Egész éjjel alig aludt. Remélte, hogy csak valamelyik
európai nagyváros kínai negyedében fog kikötni. Valószínűleg kocsival fogják
vinni, és ő majd megpróbál megszökni. Négy óráig hánykolódott az ágyában, aztán
kiment a konyhába, és felbontott egy üvegpezsgőt.
Félt, jobban, mint eddig bármikor. Az inas a másik
szobában enyhén horkolt. Azon töprengett, hogy ha felajánlkozna neki, elengedné
- e? A válasz nem volt, de végül is úgy döntött,
hogyha ki sem próbálja, akkor biztos élete végéig furdalná a lelkiismeret.
Fogott hát még egy poharat, és bement az inashoz. Leült az ágya szélére, és
óvatosan megrázta az alvó férfi vállát.
- Mit óhajt, kisasszony? - kérdezte az álmosan.
- Nem inna velem egy kis pezsgőt, nem tudok aludni.
- Köszönöm - fogadta el a férfi a feléje nyújtott
poharat. Julcsi belekortyolt a saját italába, és eltöprengett, hogyan is
kezdjen hozzá a dologhoz.
- Nézze Li - Csi ha hajlandó elengedni, akkor lefekszem magával. Azt csinálhat velem, amit akar.
- Csábító ajánlat, de nem tehetem.
- Nem tetszem magának, vagy valaki megtiltotta?
- Nem - rázta a fejét a kínai. - a családom a
markukban van. Megölik a lányomat, meg a kicsi unokámat, ha elengedem.
Sajnálom.
Julcsi megsajnálta a férfit, és leengedte a válláról a
köntösét, így kibukott hegyes kis melle.
- Ha akarja, megteszem a nélkül is.
- De miért?
- A kedvességéért.
- Nem szabad. Feküdjön le, holnap szépnek kell lennie
- azzal visszahúzta a köntöst a lány vállára.
Julcsi megadta magát, és bement a hálóba. Lefeküdt, de
továbbra is csak a plafont bámulta.