Egyre jobban gyűlölte. Saját magát is, de Pétert még
jobban. A búcsú nap után nagyon elégedett volt magával és a mostohaapja is
betartotta az ígéretét. Még mindig szerelmes volt bele, de valahogy a testi
kapcsolatot már nem kívánta. Aztán tíz nap múlva kémiából beszedett egy fát.
Péter félrevonta megint:
- Anyád nagyon szomorú lesz. Én ezt is el tudom
intézni. De tudod, hogy mit kérek?
- Megígérted, hogy többet nem. Meg azt is mondtad,
hogy elintézed, hogy ne bukjak.
- Igen, de nem kémiából. Holnap ráérek.
Jutka hát másnap megint a kamionos lakásában volt
Péterrel. Most már nem volt olyan gyöngéd vele a férfi. Durván az ágyra lökte
és egyből belé hatolt.
- Megérdemelted, mert már nem szeretsz! - kiáltotta,
amikor Julcsi sírva szemrehányást tett neki a durvaságáért. De aztán mégis a
kislány kedvére tett.
Ez így ment minden rossz jegynél. Aztán már nem is
kapott rossz jegyet. Dolgozat, felelés előtt Péter megígérte neki, hogy
elintézi, hogy jobb jegyet kapjon, persze ellenszolgáltatásért. Tanult is, de
akkor is kettest kapott a feleleteire, ha csak azt mondta a tanárnak, arra a
kérdésére, hogy tanult-e, hogy igen. A dolgozatokat meg valaki mindig
kijavította.
Egy este, amikor a balett óráról hazament, otthon állt
a bál.
- Szerbusztok! - köszönt be a nappaliba, mire azok ketten
visszafogták a hangjukat. Julcsi megállt az ajtóban hallgatózni.
- Biztos vagyok benne, hogy van valakid! - hallotta
anyja hangját.
- Hányszor mondjam neked, hogy nincsen szeretőm! -
Péter hangja hamisan csengett.
- Ha megcsalsz, fel is út, le is út! - sírt az
asszony. Julcsi is sírt. Bevonult a szobájába, beletemette az arcát a két
kezébe, és sírt. Miatta szenved az anyja. Meg Péter is szenved, mert nem akar
vele már lefeküdni, meg mert biztosan sajnálja az anyját. Ő a hibás mindenért.
Az apja is miatta halt meg. Az akció előtti nap kint voltak a vidámparkban és ő
nem akart hazamenni. Az apja biztos fáradt volt és ezért halt meg. Teljesen
belelovalta magát a fájdalomba. Egész éjjel sírt.
Másnap megszületett a kishúga. Péter teljes extázisba
volt. Együtt mentek el vásárolni. Péter meghívta ebédelni.
- Nagyon boldog vagyok! - lelkendezett a férfi. - Ti
vagytok az én boldogságaim. Anyádat is imádom. Meg téged is. Tudom, hogy ez
furcsa, de nem tehetek róla.
- Anya érzi, hogy van valakid.
- Igen, okos asszony. Dehát
ez az én végzetem!
- Abba kell hagyni, amit csinálunk!
- Nem tudom! Szeretlek. - Julcsi megvonta a két vállát
és megadta magát a sorsnak.
Este megint a
szobájában szeretkeztek. Péter boldog volt, és nagyon - nagyon gyöngéd.
Julcsiban megint pislákolni kezdett a szerelem. Aztán amikor a babát hazahozták
a férfi meg is feledkezett róla. Julcsi pedig kezdett
ismét kiegyensúlyozott lenni. Valóban nem bukott meg évvégén, de úgy érezte,
hogy a saját munkájának köszönheti. Nyáron megint táborba ment. Nagyon jól
érezte magát a Péter mentes napokon. Hétvégén lejöttek
mindig meglátogatni, de ilyenkor sem történhetett köztük semmi, hisz anya és
hugi is mindig velük volt. Mindenesetre Julcsi elhatározta, hogyha Péter újra
kezdi, megszökik otthonról. Több újságban is látott olyan hirdetést, hogy
külföldi munkára keresnek táncosnőket. Ő jól táncol, és jövő hónapban már
tizennégy lesz.
Az iskolakezdés előtt egy héttel jöttek haza. Péter,
anya és hugi is kimentek elé a vonathoz. Kocsival mentek haza, aztán nagy ebédet
csaptak, és Julcsi elmesélte az utolsó hét eseményeit.
- Itt az ideje, hogy Franciskát elvigyem sétálni. -
állt föl az asszony az asztaltól. - Ki jön velem?
- Én most nem. - felelt Julcsi. - Elegem van a
sétákból, meg ki akarok pakolni.
- Én meg fáradt vagyok, meg meccs lesz. - mondta Péter
és Julcsi már bánta, hogy lusta volt, de már nem merte azt mondani, hogy mégis
megy. Alig, hogy anyja elment a férfi már a szobájában volt és már vetkőztette
is.
- Milyen szép a melled! Megnőtt a nyáron.
- Hagyjál már!
- Tudom, hogy te is akarod! Ne makacskodjál már! Fogd
meg milyen kemény!
- Menstruálok. - hazudta a kislány.
- Dehogy szívecském. Ne mondjál ilyet. Nem ilyenkor
szokott megjönni. - mondta a férfi,
- Nézd mit
vettem neked a szülinapodra! - azzal egy kis csomagot
vett elő az ágy alól. Julcsi kibontotta. Egy vibrátor volt benne.
- Azért vettem, hogy mindig velem érezzed magad. -
azzal lehúzta a bugyit is róla, aztán beléhatolt. Julcsi sírt, mert már utálta
ezt a dolgot, és akkor megjelent az ajtóban anya.
- Te állat! Mit csinálsz a gyerekkel?!
- ordította és nekiesett a férfinak. Ütötte verte, amíg az
visszakézből le nem kevert neki egyet. Az asszony elesett. Péter felhúzta a
nadrágját és dölyfösen elé állt.
- Ő akarta! Szerelmes belém! - Julcsi álla leesett
ekkora hazugság láttán.
- Te rongy ember! Hisz még csak egy gyerek!
- Keleten ilyen korban már szülnek a nők.
- Jézusom! Csak nem terhes?!
Ugye kislányom nem vagy terhes?
- Nem anya. - motyogta a kislány sírva.
- Hányszor csinálta veled ezt
ez a szemét?
- Sokszor. Nem tudom.
- Miért nem szoltál?
- Féltem.
- Féltél? Nem, inkább azért, mert jó volt? - szólt
bele a férfi. - Még egy vibrátort is vett magának!
- Feljelentelek te szemét! Még erre vannak gyerekek
bízva?! - azzal átviharzott a nappaliba, hogy felhívja
a rendőrséget. Péter utána. Julcsi hallotta, hogy veszekednek. Gyorsan
felöltözött, fogta a még ki sem csomagolt holmiját, megcsókolta a kishúgát és
örökre távozott a szülői házból.