Negyedik fejezet

A könnyei, záporoztak az arcáról, ahogy ment az utcán. Felszállt az első buszra, ami jött éppen. A belváros felé vitte. Leszállt a Boráros téren és vett egy újságot. Többé-kevésbé megnyugodott, így bement a nyilvános vécére és megmosta az arcát. Aztán beült a presszóba és átböngészte a hirdetéseket. Egyetlen egyben kerestek táncosnőket Bécsbe. Az Andrási úton volt a ház. Felült a hatos villamosra és odament. A kapuban megnézte, hogy jól van - e felöltözve, de nem volt magával megelégedve. Bement hát a szemközti cukrászdába, és kért egy sütit, aztán kiment a mosdóba. Farmerja helyett egy pici miniszoknyát vett fel, aztán visszament az asztalához, hogy fizessen. A pincér furcsán nézett rá.

- Melegem van. - mondta, aztán átment a címre. A pincér vállat vont. Tudta, hogy mit jelent ez. A szemközti házból tíznaponként viszik el a lányokat. Látta őket, amikor hajnalonként nyitott. Kétszer is kihívta a rendőrséget, de azok olyan lassan értek oda, hogy mind a kétszer a lányoknak már csak bottal üthették a nyomukat. Végül azt mondták neki, hogyha még egyszer beszól, őt fogják lecsukni zaklatásért. Az ott szemben egy tisztességes tánciskola, mért ne járhatnának oda lányok. Így hát befogta a szemét, fülét és a száját. De ezt a lányt most nagyon sajnálta.

Julcsi bekopogott az ajtón. Egy magas vékony férfi nyitotta ki. Fekete testhezálló ruhát viselt. Sötétbarna haja és mélyen ülő fekete szemei voltak. Látszott rajta, hogy táncos.

- Mit akarsz kislány?

- A hirdetésre jelentkeznék. - mondta minden bátorságát összeszedve.

- Gyere be! - mondta a férfi. - Öltözz át. Ott találsz bent trikót is, ha nem hoztál volna magaddal. - mutatott egy ajtóra - Aztán gyere be oda. Ott van a táncterem! - Julcsi bement a kis öltözőbe, és talált is egy magára illő ruhát. Átment a táncterembe.

- Na lássuk, hogy mit is tudsz! - bekapcsolta a zenét. Egy lassú sláger volt. Julcsi elkezdett rá mozogni. A férfi egy darabig nézte, aztán kazettát cserélt. Ez egy gyors szám volt. Egy pár perc múlva ezt is kikapcsolta.

- Jó! - mondta - Gyere ide légy oly kedves! Hogy hívnak?

- Mátravőlgyi Julcsi.

- Engem meg Faludi Leónak. Hol tanultál táncolni?

- A balettintézetben.

- Hány éves vagy?

- Tizenhat. - tódította a kislány.

- Nono!

- Tizennégy…

- Nekem nem kell hazudnod!

-… leszek szeptember huszonhetedikén.

- Akkor neked szülői hozzájárulás kéne! - Julcsi elsápadt.

- Na ne izgulj ez az én dolgom. Van nálad valami aláírás a szüleidtől.

- Az útlevelemben.

- Ez nagyszerű! Így pofon egyszerű lesz. Most légy oly kedves és vetkőzzél le teljesen. Meg kell néznem a testedet, hogy pár hónap múlva nem leszel-e olyan, mint egy tehén. - Julcsi elpirult, de az ügy érdekében megtette.

- Jól van, de most mond el nekem, hogy miért szöktél meg otthonról?! - a kislány szeméből megint elkezdtek potyogni a könnyek. Aztán ömleni kezdtek belőle a szavak. Volt végre egy olyan ember, akinek elmondhatta a bánatát. Az pedig odament hozzá és vigasztalta. Mikor már megnyugodott egy kicsit, a férfi azt mondta neki:

- Menjél és öltözzél fel! Nem engedlek vissza ezekhez az emberekhez. Velünk jössz Bécsbe. Addig meg majd elalszol nálam. - mikor Julcsi kiment elővette a mobiltelefonját, és egy Bécsi számot tárcsázott.

- Halló, itt Faludi Leó!

- Szia Leókám! Na mi zujs?

- Fogtam egy főnyereményt!

- Na ne mondjad!

- Még nincs tizennégy, a mostohaapja megerőszakolta, tutin táncol és gyönyörű.

- Nem túl tapasztalatlan?

- Azt hiszem, szakmailag jól kitanította az apja, de egyébként teljesen naiv.

- Próbáld ki!

- Majd odakint, hisz azért szökött el, mert nem bírta a papa pásztoróráit. Hidd el, megéri a nevelést.

- Hány lány lesz a turnus?

- Vele együtt tizenöt.

- Hogy ezek milyen hülye naivok!

- Tuti üzlet. Mind azt hiszik, hogy világhírű táncosnő lesz belőlük! - ezen jót nevettek, aztán Leó letette a telefont. Julcsi belépett a terembe.

- Nos megbeszéltem a bécsiekkel, jöhetsz. Add ide az útleveledet, hogy el tudjam intézni a papírjaidat. Julcsi odaadta.

- Gyere, megmutatom a szobádat. - azzal átmentek a szemközti lakásba. A férfi átvezette az előszobán, egy hallon, majd a konyha mellett egy kis cselédszobába érve ezt mondta.

- Ugye meg fog felelni neked egy pár napig?

- Ó ez gyönyörű! - lelkendezett Julcsi. - Majd főzök neked. Igazán jól főzök, majd meglátod!

- Majd holnaptól. - nevetett Leó - ma kirúgunk a hámból, és elviszlek vacsorázni. - Julcsi lefürdött és felvette a nála lévő legszebb ruháját. Egy kis együttest. Kék testhez simuló ruhát, meg hozzávaló kabátkát és cipőt. Azért vitte magával, hogy legyen miben parádéznia a búcsúesten a táborba. Haját feltűzte, és a fülébe kék bizsu fülbevalót rakott. A hozzávaló nyakláncot meg karperecet sajnos a nagy rohanásban nem rakta be. Leónak így is elállt a lélegzete, és elhatározta, hogy ha tudja, mégis kipróbálja a kis kurvát.

A közelbe mentek egy csendes kis étterembe. Leó megengedte, hogy igyon két pohár bort. Julcsiból ömlött a szó. Elmesélte az egész addigi életét. Leó pedig figyelte. Főleg azok az események érdekelték, amik a közelmúltban történtek. Elégedetten nyugtázta, hogy Julcsinak semmi baja a szexszel, sőt nagyon is élvezi. Hazafelé ismét gondolt arra, hogy kipróbálja a félig részeg kislányt, de aztán mégis úgy döntött, hogy vár Bécsig.

Három napig lakott Leónál. Délelőttönként főzött és mosott, délután táncórákat vett a férfitól. Az nagyon dicsérte a főztjét és a tánctudását. Kifogástalanul viselkedett vele. Julcsi legszívesebben vele maradt volna, de elérkezett a csütörtök reggel. Este becsomagoltak már reggel csak kapták a csomagjaikat és taxival kimentek a nyugatihoz. Már egy csomó lány várakozott ott. Mindenféle korú. Felszálltak egy buszra és nekiindultak az útnak.

Julcsi nagyon büszke volt magára, mert Leó maga mellé ültette. Kinézett az ablakon és egy kicsit sajnálta itt hagyni Magyarországot, de már nem volt vissza út. A hosszú úton filmeket vetítettek nekik. A lányok izgatottan beszélték, hogy milyen revükben is fognak dolgozni.

- Te, Julcsi!

- Tessék Leó?

- Majd a határon én intézem a dolgaidat. Ha kérdez valamit a vámos, mondjad azt, hogy az én rokonom vagy. Mondjuk az unokahúgom. Jó?

- Naná. Semmi kedvem visszamenni. - mondta és belesajdult a szíve, hogy az anyját kitudja, hogy mikor látja legközelebb. De majd leesik az álla, ha pár év múlva, mint híres balerina beállít hozzá. Remélte, hogy azt a szemét alakot kidobja.

Végül aztán a határnál nem volt semmi probléma. Miután átértek, Leó mindenkinek kiosztott egy borítékot, majd megálltak egy hatalmas áruház mellett és mindenki arra költhette a borítékban lévő nem kis összeget, amire akarta. Persze mindenki ruhákat vett rajta. Jó benyomást akartak kelteni a bécsi közvetítőre.

- Aztán átmentek Bécs belvárosán, majd az egyik mellékutcában egy bár hátsóbejáratánál álltak meg. Egy kövérkés magyar származású ember fogadta őket.

- Ez itt Otto Schmidt a táncterem és ennek a bárnak a tulajdonosa. Ezek pedig itt Marianna, Erzsébet, Mária, Mónika, Gabriella, Melinda, Éva, Sári, Antónia, Anikó, Csilla, Zsuzsa, Márta, Rita és Julcsi.

- Üdvözlöm önöket hölgyeim! Fáradjanak beljebb! - mondta a férfi és elindultak felfelé egy lépcsőn. Mindenki külön szobát kapott. Lepakoltak, aztán meg lettek hívva egy italra. Az összes lány nagyon boldog volt. Jobban bántak velük, mint ahogy valaha is gondolták volna.

- Nagyon örülök, hogy majd együtt működhetek magukkal! - szónokolt Schmidt. Aztán egy pincér pezsgővel teli poharakkal jött be. A tálcán tizenöt rózsaszínű pohár állt és két kék. A két férfi ezt vette el, a lányok pedig a rózsaszínűeket.

- Most pedig ürítsük a poharainkat az ittlétükre és a karrierjükre! - azzal megitták a pezsgőt. - Most pedig menjenek fel az emeletre és öltözzenek át a próbákhoz.

Julcsi, ahogy belépett a szobájába elájult. Este tért magához az ágyon fekve. Azt hitte, hogy a pezsgőtől van. Nem szokott hozzá az italhoz. A feje zúgott és majdnem elesett, amikor fel akart állni. Átment a kis fürdőszobába, ami a szobához tartozott és mohón itta a vizet. Mikor kicsit jobban lett meg akarta keresni Leót, de az ajtó be volt zárva, így nem tudott kimenni. Nem értette a dolgot, így el kezdet először csak kopogni, aztán dörömbölni az ajtón.

- Majd mindjárt jön Leó. - kiabált be valaki. Julcsi fáradtan roskadt le az ajtó mellé. Aztán hallotta, hogy jön Leó és az a Schmidt.

- Na kipróbáltad? - hallotta az ajtó előtt a tulaj hangját. - Tényleg tuti kiscsaj!

- Még nem, majd most. - Julcsi rosszat sejtett és bemenekült a fürdőbe. Hallotta, hogy fordul a kulcs a zárban és azok ketten bejönnek.

- Julcsi! Jobban vagy már? - kérdezte Leó.

- Nem. - felelte bizonytalanul.

- Aggódtam. Gyere, kapsz egy kis gyógyszert rá!

- Hagyjál most!

- Gyere ki! Beszélni akar veled a tulaj. - Julcsi úgy döntött, hogy kimegy. Ahogy kilépett az ajtón azok ketten megragadták, és az ágyhoz vitték. A dagadt lefogta, mire Leó levetkőztette, aztán elkezdte a mellét csókolgatni.

- Ne! Jaj ne! - zokogott és a csalódottságtól és a félelemtől teljesen lebénult. Leó durván beléhatolt, majd kitöltötte rajta a kedvét.

- Tényleg nem szűz már! - nyilatkozott Leó. De még nem volt vége. Most a tulaj tolta le a gatyáját, és kényszeríttette, hogy a szájába vegye a szerszámát.

- Ha megharapod, szétverlek. - mondta - Na, gyerünk és szopjál! - parancsolt rá és élvezettel nézte, ahogy a kislány dolgozik. - Tényleg ügyes! - lihegte. - Térdelj föl az ágyra! - Julcsi megtette. Érezte, ahogy bekenik a fenekét valamivel, majd a dagadt elkezdte a fenekébe bedugni a farkát. A kislány ordított a fájdalomtól.

- Na itt még szűz volt! - nevetett a férfi, majd rádőlt áldozata hátára és hevesen mozogva benne, elélvezett hiába sikongatott az a fájdalomtól. Aztán leszállt róla, mire Julcsi kínkeservesen felült.

- Miért csinálták ezt velem? Másik ügynökhöz akarok menni! - Schmidt nagyot hahotázott, majd egész közel hajolt a megdöbbent lányhoz.

- Nem mész te sehova! Ha nem vetted volna észre, nem az Operába hoztunk. Ez itt egy jól menő kupleráj és te itt fogsz működni. És nekem még egyszer ne csinálj ilyen cirkuszt, mert könnyen egy kukába végezheted. Érthető? - Julcsi bólintott. - Nem hallottam, hogy mit is mondott a kisasszony! - sziszegte Schmidt és egy jókora pofont kevert le Julcsinak.

- Igen értettem. - rebegte szegény. Azzal a két férfi kiment az ajtón és megint rázárták.