed, fordulj meg és térdelj fel az ágyra. - Julcsi azt hitte, hogy Leó megint a magáévá teszi. Föltérdelt hát az ágyra és behunyta a szemét. Teljesen váratlanul érte az újabb fájdalom. Leó egy vonalzóval vágott rá a hátsójára. Julcsi elájult.

Amikor magához tért megint egyedül volt a lakásba. Újra kiment az előszobába, és megnézte a tükörben a hátsóját. Az ütés nyomán újabb piros csík éktelenkedett rajta. Megvonta a vállát, aztán rájött, hogy rettenetesen éhes. Megkereste a konyhát, aztán kinyitotta a hűtőt. Üres volt. Az egyik konyhaszekrényben talált egy zacskó csipszet, azt ette meg.

Bement a nappaliba és belehuppant egy fotelba. Ahogy leült már ugrott is föl, mert a combja és a feneke úgy fájt, majd megőrült. Óvatosan ereszkedett vissza, majd bekapcsolta a tévét. Megnézett egy filmet, aztán a híradó jött. Nem szóltak semmit sem az ügyéről.

- Persze ők sem verik nagydobra. - nevetett, aztán kikapcsolta az adást, és le akart feküdni megint. Ahogy bebújt az ágyba, Hans lépett be. A lány úgy tett, mintha aludna.  A férfi odament az ágyhoz, levetkőzött, és bebújt a kis remegő test mellé.

- Most meg mit majrézol. Vigyáznom kell rád, és ezért kivertek az ágyamból. Álmos vagyok, mert tegnap éjjel téged kergettelek. Aludni akarok. Ha meg mersz moccanni annyi neked. - azzal beljebb lökte a lányt a fal felé, és elaludt. Julcsi teljesen felkenődött a falvédőre, de nagy nehezen ő is elaludt.

Arra ébredt, hogy Hans a mellét fogdossa.

- Helyre kis kurva vagy te. - nevetet rá a férfi, és szájon csókolta. - Adok neked kaját, ha hajlandó vagy egy menetre.

- Nem volt neked elég az erdőben?

- Azt akarom, hogy kedves legyél hozzám.

- Mért, ha nem fekszem le veled, nem kapok enni?

- Nem bizony. Két napig el vagy tiltva a kajálástól. Ottó azt mondta, hogy nem érdemled meg.

Julcsi gyomra meg kordúlt.

- Előbb ennék valamit, aztán jöhet a móka. - Hans fölkelt, kiment a lakásból, aztán néhány perc múlva visszajött egy sonkásszendviccsel. A lány befalta. A férfi nyomban mellébújt, és simogatni kezdte. Julcsi nem nagyon élvezte, mert mindene fájt. A férfi kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett onnan egy tégely kenőcsöt. Bekente vele a dákóját, és a lány hüvelyét, és lassan beléhatolt. A lány lábait a nyakába vette és lassan mozogni kezdett.

- Jó ugye? Tud ám rendes is lenni a Hans papa. - súgta a lány fülébe, Julcsi pedig szomorúan vette tudomásul, hogy ismét élvezi a szexet.