A raktár már teljesen sötét volt, csak Julcsi égette
az íróasztalnál a lámpát, hogy Min Jung, a
megbüntetett lány, odataláljon. Nem kellett sokáig várnia rá. Hamarosan
lépteket hallott, és az ágyneműkkel megrakott polcok takarásából kilépett a
lány. Gyönyörű volt. Fekete haját laza kontyba tűzte. Semmi más nem volt rajta,
csak egy ujjatlan, bőszoknyás ruha. Az asztalhoz lépett, és könnyed mozdulattal
felült rá.
- Nagyon ügyesnek kell lenned – mondta kihívóan – a Nagynéni
túl nagy pofont adott.
Julcsi a lábai közé lépett, és végigsimított a
combjain, majd benyúlt a bő szoknya alá. A lányon nem volt bugyi. Julcsi
simogatni kezdte a kopaszra nyírt puncit. A lány mohó szemmel nézett rá. Julcsi
benyúlt a nedvesedő barlangba.
- Abban egyeztünk meg, hogy kinyalsz – nyögött egyet a
lány.
- Cssssss – döntötte hanyatt
a lányt Julcsi, majd lehajolt az egyre jobban széttárulkozó lábak közé, és
megnyalta a duzzadozó kéjrügyecskét.
Aztán kézzel folytatta tovább. Tenyerével végigsimította
nedves barlangon, majd egy ujjával a lány fenekét kezdte el masszírozni a lyuk
körül. A lány beleremegett. Mikor Julcsi úgy érezte, hogy már beereszti,
bedugta az ujját a szűk nyílásba. A lány szinte rányársalta magát, és így
kitárulkozott felhevültségének nedveitől sikamlós hüvelye. Julcsi belenyalt,
aztán beszívta a vörös csiklót, és szopni kezdett. A lány fetrengett az
asztalon. Julcsi fokozta a tempót, majd az ujját is mozgatni kezdte hátul. Nem
sok kellett, és a lány visítva elélvezett. Bő szerelmi leve elárasztotta
Julcsi arcát, kezét. A lány pihegve ült fel.
- Mindenki mondta, hogy jól nyalsz. Tényleg nem csinálod rosszul – azzal lesimította a szoknyáját, és
leszállt az asztalról. Julcsi csak mosolygott.
- Ugye máskor is megteszed?
- Ha akarod, miért ne. Ha akarod, részt vehetsz az új
lányok kipróbálásában – ez nagy kegy volt, és a lány arca felderült.
- Mikor lesz a beavatás?
- Holnap. Két férfi is lesz.
- Jó – mondta a lány, és kiment.
Julcsi felsietett a lépcsőn, és bement a magyar lány
szobájába. A lány az ágyon feküdt, és sírt. Julcsi leült mellé, és megsimogatta
a haját.
- Hogy kerültél ide? – kérdezte magyarul, mire a lány
csodálkozva nézett rá?
- Te is magyar vagy?
- Igen – adott papír zsebkendőt a lánynak Julcsi.
- Hogy hívnak?
- Margit.
- Szóval, hogy kerültél ide?
- Elkártyázott a stricim.
- Na szép egy história! Akkor Te már otthon is űzted a
szakmát?
- Nem is akár hol! Szállodában.
- Ez sem rosszabb – mondta mosolyogva Julcsi. Így
legalább már ketten leszünk.
- Csak így anyámat nem tudom segíteni – fakadt sírva
ismét a lány.
- Majd beszélek a Nagynénivel, hogy utalják át a
pénzed egy részét anyádnak.
- Lehet? – nézett nedves szemeivel a lány ismét
Julcsira.
- Még nem tudom, de megpróbálom elintézni.
- Köszönöm – fogta meg a kezét a hálás lány.