Csak
hason tudott feküdni. A Nagynéni egyre csak a fejét rázta.
-
Így tönkretenni az árút! Nem kellett volna belemennem. Szerezzen csak másoktól kurvákat a Rendőrfőkapitány.
Julcsi
csendben sírdogált, és alig várta, hogy a Nagynéni odébb álljon. Végre hajnal
felé elment. Fernandó mindenféle kenőccsel kenegette
a felhasogatott bőrt, ami pár percig enyhítette a fájdalmat, és szerelmes
szavakkal nyugtatgatta a lányt. Julcsi reggelre aludt el.
Délután
a Nagynéni küldött neki saját maga főzött levest. Julcsi megette, bár borzasztó
volt az íze. Tele volt főzve gyógynövényekkel. Miután bevette a
fájdalomcsillapítót, ismét mély álomba merült. Éjjel ébredt. Fernandó ott aludt mellette, hallotta a szuszogását. A háta
már nem fájt annyira. Eszébe jutott, hogy gyorsan kell gyógyulnia, mert Elvira Gomez várta a következő kedden, hogy megbeszéljék a
szökést. Belefacsarodott a szíve, hogy Fernandót itt
hagyja, de tudta, hogy csak így törhet ki ebből az életből. Ha mindent ott
hagy, igazán ott hagy a háta mögött. Ismét elaludt, és reggel, Fernandó neszezésére ébredt.
A
fiú mosdótálat hozott be magával, és törölközőt, meg mosdókesztyűt. Julcsi
felült, és a fiú óvatosan lemosta a hátát. Julcsi nyögdécselt, ha nagyon fájt,
de végül is kellemes volt a mosdatás. Aztán a fiú keze a melleire tévedtek. Azt
is megmosta, majd hanyatt feküdt az ágyon, és lehúzta a nadrágját. Pénisze úgy
áll, mint a dárda. Julcsi elmosolyodott, majd a két lába közé vonta kedvese
kezét, az pedig ingerelni kezdte a csiklóját. Julcsi
először kéjesen nyögdécselni kezdett, aztán beleült a felálló farokba. Teste
megvonaglott a gyönyörtől. A fiú a feneke alá nyúlt, úgy irányította a ritmust.
Hamarosan mind a ketten a csúcson voltak.
Julcsi élvezte, és elfeledkezett a hátán feszülő bőrről.