Nem törődtek már semmivel. Esténként őrülten
estek egymásnak. Szerelmük lángolva égett. Nem használtak sem gumit, sem
másmilyen védekező eszközt. Julcsit szédítő kéj öntötte el, amikor kedvese
magja szétáradt benne. Két szeretkezés közben pedig
tervezgették a szökésüket.
Aztán elérkezett az utolsó éjszaka is. Másnapra várták
a nagynénit. Julcsi szétvetett lábakkal, Fernandó
hátát karmolva élvezte a benne járó gyönyör rudat. Ajka kiszáradt, teste
lángolt. Aztán megfeszült egész teste, és elöntötte az extázis. Hüvelye
lüktetni kezdett, és szinte magába szívta Fernandót.
Úgy érezte testük, egybeolvad. Látta kedvese eltorzult arcát, majd megérezte,
hogy elönti ismét a forró láva. Fernandó rárogyott.
Szerette a súlyát, meg azt, hogy az aktus után még benne marad.
- Holnap hazajön a boszorkány – súgta fájdalmasan a
fiú. Julcsi összerázkódott.
- Borzalmas – mondta – de utána beteljesülhet a
tervünk. Csak ezt a buta lányt rá tudjam venni a dologra.
- Vigyázz rá, nagyon sunyi.
- Tudom, tapasztaltam.
- Engem most nem is ez
izgat. Hanem az, hogy hogyan fogunk szeretkezni.
- Hat óra felé mindig elküld Kao,
mert két órát szeret egyedül aludni. Majd akkor ide jövök át, nem csak a másik
szobába.
- Veszélyes – mondta a fiú, de Julcsi belekotort az
éjjeli szekrényébe, és előhúzott egy kulcsot.
- Hogy sikerült elcsenned? – nézett rá a fiú
csodálattal.
- Nem csentem el, hanem amikor Mónika megfenyegetett,
maga a Nagynéni adott egyet, hogy éjszakára be tudjam zárni az ajtómat.
- Ügyes, nagyon ügyes – mosolygott Fernandó
a lányra, aztán végigsimítva testén, jobb mutatóujjával a hüvelyébe nyúlt,
aztán forrón, és mohón megcsókolta azt. Julcsi lába köze ismét nedvesedni
kezdett. Alsó ajkát beharapva mohón nézett kedvesére. Keze a még harcképtelen falloszt kereste. Hamarosan megtalálta, aztán marokra
fogta. Ujjai először gyöngéden simogatták, majd, ahogy merevedni kezdett egyre
vadabb táncba kezdtek.
- Akarom…még, még – suttogta
a fiú szájába. Az pedig hirtelen hasra fordította
Julcsit, és hátulról vágta bele a lányba a szerszámát. A lány boldog sikolya
elhalt a párnában, aztán Fernandó a hátára hajolt, és
a lány hónalja alatt előre nyúlva, megkapta a mellét. A kemény bimbók
belefurakodtak erős tenyerébe. Dörzsölni kezdte őket, Julcsi
pedig kéjesen nyögdécselni kezdett. Karja meg, megremegett, mert mindkettőjük
súlya rajta volt. Lihegve, reszkető hangon szólalt meg:
- Basszál már, bassz!
Fernandó pedig megmozdult. Rúdja betöltötte Julcsi teljes
hüvelyét. Hatalmasat lökött, ostromolva a méhszájat. A lány felkapta a fejét,
és hatalmasat nyögött. Fernandó pedig folytatta az
ostromot. Harapdálta a lány vállát közben. Mikor érezte, hogy közeleg az újabb
csoda, feltérdelt. És vad vágtába kezdett. Julcsi ismét elájult a csúcson, de a
férfi nem hagyta abba. Bevégezte az aktust, majd hanyatt fordította a lányt, és
lágy csókjaival ébresztgette. Julcsi kinyitotta a szemét, majd kedvese karjaiba
fészkelte magát, és elaludt.