Huszonötödik fejezet

 

A határ felé robogtak. Julcsi csöndesen ült az autó lezárt hátsó részén. Senki sem adott neki magyarázatot a dolgokra. Szédült. Pár óra múlva beértek Münchenbe. A kikötő felé vették az irányt. Pár dokkal az utas felvétel előtt megálltak. Ottó hátrafordult:

- Most megismerkedünk a Nagynéni emberével. Megkapom érted a pénzem, aztán soha többé nem látjuk egymást. Semmi cirkusz, érted? Ezek nem viccelnek veled. Kinyírnak, ha kell, ha nem. Te kerested magadnak a bajt, hát megkaptad.

- Ottó, ki ez a Nagynéni? – kérdezte Julcsi. Ottó a kínai inasra nézett, aki bólintott.

- Fogadó, a Sanghaji nagynénihez. Ez egy madridi kupi. Rohadt elegáns. A Nagynéni pedig a madame ott. Kao Jingnek hívják. Ha rendes leszel, talán nem kell életed végéig a kirakatban ülni, ha nem, a kukában végzed! Ha cirkuszolsz, akkor már itt, ráadásul nem kapom meg érted a pénzem. Ne merj kapálódzni! – azzal kiszállt a kocsiból és kirángatta Julcsit is, nem törődve, hogy a fájós karjánál fogta meg. Egy raktárépületbe mentek be. Öt kínai várta őket.

- A Nagynéni nagyon dühös, hogy megrongáltad az árut! – mondta a főnök.

- Én nem tehetek róla, nagyon rakoncátlan lány – szűkölt Ottó.

- Mert nem tudsz bánni a lányokkal. Mindig is mondtam – korholta Ottót – ezért levonunk az összegből tízezret.

- Akkor alig maradok pénzemnél – tiltakozott Ottó.

- Agyon is lőhetlek. A temetésedre biztosan elég lesz a pénz – a kínaiak nevettek, Ottó pedig elsápadt.

- Gyere ide lányom – szólt kedves hangon, kínaiul a férfi – had nézzem meg a sebedet – Julcsi pedig engedelmeskedett. Rettenetesen félt, de miután a férfi megvizsgálta, megszólalt.

- Uram, nem küldene inkább haza Pestre? Nem vagyok én jó kurvának.

- Sajnálom – felelt negédesen a férfi – de túl sok pénz van már benned. Azt meg jegyezzed meg, hogy minden nő lehet jó kurva, csak akarnia kell. Te meg érted a szakmát. Tudjuk. A Nagynéni már számít rád. Most kapsz egy injekciót, amitől aludni fogsz. Rád fér a sok izgalom után. Azzal odaléptek a háta mögé ketten, és egy harmadik beadta neki a kábítószert. Julcsi két perc alatt elaludt. Hordágyra rakták, és elindultak vele a madridi hajóra. A főnök kínai letette egy gyümölcsösládára a kezében lévő aktatáskát, kinyitotta, és kivett belőle egy köteg pénzt, a többit pedig otthagyta nyitva.

- Ja – mondta még visszafordulva a kínai – Kao Jing azt üzeni, hogy máskor ne neki passzold át a lehasznált ribiket!

Ottó megvárta, amíg eltűnik, aztán gyorsan becsukta a táskát, és rohant a bérelt kocsihoz. A kínai inas Julcsival tartott, így gyorsan bevágta magát a kocsiba, és már robogott is a sztráda felé. A bomba tíz perc múlva robbant. Ottóból semmi sem maradt. A kínai maffia nem szereti, ha hülyének nézik.