Amint becsukódott az utolsó vendég után az ajtó,
Julcsiról leomlott a háziasszony máza, és dühöngve rohant fel a lépcsőn, a
hálószobába. Ami a keze ügyébe akadt, összetörte. Most végre szabad utat
engedett a dühének. Egész testében remegett. „Mit képzel magáról ez a kis
dzsigoló? A szemem láttára élvez el!” kiabálta, majd egy egész kristály
pezsgőspohár készletet a földhöz vágott.
Egy lány bedugta a fejét az ajtón, hogy kér-e valamit
Julcsi, pechjére, mert a pezsgősvödör pont fejbe találta. Sírva futott le a
lépcsőn. Julcsi még egy pár percig dühöngött, aztán az ágyra vetette magát, és
zokogásban tört ki.
Fernandó kezét érezte meg a hátán.
- Miért bántottad azt a szegény lányt? Nem ő tehet
arról, hogy ilyen nyomorultak vagyunk. Sosem láttalak még ilyennek – nézett rá
szelíd szemével a fiú.
- Gyűlöllek, mert élvezted!
- Te nem élvezed? Néha forr a tested a kéjtől, amikor
hozzám bújsz. Ez van, így élünk. Ha féltékenykedünk egymásra, előbb utóbb
belebukunk.
- Szeretlek!
- Tudom, ha Te nem lennél, már régen elmentem volna
innen. De, féltelek. Rajtad állnának bosszút ezek a sakálok.
- Vigyél magaddal! Szökjünk meg ketten.
- Nem lehet, Te jó kurva
vagy. Hamar a nyomunkra akadnának. Akkor pedig nincs
menekvés. – Julcsi arcán kövér könnycsepp gördült végig. Még emlékezett, amikor
Ausztriában elkapták – Vegyél fel egy köntöst, és menj le megvigasztalni Li-Csút. Csak az kéne, hogy beáruljon a Nagynéninek. Azt
hiszem, hogy féltékeny rám.
- Ezért rendeztem ezt a cirkusz, hogy elaltassam a
féltékenységét.
- Ez jó, erre meg te lettél féltékeny.
Julcsi belebújt hát a kínai selyemköntösébe
és lement a földszintre. A lány három másik társaságába ült, és zokogott.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartam, csak az utolsó
kuncsaft, ha nem veszem észre, mind a négyünket megfertőzte volna tripperrel.
Ezért dühöngtem – a férfinek tényleg trippere volt. Julcsi majdnem az utolsó
pillanatban vette észre.
- De a fejem…, betörted a
fejemet!
- Mutasd! – lépett oda a lányhoz, és óvatosan széthúzta
a haját. Valóban egy-két centis szakaszon berepedt a fejbőre.
- Jaj szegénykém! Pedig célba dobásban béna voltam
világ életemben. Mar - Go, menj fel a fürdőszobámba
és hozd le a Chanel kölnimet. Te meg Lótuszka, szaladj, hozz tiszta törölközőt.
Julcsi keze gyorsan járt. A piciny horzsolás vérzése
hamar elállt, Li-Csú pedig lassan megnyugodott.
Julcsi konyakért küldte a lányokat, és amíg azok elvoltak, megcirógatta a
maszatos arcú lány melleit.
- Tudod, ez itt vad világ. Nem szabad minden csip-csup ügyön sírni. Én sem magam miatt hisztiztem,
hanem azért, mert, hogyan számoltam volna el veletek a Nagynéni előtt.
Arca felvette a szokásos fenséges kifejezést, már nem
is látszott, csak az elmaszatolódott sminken, hogy előbb sírt.
- Kérhetek tőled valamit? – kérdezte remegve a lány.
- Mit? – kérdezte Julcsi, de már pontosan tudta a
választ.
- Lefeküdnél velem? – Julcsi
pedig az ajtóhoz lépett, bereteszelte, és a kerevetre döntötte a lányt, aztán
kitárulkozó lábai közé feküdt.