Arra gondolt, hogy mennyivel másabb egy férfi
érintése. Szeretett nővel szeretkezni, főleg a Nagynénivel, de nem azért, mert
annyira felizgatta, hanem azért, mert élvezte, hogy uralkodott a testükön. A
férfiak mások voltak. Nem adták át az irányítást, csak ritka esetben. Fernandó pedig egyenesen leigázta. Most is ott aludt
mellette. Arcát Julcsi vállába fúrta, úgy szuszogott. Julcsit megszállta a
honvágy. Eszébe jutott az anyja, meg a húga. Furcsa, még mindig fájt neki az a
délután. Az, hogy Péter annyira elárulta.
Óvatosan felkelt, és a szekrényhez lépett. Felnyúlt a
tetejére, és elővett egy könyvet. Napló volt. Elejébe gondosan bele volt írva,
hogy hová rejtette el az előzőt. Ez onnan datálódott, mióta behajózták. Az
előző a lakásban maradt, ahol fogva tartották. Fáradtan lapozott bele. Nem
tudta, hogy miért tartotta fontosnak leírni, hogy mi történt vele, de tudta,
hogy nem haszontalan. Megsimogatta a kis piros határidő naplót, és visszatette
a szekrény tetejére. Ezt még Fernandónak sem kell
látnia. Aztán a tükör elé állt, és alaposan megnézte magát a hajnali fényben.
Még mindig szép. Három éve volt a szakmában. Az ilyen korú kurvák,
már mind leszakadtak, de ő rengeteg gondot fordított a testére.
Frenandó mocorogni kezdett. Julcsi az ágy szélére ült, és
simogatni kezdte a hátát.
- Mindjárt öt óra, menned kéne, mert ez a vén banya
jöhet esetleg. – Fernandó nyűgösködött, aztán Julcsi
lábai közé nyúlt. Julcsi hanyatt lökte, és a férfire ült lovagló ülésben.
Lenyúlt a félig merev péniszhez, és húzogatni kezdte. Fernandó
nyögdécselni kezdett.
- Rajtakaphat.
- Úgy is azt mondta, ki akar próbálni.
- Jesszus Mária, József! Az a nő agy satu! – tolta el
magától Julcsit a férfi.
- Nem, ha úgy bánsz vele, ahogy kell – bújt ismét Fernandó mellére a lány. Fernandó
átkarolta, és ismét engedte, hogy az ügyes kezek ingerelni kezdjék. A halvány
fényben pillantásuk találkozott. Mohó volt mind a kettő. Julcsi a lába közé
igazította az ágaskodó szerszámot, és magába lökte. Szerette ezt az érzést.
Másokkal is, de Fernandóval pláne. Valahogy pont
akkora volt, mint amekkorának lennie kellett. Fernandó
megfogta a csípőjét, és a hátára fordította, majd hevesen baszni
kezdtek. Julcsi mindig sírt a gyönyörtől. Amikor a csúcson voltak, nyílt az
ajtó, és belépett rajta a Nagynéni.