Harminckilencedik fejezet

 

- Szerintem, kezes bárány lenne, ha megengednéd neki ezt a számlát.

- Lenyomozható.

- Munkavállalási engedély kéne hozzá. Alkalmaznád, mint masszőr és már is nem lehetne belekötni.

- Mit meg nem teszek érted – adta be a derekát a nagynéni – kérd el a betétszámla számát.

- Nem is akarsz vele beszélni?

- Nem, intézzed csak Te, hagy lássák a többiek, hogy már ilyesmihez is van jogod.

A beavatás egy lány kivételével sikerült. Ez oly rideg, és ügyetlen volt, hogy, bár három férfit, és egy nőt is beküldött hozzá a Nagynéni, egyiket sem tudta kielégíteni. Behívta a Nagynéni:

- Rád, azt mondták, hogy elsőrangú lány vagy. Miért nem produkáltad itt magad?

A lány sírva fakadt:

- Átvertek velem Nagynéni, én nem érzek semmit, én nem tudok…

- Na semmi baj, ne sírj – simogatta meg a Nagynéni a helyes kis pofikát. Mi segítünk. Megígéred, hogy szófogadó leszel? – a lány bólintott – Szeretkezni jó. Majd megtanulod élvezni, csak figyelj oda a testedre.

Aztán Julcsira mosolygott, és a karjaiba tolta a lányt.

- Rád bízom!  Faragj belőle profit!

A magyar lány, Margit, akit Mar – Gonak kereszteltek el, szépen állta a sarat. Másik két társával, ugyan a kirakatba kerültek, de Julcsi elintézte, hogy ő hamarosan kikerülhessen onnan. A lány is meg volt elégedve, akivel Julcsi a raktárban volt. Julcsi egyre jobban érezte, hogy hatalom kerül a kezébe. Ha pedig hatalom van nála, elérheti, hogy megszabaduljon innen. Egyetlen egy hiányzott neki, Frenandó. Megint csak a szemükkel szerethették egymást, és nagy ritkán, mikor nem a Nagynénivel együtt masszíroztatták magukat. Julcsi elhatározta, hogy ezt a kérdést oldja meg először.