Negyvenötödik fejezet

 

Julcsi felvette a bőrruhát. Gyönyörűen festett benne, de arcán hiába is kent rá pirosítót, meglátszott a félelem sápadtsága. Most a háta mögé lépett egy libériás inas, és bekötötte a szemét. Valaki megfogta a kezét, és kivezette a folyosóra. A rendőrfőnök villájában voltak. Julcsi rogyadozó léptekkel haladt az előtte lépdelő után. Bementek egy ajtón, aztán elengedték a kezét.

- Térdelj le! – parancsolt rá egy ismeretlen női hang. Julcsi engedelmeskedett. Valaki a lába közé nyúlt, és kigombolta a bőrruha nemi szervet takaró részét.

- Most kitisztítom és kitágítom a segglyukadat, hogy az úr, aki szórakozni fog veled, könnyen betaláljon.

Julcsi hallotta, hogy egy tégely tetejét lecsavarják, aztán egy női kéz, érezte, hogy az, mert a körmök hosszúak voltak rajta, bekente a fenekét, aztán masszírozni kezdte az ánuszát. Ha nem félt volna annyira, még kellemes is lett volna. Aztán érezte, hogy beöntőcsövet vezetnek bele, és már feszítette is a hasát a melegvíz. Kihúzták a csövet és egy vécére ültették. Űrités után lemosták, majd újabb beöntés jött. 

Ezután ismét bekenték a fenekét, és a hosszúkörmös nő, megint ingerelni kezdte. Mikor tágulni kezdett, valami furcsa tárgyat illesztettek oda, és elkezdték befelé tolni. Julcsinak fájt, de nem mert tiltakozni. Rájött mi az. Egy korbács nyele. Aztán körkörösen kezdték benne mozgatni, majd egyszer csak úgy hagyták, ahogy volt.

- Így maradsz!  - szóltak rá ellentmondást nem tűrve, majd magára hagyták. Julcsi azt hitte, hogy egy örökkévalóság telt el, mire ismét bejött valaki. Megszabadították a korbácstól, és ismét egy másik szobába vezették, és levették róla a kendőt.

Két férfi volt bent, és egy lány a Nagynénitől. Ő is riadt volt. Az idősebb férfi szólalt meg.

- Kérlek benneteket, hogy ereszkedjetek négykézlábra – megtették. A két férfi fallosza keményen állt. A lányok mögé álltak, kezükben apró korbács, és a fenekükbe hatoltak.

- Gyi! – mondta az idősebb férfi, aki Julcsiban volt, és aprót ütött a lány hátára, ők pedig elindultak négykézláb, mögöttük a két férfival. Julcsi majdnem elnevette magát.

A francia ágyig mentek így, ott fel kellett állniuk, és az ágyra térdelni. A két férfi hevesen mozogni kezdett, és vadul csapkották a lányokat, akik visítoztak a fájdalomtól. Még az apró korbács is felhasogatta a bőrüket.

Julcsi rájött, ha összeszorítja a fenekét, hamarabb fog elélvezni a partnere. Összeszorította hát, amennyire tudta, a fenekét. Heves zihálás volt rá a válasz. A férfi megmarkolta a haját, és beleélvezett.

- Na. Mondtam, hogy az enyém a tutibb nő! – nevetett és ismét rácsapott a korbáccsal Julcsira. A másik férfi hevesen korbácsolta a saját nőjét, aztán ordítva ő is elment.

- Vigyük le őket – mondta Julcsi partnere, azzal nagyot penderítettek rajtuk, és kituszkolták őket az ajtón. Lementek egy lépcsőn az alaksorba, ahol egy nagy terem volt. Középen egy hatalmas asztal állt, rajta lukuluszi lakoma. Férfiak ülték körbe. Izgató zene szólt, és a lányok az asztalon táncoltak. Akit megkívántak, lerángatták az asztalról, és vagy ott, az asztal mellett szeretkeztek vele, vagy eltűntek, valamelyik függönnyel eltakart boxban, ahonnan időnként fájdalmas sikolyok hallatszottak. Felhajtották őket az asztalra. Julcsinak eszébe jutott, hogy milyen régen táncolt már. Jól estek a mozdulatok, de hamar leparancsolták. Két férfi vitte el. A boxban a falhoz bilincselték, és egyszerre dugták fenéken és puncin. A második kör után már nem érzett semmit. Amikor egy férfi ütni kezdte, elájult. Otthon tért magához. A Nagynéni aggódó arcát látta maga felett. De ő nem őt kereste, hanem Fernandót. Boldogan vette tudomásul, hogy ott áll a Nagynéni mögött.