Julcsi a tenger
ringatózására ébredt. Egy kórházi szobában volt. A nap besütött a kerek
ablakon, és jótékonyan simogatta az arcát. Furcsa érzései voltak azokkal az
emberekkel szemben, akik idehozták. Kedvesek voltak, de érezte a kedvességük
mögötti keménységet. Tudta, érezte, hogy ha kell, alattomosan, és rafináltan
gonoszak tudnak lenni. Rosszabbak, mint Ottó. Félt, még álmában is félt. Bejött
egy orvos.
- Jó reggelt kisasszony! –
mondta németül. Julcsi gondolkodott rajta, hogy beszéljen-e neki a helyzetéről,
de aztán úgy gondolta, hogy az orvos biztosan a bandához tartozik, így csak
bajba sodorná magát ismét.
- Hogy van, kedves?
- Jobban, csak egy kicsit
szédülök.
- Ez a hajó mozgásától van. Felkelhet egy kicsit. Li úr kéri, hogy menjen be majd hozzá. A szolgája az ajtó
előtt várja, majd odakíséri – átkötözte a sebet, aztán kiment az orvos. Julcsi
sejtette, hogy Li úr valószínűleg az a férfi lehet,
akit a kikötőbe látott. Nem nagyon volt rá kíváncsi. Komótosan letusolt, aztán szép lassan
felöltözött, majd kilépett az ajtón. Az inas tényleg ott ült egy széken. Az
inas, ahogy meglátta, visszatolta a kabinba, és ő is bement.
- Júlia, kedves! Nagyon vigyázzon magára. Ezek kicsinálták Ottót is. Tegyen meg mindent, mert évekig kínozni
fogják, ha nem. Ha engedelmes, akkor a körülményekhez képest jó élete lehet!
- Ottót megölték? – döbbent meg a lány – de miért?
- Mert meg lőtte magát, kisasszony. Mert nem tudott
vigyázni magára –Julcsi először kárörömet érzett, de aztán hamar rájött, hogy
Ottó fontos láncszem lett volna abban, hogy megtalálják. Tudta, érezte, hogy a
papírszelet nem ért célt. Akkor a kikötőben várták volna a rendőrök.
- Hogyan halt meg? – kérdezte.
- Felrobbantották a kocsiját. Az orrom előtt szerelték
be a bombát – Julcsi mégis csak megsajnálta a férfit. Senkinek sem kívánt ilyen
véget.
Átmentek a kínai férfi lakosztályába. Éppen
manikűrözték. Az ölében egy kis pincsi lihegett. Julcsi utálta ezeket a kis
dögöket.
- Ülj le! Beszédem van veled – mondta a férfi
határozottan, és arcára kiült a mosoly, ami olyan jellemző volt azokra a
kínaiakra, akik szerepet játszottak.
- Azt mondta Ottó, hogy Te nagyon szökdösős lány vagy.
Igaz ez? Nézett a lányra, aki bólintott, és közben azon gondolkodott, hogyan is
tudna a férfi bizalmába férkőzni. Végül megszólalt:
- Igen, uram. Ottótól elszöktem, mert rosszul bánt
velem. Vert, és bezárt. Többször megerőszakolt.
- Na ja, kicsikém, ebben a szakmában ez van – verte le
a hamut a szipkába erősített cigaretta végéről Li –
ha a Nagynéninél engedetlen leszel, még többet is kaphatsz. Most elmondom, hogy
mit kell tenned, ha odaérünk. A Nagynéni fogad majd minket. Megvizsgál, aztán
le kell menned egy szobába, ahol majd be kell mutatnod, hogy mit tudsz. Ha
ügyes vagy megtartunk, ha nem továbbadunk egy stricinek. Nem nyafogsz, hogy
haza akarsz menni. Nem finnyáskodsz. Ha lezbi partira
küld a Nagynéni, hát oda mész. Ha három, négy évig engedelmes leszel, talán
mehetsz lakásra. Az jó kis pénz. Abból utazgathatsz. Érted? Ha okos vagy, mire
kiöregedsz, gazdag lehetsz.
- Értem – mondta Julcsi, és a sírás kerülgette. Tudta,
hogy innen nincs kiút.
- Most menj be a hálóba, ott a készleted, készülj fel!
A Nagynéni megbízott, hogy mérjem fel, milyen munkát végeztek rajtad. Te meg
segíts neki! – förmedt rá az inasra.
Bevonultak hát a másik szobába. Julcsi levetkőzött és
felvette a selyem köntösét. Hanyattfeküdt és hagyta, hogy az inas felhelyezze
az izgató szereket. Aztán ellazulva, kicsit izgatottan várta a férfit.
Elhatározta, hogy mindent megtesz, hátha előre tud majd menekülni, és kitörhet
ebből a borzalomból.