Harminckettedik fejezet

 

 

Az után az éjszaka után, Julcsi a Nagynéni állandó szeretője lett. Az egész napját vele töltötte. Ő szolgálta fel az ételeket, fésülte a haját, együtt nézték ki, hogy mit vegyen fel az asszony. Kao Jing pedig boldogan tanítgatta. Betekintést adott neki különösen finom ízlésvilágába, verseket olvastatott vele óra számra, és elvitte moziba, operába. Alig kellett szobára mennie, csak akkor, ha valami nagykutya kérte el borsos áron a Nagynénitől. Aztán Kao Jing töviről, hegyire kikérdezte, hogy mi történt. Hatalmas mélytüzű szemei féltékenyen égtek, amíg hallgatta a részleteket.

Julcsi akár már jól is érezhette volna magát, de két baja is volt.

Az egyik az volt, hogy az a lány szívből gyűlölte, aki előtte volt a madame kedvence. Szeme szikrát hányt, ahányszor Julcsi elment mellette. Aztán egy reggel, amikor álmosan, és fáradtan tántorgott a szobája felé, beleakadt a lányba. Apró kis ökleit Julcsi orra alá tolta, és csikorgó fogakkal sziszegte az arcába:

- Nem tart nálad sem örökké ez a kiváltság, és teszek róla, hogy minél előbb leessél a trónról!

Ezek után, ahol tudott keresztbe tett neki. Julcsi pedig közömbös nemtörődömséggel tűrte a vádaskodásokat.

A másik dolog pedig az volt, hogy undorodott az asszony érintésétől. Haragját, undorát úgy élte ki, hogy szinte már perverz durvasággal szeretkezett. Ám ő minél durvább volt, a Nagynéni annál jobban élvezte a szexet. Körülbelül tizenhét éves kora óta nem mertek kezet emelni rá, még a stricik sem. Most meg majdnem elélvezett attól, amikor Julcsi a hajába markolt, és úgy rántotta a száját a melléhez, vagy pofozta, mert túl mohó volt.

Az aktus után, persze minden visszazökkent a rendes kerékvágásba. Julcsi engedelmes rabszolga lett, Kao Jing pedig felvette ismét a királynői pózt.

 

Eljött Julcsi tizenhatodik születés napja. Szünnapot tartottak, és megterítettek a hátsó nappali melletti étkezőben. Mindig itt tartották a nagy ünnepeket, a Karácsonyt, a Húsvétot, Kao Jing születés napját, és a Hold-újévet. Ettek, nevetgéltek, mindenki örült a rendkívüli szabadságnak. Julcsi örömmel bontogatta az ajándékokat. Az egyik dobozban egy összetépett virágot talált. Szeme összevillant Mo Hun szemével. A trónfosztott lány gúnyosan élvezte az apró kis diadalt. Ám a Nagynéni is látta a jelenetet. Oda lépett a most már riadt lány mellé, és mosolyogva súgott neki valamit.

Végül betoltak egy hatalmas ládát. Julcsi izgatottan bontogatta a csomagot. Feszítővassal kellett eltávolítani a tetejét. Mikor végül meglátta, hogy mi van benne, elcsodálkozott. Egy férfi állt fel benne. Alacsony, izmos spanyol volt. Arca feltűnően markáns volt. Vállain az izmok csak úgy domborodtak, csípője széles volt, és gatyáján keresztül is jól látható volt félig merev szerszáma.

Julcsi zavartan állt ott. Ilyen furcsa ajándékra nem számított. Megdöbbenését látva, a Nagynéni megszólalt:

- Kedvesem, ez az új személyi titkárod, Fernandó. Okos, jól nevelt, készséges. Tud masszírozni, főzni, és zongorázni. Mindent csinálhatsz vele, amit csak akarsz.

Nevetés és taps fogadta a hírt. Julcsi is feloldódott, és elhatározta, hogy az első dolog, amit majd kipróbál Fernandóval, az a szex lesz.