Délben ébredt fel. Jobban
mondva az inas ébresztette fel reggelivel.
- Kérem, igyekezzen. A
Nagynéni hívatja.
Julcsi pedig tisztességtudóan
falta a reggelit, aztán letusolt, és felvette az ágyra készített miniszoknyát
és toppot.
A Nagynéni éppen
manikűröztetett, mikor belépett.
- Á, drágám! Gyere csak,
ülj ide! – mondta negédes, de ellentmondást nem tűrő modorában.
Julcsi leült a kis
zsámolyra az asszony lábához.
- Csupa dicséretet kaptam.
Mindenki azt mondta, hogy ügyes vagy. A polgármester fiacskáját is szépen
beavattad. Ezért kapsz tőlem valamit – mondta is kikiáltott a szomszéd szobába.
A magas katalán lány jött be, kezében kosár. A kosárban
pedig egy sziámi macskakölyök. Julcsi boldogan vette kézbe. A többi lány, aki a
szobában volt, irigykedve nézte Julcsit. Tudták, hogy Kao
Jing a kegyeibe fogadta.
- Asszonyom – szedte össze
a bátorságát Julcsi, miközben a cicát cirógatta, - szeretnék megtanulni
spanyolul.
- Dicséretes – bólintott Kao – majd Lótuszvirág megtanít – mutatott egy spanyol
lányra, Julcsi pedig majdnem elnevette magát, ezen a
keleti név mizérián. – Lótuszvirág nyelvtanár volt egy kis faluban.
Julcsi pedig nekilátott a
tanulásnak. Esténként a kirakatban ült, vagy a mögötte lévő szobácskában
elégítette ki a vendégeket. Reggel tízkor kelt, és tanult. Mikor már egészen
jól ment neki az új nyelv, a Nagynéni ismét hivatta. Spanyolul szólt hozzá:
- Szorgalmas lány vagy Jul Csi. Mióta is vagy a
kirakatban?
- Egy hónapja – mondta a
lány, és reménykedett, hogy kikerül az emberi állatkertből.
- Ma este, egy pár úriember
érkezik hozzánk, van kedved részt venni egy finom, szolid partin?
- Igen, asszonyom –
válaszolt csendesen a lány.
- Akkor menj, és aludj két
órát. Ha felébredtél, szólj az inasodnak, és küldöm a szépítő brigádot.
Julcsi pedig tette, amit mondtak neki. Lefeküdt, maga mellé
vette a cicát, és abban a reményben, hogy rálépett a hazafelé vezető útra,
elaludt.