Egy hétig nem történt
semmi. Julcsi lassan megnyugodott. A vérzés is elmúlt és Péter megint úgy
viselkedett, mint régen. Aztán hétfő éjjel nagy jövés - menésre ébredt. Gondosan
felvette földig érő köntösét, hogy Pétert nehogy megint felizgassa és kiment a
nappaliba.
- Mi történik? - kérdezte álmosan.
- Anya vérzik. - mondta Péter - Beviszem a korházba. -
Julcsi puszit nyomott anyja arcára.
- Nagyon vigyázz magadra, meg a kicsire. - mondta.
Mikor elmentek, visszafeküdt aludni. Körülbelül két óra múlva jött vissza a
férfi. Bement a lány szobájába.
- Mi van anyával? - kérdezte Julcsi.
- Nincs nagyobb baj, de bent tartották megfigyelésre.
- mondta a férfi és benyúlt a takaró alá.
- Ne! - lökte el a kezét Julcsi.
- Múltkor fájdalmat okoztam neked. Szeretném
jóvátenni. - Hízelgett Péter, és visszadugta a kezét. A hálóing alá nyúlt, és a
kislány combját simogatta.
- Azt csinálunk, amit te
akarsz. Az elejét te is élvezted múltkor.
- Nem szabadna! Ez bűnös dolog. - tiltakozott Julcsi,
de aztán megint győztek a kellemes érzések. Péter
pedig igazán tudta, hogy mit kell tennie. Végig csókolgatta a kislány testének
minden pontját, aztán száját végül a szeméremajkára tette és nyelvét mélyen
bedugta a hüvelybe. Lassan, elnyújtva vezette el első orgazmusáig
mostohalányát.
- Jó volt te kis drága? - becézgette a pihegő Julcsit.
- Igen. - mondta az boldogan.
- Akkor tegyél te is boldoggá engem. Hagyjad, hogy
megint belédhatoljak.
- De az fáj! - ült föl Julcsi.
- Csak első alkalommal. Most már nem fog. Ha mégis,
szólsz, és nem csinálom. - megint Julcsi combja közé
nyúlt és elkezdte simogatni. Kicsit lassabban nedvesedett be, mint előbb, de
aztán sikerült megint felizgatnia. Elővette a nemi szervét és elkezdte
dörzsölni vele a szeméremajkat. A kislány közel került megint az elélvezéshez.
Ekkor kezdte bevezetni. Julcsi csodálkozva vette tudomásul, hogy tényleg nem
fáj már az aktus. Péter pedig lassan kezdett benne
mozogni. Ujjával izgatta a kislány csiklóját, míg el nem élvezett, aztán
robbant ő is.
Így ment két hétig, amíg anya a korházban volt. Péter
a délutánt vagy anyánál töltötte, vagy dolgozatot javított. Este aztán odabújt
az ágyba mellé és szeretkeztek. Sok mindenre megtanította. Bánni a saját
testével, felizgatni a másikat, szopni és felhúzni az óvszert. Julcsi alig
várta ezeket az órákat, aztán egész nap gyűlölte magát érte. Hiába győzködte
Péter, hogy ezzel nem ártanak senkinek sem, ő érezte, hogy ha másnak nem is, de
az anyjának rosszat tesz.
Aztán letelt a kéthét és anya hazajöhetett megint. Az
előtte lévő este miután mind a ketten elélveztek Péter megszólalt.
- Holnap haza jön anya, és mi nem lehetünk minden este
együtt. Majd kigondolom, hogy hogyan csináljuk.
- Szerintem meg nem kéne többet együtt lennünk! -
mondta határozottan Julcsi. Eltökélte, hogy véget vet ennek, mert már máson sem
járt az esze. Előző nap hozott is egy intőt, hogy ábrándozik, és nem figyel az
órákon. Péter csak mosolygott, amikor aláírta. A kollegákkal
pedig megegyeztek abban, hogy Julcsi nagyon kamasz.
- Butaság kicsikém. - ölelte át Péter. - Majd iskola
után felmegyünk egy barátomhoz. Tudom is, hogy kihez. Kamionos és ritkán van
otthon. Anyának majd azt mondjuk, hogy tanulsz valakivel.
De Julcsi tartotta magát az elképzeléséhez és nem ment
fel a lakásra. Rettenetesen szenvedett, és Péter is, amikor csak tudta
ostromolta. Alig tudott odafigyelni a tanulásra. Rettenetesen lefogyott, nem
volt étvágya. Az iskolaorvos vitaminkúrát írt neki elő, de az sem használt.
Közeledett a tanítási év vége, és Julcsi három
tantárgyból is bukásra állt. Péter elkapta az iskola folyosóján és egy olyan
sarokba, húzta, ahol nem hallhatták meg, hogy mit beszélnek.
- Julcsi. Ha eljössz velem egyszer abba a lakásba,
elintézem, hogy ne bukjál meg.
- Jó. - adta meg magát szegény.
- Holnap.
- Jó.
- Nem meséltél senkinek a kapcsolatunkról? Ugye?
- Még Olginak sem. - mondta
Julcsi. Hogyan is mesélhetett volna erről, hisz még maga előtt is szégyellte. A
naplójába sem akarta írni először, de aztán úgy döntött, hogy muszáj legalább
kiírni magából.
Másnap aztán felmentek a lakásra. Péter gyorsan
levetkőztette, aztán a nagy franciaágyra fektette.
- Nőtt a mellecskéd mondta és megcsókolta a kis
meredező bimbót.
- Még! - mondta a kiéhezett kislány. Péter elkezdte
csókolgatni a melleit. Aztán a köldökébe is belecsókolt, majd kielégítette,
ahogy Julcsi a legjobban szerette, a nyelvével.
- Úgy hiányoztál! - szakadt ki a kislányból - De nem
kéne, nem szabadna ezt velem csinálnod! Ez lesz az
utolsó!
- Jó. Lehet, hogy igazad van. - mondta a férfi -
Viszont akkor ma mindent meg kell tenned, amire kérlek.
- Mit csináljak? - kérdezte a
kislány vidáman.
- Táncolj nekem úgy, mint amikor először voltunk
együtt. - monda Péter és beletett barátja hifitornyába egy kazettát. Mikor a
zene megszólalt Julcsi felkiáltott:
- De hát ez az én kazettám! Már hetek óta keresem. Te
kutattál a holmim között! - pici szíve nagyot dobbant. Nem merte megkérdezni,
hogy látta-e az apja a naplóját, de aztán úgy gondolta, hogy akkor szólt volna.
Megenyhülve szólalt meg:
- Lemásoltam volna neked.
- Bocsáss meg kicsi lány, de azt akartam, hogy mindig
emlékeztessen valami rád. Légyszíves és táncoljál! -
a kislány pedig becsukta a szemét és táncolt. Péter
töltött magának egy konyakot, leült egy fotelba és nézte, ahogyan Julcsi
táncolt. Aztán amikor nemi szerve teljesen megmerevedett, odalépett a lányhoz,
gyöngéden térdre kényszeríttette és beléhatolt. Julcsinak egy pillanatig fájt,
mert nem volt felizgulva, de aztán élvezte az új formát.
- Adjál nekem is konyakot! - kérte utána a férfit.
- Anyád megérzi rajtad.
- Majd rágózom. - kapott egy fél pohár konyakot, de
nem ízlett neki, így ott maradt az asztalon. Ismét táncolt a férfinek. Most az
ölébe ültette és hagyta, hogy Julcsi irányítson. Majd franciáztak és a férfi a
lány szájába élvezett. Végül együtt megfürödtek. Mikor indultak Julcsi
megszólalt:
- Köszönöm ezt a szép utolsó napot. Ugye szép vége
volt a kapcsolatunknak?
- Igen, Picim. - mondta Péter és hamiskásan
mosolygott.